Idézet

"Tegyük fel, hogy Olga néni sütött egy gyönyörű tortát. A tortát bemutatja a világ vezető tudósainak összejövetelén, és mi arra kérjük őket, adjanak magyarázatot a tortára. A táplálkozástudománnyal foglalkozó tudósok a tortában levő kalóriák számáról beszélnek nekünk; a biokémikusok informálnak a tortában levő fehérjék, zsírok stb. szerkezetéről és hogy mi tartja őket össze; a kémikusok a benne levő elemekről és kötéseikről; a fizikusok az elemi részecskék szempontjából elemzik; a matematikusok pedig felkínálnak néhány szép egyenletet e részecskék leírására. Tegyük fel, hogy ezek a szakértők kimerítően leírták a tortát, mindegyik a saját tudományága szempontjából. Vajon mondhatjuk-e, hogy tökéletesen megmagyarázták a tortát? Bizonyosan leírták, hogyan készült a torta, és hogy különféle alkotóelemei hogyan viszonyulnak egymáshoz.

De most tegyük fel, hogy megkérdezzük az összegyűlt tudósokat: Miért készült a torta? Észrevesszük a mosolyt Olga néni arcán. Ő azóta tudja a választ, amióta megsütötte a tortát! De ha nem árulja el nekünk, nyilvánvaló, hogy semmilyen tudományos elemzés nem ad rá választ.
Tehát, bár a tudomány meg tudja válaszolni a „hogyan” kérdését az okok és mechanizmusok szempontjából, nem tud válaszolni a „miért” kérdésre, a cél és a szándék kérdéseire - a teleológiai kérdésekre, ahogy gyakran nevezik őket (görögül telosz = vég vagy cél).

Ostobaság lenne azonban azt állítani, hogy Olga néni válasza a teleológiai kérdésre, hogy a tortát Szása születésnapjára sütötte, ellentmond a torta tudományos elemzésének! Nem. A kétféle válasz logikailag teljesen kompatibilis.
Mégis, a kategóriáknak ugyanez a keveredése tapasztalható, amikor az ateisták azzal érvelnek, hogy a természet működésének magyarázatához nincs többé szükség Istenre és természetfölöttire, mivel most már tudományos magyarázatunk van rájuk. Ennek eredményeként a nagyközönség azt hiszi, hogy a Teremtőben való hit az emberi gondolkodás primitív és naiv stádiuma, amit a tudomány szükségtelenné tett.
Ez azonban nyilvánvalóan hamis érvelés.

A kategóriák összekeverése azt feltételezni, hogy ha megértettük az univerzum működésének személytelen elveit, szükségtelen vagy képtelen dolog hinni egy személyes Teremtőben, aki megtervezte, elkészítette és működésben tartja az univerzumnak nevezett nagy gépezetet. Más szavakkal: Nem szabad összetévesztenünk az univerzum működésének mechanizmusát annak Okával. Mindnyájan meg tudjuk különböztetni egy kar akaratlagos, tudatos mozgatását, ami valamilyen célból történik, a kar akaratlan, görcsös mozgásától, amit véletlen áramütés okoz."

"A tudományos vizsgálódásnak vannak olyan fontos területei, ahol a megismételhetőség nem lehetséges, nevezetesen az univerzum eredetének, valamint az élet eredetének és fejlődésének tanulmányozása. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a tudomány semmit sem mondhat a megismételhetetlen jelenségekről. De pontosan az ilyen megismételhetetlen jelenségek jelentősége miatt fontos látni, hogy nem ugyanolyan módon hozzá férhetők a tudomány számára, mint a megismételhető jelenségek. Mert mindkét jelenségfajtáról alkotott elméleteket hajlamosak a nagy tekintélyű tudomány nevében tálalni a nagyközönség előtt, mintha ugyanolyan joggal tarthatnának igényt az elfogadásra. Tehát fennáll a veszélye, hogy a közönség a megismételhetetlen eseményekre vonatkozó sejtéseknek - amelyeket nem lehet kísérletileg igazolni - ugyanazt a tekintélyt és érvényességet tulajdonítja, mint azoknak az elméleteknek, amelyeket a megismételt kísérletek megerősítettek.

Polányi Mihály rámutat, hogy egy dolog eredetének tanulmányozása nagyban különbözik működésének tanulmányozásától, bár a működés természetesen sokat elárul az eredetéről is. Egy dolog a laboratóriumban vizsgálni valamit, ami megismételhető - például felboncolni egy békát, hogy lássuk, hogyan működik az idegrendszere - és egészen más dolog olyasvalamit vizsgálni, ami megismételhetetlen - például hogyan keletkeztek a békák. Vagy nagyobb léptékben: egy dolog az, hogy miként működik az univerzum, és egész más dolog az, hogy miként keletkezett.

John C. Lennox