2018. október 25., csütörtök

Jövő héten a boltokban! John Bevere - A kriptonit kiiktatása (1. részlet)

A kriptonit kiiktatása? Ez egy Supermanről szóló könyv talán? Nem, de meglepő párhuzamok vannak az ő története és a mi hitéletünk között. Tekintsük meg a hasonlóságokat! Superman nem ebből a világból való; Isten gyermeke nem ebből a világból való. Olyan természetfeletti képességek birtokában van, melyekkel a közönséges emberi lények nem rendelkeznek; természetfeletti módon mi is olyan dolgokra vagyunk képesek, amire az e világból valók nem. Ő a gonosz ellen harcol; mi a gonosz ellen harcolunk. Megvédi és felszabadítja azokat, akiket elnyomtak a gonosztevők; mi védelmezzük a gyengéket, és foglyokat teszünk szabaddá. Erejét a napból nyeri; mi az erőnket a Fiúból nyerjük. 

Egyetlen dolog van, ami megállíthatja Supermant: a kriptonit – egy fiktív radioaktív anyag, ami eredetileg a szülőbolygóján volt megtalálható. Hasonlóképpen van egy olyan „kriptonit”, ami a szülőbolygónkról származik, és hatástalanítani tudja Isten gyermekét. Ó igen, nem a Földről származik, hanem ott alakult ki, ahonnan jöttünk. A kriptonit nem csupán Superman másvilági képességeit hatástalanította, hanem egyenesen gyengébbé tette őt egy egyszerű emberi lénynél. A mi kriptonitunk ugyanezt teszi. Vajon micsoda a mi kriptonitunk? Mielőtt lelepleznénk a személyazonosságát, szükséges bevezetnem a történetet. A kriptonit óriási előnye Supermannel szemben, hogy nem egykönnyen felismerhető, tehát még azelőtt a hatása alá tud kerülni, mielőtt beazonosítaná azt. A hívőre veszélyes kriptonit ugyanígy elgyengíti mind az egyéneket, mind Krisztus testét, és sokaknak még mindig nem felismerhető. Ennek a könyvnek az a célja, hogy beazonosítsuk, illetve felfedjük, hogy hogyan küszöbölhetjük ki ezt a veszélyt és a hatásait úgy, mint egyének, és mint közösség. Kezdjük tehát egy kérdéssel! 

A legnagyobb vágy 

Mi a legnagyobb vágyunk? Azért a „mienk”, mert ha őszinték vagyunk, ez mindannyiunknak ugyanaz. Vajon az, hogy sikeresek legyünk, a legjobbak a területünkön, népszerűek legyünk, boldog házasságban éljünk, nagyszerű barátságokat ápoljunk, részesei legyünk egy aktív közösségnek, jó egészségnek örvendjünk, vagy legyen elég anyagi forrásunk ahhoz, hogy megtegyünk mindent, ami jólesik?

Ezek mindegyike vonzó dolog, sőt a legtöbb egyenesen szükséges, de vajon azonosíthatók a legnagyobb vágyunkkal? Hát nem ismerünk olyan embereket, akiknek megvannak mindezek, mégis üresnek érzik magukat? Vajon nem hallottunk történeteket hollywoodi színészekről, vezérigazgatókról, profi sportolókról, kormányzati vezetőkről és másokról, akik elérték azt, amit a társadalom a siker tetőpontjának tart az életben, és mégis úgy találják, hogy valami hiányzik? Ürességükben néhányan drogokba, alkoholba, kirívó tevékenységekbe vagy viszonyokba menekülnek. Megint mások a vallásba, a New Age kultuszba vagy az okkultizmusba, remélve hogy betölti az űrt, ami a bensőjüket emészti. Ha őszinték vagyunk, a szívünk mélyen mindnyájan tudjuk, hogy létezik valami több. 

Az igazi elégedettség, ami után minden férfi és nő vágyik, akár felismeri ezt, akár nem, csak a Teremtőnkkel való bensőséges kapcsolatban található meg. Nem számít, mit gondolsz Istenről, Ő a te legmélyebb vágyakozásod tárgya. Az elégedettség és a beteljesülés, amit minden emberi lény keres, csakis a Teremtőnkkel való újraegyesülésben található meg. A valóság az, hogy Isten „az örökkévalóságot a szívbe helyezte”. (Prédikátor 3:11, az angol fordítás alapján) Hacsak a megtévesztettség nem kerekedik fölébünk, szívünkben ösztönösen „az örökkévaló király” után vágyakozunk. (1Timótheus 1:17) Isten Igéje a következőt állítja minden emberi lényre vonatkozóan: Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik. Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik. (Róma 1:19,20) 

Isten nem ismeretlen egyetlen emberi lény számára sem. Ha bármelyik férfi vagy nő teljesen őszinte akar lenni, akkor elismeri, hogy életének egy pontján mély vágyat érzett Isten megismerésére. Mindannyian ösztönösen tudjuk, hogy Ő mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlévő. Mindenki, aki kapcsolatba került Vele, tudja, hogy az Ő jelenléte, ereje, pompája és fensége felfoghatatlan és felülmúlhatatlan. Ő olyan hatalmas, hogy az univerzum legerősebb lényei közül néhányan, akiket szeráfoknak hívnak, folyamatosan lenyűgözve állnak a Mennyben, és átható hangon kiáltanak egymásnak az Ő elképesztő nagyságáról. Ezek az erős lények olyan szenvedéllyel és erővel teszik ezt, hogy hangjuktól megremegnek annak a Mennyben lévő hatalmas térnek az oszlopai, amely valószínűleg több milliárd lény befogadására szolgál.