2018. október 1., hétfő

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 2.

Az Úr mindig beszél az Ő hívő maradékához.

Történelmen keresztül Isten mindig küldött prófétákat, hogy felébresszék elszunnyadt menyasszonyát. Felfedi a késői időt, hogy felébressze az egyház szunnyadó szolgáit.

Az Úr nemcsak híres szószékeken keresztül beszél, hanem alázatos, ismeretlen őrök által is, hogy figyelmeztessék népét. Olyan prédikátorokat talál, akiknek nincsenek saját napirendi pontjaik, hanem bezárkóznak Istennel imádkozásban. Ezeket lenézik a tanultak és tanulatlanoknak, tudatlanoknak nevezik őket. Ennek ellenére nem félnek a visszautasítástól, hanem mint az Úr küldöttjei „megszégyenítik a bölcseket”.

És csak azok fogják meghallani a figyelmeztetéseket, akik nem szerelmesek ebbe a világba. Csak azok, akik az Úr jövetelére sóvárognak, fogják felfogni az üzenet igazságát, fontosságát.

Az Úr figyelmeztetésének az oka: amikor a hirtelen pusztulás ránk szakad, ezek nem lesznek eltelve félelemmel. Amikor a borzalmas esemény jön, Isten népe tudni fogja, hogy nem baleset vagy valamilyen véletlenszerű esemény történik könyörtelen nemzetek által. Ezeknek Krisztus békéje fogja eltölteni szívüket, azzal a tudattal, hogy Isten örökre a világ Ura.

És így Isten népe figyelmeztetést kap, és nem fognak pánikba esni mikor mások szíve megáll a félelemtől és a borzalmas dolgok látásától amelyek be fognak következni a földön.

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj az éjszakában.” (2 Pét. 3:10)

Péter azt mondja ezzel, hogy az Úr napja nem örömteli lesz, hanem borzalmas. Hirtelen, váratlan eseményt ígér: „az elemek égve felbomlanak”.

Péter szerint az a nap hirtelen fog eljönni, mint egy tolvaj az éjszakában, hatalmas zajjal. Csak képzeld el: az elemek a hatalmas hőségben elolvadnak, mint egy hatalmas tűz, amely mindent eléget maga előtt.

Mit gondoljunk egy ilyen eseményről? Egyik hiteles teológus írta: „Ez úgy hangzik, mint a nukleáris holokauszt.” Tekintet nélkül arra, hogy ennek az embernek véleménye igaz vagy nem, Péter írásából világos, hogy ez világra szóló esemény és felfordulás lesz.

Tehát kihez szólnak az apostol szavai? Kinek prófétál? Péter a „szeretetteinek” írja levelét, a hívők maradékának: „Szeretteim ez a második levelem hozzátok; ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai…” (2 Pét. 3:1)

Röviden, Péter olvasóinak mondja, hogy prófétálni fog egy üzenetet, amit senki nem akar hallani, csak a szeretett maradék. Péter szerint az üzenet borzalmas és sokan gúnyolni fogják. „Gúnyolók fognak jönni és ki fogják csúfolni az Ószövetség prófétáit és a jelen idő apostolait is.”

Olvasd, ami Péter mond ezután: „A mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az Istentelen emberek pusztulásának napjára.” (3:7)

Isten ugyanezt az üzenetet adta Noé nemzedékének, akiket özönvízzel bírált. Azután ugyancsak Sodomának és Gomorának adta ezt az Igét, amikor társadalmát tűzzel bírálta. Most pedig Péter Isten üzenetét adja nekünk.

Amikor ilyen üzenetet hallunk, valami fellázad bennünk, mondva: „Túl sok az ilyesmit elviselni.”

Amikor Péter szavait halljuk, első reakciónk, hogy borzadva visszahúzódunk. Azt gondoljuk, hogy: „Oly sok, feszültséget keltő rossz hírt hallunk naponta, annyi tragédia történik világszerte. Miért kell az ilyen üzenetet hallani?”

Igaz, sok keresztény hívő visszahúzódik Péter szavaitól. Mélyen szívünkben kérdezzük, „Miért kell ezekre emlékeztetni minket? Csak történjen, aminek történni kell!”

Péter okot ad arra, hogy miért kell az ilyen üzenetet hallanunk: „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek?” (2 Pét. 3: 11)

Péter prófétálásának ez a lényege: a világban bekövetkező fent említett események ismeretének fényében, Isten szeretteinek saját magatartásukra kell fordítani figyelmüket. Azok, akik a Biblia jövendölésének beteljesedését várják, kell, hogy Krisztus képmására változzanak viselkedésükben, beszédükben és gondolkodásmódjukban.