Isten igazi kegyelme
Júdás azt állítja, hogy ezek az emberek eltorzítják az Isten kegyelméről szótó üzenetet. Ez nagyon elterjedt ezekben az utolsó napokban, mert a tanításaink ajtót nyitottak ennek a jelenségnek. Úgy tanítottunk a kegyelemről, mint Isten védelmező takarójáról, ami befedezi a világ szerinti, sőt az istentelen életmódot is. Gyakran, sokaktól hallani ezt a nézetet az egyházban, akik olyan megszokott kijelentéseket tesznek, mint például: „Tudom, hogy nem úgy élek, ahogy kellene, de hála Istennek az Ő kegyelméért.” Ez komoly megtévesztettség. A Szentírás nem úgy tanít a kegyelemről, mint egy nagy ragtapaszról, hanem mint Isten bennünk lévő jelenlétéről, mely képessé tesz minket arra, hogy megtegyük, amit az igazság megkíván tőlünk.
A kegyelemről egyszerűen azt tanították, hogy Isten ki nem érdemelt jóindulata. A kegyelem valóban Isten jóindulata, és nem lehet megvásárolni vagy kiérdemelni. Azonban arra is képessé tesz minket, hogy engedelmeskedjünk Neki, és annak bizonyítéka, hogy valóban elfogadtuk az ő kegyelmét, az istenfélő életünk. Isten Igéjének való engedelmességünk igazolja a kegyelem valóságát az életünkben. Jakab azt mondja:
"A hit, ha nincsenek cselekedetei (az engedelmesség tettei és tevékenységei, amelyek támogatják azt), önmagában nélkülözi az erőt (hatástalan, holt). De valaki azt mondja [neked akkor]: neked hited van [mondod te], nekem pedig [jó] cselekedeteim vannak. Nos, mutasd meg nekem a te [állítólagos] hitedet [jó] cselekedetek nélkül [ha tudod], és én [az engedelmesség szülte] [jó] cselekedeteim által megmutatom majd neked a hitemet. Hiszed, hogy Isten egy, és jól teszed. A démonok is hiszik, és reszketnek..." (Jakab 2:17-19, az angol fordítás alapján)
Jakab itt egy hatalmas hiányosságra mutat rá, ami manapság a tanításainkat jellemzi. Olyan igéket húzunk elő, mint például: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz...” (ApCsel 16:31). Ha csupán annyi szükséges az üdvözüléshez, hogy hisszük, hogy Jézus létezik, és ő Isten Fia, akkor, ahogy Jakab megmutatja, a démonok is üdvözülni fognak, mert hisznek. Ez nevetséges! Hogy még jobban nyomatékosítsa mondanivalóját, Jakab rámutat hogy a démonok reszketnek Isten előtt. Más szóval, a démonok jobban félik Őt, mint néhányan, akik azt mondják, hogy van hitük, de híján vannak az engedelmesség megfelelő cselekedeteinek.
Ha valóban megtértünk Jézus Krisztus kegyelme által, annak az ezt igazoló életmódunk a bizonyítéka. Ezért mondja János apostol:
"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. (1 János 2:3-6)
János világosan állítja, hogy annak a jele, hogy valóban ismerjük Jézus Krisztust az, hogy megtartjuk az ő parancsolatait. Ha valaki azt mondja, hogy ismeri Jézust, de nem tartja meg az ő Igéjét, az megtévesztett, az igazságtól elidegenedett hazug, még akkor is, ha szájával megvallja Isten Igéjének ismeretét. Ezért mondja János: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 János 2:1).
Figyeljük meg, hogy János nem azt mondja: „Ezeket azért írom néktek, hogy amikor valaki vétkezik, van Szószólónk.” Nem, a cél az, hogy ne vétkezzünk. Rendelkezésünkre áll Isten kegyelmének ereje, tehát Krisztuséhoz hasonló életet tűzhetünk ki célul magunk elé (ahogy az I.János 2:6 mondja: „annak úgy kell járnia, ahogy Ő járt”), hiszen szabadok vagyunk az engedetlen természet fennhatóságától. De ha mégis engednénk a bűnnek, akkor van Sószólónk.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
