John Bevere - A kriptonit kiiktatása (2. részlet)

Isten bölcsessége, értelme, kreativitása, zsenialitása és tudása olyan hatalmas, hogy nem lehet kifürkészni azt. A legokosabb tudósok évszázadokon át tanulmányozták az Ő teremtésének titkait, és sosem értették meg teljesen összetettségét és csodálatos voltát. Egyetlen emberi lény sem tudta még kifürkészni vagy megtapasztalni az Ő szerető kedvességének, irgalmának és gyengéd kegyelmének teljességét. Az Ő szeretetének nincs határa. Abban a kiváltságban van részem, hogy majdnem negyven éve kapcsolatban állok Vele, és csupán nemrég történt, hogy újra teljes mértékben lenyűgözött az a gondolat, hogy a Teremtőnk megmentett bennünket attól a kárhoztató ítélettől, amit saját magunkra hoztunk. Isten minden hatalmat megadott nekünk, az emberiségnek, hogy kormányozzuk a Földet, mi mégis átadtuk azt az Úr ősellenségének, a sátánnak és seregeinek. Isten, aki előre tudott az árulásunkról, tervet készített, és hajlandó volt kifizetni a hatalmas árat, hogy kiemeljen bennünket a rabszolgaságból és a fogságból. Mi kárhoztató ítéletet idéztünk magunkra, de Ő odaadta magát, hogy megszabadítson minket. Krisztus az Igéjének megszegése nélkül tette meg ezt, ami csak úgy történhetett meg, hogy emberré lett. Mivel Isten az embernek adta a Földet, Istenként nem vehette vissza azt – az Emberfiára volt szükség, hogy visszanyerje. Ez az a bölcsesség, ami Jézus szűztől való születésében rejlik: száz százalékig emberré lett, de atyja mégis Isten Szelleme volt, így szabad volt attól a leigázott természettől, amibe az emberiség zuhant. Jézus volt a testben megjelent Isten. Tudott arról az iszonyú szenvedésről, ami része lesz a megmentésünknek, de olyan mélységesen és tökéletesen szeretett bennünket, hogy szabadon úgy döntött, hogy megfizeti az árat a szabadságunkért. Ezt az egész könyvet, és további köteteket is tele lehetne írni kizárólag az Ő jóságáról, bámulatos szeretetéről, erejéről és fenségéről. De hogy ennek a könyvnek a megírását mi motiválta, az egy újabb kérdés.

Az elkerült kérdés 

Mivel ilyen rendkívüli Isten gyermekei vagyunk, az egyszerű logika azt a következtetést vonná le, hogy kivételes életet kellene élnünk. Ez nem csupán logikusan hangzik, de a Szentírás is támogatja ezt az érvelést.
A következők mindegyikére ígéretet nyertünk:
• az Ő isteni természete
• önzetlen jellem
• feltétel nélküli szeretet és megbocsátás
• leírhatatlan öröm és békesség
• természetfeletti erő
• jólét
• életerő
• egészség
• biztonság és stabilitás

És ez a lista korántsem kimerítő – van még több is. Ugyancsak ígéretet kaptunk az alábbiakra:
• isteni bölcsesség
• tudás
• értelem
• találékonyság
• éleslátás és kreativitás

Mindezeknek az a céljuk, hogy erőfeszítéseink gyümölcsözőek és sikeresek legyenek. Röviden, a Mennyben található tulajdonságokat ígérték nekünk. Emlékezzünk vissza, Jézus határozottan kijelentette, hogy az Ő királysága bennünk van, ezért az Ő akaratának úgy kellene megvalósulni a Földön, ahogy a Mennyben. Ennek ellenére, nem úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonságok megnyilvánulnának akár egyetemes, akár személyes szinten. Ha őszintén ítéljük meg, vajon jelentős különbséget látunk-e Isten emberei és a világi emberek között? Mi, Jézus követői, vajon kimagaslunk-e a többiek közül? Fényként világítunk a sötét generáció közepette? Gondoljunk csak a válási statisztikákra – észrevehető különbség van az egyház és a társadalom között? Szenvedünk vajon az irigységtől, féltékenységtől, pletykától, viszálykodástól és széthúzásoktól, amik a kapcsolatok megromlásához vezetnek? Látunk-e olyan jellemet, feddhetetlenséget és erkölcsösséget, ami drámai módon különbözik nemzetünk romlottságától? Van-e különbség hívők és hitetlenek között az egészségünk és a jólétünk területén? Bővében vagyunk az anyagi eszközöknek? Be tudjuk tölteni mások szükségeit és képesek vagyunk hirdetni az Ő evangéliumát minden személynek globális szinten? Mindez vajon túl magasnak és fennköltnek hangzik? Gondolj bele, hogy az Ószövetségben volt olyan időszak, amikor az ezüst olyan mindennapi volt, mint a kő, és értéktelennek tartották, mert olyan sok felesleg volt belőle. (1Királyok 10:21,27) Ezzel ellentétben most, az Újszövetség idején gyakran találkozom olyan szolgálatvezetőkkel, akik küszködnek a korlátozott erőforrások miatt, és olyan pásztorokkal, akik szeretnének segíteni a helyi közösségüknek, de a munkaerő, a tőke és más források hiánya miatt nem képesek erre. Mindkét esetben tedd fel a kérdést: vajon ez az, hogy „úgy a Földön, mint a Mennyben”? 

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8294&search=bevere