A hit beszéde nemcsak a saját életünkre, hanem családtagjaink, testvéreink életére is áldást közvetít. Kapernaumban egy százados arra kérte Jézust, hogy a gutaütött szolgáját gyógyítsa meg. A katonatiszt pogány, antiszemita ember volt, ezért azt mondta Jézusnak, hogy ne jöjjön a házába, hanem: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám." (Máté evangéliuma 8:8) A hit beszédét szolgája érdekében mondta ki a százados. Jézusnak egyetlen szava elegendő volt ahhoz, hogy a katonatiszt hite fölszabaduljon szolgájának gyógyulására. Ez a szó a gyógyulásba vetett hit uralma alá helyezte a szívét, és ez tette lehetővé szolgája számára a csodát. Jézus csodálkozott a százados hitén, és azt mondta: „Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet". (Uo. 10. vsz.)
A hit beszéde megváltoztatja Isten viszonyát felénk. Erre egy kananeai asszony története szolgáltatja a példát. A beteg leánya érdekében közbenjáró anyát először nem hallgatta meg az Úr, majd később kategorikusan - emberileg eléggé sértő módon - elutasította: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." (Máté evangéliuma 15:26) Az asszony a sértődés helyett igazat adott Jézusnak, és így egészítette ki megállapítását: „De hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból..." Ez a beszéd megváltoztatta Jézus elutasító magatartását, és megáldotta az asszonyt, akinek a leánya abban a pillanatban meggyógyult.
A hit beszédének hatékonyságáról még számos történetet találunk a Szentírásban. Isten is a hit beszéde által teremtette a világosságot, a szárazföldet stb. Jézus Krisztus a hit beszéde által cselekedte a csodákat. Az Úr arra biztatta tanítványait, hogy hitük olyan legyen, mint Istené.
"Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj föl és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Márk evangéliuma 11:23-24.
A hit beszédének hatékonysága végtelen, még Szent Szellemmel betöltekezve is pótolhatatlan. Az új dolgokat, áldásokat mindig igaz beszéd által tudjuk birtokba venni. Imáink hatékonyságát, gyümölcseit szintén a hit beszéde határozza meg, ezért nagyon fontos, hogy szívünket és szánkat megkülönböztetett figyelemmel szenteljük oda a Szent Szellemnek és Isten Igéjének.
A hit beszéde a szívbe ültetett Igét tartalmazza. Az igaz ember hitből él. Ez az igazság magában foglalja azt is, hogy az igaz ember a hit beszéde által él, mert az élet hatalma (mint ahogy a halálé is!) a nyelvben van. Az igazak a hit beszéde által képesek egyre mélyebben behatolni Isten enyészhetetlen életének erejébe. A kárhoztató beszédek viszont figyelmen kívül hagyják az embernek adott isteni szövetséget és ígéreteket, valamint ezen belül az Úr elkötelezettségét arra, hogy az embert megáldja, felemelje és megdicsőítse. A kárhoztató személy önkényesen, igaztalanul elválasztja, elszakítja az embert Istentől és a Megváltótól - majd az így elszigetelt és elhagyatott egyén gyarlóságaira építi fel vádló beszédét.
Jób könyve sikertörténettel kezdődik. A könyv főhősének az Úrral való közössége kiváló volt, és ebből származott minden sikere és áldása. Aztán a Sátán felkereste Istent, és megrágalmazta előtte Jóbot. Az ördög rosszhiszeműen, sötét színekben festette le Isten emberét. Azt állította róla, hogy nem őszinte szívből szereti Istent, hanem haszonlesésből, érdekből. Erről maga Isten is meggyőződhet - mondta -, ha áldás helyett büntetésben részesíti szolgáját. A Sátán azt állította: ha Isten megveri Jóbot, akkor biztosan kiderül az igazság - vagyis az, hogy Jób valójában nem szereti, hanem gyűlöli Istent.
"Verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől-szembe téged?" Jób könyve 1:11.
Az ördög fő célja, hogy hazugságokkal, vádlásokkal éket verjen Isten és az ember közé. Isten előtt az embert feketíti be, az ember előtt pedig a Teremtőt tünteti fel sötétnek és kegyetlennek. Miután a Sátán mindentől megfosztotta Isten emberét, Jób továbbra is megőrizte az Úrral való közösségét. Kudarcok, tragédiák után is áldotta az Úr nevét. Ezt a csodálatos erényét a Sátán újra rosszhiszeműen tüntette fel Isten előtt.
"Verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?" (Uo. 2:5)
Az ellenség ezzel azt állította Jóbról, hogy önmaga élete és egészsége mindennél fontosabb számára, és amíg ez megvan neki, addig saját jól felfogott érdeke, hogy áldja Istent. Ha azonban elveszíti az egészségét, akkor biztos, hogy Istent is megátkozza. De nem így történt! Pedig a felesége is felszólította Jóbot, hogy „átkozd meg az Istent, és halj meg!" Nyilvánvaló, hogy a Sátán akaratát egyenes adásban közvetítette az asszony. Jób azonban nem vétkezett az ajkaival (lásd Jób 2:10).
És még csak ezután jött a legsúlyosabb csapás Jóbra: három barátja látogatta meg a csapásokkal sújtott, szenvedő embert, hogy részvétéről biztosítsa és megvigasztalja. A beteg azonban vigasztalás helyett terjengős, kemény és kárhoztató beszédeket hallhatott a szájukból. A könyv végén kiderül: Isten nem adott igazat a vádlónak. Jóbot meggyógyította, és életét újra elárasztotta áldással. A keresztények - ahogy mindenkor, úgy ma is - célpontjai a különféle kárhoztató beszédeknek, de hatalmuk van arra, hogy ezeket a hit beszédével legyőzzék.
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint." Rómaiakhoz írt levél 8:1.
A kárhoztatás alóli fölmentést Jézus Krisztus már akkor megadta, amikor életünk az Úrba került. Ezt a változást a személyes hiten alapuló vízkeresztség tette lehetővé. A büntetés alóli felmentés második garanciája a Szent Szellemben való járás. Egyértelmű, hogy az idézet szerint nem a felekezeti hovatartozás a döntő oka a kegyelemből való részesedésnek, hanem a Jézus Krisztussal és a Szent Szellemmel való közösség. Az ilyen emberek közösségéből áll az egyház, amelyen a pokol erői - így az átkok - sem fognak, mert nekik valóban hatalmuk van, hogy „kígyókon, skorpiókon tapossanak, az ellenség minden erején, és semmi nem árthat nekik".
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
