John Bevere - A kriptonit kiiktatása (3. részlet)

Jézus azt ígéri, hogy ha az Ő királyságát és igazságosságát keressük először, mindent megkapunk, amire szükségünk van. A források hiánya egyszer sem tartotta Őt vissza attól, amit meg kellett tennie. Sajnos a gazdagságról és a jólétről voltak szélsőséges tanítások az egyházban. Ezek a kiegyensúlyozatlan tanítások voltak az okai annak, hogy az emberek a bővölködést rossz dolognak kezdték tekinteni. De miből fogunk adni, ha nincsen semmink? Amikor engedjük, hogy Isten királyságának keresése kormányozzon bennünket, akkor Ő ránk bízza azokat a szükséges javakat, amikkel elő tudjuk mozdítani az Ő akaratát a Földön. Isten nem rossz vezető – nem kéri arra a követőit, hogy tegyék meg az akaratát anélkül, hogy nekik ne adná az ehhez szükséges eszközöket. És ami még fontosabb, Isten jó Atya. Meg akarja áldani a gyermekeit. De azt nem akarja, hogy a javaink birtokoljanak minket. Nem a pénz, hanem a „pénz szerelme” minden rossznak a gyökere. 

Az ókori Izraelben volt olyan időszak, amikor egyetlen szegény ember sem volt az egész nemzetben. Azt olvassuk: „És lakozék Júda és Izrael bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig.” (1Királyok 4:25) Izraelben Dán volt a legészakibb, és Berseba volt a legdélebbi város, tehát a Szentírás azt üzeni nekünk, hogy az egész nemzetben egyetlen ember sem volt, akiről gondoskodni kellett volna – egy személynek vagy csoportnak sem volt szüksége kormányzati támogatásra! Vajon mi folyhatott ott, ami előidézte ezt a fajta bővölködést? Valójában ez nem egy elszigetelt eset volt. Ha megvizsgáljuk Isten népét az Ószövetségben, sok olyan generációt találunk, amely elképesztő mértékben virágzott – erősek voltak gazdaságilag, társadalmilag és katonailag. Bővölködtek erőforrásokban, ételben és vagyonban. Amikor katonai támadások érték őket, nem győzettek le, hanem éppen ellenkezőleg: győztesen kerültek ki. Más nemzetek ámultak az általuk élvezett életminőségen. És ne felejtsük el, hogy ez az Ószövetség ideje alatt volt, ami alacsonyabb rendű az Újszövetségnél! 

Jézus egy jobb szövetség Közbenjárója, ami jobb ígéretek alapján köttetett. (Zsidó levél 8:6) Ha az Ő életét tekintjük, azt látjuk, hogy kormányzati vezetők, bürokraták (vámszedők), nemesemberek, prostituáltak, tolvajok, gazdagok, szegények – egyszerűen szólva mindenféle ember vonzódott Hozzá. Jézus megváltoztatta a közösségeket, bárhová is ment. Sohasem nélkülözött semmit, ami bármiféle szükség betöltéséhez kellett. Ha bármilyen támadás érte az Őt követő csoportot, az semmiféle maradandó kárt nem eredményezett, és szerencsétlen helyzetek gyakran elképesztő sikerekbe torkolltak. A korai egyház tagjaira úgy utaltak, hogy „ezek az egész világon zavart keltettek”. (ApCsel 17:6, EFO) Nem szűkölködtek semmiben, hiszen azt olvassuk: „…nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki.” (ApCsel 4:33,34) Olyan egyedülállóak voltak, hogy gyakran győzködniük kellett a katonai tisztviselőket vagy a közösség vezetőit, hogy nem istenek, és ne imádják őket. Ennek a világnak a lakói úgy néztek rájuk, mint koruk szuperférfijaira és szupernőire. Eltávolították a betegséget és a kórt azokról, akik szenvedtek. Szikrázó fényként ragyogtak a sötét nemzedék közepette.

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8294&search=bevere

Királyok I. könyve 10.

Sába királynőjének látogatása

1. Sába királynője pedig hallván Salamonnak hírét meg az Örökkévaló nevét, eljött, hogy próbára tegye őt rejtvényekkel. 2. Eljött Jeruzsálembe igen tekintélyes sereggel, tevékkel, melyek vittek fűszert, igen sok aranyat meg drágakövet; ment Salamonhoz és elmondta neki mindazt, ami szívén volt. 3. És megfelelt neki Salamon mind az ő szavaira; nem volt semmi sem elrejtve a királytól, amire meg nem felelt volna neki. 4. Látta Sába királynője Salamonnak minden bölcsességét és a házat, melyet épített, 5. meg asztala étkeit, szolgáinak ülését és szolgálattevőinek állását és az ő ruháikat, meg pohárnokait és fölvonulását, ahogy föl szokott vonulni az Örökkévaló házába: akkor nem maradt többé benne lélek, 6. és szólt a királyhoz: Igaz volt a szó, melyet országomban hallottam dolgaid felől és bölcsességed felől. 7. De nem hittem a szavaknak, míg el nem jöttem és saját szemeim látták, ámde nem beszélték el nekem a felét sem; hozzá tettél bölcsséget és jelességet a hírhez, melyet hallottam. 8. Boldogok embereid, boldogok e szolgáid, kik mindig előtted állnak, akik hallják bölcsségedet. 9. Legyen áldva az Örökkévaló, a te Istened, ki kedvet talált benned, hogy tegyen téged Izraél trónjára! Mivel örökre szereti Izraélt az Örökkévaló, megtett téged királlyá, hogy jogot és igazságot mívelj. 

10. És adott a királynak százhúsz kikkár aranyat, igen sok fűszert meg drágakövet; nem került oda többé annyi mint ama fűszer, melyet adott Sába királynője Salamon királynak. 11. De Chírám hajóraja is, mely aranyat szállított Ófirból, hozott Ófirból igen sok szantálfát meg drágakövet. 12. És készített a király a szantálfából karfát az Örökkévaló háza számára és a király háza számára, meg hárfákat és lantokat az énekesek számára; nem került oda ilyen szantálfa és nem láttatott mind e mai napig.13. Salamon király pedig megadta Sába királynőjének minden kívánságát, amit kért, azon kívül amit adott neki, Salamon király módjához képest. Ekkor fordult és elment országába, ő meg szolgái. 14. És volt az aranynak súlya, mely Salamonhoz került egy év alatt: hatszázhatvanhat kikkár arany. 15. Azon kívül, ami bejött a kereskedő emberektől meg a kalmárok keresetéből és mind az Arábia királyaitól és az ország helytartóitól. 16. És készített Salamon király kétszáz nagy pajzst vert aranyból; hatszáz arany megy egy nagy pajzsra; 17. és háromszáz pajzst vert aranyból; három mina arany megy egy pajzsra. És elhelyezte a király a Libánon erdőházba. 18. És készített a király nagy elefántcsont trónt és bevonta színarannyal. 19. Hat lépcsőfoka volt a trónnak éa kerek teteje volt a trónnak hátulról és karok voltak innen is, onnan is az ülőhelynél és két oroszlán állott a karok mellett; 20. meg tizenkét oroszlán állott a hat lépcsőfokon innen is, onnan is; ilyen nem készült egy királyságnak sem. 

21. És Salamon királynak minden ivó edénye arany volt és a Libánon erdőháznak minden edénye finomított arany; semmi sem ezüstből, ez nem vétetett semmibe Salamon napjaiban. 22. Mert Tarsís hajóraja volt a királynak a tengeren, Chírám hajórajával együtt; három évben egyszer szokott érkezni a Tarsís-hajóraj, szállítva aranyat és ezüstöt, elefántok csontját, majmokat és pávákat. 23. Így nagyobb volt Salamon király mind a föld királyainál gazdagságra éa bölcsségre. 24. Az egész földről pedig fölkeresték Salamon színét, hogy hallják bölcsességét, melyet Isten adott a szívébe. 25. És ők vitték kiki az ajándékát: ezüst edényeket és arany edényeket, ruhákat, fegyverzetet, fűszert, lovakat és öszvéreket évről-évre,26. És gyűjtött Salamon szekereket és lovasokat: volt neki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovasa; és elhelyezte a szekérvárosokban és a király mellett Jeruzsálemben. 27. És olyanná tette a király az ezüstöt Jeruzsálemben, mintha kő volna; a cédrusokat annyivá tette, mint az alföldön levő vad fügefákat, sokaságra. 28. A Salamon számára való lovaknak kivitele Egyiptomból történt; csapatban vették a király kereskedői bizonyos áron: 29. fölhozatott és kikerült egy szekér Egyiptomból hatszáz ezüstön, egy ló pedig százötvenen. Így mind a chittiták királyai számára és Arám királyai számára is általuk történt a kivitel.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet

"Tegyük fel, hogy Olga néni sütött egy gyönyörű tortát. A tortát bemutatja a világ vezető tudósainak összejövetelén, és mi arra kérjük őket, adjanak magyarázatot a tortára. A táplálkozástudománnyal foglalkozó tudósok a tortában levő kalóriák számáról beszélnek nekünk; a biokémikusok informálnak a tortában levő fehérjék, zsírok stb. szerkezetéről és hogy mi tartja őket össze; a kémikusok a benne levő elemekről és kötéseikről; a fizikusok az elemi részecskék szempontjából elemzik; a matematikusok pedig felkínálnak néhány szép egyenletet e részecskék leírására. Tegyük fel, hogy ezek a szakértők kimerítően leírták a tortát, mindegyik a saját tudományága szempontjából. Vajon mondhatjuk-e, hogy tökéletesen megmagyarázták a tortát? Bizonyosan leírták, hogyan készült a torta, és hogy különféle alkotóelemei hogyan viszonyulnak egymáshoz.

De most tegyük fel, hogy megkérdezzük az összegyűlt tudósokat: Miért készült a torta? Észrevesszük a mosolyt Olga néni arcán. Ő azóta tudja a választ, amióta megsütötte a tortát! De ha nem árulja el nekünk, nyilvánvaló, hogy semmilyen tudományos elemzés nem ad rá választ.
Tehát, bár a tudomány meg tudja válaszolni a „hogyan” kérdését az okok és mechanizmusok szempontjából, nem tud válaszolni a „miért” kérdésre, a cél és a szándék kérdéseire - a teleológiai kérdésekre, ahogy gyakran nevezik őket (görögül telosz = vég vagy cél).

Ostobaság lenne azonban azt állítani, hogy Olga néni válasza a teleológiai kérdésre, hogy a tortát Szása születésnapjára sütötte, ellentmond a torta tudományos elemzésének! Nem. A kétféle válasz logikailag teljesen kompatibilis.
Mégis, a kategóriáknak ugyanez a keveredése tapasztalható, amikor az ateisták azzal érvelnek, hogy a természet működésének magyarázatához nincs többé szükség Istenre és természetfölöttire, mivel most már tudományos magyarázatunk van rájuk. Ennek eredményeként a nagyközönség azt hiszi, hogy a Teremtőben való hit az emberi gondolkodás primitív és naiv stádiuma, amit a tudomány szükségtelenné tett.
Ez azonban nyilvánvalóan hamis érvelés.

A kategóriák összekeverése azt feltételezni, hogy ha megértettük az univerzum működésének személytelen elveit, szükségtelen vagy képtelen dolog hinni egy személyes Teremtőben, aki megtervezte, elkészítette és működésben tartja az univerzumnak nevezett nagy gépezetet. Más szavakkal: Nem szabad összetévesztenünk az univerzum működésének mechanizmusát annak Okával. Mindnyájan meg tudjuk különböztetni egy kar akaratlagos, tudatos mozgatását, ami valamilyen célból történik, a kar akaratlan, görcsös mozgásától, amit véletlen áramütés okoz."

"A tudományos vizsgálódásnak vannak olyan fontos területei, ahol a megismételhetőség nem lehetséges, nevezetesen az univerzum eredetének, valamint az élet eredetének és fejlődésének tanulmányozása. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a tudomány semmit sem mondhat a megismételhetetlen jelenségekről. De pontosan az ilyen megismételhetetlen jelenségek jelentősége miatt fontos látni, hogy nem ugyanolyan módon hozzá férhetők a tudomány számára, mint a megismételhető jelenségek. Mert mindkét jelenségfajtáról alkotott elméleteket hajlamosak a nagy tekintélyű tudomány nevében tálalni a nagyközönség előtt, mintha ugyanolyan joggal tarthatnának igényt az elfogadásra. Tehát fennáll a veszélye, hogy a közönség a megismételhetetlen eseményekre vonatkozó sejtéseknek - amelyeket nem lehet kísérletileg igazolni - ugyanazt a tekintélyt és érvényességet tulajdonítja, mint azoknak az elméleteknek, amelyeket a megismételt kísérletek megerősítettek.

Polányi Mihály rámutat, hogy egy dolog eredetének tanulmányozása nagyban különbözik működésének tanulmányozásától, bár a működés természetesen sokat elárul az eredetéről is. Egy dolog a laboratóriumban vizsgálni valamit, ami megismételhető - például felboncolni egy békát, hogy lássuk, hogyan működik az idegrendszere - és egészen más dolog olyasvalamit vizsgálni, ami megismételhetetlen - például hogyan keletkeztek a békák. Vagy nagyobb léptékben: egy dolog az, hogy miként működik az univerzum, és egész más dolog az, hogy miként keletkezett.

John C. Lennox

John Bevere - A kriptonit kiiktatása (2. részlet)

Isten bölcsessége, értelme, kreativitása, zsenialitása és tudása olyan hatalmas, hogy nem lehet kifürkészni azt. A legokosabb tudósok évszázadokon át tanulmányozták az Ő teremtésének titkait, és sosem értették meg teljesen összetettségét és csodálatos voltát. Egyetlen emberi lény sem tudta még kifürkészni vagy megtapasztalni az Ő szerető kedvességének, irgalmának és gyengéd kegyelmének teljességét. Az Ő szeretetének nincs határa. Abban a kiváltságban van részem, hogy majdnem negyven éve kapcsolatban állok Vele, és csupán nemrég történt, hogy újra teljes mértékben lenyűgözött az a gondolat, hogy a Teremtőnk megmentett bennünket attól a kárhoztató ítélettől, amit saját magunkra hoztunk. Isten minden hatalmat megadott nekünk, az emberiségnek, hogy kormányozzuk a Földet, mi mégis átadtuk azt az Úr ősellenségének, a sátánnak és seregeinek. Isten, aki előre tudott az árulásunkról, tervet készített, és hajlandó volt kifizetni a hatalmas árat, hogy kiemeljen bennünket a rabszolgaságból és a fogságból. Mi kárhoztató ítéletet idéztünk magunkra, de Ő odaadta magát, hogy megszabadítson minket. Krisztus az Igéjének megszegése nélkül tette meg ezt, ami csak úgy történhetett meg, hogy emberré lett. Mivel Isten az embernek adta a Földet, Istenként nem vehette vissza azt – az Emberfiára volt szükség, hogy visszanyerje. Ez az a bölcsesség, ami Jézus szűztől való születésében rejlik: száz százalékig emberré lett, de atyja mégis Isten Szelleme volt, így szabad volt attól a leigázott természettől, amibe az emberiség zuhant. Jézus volt a testben megjelent Isten. Tudott arról az iszonyú szenvedésről, ami része lesz a megmentésünknek, de olyan mélységesen és tökéletesen szeretett bennünket, hogy szabadon úgy döntött, hogy megfizeti az árat a szabadságunkért. Ezt az egész könyvet, és további köteteket is tele lehetne írni kizárólag az Ő jóságáról, bámulatos szeretetéről, erejéről és fenségéről. De hogy ennek a könyvnek a megírását mi motiválta, az egy újabb kérdés.

Az elkerült kérdés 

Mivel ilyen rendkívüli Isten gyermekei vagyunk, az egyszerű logika azt a következtetést vonná le, hogy kivételes életet kellene élnünk. Ez nem csupán logikusan hangzik, de a Szentírás is támogatja ezt az érvelést.
A következők mindegyikére ígéretet nyertünk:
• az Ő isteni természete
• önzetlen jellem
• feltétel nélküli szeretet és megbocsátás
• leírhatatlan öröm és békesség
• természetfeletti erő
• jólét
• életerő
• egészség
• biztonság és stabilitás

És ez a lista korántsem kimerítő – van még több is. Ugyancsak ígéretet kaptunk az alábbiakra:
• isteni bölcsesség
• tudás
• értelem
• találékonyság
• éleslátás és kreativitás

Mindezeknek az a céljuk, hogy erőfeszítéseink gyümölcsözőek és sikeresek legyenek. Röviden, a Mennyben található tulajdonságokat ígérték nekünk. Emlékezzünk vissza, Jézus határozottan kijelentette, hogy az Ő királysága bennünk van, ezért az Ő akaratának úgy kellene megvalósulni a Földön, ahogy a Mennyben. Ennek ellenére, nem úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonságok megnyilvánulnának akár egyetemes, akár személyes szinten. Ha őszintén ítéljük meg, vajon jelentős különbséget látunk-e Isten emberei és a világi emberek között? Mi, Jézus követői, vajon kimagaslunk-e a többiek közül? Fényként világítunk a sötét generáció közepette? Gondoljunk csak a válási statisztikákra – észrevehető különbség van az egyház és a társadalom között? Szenvedünk vajon az irigységtől, féltékenységtől, pletykától, viszálykodástól és széthúzásoktól, amik a kapcsolatok megromlásához vezetnek? Látunk-e olyan jellemet, feddhetetlenséget és erkölcsösséget, ami drámai módon különbözik nemzetünk romlottságától? Van-e különbség hívők és hitetlenek között az egészségünk és a jólétünk területén? Bővében vagyunk az anyagi eszközöknek? Be tudjuk tölteni mások szükségeit és képesek vagyunk hirdetni az Ő evangéliumát minden személynek globális szinten? Mindez vajon túl magasnak és fennköltnek hangzik? Gondolj bele, hogy az Ószövetségben volt olyan időszak, amikor az ezüst olyan mindennapi volt, mint a kő, és értéktelennek tartották, mert olyan sok felesleg volt belőle. (1Királyok 10:21,27) Ezzel ellentétben most, az Újszövetség idején gyakran találkozom olyan szolgálatvezetőkkel, akik küszködnek a korlátozott erőforrások miatt, és olyan pásztorokkal, akik szeretnének segíteni a helyi közösségüknek, de a munkaerő, a tőke és más források hiánya miatt nem képesek erre. Mindkét esetben tedd fel a kérdést: vajon ez az, hogy „úgy a Földön, mint a Mennyben”? 

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8294&search=bevere

Királyok I. könyve 9.

Isten ismételten megjelenik Salamonnak

1. És volt midőn végzett Salamon azzal, hogy fölépítse az Örökkévaló házát és a király házát éa Salamonnak minden kívánalmát, amit véghezvinni akart, 2. megjelent az Örökkévaló Salamonnak másodszor, amiképpen megjelent neki Gibeónban. 3. És szólt hozzá az Örökkévaló: Hallottam imádságodat és könyörgésedet, mellyel könyörögtél előttem, megszenteltem e házat, melyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet örökre és ott lesznek szemeim és szívem minden időben.4. Te pedig, ha majd előttem jársz, amint Dávid atyád járt, a szívnek feddhetetlenségében és egyenességben, cselekedvén mind aszerint, amint neked parancsoltam, törvényeimet és rendeleteimet megőrzöd; 5. akkor fönntartom királyságod trónját Izraél fölött örökre, amint kimondtam Dávid atyád felől, mondván: nem fogy el tőled való férfi Izraél trónjáról. 6. Ha el fogtok tőlem fordulni, ti meg fiaitok, és nem őrizted meg parancsolataimat, törvényeimet, melyeket elétek adtam, hanem mentek és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük: 7. akkor kiírtom Izraélt azon föld színéről, melyet nekik adtam, a házat pedig, melyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől; és lesz majd Izraél példázattá és gúnnyá mind a népek között. 8. Ez a ház pedig, mely legfelsőbb lehetett volna – bárki elmegy mellette, eliszonyodik és pisszeg; azt mondják: miért tett így az Örökkévaló ez országgal és e házzal! 9. És majd mondják: azért, hogy elhagyták az Örökkévalót, Istenüket, ki kivezette őseiket Egyiptom országából, de ragaszkodtak más istenekhez, leborultak előttük és szolgálták őket; ezért hozta reájuk az Örökkévaló mind e veszedelmet. 10. Így volt azon húsz év múltán, amelyek alatt fölépítette Salamon a két házat, az Örökkévaló házát és a király házát – 

11. Chírám, Cór királya, támogatta Salamont cédrusfákkal, ciprusfákkal és arannyal minden kivánsága szerint; akkor adott Salamon király Chírámnak húsz várost a Gálíl földjén – 12. kivonult Chírám Córból, hogy megnézze a városokat, melyeket adott neki Salamon; de nem tetszettek neki. 13. Mondta: Micsoda városok ezek, melyeket adtál nekem, testvérem? És így nevezték őket: Kábúl földje, mind e mai napig. 14. Küldött Chírám a királynak százhúsz kikkár aranyat. 15. És ez azon robotnak ügye, melyet kivetett Salamon király, hogy építse az Örökkévaló házát és a maga házát, a millót és Jeruzsálem falát, Chácórt, Megiddót és Gézert – 16. Fáraó, Egyiptom királya fölment volt és bevette Gézert és elégette tűzzel, a városban lakó kanaánit megölte és hozományul adta leányának, Salamon feleségének – 17. fölépítette Salamon Gézert és az alsó Bét-Chóront, 18. Báalátot és Tadmórt a puszta országában; 19. meg mind az éléstár városokat, melyek Salamonéi voltak, meg a szekérhad városait és a lovasok városait és Salamonnak kívánalmát, amit építeni kívánt Jeruzsálemben és a Libánonon meg uralmának egész országában. 20. Mindazon nép, mely megmaradt az emórí, a chítti, a perizzi, a chívví és a jebúszí közül, azok, akik nem Izraél fiai közül valók 21. a fiaik, kik megmaradtak utánuk az országban, akiket Izraél fiai nem bírtak kipusztítani, azokra vetett ki Salamon robotmunkát mind e mai napig. 22. De Izraél fiai közül senkit sem tett Salamon rabszolgává, hanem ők voltak a harcosok, szolgái, tisztjei, hadnagyai, meg szekérhadának és lovasainak vezérei. 23. Ezek a tisztek, akik felügyeltek Salamonnak munkája fölött: ötszázötvenen, a kik a munkát végző nép fölött uralmat vittek. 24. Alig, hogy fölment Fáraó leánya Dávid városából a maga házába, melyet épített számára, akkor fölépítette a millót. 25. Bemutatni szokott Salamon háromszor az évben égő és békeáldozatokat az oltáron, melyet épített az Örökkévalónak, meg füstölögtetett azon, mely az Örökkévaló színe előtt volt. Így befejezte a házat. 26. Hajórajt is készített Salamon király Ecjón-Géberben, mely Élót mellett van, a nádas tenger partján, Edóm országában. 27. És küldte Chírám a hajórajjal az ő szolgáit, tengeren jártas hajósokat, Salamon szolgáival együtt. 28.Elmentek Ófirba, szereztek onnan aranyat, négyszáz húsz kikkárt, és elhozták Salamon királynak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Jövő héten a boltokban! John Bevere - A kriptonit kiiktatása (1. részlet)

A kriptonit kiiktatása? Ez egy Supermanről szóló könyv talán? Nem, de meglepő párhuzamok vannak az ő története és a mi hitéletünk között. Tekintsük meg a hasonlóságokat! Superman nem ebből a világból való; Isten gyermeke nem ebből a világból való. Olyan természetfeletti képességek birtokában van, melyekkel a közönséges emberi lények nem rendelkeznek; természetfeletti módon mi is olyan dolgokra vagyunk képesek, amire az e világból valók nem. Ő a gonosz ellen harcol; mi a gonosz ellen harcolunk. Megvédi és felszabadítja azokat, akiket elnyomtak a gonosztevők; mi védelmezzük a gyengéket, és foglyokat teszünk szabaddá. Erejét a napból nyeri; mi az erőnket a Fiúból nyerjük. 

Egyetlen dolog van, ami megállíthatja Supermant: a kriptonit – egy fiktív radioaktív anyag, ami eredetileg a szülőbolygóján volt megtalálható. Hasonlóképpen van egy olyan „kriptonit”, ami a szülőbolygónkról származik, és hatástalanítani tudja Isten gyermekét. Ó igen, nem a Földről származik, hanem ott alakult ki, ahonnan jöttünk. A kriptonit nem csupán Superman másvilági képességeit hatástalanította, hanem egyenesen gyengébbé tette őt egy egyszerű emberi lénynél. A mi kriptonitunk ugyanezt teszi. Vajon micsoda a mi kriptonitunk? Mielőtt lelepleznénk a személyazonosságát, szükséges bevezetnem a történetet. A kriptonit óriási előnye Supermannel szemben, hogy nem egykönnyen felismerhető, tehát még azelőtt a hatása alá tud kerülni, mielőtt beazonosítaná azt. A hívőre veszélyes kriptonit ugyanígy elgyengíti mind az egyéneket, mind Krisztus testét, és sokaknak még mindig nem felismerhető. Ennek a könyvnek az a célja, hogy beazonosítsuk, illetve felfedjük, hogy hogyan küszöbölhetjük ki ezt a veszélyt és a hatásait úgy, mint egyének, és mint közösség. Kezdjük tehát egy kérdéssel! 

A legnagyobb vágy 

Mi a legnagyobb vágyunk? Azért a „mienk”, mert ha őszinték vagyunk, ez mindannyiunknak ugyanaz. Vajon az, hogy sikeresek legyünk, a legjobbak a területünkön, népszerűek legyünk, boldog házasságban éljünk, nagyszerű barátságokat ápoljunk, részesei legyünk egy aktív közösségnek, jó egészségnek örvendjünk, vagy legyen elég anyagi forrásunk ahhoz, hogy megtegyünk mindent, ami jólesik?

Ezek mindegyike vonzó dolog, sőt a legtöbb egyenesen szükséges, de vajon azonosíthatók a legnagyobb vágyunkkal? Hát nem ismerünk olyan embereket, akiknek megvannak mindezek, mégis üresnek érzik magukat? Vajon nem hallottunk történeteket hollywoodi színészekről, vezérigazgatókról, profi sportolókról, kormányzati vezetőkről és másokról, akik elérték azt, amit a társadalom a siker tetőpontjának tart az életben, és mégis úgy találják, hogy valami hiányzik? Ürességükben néhányan drogokba, alkoholba, kirívó tevékenységekbe vagy viszonyokba menekülnek. Megint mások a vallásba, a New Age kultuszba vagy az okkultizmusba, remélve hogy betölti az űrt, ami a bensőjüket emészti. Ha őszinték vagyunk, a szívünk mélyen mindnyájan tudjuk, hogy létezik valami több. 

Az igazi elégedettség, ami után minden férfi és nő vágyik, akár felismeri ezt, akár nem, csak a Teremtőnkkel való bensőséges kapcsolatban található meg. Nem számít, mit gondolsz Istenről, Ő a te legmélyebb vágyakozásod tárgya. Az elégedettség és a beteljesülés, amit minden emberi lény keres, csakis a Teremtőnkkel való újraegyesülésben található meg. A valóság az, hogy Isten „az örökkévalóságot a szívbe helyezte”. (Prédikátor 3:11, az angol fordítás alapján) Hacsak a megtévesztettség nem kerekedik fölébünk, szívünkben ösztönösen „az örökkévaló király” után vágyakozunk. (1Timótheus 1:17) Isten Igéje a következőt állítja minden emberi lényre vonatkozóan: Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik. Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik. (Róma 1:19,20) 

Isten nem ismeretlen egyetlen emberi lény számára sem. Ha bármelyik férfi vagy nő teljesen őszinte akar lenni, akkor elismeri, hogy életének egy pontján mély vágyat érzett Isten megismerésére. Mindannyian ösztönösen tudjuk, hogy Ő mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlévő. Mindenki, aki kapcsolatba került Vele, tudja, hogy az Ő jelenléte, ereje, pompája és fensége felfoghatatlan és felülmúlhatatlan. Ő olyan hatalmas, hogy az univerzum legerősebb lényei közül néhányan, akiket szeráfoknak hívnak, folyamatosan lenyűgözve állnak a Mennyben, és átható hangon kiáltanak egymásnak az Ő elképesztő nagyságáról. Ezek az erős lények olyan szenvedéllyel és erővel teszik ezt, hogy hangjuktól megremegnek annak a Mennyben lévő hatalmas térnek az oszlopai, amely valószínűleg több milliárd lény befogadására szolgál.

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&path=845&product_id=8294

 

Marilyn Hickey újra a Hit Parkban!

Most szombaton a Hit Parkban!

Tudtátok, hogy Marilyn Hickey eredetileg diplomatának készült? Végül valóban „nagykövet” lett belőle, Jézus Krisztus nagykövete. Az igehirdetései során csaknem az egész világot bejárta, közel 130 nemzetet, még muzulmán országokat is beleértve.
A 87 éves világhírű prédikátor most szombaton a budapesti Hit Parkban szolgál!

Németh Sándor - Jézus a főpapom, a reménységem forrása

Királyok I. könyve 8.

1. Akkor egybegyűjtötte Salamon Izraél véneit és mind a törzsek fejeit, Izraél fiai atyai házainak fejedelmeit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék a Örökkévaló szövetségének ládáját Dávid városából, az Ción. 2. Egybegyűltek tehát Salamon királyhoz mind az Izraél emberei az Étánim havában ünnepkor az a hetedik hónap. 3. És eljöttek mind az Izraél vénei; és vitték a papok a ládát. 4. Fölvitték az Örökkévaló ládáját meg a találkozás sátorát és mind a sátorban levő szent edényeket, azokat fölvitték a papok és a leviták. 5. Salamon király pedig és Izraél egész községe, a hozzásereglettek, vele lévén a láda előtt, áldoztak aprójószágot és marhát, annyit, hogy nem volt megszámlálható és megolvasható a sokaság miatt. 6. És bevitték a papok az Örökkévaló szövetségének ládáját a helyére, a háznak debírjébe, a szentek szentjébe, a kérubok szárnyai alá; 7. mert a kérubok kiterjesztik a szárnyaikat a láda helye fölé úgy, hogy a kérubok befödték a ládát és annak rudjait felülről. 8. És oly hosszúak voltak a rudak, hogy kilátszottak a rudak végei a szentélyből a debír elülső részén, de kívül nem látszottak; és ott voltak mind e mai napig. 9. Nem volt semmi a ládában, csupán a két kőtábla, melyeket oda letett Mózes a Chórében, midőn szövetséget kötött az Örökkévaló Izraél fiaival, mikor kivonultak Egyiptom országából. 10.És volt, mikor kijöttek a papok a szentélyből, a felhő megtöltötte az Örökkévaló házát; 11. és nem állhattak ott a papok a felhő miatt, hogy szolgálatot tegyenek, mert megtöltötte az Örökkévaló dicsősége az Örökkévaló házát.

Salamon templomavató imája

12. Akkor mondta Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű ködben akar lakni: 13. Építve építettem házat neked, helyet a te lakásodra örökre. 14. Erre visszafordította a király az arcát és megáldotta Izraél egész gyülekezetét, Izraél egész gyülekezete pedig állott. 15. És mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, aki Dávid atyámnak megígérte szájával és teljesítette kezével, mondván: 16. azon nap óta, hogy kivezettem népemet Izraélt Egyiptomból, nem választottam várost, mind az Izraél törzseiből, hogy házat építsenek, hogy ott legyen a nevem; hanem választottam Dávidot, hogy legyen Izraél népem fölött. 17. Szándékában is volt Dávid atyámnak, hogy házat épít az Örökkévaló, Izraél Istene nevének. 18. De így szólt az Örökkévaló Dávid atyámhoz: Mivelhogy szándékodban volt, hogy házat építesz nevemnek – jól tetted, hogy ez volt a szándékodban; 19. csakhogy nem te fogod építeni a házat, hanem fiad, ki ágyékaidból származik, az fogja építeni a házat nevemnek.20. Fönn is tartotta az Örökkévaló az igéjét, melyet kimondott; Dávid atyám helyébe léptem, Izraél trónjára ültem, amint megígérte az Örökkévaló, és építettem a házat az Örökkévaló, Izraél Istene nevének. 21. És helyet rendeltem ott a láda számára, ahol van az Örökkévaló szövetsége, melyet kötött őseinkkel, mikor kivezette őket Egyiptom országából. 

22. Ekkor odaállt Salamon az Örökkévaló oltára elé Izraél egész gyülekezetének szeme láttára és ég felé terjesztette kezeit.23. Mondta: Örökkévaló, Izraél Istene ! Nincs Isten olyan mint te az égben fönt s a földön alant, aki megőrzöd a szövetséget és a szeretetet szolgáidnak, kik járnak előtted egész szívükkel; 24.aki megtartottad szolgádnak Dávid atyámnak azt, amit neki ígértél; megígérted száddal és kezeddel teljesítetted, amint van e mai napon. 25. Most tehát, Örökkévaló, Izraél Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávid atyámnak, amit neki ígértél, mondván: el nem fogy előttem, aki tőled ül Izraél trónján, ha csak megőrzik fiaid útjukat, járván előttem, amint te jártál előttem. 26. Most tehát, Izraél Istene, valósuljon meg, kérlek, az igéd, melyet kimondtál szolgádnak, Dávid atyámnak! 27. Mert, valóban, lakhatik-e Isten a földön? Íme az egek és az egek egei be nem foglalnak téged, hát még ez a ház, melyet építettem. 28. Fordulj tehát szolgád imádságához és könyörgéséhez, Örökkévaló én Istenem, hallgatva a fohászkodásra és az imádságra, mellyel szolgád ma imádkozik előtted: 29. hogy nyitva legyenek szemeid erre a házra éjjel és nappal, azon helyre, melyről mondtad: ott lesz az én nevem, hogy hallgass az imádságra, mellyel szolgád majd imádkozik e hely felé. 30. Akkor hallgass szolgádnak és Izraél népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak e hely felé; te pedig hallgass reá lakásod helyén az égben, hallgass reá és adj bocsánatot. 31. Hogyha vétkezik valaki felebarátja ellen és megesketve őt, esküt rónak rá, és eljön esküre oltárod elé ebben a házban: 32. akkor halljad az égben és tedd meg, hogy törvényt láss szolgáidnak, hogy elítéljed a gonoszt, fejére hárítván az útját és hogy fölmentsed az igazságost, juttatva neki igazsága szerint. 33. Mikor vereséget szenved Izraél néped ellenség előtt, mivel vétkeznek ellened, de megtérnek hozzád és nevedet vallják és imádkoznak és könyörögnek hozzád ebben a házban: 34. akkor halljad az égben és bocsásd meg Izraél néped vétkét és vezesd őket vissza a földre, melyet adtál őseiknek. 35. Mikor bezárul az ég s nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de imádkoznak e hely felé és nevedet vallják és megtérnek vétküktől, midőn megalázod őket: 36. akkor halljad az égben és bocsásd meg szolgáid és Izraél néped vétkét, midőn megtanítod őket a jó útra, melyen járjanak, és adj esőt országodra, melyet birtokul adtál népednek. 37. Éhség ha lesz az országban, dögvész ha leszen, üszög, rozsda, sáska, szöcske ha leszen, midőn szorongatja őt ellensége országnak kapuiban – bármi csapás, bármi betegség; 38. minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered egész Izraél néped közül, midőn megtudja ki-ki szíve csapását és kiterjeszti kezeit e ház felé: 39. akkor halljad az egekben, lakásod helyén, adj bocsánatot és tedd meg, hogy juttasd kinek-kinek mind az ő útjai szerint, mivel ismered a szívét; mert egyedül te ismered mind az ember fiainak szívét;40. azért, hogy féljenek téged mindazon időben, ameddig élnek azon földnek színén, melyet adtál őseinknek. 41. És az idegenre is, aki nem Izraél néped közül való, de eljön messze földről neved kedvéért – 42. mert hallani fogják nagy nevedet, erős kezedet és kinyújtott karodat – eljön és imádkozik e ház felé: 43. akkor halljad az égben, lakásod helyén és tégy mind a szerint, ahogy kiált hozzád az idegen; azért, hogy megismerjék mind a föld népei nevedet, hogy féljenek téged, mint Izraél néped és hogy megtudják, hogy nevedről neveztetik e ház, melyet építettem. 44.Midőn néped háborúra vonul ki ellensége ellen az úton, melyen küldöd őket és majd imádkoznak az Örökkévalóhoz, a város felé, melyet választottál és a ház felé, melyet építettem nevednek; 45.akkor halljad az égben imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat. 46. Midőn vétkeznek ellened – mert nincs ember, ki nem vétkezik – és haragszol rájuk és ellenség elé adod őket, úgy hogy fogságba viszik őket a legyőzőik az ellenség országába, távoliba vagy közelibe;47. és szívükre veszik az országban, ahova fogságba vitettek, megtérnek és könyörögnek hozzád legyőzőik országában, mondván: vétkeztünk, bűnt követtünk el és gonoszok voltunk; 48.megtérnek hozzád egész szívükkel és egész lelkükkel ellenségeik országában, kik őket fogságba vitték és imádkoznak hozzád országuk felé, melyet adtál őseiknek, a város felé, melyet kiválasztottál és a ház felé, melyet építettem nevednek: 49. akkor halljad az égben, lakhelyeden, imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat. 50. Bocsásd meg népednek azt, amivel vétkeztek ellened és mind a bűntetteiket, melyeket elkövettek ellened és adj nekik irgalmat legyőzőik előtt, hogy irgalmazzanak nekik. 51. Mert néped és birtokod ők, kiket kivezettél Egyiptomból, a vaskohó közepéből. 52. Hogy szemeid nyitva legyenek szolgád könyörgésére és Izraél néped könyörgésére, hogy hallgass reájuk, bármikor hozzád kiáltanak. 53. Mert te elkülönítetted őket magadnak birtokul mind a föld népei közül, amint megmondtad Mózes szolgád által, mikor kivezetted őseinket Egyiptomból, oh Uram, Örökkévaló. 

54. És volt, mikor Salamon végzett azzal, hogy imádkozzék az Örökkévalóhoz ez imádsággal és könyörgéssel, fölkelt az Örökkévaló oltára elől, mintán térdein állt volt ég felé terjesztett kezekkel. 55. Odaállt és megáldotta Izraél egész gyülekezetét, fennhangon mondván: 56. Áldva legyen az Örökkévaló, a ki nyugalmat adott népének Izraélnek, mind aszerint ahogy ígérte; nem esett el egy szó sem mindazon jó igéjéből, melyet ígért Mózes az ő szolgája által. 57. Legyen az Örökkévaló, ami Istenünk, mi velünk, amint volt őseinkkel; ne hagyjon és ne vessen el minket, 58. magához hajlítván szívünket, hogy járjunk mind az ő útjain és megőrizzük parancsolatait, törvényeit és rendeleteit, melyeket parancsolt őseinknek. 59. Vajha e szavaim, melyekkel könyörögtem az Örökkévaló előtt, közel volnának az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, nappal és éjjel, hogy megszerezze szolgájának jogát és népének, Izraélnek jogát mindig a maga napján; 60. azért, hogy megismerjék mind a föld népei, hogy az Örökkévaló – ő az Isten, nincs más! 61. Legyen tehát a ti szívetek tökéletes az Örökkévaló, ami Istenünk iránt, hogy járjatok törvényei szerint és megőrizzétek parancsolatait, ahogy van e mai napon. 62. A király pedig és egész Izraél ő vele áldozatot mutattak be az Örökkévaló színe előtt. 63. Bemutatta Salamon a békeáldozatot, melyet áldozott az Örökkévalónak: marhát huszonkétezret és aprójószágot százhúszezret. Így fölavatták az Örökkévaló házát a király meg mind az Izraél fiai. 64. Azon a napon fölszentelte a király az Örökkévaló háza előtt levő udvar belsejét; mert ott készítette el az égőáldozatot, a lisztáldozatot és a békeáldozatok zsiradék részeit, mert az Örökkévaló előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy befogadhassa az égőáldozatot, a lisztáldozatot és a békeáldozatok zsiradék részeit. 65. És megtartotta Salamon azon időben az ünnepet és vele egész Izraél, nagy gyülekezet, Chamát felől egészen Egyiptom patakjáig, az Örökkévaló, ami Istenünk színe előtt hét napig meg hét napig, tizennégy napig. 66. A nyolcadik napon elbocsátotta a népet, áldották a királyt és elmentek sátraikba örvendve és vidám szívvel mind azon jó miatt, melyet cselekedett az Örökkévaló Dáviddal, az ő szolgájával, és Izraéllel, az ő népével.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Daniel Kolenda - Élned kell, mielőtt meghalsz! Könyvrészlet 3.

ISTENNEK TÉNYLEG TERVE VAN AZ ÉLETEMMEL? 

Aratás ideje volt Izraelben, és tapintható nyugtalanság érződött a levegőben. Bármely pillanatban megtörténhetett, hogy amikor az elővigyázatos gazdák fölpillantanak, midianita katonák elsöprő hullámát látják leözönleni a hegyekről, mint valami átszakadt gátról hömpölygő áradatot. A Biblia „sáskanépként” írja le a midianitákat (Bírák 7:12). Valahányszor beérett a vetés, sáskafelhőként szálltak le Izrael mezőire és terményére, a nyomukban nem hagyva egyebet kietlen pusztaságnál. Izrael fiai védekezésre rendezkedtek be, a hegyek között rejtőzködve barlangokban lapultak meg, és védvárakat építettek. A küszöbön álló invázió fenyegető előérzetétől szorongó munkások gyorsan learatták és elrejtették, amit tudtak. Istennek megvolt a terve, hogy megszabadítsa Izraelt Midián kezéből, és épp a megfelelő férfit választotta a feladatra, habár a választása igen valószínűtlennek tűnhetett. Gedeont ugyanis mégoly élénk képzelőerővel sem lehetett volna szuperhősnek mondani – a társadalmi bajok áldozata volt ő is, akire ugyancsak hatott a gyávaság légköre, mely megnyomorította és rabságra taszította az izraelitákat. Annyira foglyul ejtette a félelem, hogy egy szőlőprésben rejtőzött el, hogy kicsépelje a kis adag learatott búzáját (Bírák 6:11). 

A szőlőprés nem búzacséplésre való hely, olyan ez, mintha mosogatógéppel mosnánk ruhát. Gedeon a midianitáktól való féltében választotta ezt az alkalmatlan helyet. Attól félt, hogy elveszíti a terményt és az életét – így hát mindkettőt a föld alá rejtette. Az Úr a félelemnek ebben a börtönében talált rá a reményvesztett, remegő, verítékező Gedeonra. Ekkor megjelent néki az Úrnak angyala, és mondta néki: „Az Úr veled, erős férfiú!” Bírák 6:12 Senki nem gondolta volna, hogy az Úr aznap ilyen bejelentést tesz. „Gedeon – mondta –, te a rettenthetetlen bátorság hőse vagy!” Ahol mások csak egy gyáva alakot láttak, ott Isten egy szabadítóról beszélt! Engem nagyon boldoggá tesz, hogy Isten nem úgy tekint ránk, ahogy oly gyakran mi látjuk magunkat. Amikor a tükörbe nézünk, mi talán egy alulképzett, tapasztalatlan valakit pillantunk meg. Talán olyasvalakit, aki nem a megfelelő társadalmi osztály, faj vagy nem képviselője. Talán olyan valaki áll előttünk, aki túl fiatal vagy túlságosan idős – és mindig kismillió kifogást találunk, miért is nem használhat bennünket Isten. Csakhogy Ő több mindent lát bennünk, mint mi magunk, és nem riad vissza az előttünk tornyosuló akadályoktól, a kudarcainktól és gyarlóságainktól. Annak is örülök, hogy nem is úgy néz ránk Isten, mint mások. Amikor kezdünk kitörni a régi sémákból és gondolkodásmódból, melyek addig visszatartottak bennünket; amikor eldobjuk a status quót és fölfelé tekintünk, mindezt sokszor a közeli barátaink, a gyülekezetünk tagjai, sőt, akár a rokonaink ellenzik leginkább. Ami azt illeti, megjegyzendő: a midianiták – Ábrahám leszármazottai lévén – valójában az izraeliták rokonai voltak. Ha úgy tetszik, ezek a „családtagok” voltak, akik olyan mértékben elnyomták Izraelt, hogy csak lapultak a félelemtől, ahelyett, hogy győztes életet éltek volna. Az ellenség tudja, hogyan használhatja a hozzánk legközelebb álló személyeket az elbátortalanításunkra. „Voltaképpen kinek gondolod magadat?” – mondják. „Azt gondolod, te jobb vagy nálunknál? Gyerekkorod óta ismerünk. Tanúi voltunk minden helyzetnek, amikor csődöt mondtál, és ismerjük a gyenge oldaladat. Te is csak olyan vagy, mint mi, sorolj csak vissza a helyedre!”

Bizonyos idővel ezelőtt kedvem támadt akváriumot venni. Amikor kicsit utána néztem a tervnek, elámultam, mennyiféle akvárium kapható. Vannak méretesek és kicsik, édes vizű és tengervizes fajták. Vannak akváriumok, amelyekben halakat tarthatsz, és olyanok is, amelyekben korallt, hüllőféléket vagy gerinctelen vízi lényeket. Ami igazán lenyűgözött, az a rákoknak való volt. Felfedeztem, hogy ezeknek az akváriumoknak nincsen fedelük, és vicces volt megtudnom, miért. Ha rákokat tartasz az akváriumban, azért nincs szükség fedélre, mert ha az egyik megpróbál kimászni, a többi felnyúl utána, és visszarángatják. „Jó sok rákszerű keresztényt ismerek” – állapítottam meg magamban. Ahol mi magunk kudarcot vallottunk, ott nem szeretnénk sikeresnek látni másokat. Az irigység és féltékenység gyakran versenytársakká és riválisokká teszik Isten gyermekeit. Sokszor megesik, hogy sértő és ítélkező szavak sebeket okoznak a testvérekben – férfiakban és nőkben egyaránt –, lerántják őket, és megakadályozzák őket abban, hogy felismerjék a lehetőségeiket. Szomorú, de folyton megtörténik ez az egyházban. Mihelyt Isten felemel egy pásztort és megáldja a szolgálatát, a többi pásztor nekimegy a városban, és róla pletykálva hírbe keverik. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy visszahúzzák a szokványos egyházi akváriumba. Az ilyen pásztor, gyülekezet vagy keresztény vigaszra szorul. Valaki egyszer ezt mondta nekem: „A szánalmat ingyen megkapod, de annak ára van, hogy irigyeljenek.” Még magát Jézust is a saját népe kiszolgáltatta, hogy keresztre feszítsék – mert irigykedtek rá (Máté 27:18). Vajon hányszor csüggedtünk el amiatt, amit rólunk gondolt vagy mondott valaki más? Szerencsére csodálatos tény, hogy Isten nem úgy tekint ránk, ahogyan mások.

A könyv megrendelhető itt:

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8268&search=kolenda

Királyok I. könyve 7.

A hét évig tartó építkezés

1. A maga házát pedig építette Salamon tizenhárom évig, és bevégezte egész házát. 2. És építette a Libánon erdőházat: száz könyök a hossza, ötven könyök a szélessége és harminc könyök a magassága; négy sor cédrus-oszlopon és cédrusgerendák az oszlopokon. 3. És bepadlózva cédrussal felülről azon termek fölött, melyek az oszlopokon voltak: negyvenöt volt, tizenöt egy-egy sor; 4. meg gerendák három sorban, és nyílás szemben nyílással háromszor. 5.És mind az ajtók és ajtófélfák négyszögletesen gerendázva; nyílás pedig nyílásnak átellenében háromszor. 6. Az oszlopos csarnokot pedig készítette: ötven könyök a hossza és harminc könyök a szélessége, meg egy csarnokot előtte, oszlopokat és dobogót előtte. 7. A trón csarnokát is, ahol ítélt, az ítélet csarnokát készítette; bepadlózva volt cédrussal padlótól padlóig. 8. Háza pedig, melyben lakott, a másik udvarban a csarnokon belül, ugyane művű volt; meg házat készített Fáraó leánya számára, kit Salamon elvett, e csarnok módjára. 9. Mindezeket faragott kő méretei szerint való értékes kövekből, metszve fűrésszel belül és kívül, még pedig az alapzattól a csúcskövekig, kívülről is egészen a nagy udvarig; 10. és alapozva értékes kövekkel, nagy kövekkel, tíz könyöknyi kövekkel és nyolc könyöknyi kövekkel; 11. felülről is faragott kő méretei szerint való értékes kövekkel és cédrussal. 12. A nagy udvart pedig köröskörül három sor faragott kőből és egy sor cédrus-gerendákból; így az Örökkévaló házának belső udvarát és a ház csarnokát is. 

13. És küldött Salamon király, és elhozatta Chírámot Córból; 14. egy özvegyasszony fia az a Naftáli törzséből, atyja pedig Córbeli rézműves; tele volt azzal a bölcsséggel, értelemmel és tudással, hogy készíthessen minden művet rézből. Eljött Salamon királyhoz és elkészítette minden munkáját. 15. Alakította a két oszlopot rézből; tizennyolc könyök az egyik oszlop magassága és tizenkét könyöknyi fonal futja körül a második oszlopot. 16. S két oszlopfőt készített, hogy rátegye az oszlopok tetejére, rézből öntve, öt könyök az egyik oszlopfő magassága és öt könyök a másik oszlopfő magassága. 17. Hálómunkájú hálókat, láncmunkájú zsinórokat az oszlopok tetején levő oszlopfők számára hetet az egyik oszlopfőnek és hetet a másik oszlopfőnek. 18. És készítette a gránátalmákat, még pedig két sort köröskörül az egyik hálóra, hogy betakarják az oszlopok tetején levő oszlopfőket, és ilyet készített a másik oszlopfő számára is. 19. Az oszlopok tetején levő oszlopfők – a csarnokban -liliom munkájúak, négy könyöknyiek. 20. Oszlopfők voltak a két oszlopon fölülről is közel a háló oldalán levő dudorodáshoz; a gránátalma pedig kétszáz volt sorokban köröskörül a második oszlopfőn. 

21. És fölállította az oszlopokat a templom csarnokánál; fölállította a jobbról való oszlopot és elnevezte Jákhínnak és fölállította a balról való oszlopot és elnevezte Bóáznak. 22. Az oszlopok tetején pedig liliom munka volt. Vége volt az oszlopok munkájának. 23. És készítette a tengert öntött rézből; tíz könyöknyi volt egyik szélétől másik széléig köröskörül kerek, öt könyöknyi a magassága és harminc könyöknyi fonal futja azt körül. 24. Szélén alul köröskörül vadugorkák veszik körül, tíz könyöknyire kerítik be a tengert köröskörül; két sorban voltak a vadugorkák öntve annak az öntésével. 25. Állott tizenkét ökrön: három fordul északnak, három fordul nyugatnak, három fordul délnek és három fordul keletnek, a tenger pedig rajtuk volt felülről; valamennyinek hátulja befelé. 26. Vastagsága egy tenyérnyi, széle pedig olyan mint serleg szélének a munkája, mint a liliom virága; kétezer bátot fogad be. 27.És készítette a tíz talapzatot rézből; négy könyöknyi az egyik talapzat hossza, négy könyöknyi szélessége és három könyöknyi a magassága. 28. S ez a talapzat munkája: keretjeik voltak, még pedig keretek az eresztékek között. 29. Az eresztékek között levő kereteken pedig oroszlánok, ökrök és kérubok, és így az eresztékeken is felülről; az oroszlánokon és ökrökön alul pedig csüggő munkájú füzérek. 30. Négy rézkereke volt az egyik talapzatnak, meg réztengelyei, a négy lábának pedig váll-lapjaik voltak; a medence aljára voltak öntve a váll-lapok, mindegyiknek oldalán füzérek.31. Nyílása pedig a kördíszen belül fölfelé egy könyöknyi, nyílása kerek volt, talapzat munkájú, egy és fél könyöknyi; a nyílásán is faragványok voltak, kereteik pedig négyszögűek, nem kerekek. 32.És a négy kerék a keretek alján volt, a kerekek csapjai pedig a talapzatban; mindegyik keréknek magassága egy és fél könyök. 33. S a kerekek munkája olyan, mint a kocsikerék munkája, csapjaik, talpaik, küllőik és ágyaik mind öntött rézből. 34. És négy váll-lap volt mindegyik talapzatnak négy sarkán; magából a talapzatból voltak a váll-lapjai. 35. A talapzat tetejeképpen pedig egy fél könyök magasságú kerekség volt köröskörül; és a talapzat tetején a csapjai és keretei belőle magából voltak. 36. És bevésett a csapok síklapjaira és kereteire kérubokat, oroszlánokat és pálmákat mindegyiken levő térhez képest, meg füzérek köröskörül. 37. Ily módon készítette a tíz talapzatot: egy öntése, egy mérete, egy szabása volt mindannyinak. 

38. És készített tíz rézmedencét; negyven bátot fogad be mindegyik medence, négy könyöknyi mindegyik medence, egy-egy medence egy-egy talapzaton, a tíz talapzat szerint. 39. És elhelyezte a talapzatokat: ötöt a háznak oldalára jobbról és ötöt a háznak oldalára balról; a tengert pedig elhelyezte a háznak jobb oldalára keletnek dél felé. 40. És készítette Chíróm az üstöket, a lapátokat és a tálakat; és végzett Chírám azzal, hogy elkészítse mind a munkát, melyet készített Salamon király számára az Örökkévaló házának. 41. Oszlopot kettőt; az oszlopok tetején levő oszlopfőgombot kettőt, hálót kettőt, hogy befödjék az oszlopok tetején levő két oszlopfőgombot;42. gránátalmát négyszázat a két háló számára, két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopokon levő két oszlopfőgombot; 43. talapzatot tizet; medencét tizet a talapzatokra; 44. az egy tengert, meg a tenger alatt levő tizenkét ökröt. 45. A fazekakat, a lapátokat, a tálakat és mind az edényeket, melyeket készített Chírám Salamon király számára az Örökkévaló házának, csiszolt rézből. 46. A Jordán kerületében öntötte azokat a király, agyagos földben, Szukkót és Cáretán közt. 47. És úgy hagyta Salamon mind az edényeket felette nagy sokaságuk miatt: nem vizsgáltatott meg a réznek súlya. 48. És készítette Salamon mind az Örökkévaló házában levő edényeket: az arany oltárt, az asztalt, melyen rajta volt a színkenyér, aranyból; 49. a lámpásokat, ötöt jobbról és ötöt balról, a debír előtt, finomított aranyból; a bimbót, a mécseseket és a hamvvevőket aranyból; 50. a csészéket, késeket, tálakat, kanalakat és serpenyőket finomított aranyból; a sarkokat a belső háznak, a szentek szentjének ajtói számára, a háznak – a templomnak – ajtói számára aranyból. 51. És befejeződött mind a munka, melyet készített Salamon király az Örökkévaló házának; erre bevitte Salamon atyjának Dávidnak szentségeit: az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, elhelyezte az Örökkévaló házának kincstárában.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 3.

Péter azt mondja, hogy az Úr nem lassú az ígéreteit illetően, amint némelyek gondolják. A lassúság nem csak azért van, hogy a bűn pohara beteljen, hanem, mert az Úr örökkévaló türelemmel vár a bűnös emberek megtérésére: „nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérjen.” (3:9)

De ne tévedj meg, mert a tűz jönni fog. És ezért „szeretteim igyekezzetek, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon.” (3:14)

Tragikus, hogy a tömegek a világra hasonlítanak, nem Krisztusra. Egyre több és több egyház a „világra” hasonlít, önsegélyt hirdetve a szószékről. Képtelenség megkülönböztetni, hogy az ilyen üzenetek az egyházból vagy a világi fórum programjából erednek.

Micsoda tragédia, ha a rossz utat választjuk ilyen időkben. Mindennek ellenére Krisztus hívja szeretteit, hogy húzódjanak közelebb Őhozzá, és vizsgálják magukat az Ő Igéjének fényében.

Pál, Péter és Jézus maga is erőteljes üzenetekkel jövendöltek a zavaros időkről.

Amikor Jézus a földön járt, figyelmeztette követőit a nagy csapásra, amely Jeruzsálemre és Izraelre fog jönni. Az apostolok idejében, különösen Pál napjaiban sok „Jézus elleni hang” emelkedett fel, a nehéz idők eljöveteléről szóló figyelmeztetések miatt.

Amikor Pál elkezdte szolgálatát, sok emberi érzelmek által hajtott tan talált helyet a gyülekezetekben. Hamis próféták emelkedtek fel és követőket találtak a pünkösdi egyházakban. Istentelen prédikátorok, mint a fény angyalai jelentek meg és démoni tanokkal árasztották el az egyházat.

Ugyanekkor a vallástalan világban a homoszexuális életmód elterjedt volt. A Római birodalomban mindenütt a fajtalan és érzéki életmód volt napirenden. Az egocentrikus nézet volt elfogadott, a testi érzékek imádata és a büszkeség uralkodott. A jeruzsálemi templom is „rablók barlangjává” lett, és pásztorai csak a pénzre fókuszáltak.

Pál erről a társadalomról mondta, hogy: „Telve vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal, besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, engedetlenek, kíméletlenek, irgalmatlanok.” (Lásd Róm. 1:28-31)

Úgy néz ki, hogy Pál a mai időkről ír; jól ismerte, amit az Úr megjövendölt, hogy a nap eljön, mikor Jeruzsálem tűzben fog égni. A Templom és a város el lesz söpörve.

Az a holokauszt beteljesedett pontosan K.u. 70-ben, ahogy Jézus és Pál megjövendölte. Elképzelhetetlenül borzalmas és tragikus volt.

Mi volt az apostolok üzenete a bekövetkező borzalmas nap küszöbén?

Péter prédikált: „Szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2 Pét. 3: 17-18)

Pál pedig ezt prédikálta: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel és növekedjetek az Isten ismeretében.” (Kol. 1:10)

Péter üzenete, amit prédikált: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései, ne sodorjanak el, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2 Pét. 3:17-18)

Ez az üzenet, amit pedig Pál prédikált: „hogy élhessetek méltóan az Úrhoz, teljes mértékben az ő tetszésére és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében,” (Kol. 1:10)

Az apostolok üzenetét megfontolva, milyen bírálatot várhatunk a mai társadalmunkban?

Látjuk, hogy Pál szavai Krisztus szeretteihez szólnak: „imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az Ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén”. ( Kol. 1:9)

Tehát mi a követelmény az ilyen élethez? Pál mondja: „Öltsétek tehát magatokra, mint Isten választottjai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Kol. 3:12-13)

Végül Pál mondja: „Ez az üzenetem hozzátok a kritikus időkben. Annak fényében, hogy nehéz idők jönni fognak, megfontoltan járjatok az Úrral.”

Kérdezzük meg magunkat: „Egyre inkább Jézushoz hasonlóvá válok? Türelmesebb vagyok vagy hamar haragra gerjedek? Gyöngédebbé és kedvesebbé válok vagy még mindig haragos, és vitatkozó szellemű vagyok? Könnyebben bocsátok meg másoknak, vagy inkább keserűen ragaszkodok sérelmeimhez? Elviselem mások sértéseit? Elfogadom a hozzám közel állók gyengeségeit és hibáit vagy mindig nekem kell igazamnak lenni?

Pál azt javasolja, hogy mivel tudjuk hogy a borzalmas nap jönni fog, nem az számít, hogy milyen munkákkal foglalod el magad, milyen fajta jótéteményeket teszel, nem számít milyen kedves vagy idegenek felé, nem számít hány lelket mentesz meg, hanem az a kérdés: változol-e, hogy kedvesebb, türelmesebb, könnyebben megbocsátó legyél, elviseled-e mások gyengeségeit?

Vizsgáld meg magad, hogy miképpen jársz Krisztussal, látható, hogy nem az a fontos, amit teszel, hanem amivé válsz.

Hogyan változunk Krisztus képmására ebben az életben?

Az ilyen életet nem lehet egyedül emberi erőfeszítés által megvalósítani. Nem fog megtörténni saját elhatározásból azt mondva: „gyöngéd hívő leszek.” Mindez inkább a Szent Szellem munkája által történik az Igében való hit által.

Először elolvassuk az Igét és hiszünk abban, hogy Isten szól hozzánk, kérve, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Aztán kérjük a Szent Szellemet, hogy mutassa meg nekünk, hogy igazából milyen emberek vagyunk, és az Igéhez mérjük magunkat. Azután kérjük a Szent Szellemet, hogy segítsen a változásban.

A tény az, hogy mindenki formálódik, alakul valamihez; Krisztushoz, vagy a világhoz. És amint érettebb keresztények leszünk, egyre inkább Krisztushoz kell, hogy hasonlítsunk. Családi életünk, házasságunk ne legyen pokollá. Kell, hogy házastársunk bajait magunkra vállaljuk és szolgáljuk egymást. Egy keresztény otthonban a gyermekeknek látniuk kell a különbséget, a szeretetet, kedvességet; ez határozza meg a keresztény érettségét Krisztusban.

Így érthető, amiről Péter és Pál beszélnek: „Ne félj attól, ami jön. Tartsd Isten szavát emlékezetedben mindig, akármi is történik és mindezalatt engedd, hogy a Szent Szellem változtasson téged egy másfajta, Krisztushoz hasonló személlyé.”

Isten úgy rendelte, hogy szenvedéseink, összes hatalmas megpróbáltatásunk Őhozzá hozzon közelebb. Az igazság az, hogy a fájdalom és a szenvedés vagy megkeményíti szívünket, vagy arra a helyre hoz minket ahol az Atya szeretetétől fogunk függni. Vagy nem fogsz többé imádkozni és bízni Őbenne, vagy minden gondodat reá veted és képes vagy mondani: „Semmi nem fog eltántorítani engem” Ez Isten üzenete ezekben az utolsó időkben. Halleluja.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Királyok I. könyve 6.

A szentély építése

1. És volt a négyszáznyolcvanadik évben, miután kivonúltak Izraél fiai Egyiptom országából, a negyedik évben – Zív havában, az a második hónap – hogy király volt Salamon Izraél fölött, fölépítette a házat az Örökkévalónak. 2. A ház pedig, melyet épített Salamon király az Örökkévalónak, hatvan könyök a hossza, húsz a szélessége és harminc könyök a magassága. 3. A csarnok pedig, a ház templomának előrészén, húsz könyök a hossza, a ház szélességének oldalán; tíz könyök szélessége a ház előrészén. 4. És készített a ház számára gerendás csukott ablakokat. 5. És épített a ház fala mellé emeleteket köröskörül, a ház falai mellett köröskörül, a templom és a debír mellett, és készített oldaltermeket köröskörül. 6. Az alsó emelet, öt könyök a szélessége, a középső, hat könyök a szélessége, és a harmadik, hét könyök a szélessége; mert csökkenéseket alkalmazott a házon köröskörül kívülről, hogy ne kelljen beléje nyúlni a ház falaiba.7. A ház ugyanis, amikor épült, ép kövekből, úgy amint fejtették, épült; sem kalapács, sem fejsze, sem bármi vasszerszám nem hallatott a háznál, amikor épült. 8. A középső oldalterem bejárata a ház jobboldalán volt; csigalépcsőkön mennek föl a középsőre és a középsőből a harmadikra. 9.Építette a házat és bevégezte; és bepadlózta a házat boltívekkel meg gerendasorokkal cédrusból.10. És építette az emeleteket az egész ház mellé, öt könyök egynek a magassága; és egybefogta a házat cédrusfákkal. 

11. És volt az Örökkévaló igéje Salamonhoz, mondván: 12. Ez a ház, melyet építesz – ha majd jársz törvényeim szerint, rendeleteimet megteszed és megőrzöd mind a parancsolataimat, járván azok szerint, akkor fönntartom veled szemben az én igémet, melyet szóltam Dávid atyádhoz. 13. És lakozom Izraél fiai közt és nem hagyom el népemet Izraélt. 14.Építette Salamon a házat és bevégezte. 15. Építette a háznak falait belülről cédrusdeszkákkal, a ház padlójától a mennyezet gerendákig, bevonta fával belülről; és bevonta a háznak padlóját ciprusfa deszkákkal. 16. És építette a húsz könyöknyit a háznak hátulján cédrusdeszkákkal a padlótól a gerendákig; s építette egy részét belülről debírnek, szentek szentjének. 17. És negyven könyöknyi volt a ház, az a templom előlről. 18. És cédrus volt a házon, annak belsején, vadugorkák és kinyílt virágok kifaragásával; mind cédrus volt, kő nem volt látható. 19. Debírt pedig készített a házban, annak belsejéről, hogy oda tegyék az Örökkévaló szövetségének ládáját. 20.A debír előtt pedig húsz könyök a hossza, húsz könyök a szélessége, és húsz könyök a magassága volt, és bevonta finomított arannyal; s az oltárt cédrussal vonta be. 

21. És bevonta Salamon a házat, annak belsejéről, finomított arannyal és húzott aranyláncokat a debír előtt, és azt bevonta arannyal. 22. Az egész házat bevonta arannyal, míg végig bevonatott az egész ház; az egész oltárt is a debír előtt bevonta arannyal. 23. És készített a debírben két kérubot olajfából, tíz könyök egynek a magassága, 24. Öt könyök a kérubnak egyik szárnya és öt könyök a kérubnak másik szárnya: tíz könyök a szárnyai egyik végétől a másik végéig. 25. És tíz könyöknyi a másik kérub: egy mérete és egy szabása a két kérubnak. 26. Az egyik kérub magassága tíz könyöknyi, és így a második kérub. 27. És tette a kérubokat a belső ház közepébe és kiterjesztették a kérubok szárnyait, úgy hogy ért az egyiknek szárnya a falhoz és a másik kérubnak is a szárnya ért a másik falhoz; szárnyaik pedig a ház közepén szárny szárnyhoz értek.28. És bevonta a kérubokát arannyal. 29. A háznak mind a falain pedig köröskörül kifaragott vésett faragványukat: kérubokat, pálmákat éa kinyílt virágokat belülről és kívülről. 30. A ház padlóját pedig bevonta arannyal belül és kívül. 31. A debír bejáratát készítette olajfa ajtókkal; az ajtófélfapillér ötszögletű volt. 32. A két olajfa-ajtóra pedig faragott faragványokat: kérubokat, pálmákat és kinyílt virágokat és bevonta arannyal; ráhúzta ugyanis a kérubokra és a pálmákra az aranyat. 33. Így készített a templom bejáratának is olajfa félfákat, négyszögletűeket; 34. meg két ajtót ciprusfából: két forgólap az egyik ajtó és két forgólap a másik ajtó. 35. Faragott rá kérubokat, pálmákat és kinyílt virágokat és bevonta arannyal, ráillesztve a bevésésre. 36. És építette a belső udvart három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából. 37. A negyedik évben rakták le az Örökkévaló házának alapját, Zív havában. 38. A tizenegyedik évben pedig, Búl havában – az a nyolcadik hó – be volt végezve a ház minden dolga és minden rendje szerint. Építette tehát hét évig.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

John Bevere - Megtévesztett emberek, akik kereszténynek tartják magukat 3.

Isten igazi kegyelme

Júdás azt állítja, hogy ezek az emberek eltorzítják az Isten kegyelméről szótó üzenetet. Ez nagyon elterjedt ezekben az utolsó napokban, mert a tanításaink ajtót nyitottak ennek a jelenségnek. Úgy tanítottunk a kegyelemről, mint Isten védelmező takarójáról, ami befedezi a világ szerinti, sőt az istentelen életmódot is. Gyakran, sokaktól hallani ezt a nézetet az egyházban, akik olyan megszokott kijelentéseket tesznek, mint például: „Tudom, hogy nem úgy élek, ahogy kellene, de hála Istennek az Ő kegyelméért.” Ez komoly megtévesztettség. A Szentírás nem úgy tanít a kegyelemről, mint egy nagy ragtapaszról, hanem mint Isten bennünk lévő jelenlétéről, mely képessé tesz minket arra, hogy megtegyük, amit az igazság megkíván tőlünk.

A kegyelemről egyszerűen azt tanították, hogy Isten ki nem érdemelt jóindulata. A kegyelem valóban Isten jóindulata, és nem lehet megvásárolni vagy kiérdemelni. Azonban arra is képessé tesz minket, hogy engedelmeskedjünk Neki, és annak bizonyítéka, hogy valóban elfogadtuk az ő kegyelmét, az istenfélő életünk. Isten Igéjének való engedelmességünk igazolja a kegyelem valóságát az életünkben. Jakab azt mondja:

"A hit, ha nincsenek cselekedetei (az engedelmesség tettei és tevékenységei, amelyek támogatják azt), önmagában nélkülözi az erőt (hatástalan, holt). De valaki azt mondja [neked akkor]: neked hited van [mondod te], nekem pedig [jó] cselekedeteim vannak. Nos, mutasd meg nekem a te [állítólagos] hitedet [jó] cselekedetek nélkül [ha tudod], és én [az engedelmesség szülte] [jó] cselekedeteim által megmutatom majd neked a hitemet. Hiszed, hogy Isten egy, és jól teszed. A démonok is hiszik, és reszketnek..." (Jakab 2:17-19, az angol fordítás alapján)

Jakab itt egy hatalmas hiányosságra mutat rá, ami manapság a tanításainkat jellemzi. Olyan igéket húzunk elő, mint például: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz...” (ApCsel 16:31). Ha csupán annyi szükséges az üdvözüléshez, hogy hisszük, hogy Jézus létezik, és ő Isten Fia, akkor, ahogy Jakab megmutatja, a démonok is üdvözülni fognak, mert hisznek. Ez nevetséges! Hogy még jobban nyomatékosítsa mondanivalóját, Jakab rámutat hogy a démonok reszketnek Isten előtt. Más szóval, a démonok jobban félik Őt, mint néhányan, akik azt mondják, hogy van hitük, de híján vannak az engedelmesség megfelelő cselekedeteinek.

Ha valóban megtértünk Jézus Krisztus kegyelme által, annak az ezt igazoló életmódunk a bizonyítéka. Ezért mondja János apostol:

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. (1 János 2:3-6)

János világosan állítja, hogy annak a jele, hogy valóban ismerjük Jézus Krisztust az, hogy megtartjuk az ő parancsolatait. Ha valaki azt mondja, hogy ismeri Jézust, de nem tartja meg az ő Igéjét, az megtévesztett, az igazságtól elidegenedett hazug, még akkor is, ha szájával megvallja Isten Igéjének ismeretét. Ezért mondja János: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 János 2:1).

Figyeljük meg, hogy János nem azt mondja: „Ezeket azért írom néktek, hogy amikor valaki vétkezik, van Szószólónk.” Nem, a cél az, hogy ne vétkezzünk. Rendelkezésünkre áll Isten kegyelmének ereje, tehát Krisztuséhoz hasonló életet tűzhetünk ki célul magunk elé (ahogy az I.János 2:6 mondja: „annak úgy kell járnia, ahogy Ő járt”), hiszen szabadok vagyunk az engedetlen természet fennhatóságától. De ha mégis engednénk a bűnnek, akkor van Sószólónk.

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8022&search=bevere

Királyok I. könyve 5.

A templomépítés előkészületei

1. És küldte Chírám, Cór királya az ő szolgáit Salamonhoz, mert meghallotta, hogy őt kenték föl királynak atyja helyébe; mert barátja volt Chírám Dávidnak minden időben. 2. Erre küldött Salamon Chírámhoz, mondván: 3. Te tudod, hogy Dávid atyám nem építhetett házat az Örökkévalónak, Istenének nevére a háború miatt, mellyel őt körülvették, míg nem adta őket az Örökkévaló lábai talpa alá. 4. De most nyugalmat szerzett nekem az Örökkévaló, Istenem köröskörül; nincs sem háborító, sem rossz esemény. 5. S íme, én arra gondolok, hogy házat építsek az Örökkévalónak, Istenemnek nevére, ahogy szólt az Örökkévaló Dávid atyámhoz, mondván: fiad, kit helyedbe teszek trónodra – ő építi majd a házat nevemre. 6. Most tehát parancsold meg, hogy vágjanak számomra cédrusokat a Libánonból, szolgáim is a te szolgáiddal lesznek, a szolgáidnak bérét pedig megadom neked, mind a szerint, ahogy mondod; mert te tudod, hogy nincs közöttünk senki, ki úgy tudna fákat vágni, mint a Cídónbeliek. 7. És volt, midőn hallotta Chírám Salamon szavait, igen megörült; mondta: Áldva legyen az Örökkévaló e napon, hogy adott bölcs fiút Dávidnak e számos nép fölé. 8. Ekkor küldött Chírám Salamonhoz, mondván: Hallottam, mifelől küldöttél hozzám: én megteszem minden kívánságodat a cédrusfák iránt és ciprusfák iránt. 9. Szolgáim majd leszállítják a Libánonról a tengerre és tutajokként a tengerre teszem addig a helyig, melyet megizensz nekem, hogy ott szétbontsam és te elvigyed; te pedig megteszed az én kívánságomat, megadván házam kenyerét. 10. Így adott Chírám Salamonnak cédrusfákat és ciprusfákat minden kivánsága szerint. 11. Salamon pedig adott Chírámnak húszezer kór búzát házának az élelmezésére, meg húsz kór törött olajat; így szokott adni Salamon Chírámnak évről évre. 12. Az Örökkévaló pedig adott bölcsséget Salamonnak, amint megígérte neki. És béke volt Chírám és Salamon közt, és ők ketten szövetséget kötöttek. 13. És kiemelt Salamon király robotnépet egész Izraélből; és volt a robotnép harmincezer ember. 14. És küldte őket a Libánonba: tízezret havonkint fölváltva; egy hónapig a Libánonban voltak, két hónapig otthon. Adónírám pedig a robot fölött volt. 15. És volt Salamonnak hetvenezer teherhordója, meg nyolcvanezer kővágója a hegyben. 16. Azonkívül Salamonnak a munkára felügyelő tisztjei háromezerháromszázan, akik uralmat vittek a munkát végző nép fölött. 17.Megparancsolta a király és fejtettek nagy köveket, becses köveket, hogy alapozzák a házat faragott kövekkel. 18. És faragták Salamonnak építői és Chíróm építői, meg a Gebálbeliek; és készítették a fákat meg a köveket a ház építésére.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Miről beszélget egy ateista és egy hívő? Ruff Tibor és Orosz László fizikus

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 2.

Megküzdeni a kiábrándultsággal

Életünk különböző szakaszaiban valamennyiünknek szembe kell néznünk csalódásokkal, kiábrándultsággal. Nincs olyan élő ember, akinek mindig minden úgy történik az életében, ahogyan ő szeretné.

Ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak, nem úgy sikerülnek, ahogyan szeretnénk, azonnal csalódottságot érzünk. Ez egy teljesen természetes dolog. Nincs semmi gond azzal, ha ilyen esetben csalódottnak érzed magadat. Azt azonban tudnod kell, mit is kezdj ezzel az érzéssel, különben rossz irányba visz el.

Csalódások nélküli világ nincs, de Jézusban mindig van egy újabb esély!

A Filippi 3:13-ban Pál apostol kijelenti:

"De egyet teszek [ez a törekvésem, vágyam]: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé."

Pál ezzel azt mondja, hogy számára az a legfontosabb, hogy engedje el mindazt, ami a háta mögött van, és az előtte álló dolgokra összpontosítson. Ha csalódsz valamiben, azonnal tervezz újra! Ezt az, amit tennünk kell! Engedjük el a mindazt, amiben csalódtunk, és minden erőnkkel törekedjünk afelé, amit Isten tartogat számunkra. Új látásmódot, tervet, ötletet, friss látásmódot, új gondolkodásmódot kaphatunk, és erre kell fókuszálnunk. Induljunk el ebbe az irányba!

Az Ézsaiás 43:18-19 ezt így fogalmazza meg:

"Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket."

Az Ézsaiás 42:9-ben pedig ez áll:

"A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek."

Ez a két igehely nagyszerűen alátámasztja azt, hogy Isten új dolgot akar cselekedni az életünkben. Ő mindig valami újat tartogat számunkra, mi azonban, úgy tűnik, nagyon ragaszkodunk a régi dolgainkhoz. Ragaszkodunk hozzájuk a gondolatainkban és a beszélgetéseinkben egyaránt. Néha az az érzésem, hogy emberek szívesebben beszélnek a csalódásiakról, mint arról, hogy milyen álmaik, terveik vannak a jövővel kapcsolatosan.

Isten kegyelme minden nap megújul: „nem fogyatkozik el az ő [gyengéd, szerető] irgalmassága! Minden reggel meg-megújul” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Minden nap egy vadonatúj kezdet. Elengedhetjük a tegnap csalódásait és esélyt adhatunk Istennek arra, hogy ma valami csodálatosat cselekedjen az életünkben.

Most talán azt gondolod magadban: Joyce, én már annyit csalódtam, nem merek bízni semmiben! A reménytelenség éppen az a hely, ahol az ördög látni akar téged. Ismerem ezt a helyet, hiszen én is jártam ott sok évvel azelőtt, hogy Dave-vel összeházasodtunk. Olyan sokan bántalmaztak, elhagytak, rosszul bántak velem, hogy már bízni sem mertem abban, hogy a dolgok valaha is megváltoznak.

De Isten Igéjének tanulmányozása során rájöttem, hogy a csalódottság egy nagyon boldogtalan lakóhely. Inkább hiú reményeket tápláltam volna egész életemben, mintsem ebben a csalódott állapotban éljek folyamatosan.

A remény nem kerül semmibe, de bőségesen megtérül. A csalódottság és kiábrándultság azonban nagyon költséges. Az örömöddel, a jövőbeli álmaiddal fizetsz érte,

Istentől kaptunk egy ígéretet arra, hogy a reménység nem szégyenít meg (ld Róma 5:5). Nem hiszem, hogy ez azt jelenti, sosem fogunk csalódni. Már mondtam, hogy a földön senki sem élhet úgy, hogy ne élné át a csalódást. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a versnek az az üzenet, hogy nem kell a kiábrándultság állapotában élnünk. Krisztusban való reménykedésünk végül pozitív eredménnyel jár majd.

Fordította: Berényi Irén

Királyok I. könyve 4.

Salamon fő tisztviselői

1. És király volt Salamon egész Izraél fölött. 2. És ezek az ő vezérei: Azarjáhú, Cádók fia, a pap. 3. Elíchóref és Achíja, Sísa fiai, írók; Jehósáfát, Achílúd fia, a kancellár; 4. Benájáhú, Jehójádá fia, a sereg fölött; Cádók és Ebjátár papok. 5. Azarjáhú, Nátán fia, a tiszttartók fölött; Zábúd, Nátán fia, pap, a király barátja. 6. Achísár a ház fölött; Adónírám, Abda fia, a robot fölött.7. Salamonnak volt tizenkét tiszttartója egész Izraél fölött, azok ellátták a királyt és házát: egy hónapig az évben volt mindegyiknek a dolga, hogy ellássa.8. És ezek a neveik: Ben-Chúr, Efraim hegységében. 9. Ben-Déker Mákacban, Sáalebímben, Bét-Sémesben, Élónban, Bet Chánánban. 10. Ben-Chészed Arubbótban; övé volt Szókhó és Chéfer egész vidéke. 11. Ben Abínádáb: Dór egész kerülete, Táfat, Salamon leánya, lett a felesége. 12. Báana, Achílúd fia: Táanákh éa Megiddó meg egész Bét-Seán, mely Cáretán mellett van Jizreélen alul, Bét-Seántól Abél-Mechóláig egészen túl Jokmeámon. 13. Ben-Géber Rámót-Gileádban; övéi voltak Jáír, Menasse fiának falvai, melyek Gileádban vannak, övé Argób területe, mely Básanban van, hatvan nagy város, fallal és rézreteszszel. 14. Achínádáb, Iddó fia: Máchanájimban.15. Achímáac Naftalíban; ő is nőül vette Salamon leányát, Bászemátot. 16. Báana, Chúsáj fia, Ásérban és Beálótban. 17. Jeliósáfát, Párúach fia Jisszákhárban. 18. Simeí, Éla fia, Benjáminban. 19. Géber, Úri fia, Gileád országában Szíchónnak az emóri királyának és Ógnak Básán királyának országában. És egy tiszttartó, ki az országban volt. 20. Jehúda és Izraél sokan voltak, annyian mint a fövény, mely a tenger mellett van, sokaságra; ettek, ittak és örvendeztek. 21. Salamon pedig uralkodott mind a királyságokon a folyamtól a filiszteusok földjéig, meg Egyiptom határáig: hoztak ajándékot és szolgáltak Salamonnak életének minden napjaiban. 

22. Volt pedig Salamonnak élelme egy napra: harminc kór lángliszt és hatvan kór liszt; 23. tíz hízlalt ökör és húsz legelős ökör meg száz juh; az őzön, szarvason, dámvadon és hízlalt szárnyasokon kívül. 24. Mert ő uralkodó volt mindenen a folyamon túl, Tifszáchtól Azzáig, mind a folyamontúli királyokon; és békéje volt neki minden oldalról köröskörül. 25. És biztonságban lakott Jehúda meg Izraél ki-ki szőlőtője alatt és fügefája alatt Dántól Beér-Sébáig, Salamonnak minden napjaiban. 26. És volt Salamonnak negyvenezer jászol lova, szekerei számára és tizenkét ezer ménje. 27. És ellátták ama tiszttartók Salamon királyt és mindenkit, a ki Salamon király asztalához került, ki-ki a maga hónapjában, nem engedtek hiányt semmiben. 28. Az árpát és a szalmát a lovak és a paripák számára odavitték azon helyre, ahová kellett, ki-ki rendje szerint. 29. És adott Isten bölcsséget Salamonnak és értelmet igen sokat, és széles elmét, a mennyi a fövény, mely a tenger partján van. 30. És nagyobb volt Salamonnak bölcsessége mind a Kelet fiainak bölcsességénél és Egyiptom egész bölcsességénél. 31. Bölcsebb volt mint minden ember, mint az ezráchi Étán meg Hémán, Kalkól és Dardá, Máchól fiai; és hírneve volt mind a nemzetek közt köröskörül. 32. Mondott háromezer példabeszédet, és éneke ezeröt volt. 33. Beszélt a fákról, a Libánonban levő cédrustól egészen a falon kinövő izsópig; beszélt a baromról, a madárról, a csúszómászóról és a halakról. 34. És eljöttek mind a népek közül meghallgatni Salamon bölcsességét, mind a föld királyai részéről, kik hallottak a bölcsségéről.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 2.

Az Úr mindig beszél az Ő hívő maradékához.

Történelmen keresztül Isten mindig küldött prófétákat, hogy felébresszék elszunnyadt menyasszonyát. Felfedi a késői időt, hogy felébressze az egyház szunnyadó szolgáit.

Az Úr nemcsak híres szószékeken keresztül beszél, hanem alázatos, ismeretlen őrök által is, hogy figyelmeztessék népét. Olyan prédikátorokat talál, akiknek nincsenek saját napirendi pontjaik, hanem bezárkóznak Istennel imádkozásban. Ezeket lenézik a tanultak és tanulatlanoknak, tudatlanoknak nevezik őket. Ennek ellenére nem félnek a visszautasítástól, hanem mint az Úr küldöttjei „megszégyenítik a bölcseket”.

És csak azok fogják meghallani a figyelmeztetéseket, akik nem szerelmesek ebbe a világba. Csak azok, akik az Úr jövetelére sóvárognak, fogják felfogni az üzenet igazságát, fontosságát.

Az Úr figyelmeztetésének az oka: amikor a hirtelen pusztulás ránk szakad, ezek nem lesznek eltelve félelemmel. Amikor a borzalmas esemény jön, Isten népe tudni fogja, hogy nem baleset vagy valamilyen véletlenszerű esemény történik könyörtelen nemzetek által. Ezeknek Krisztus békéje fogja eltölteni szívüket, azzal a tudattal, hogy Isten örökre a világ Ura.

És így Isten népe figyelmeztetést kap, és nem fognak pánikba esni mikor mások szíve megáll a félelemtől és a borzalmas dolgok látásától amelyek be fognak következni a földön.

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj az éjszakában.” (2 Pét. 3:10)

Péter azt mondja ezzel, hogy az Úr napja nem örömteli lesz, hanem borzalmas. Hirtelen, váratlan eseményt ígér: „az elemek égve felbomlanak”.

Péter szerint az a nap hirtelen fog eljönni, mint egy tolvaj az éjszakában, hatalmas zajjal. Csak képzeld el: az elemek a hatalmas hőségben elolvadnak, mint egy hatalmas tűz, amely mindent eléget maga előtt.

Mit gondoljunk egy ilyen eseményről? Egyik hiteles teológus írta: „Ez úgy hangzik, mint a nukleáris holokauszt.” Tekintet nélkül arra, hogy ennek az embernek véleménye igaz vagy nem, Péter írásából világos, hogy ez világra szóló esemény és felfordulás lesz.

Tehát kihez szólnak az apostol szavai? Kinek prófétál? Péter a „szeretetteinek” írja levelét, a hívők maradékának: „Szeretteim ez a második levelem hozzátok; ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai…” (2 Pét. 3:1)

Röviden, Péter olvasóinak mondja, hogy prófétálni fog egy üzenetet, amit senki nem akar hallani, csak a szeretett maradék. Péter szerint az üzenet borzalmas és sokan gúnyolni fogják. „Gúnyolók fognak jönni és ki fogják csúfolni az Ószövetség prófétáit és a jelen idő apostolait is.”

Olvasd, ami Péter mond ezután: „A mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az Istentelen emberek pusztulásának napjára.” (3:7)

Isten ugyanezt az üzenetet adta Noé nemzedékének, akiket özönvízzel bírált. Azután ugyancsak Sodomának és Gomorának adta ezt az Igét, amikor társadalmát tűzzel bírálta. Most pedig Péter Isten üzenetét adja nekünk.

Amikor ilyen üzenetet hallunk, valami fellázad bennünk, mondva: „Túl sok az ilyesmit elviselni.”

Amikor Péter szavait halljuk, első reakciónk, hogy borzadva visszahúzódunk. Azt gondoljuk, hogy: „Oly sok, feszültséget keltő rossz hírt hallunk naponta, annyi tragédia történik világszerte. Miért kell az ilyen üzenetet hallani?”

Igaz, sok keresztény hívő visszahúzódik Péter szavaitól. Mélyen szívünkben kérdezzük, „Miért kell ezekre emlékeztetni minket? Csak történjen, aminek történni kell!”

Péter okot ad arra, hogy miért kell az ilyen üzenetet hallanunk: „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek?” (2 Pét. 3: 11)

Péter prófétálásának ez a lényege: a világban bekövetkező fent említett események ismeretének fényében, Isten szeretteinek saját magatartásukra kell fordítani figyelmüket. Azok, akik a Biblia jövendölésének beteljesedését várják, kell, hogy Krisztus képmására változzanak viselkedésükben, beszédükben és gondolkodásmódjukban.

Királyok I. könyve 3.

Salamon bölcsessége

1. És sógorságra lépett Salamon Fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis Fáraó leányát, és elhozta Dávid városába, addig, míg végzett azzal, hogy fölépítse. a maga házát és Jeruzsálem falait köröskörül. 2. A nép csak áldozott a magaslatokon, mert nem építtetett ház az Örökkévaló nevére mindama napokig. 3. És szerette Salamon az Örökkévalót, járván Dávid atyjának törvényei szerint, csakhogy a magaslatokon áldozott és füstölögtetett. 4. Ment a király Gibeónba, hogy ott áldozzon, mert az volt a nagy magaslat; ezer égőáldozatot szokott áldozni Salamon amaz oltáron.5. Gibeónban jelent meg az Örökkévaló Salamonnak éjjeli álomban; és mondta Isten: Kérj, mit adjak neked? 6. Mondta: Te nagy szeretetet míveltél szolgáddal, Dávid atyámmal, amint hogy járt előtted hűséggel, igazsággal és egyenes szívvel te irántad; és te megőrizted neki ezt a nagy szeretetet és fiat adtál neki, ki trónján ül, ahogy van e mai napon. 7. Most tehát, Örökkévaló, Istenem, te tetted királynak szolgádat Dávid atyám helyébe – én pedig kicsiny fiú vagyok, nem tudok ki- és bevonulni. 8. És szolgád néped közepette van, melyet kiválasztottál: nagyszámú nép, mely meg nem olvasható s meg nem számlálható a sokaság miatt. 9. Adj tehát szolgádnak értő szívet, hogy ítélhesse népedet, tudván különbséget tenni jó és rossz között; mert ki győzi ítélni ezt a tömérdek népedet? 10. És jónak tetszett a dolog az Úr szemében, hogy Salamon ezt a dolgot kérte. 11. Szólt hozzá Isten: Mivelhogy ezt a dolgot kérted és nem kértél magadnak hosszú életet és nem kértél magadnak gazdagságot és nem kérted ellenségeid életét, hanem kértél magadnak belátást, hogy megértsed a jogot: 12. íme tettem szavad szerint, íme adtam neked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy olyan mint te nem volt előtted, és utánad sem támad olyan mint te. 13. De azt is, mit nem kértél, adtam neked, gazdagságot is, dicsőséget is, úgy hogy nem lesz olyan mint te senki a királyok közt, minden napjaidban. 14. És ha majd jársz útjaimban, megőrizvén törvényeimet és parancsolataimat, amint járt Dávid atyád, akkor meg fogom hosszabbítani életedet. 

15. Erre fölébredt Salamon és íme: álom. Elment Jeruzsálembe, oda állt az Örökkévaló szövetségének ládája elé, bemutatott égőáldozatokat, készített békeáldozatokat és szerzett lakomát mind a szolgái számára. 16. Akkor jött két parázna asszony a királyhoz és álltak előtte. 17. És mondta az egyik asszony: Kérem, uram, én és ez asszony lakunk egy házban, és szültem nála a házban. 18. Volt pedig harmadnapon a szülésem után, szült ez asszony is; és mi együtt voltunk, senki idegen nálunk a házban, csak mi ketten voltunk a házban. 19. De meghalt ez asszony fia egy éjjel, mert rája feküdt; 20. és fölkelt éjjel és elvette mellőlem fiamat – szolgálód pedig aludt – és ölébe fektette, az ő holt fiát pedig az én ölembe fektette. 21. Midőn reggel fölkeltem, hogy szoptassam fiamat, íme, meg volt halva; de midőn reggel megtekintettem, íme, nem a fiam volt, akit szültem. 22. Erre mondta a másik asszony: Nem, hanem az én fiam az élő, a te fiad pedig a halott ! Amaz meg mondja: Nem, hanem a te fiad a halott, az én fiam pedig az élő! Így beszéltek a király előtt. 23. És mondta a király: Ez mondja: az én fiam az élő s a te fiad a halott; amaz Pedig mondja: nem, hanem a te fiad halott és az én fiam az élő. 24. Mondta a király: Hozzatok kardot nekem! És oda vitték a kardot a király elé. 25. És mondta a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket és adjátok felét az egyiknek és felét a másiknak. 26. Ekkor szólt az asszony, akié volt az élő fiú, a királyhoz – mert megindult a szíve fia iránt – és mondta: Kérem, uram, adjátok neki az élő gyermeket, de ölni ne öljétek meg ! Amaz pedig mondta: Se enyém, se tied ne legyen, vágj átok szét! 27. Erre megszólalt a király és mondta: Neki adjátok az élő gyermeket és ölni meg ne öljétek; ő az anyja. 28. Hallotta egész Izraél az ítéletet, melyet hozott a király és féltek a királytól, mert látták, hogy Isten bölcssége van ő benne, hogy ítéletet szerezzen.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)