Az az elmélet, hogy a gyógyulás nem szükséges
Jézus Krisztus betegségből való megváltása még mindig folytatódik egyházában, és folytatódnia is kell. Mégis gyakran mondják azt, hogy a gyógyulás nem szükséges. Természetesen az ilyen elmélet az egészség javulásába vetett bizalom visszatükröződése is lehet, amit napjaink orvostudományának előrehaladása és körülményeink javulása tett lehetővé. Aki azonban a hit szemével nézi a betegséget a bűnből való megváltás fényében, könnyen felismerheti, hogy ez az érvelés mennyire világi és értelmetlen.
A megváltást és az isteni gyógyítás ajándékát ugyanabban az időben kaptuk, és ezzel meghirdetjük azt az igazságot, hogy akik megtértek meg is tapasztalhatják a gyógyulást. A Biblia bemutatja hogy Jézus tanítványai is ugyanezt tanították, egyforma hangsúlyt helyeztek az üdvösségre és az isteni gyógyításra. Evangelizációs munkája során Péter apostol egyaránt foglalkozott a lelkek üdvösségével és az isteni gyógyítás bemutatásával. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg“ (1Péter 2,24). "Úgyannyira, hogy az utcákra hozzák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük, És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötretteket. kik mind meggyógyulának.” (ApCsel 5,15-16)
János apostol is, aki Jézus kebelén nyugodott, az Úrvacsora alkalmával, Jézus nevében hirdetett gyógyulást a templom kapujánál kolduló sántának. Sőt, levelében még azt is írta: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a telkednek.” (3János 1,2)
Az első egyház apostolai a gyógyítás csodáit éppolyan fontosnak tartották, mint a lelkek üdvösségére vonatkozó evangélium hirdetését, éppen ezért imádkoztak a csodákért. A keresztény egyház kezdetén Péter és János apostolt kihallgatásra idézték be a zsidó nagytanács elé. Amikor eleresztették őket, elmondták a gyülekezetnek, hogy mi történt a nagytanács előtt. A gyülekezet pedig így imádkozott: "Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent fiadnak, a Jézusnak neve által." (ApCsel 4,29-30) Istennek tetszett ez az imádság és ennek jeleként: „És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala." (ApCsel 4,31) A biblia továbbá beszél arról is: "És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon." (ApCsel 4,33)
Ma sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a bűnbocsánat evangéliumát kell hirdetni. Ezek nemcsak szégyenletes dolognak tartják azt, hogy a Szent Szellem jelekkel, és csodákkal erősíti meg az evangélium hirdetését, hanem gátlástalanul kritizálják is ezeket a dolgokat. Az ilyen hamis kegyesség és törvényesedés képmutatás, mert nemcsak ők nem kerülnek be a ebbe a kegyelembe, hanem másokat is visszatartanak tőle.
Evangélium hirdetésünk a Szent Szellem erejében történjen, amit jelek és csodák kísérjenek. Amikor ugyanis hirdetik az evangéliumot az ó ember trón-fosztott lesz, és a régi úr, az ördög fejvesztve menekül. Pál apostol az apostolok apostola magától értetődőnek vette, hogy a Szent Szellem ereje megnyilvánul az evangélium hirdetésekor, és azt is bevallotta, hogy ezek a dolgok hozták meg a sikert Igehirdetésének. "Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát." (Róma 15,17-19)
Kulturált pogányokkal töltjük meg kívül és belül gyülekezeteinket, mert nem cselekesszük ugyanazokat a dolgokat, amiket Pál apostol is cselekedett.
Ha a korunk fejlett tudományát, filozófiáját és nevelését, hatékonyabbnak tartjuk azoknál a dolgoknál, mint amit Pál apostol cselekedett, akkor miért vagyunk képtelenek evangelizálni társadalmunkat, a filozófiával és a neveléssel. Sokkal több hitetlen van körülöttünk társadalmunkban, mint volt Pál apostol idején. Mi az útja-módja annak, hogy ezek a pogányok engedelmeskedjenek az Úrnak? Figyeljünk Jézus Missziói Parancsolatára, amely nem változott egy jottányit sem. „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak, Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,15-18)
A Missziói Parancsolat Isten akarata, amit nem lehet megváltoztatni. Eredetileg az egyház vezetőségének erőtlenségét volt hivatva igazolni, hogy távol tartsa a gyülekezeteket a Szent Szellem jeleitől, csodáitól és erejétől, sőt inkább kritizálja azokat. Ezzel csak Istent szomorították meg, és szereztek elégtételt az ördögnek. A jelek, csodák és a Szent Szellem erejének megnyilvánulásai az evangélium hirdetésének lényeges kellékei. "Mimódon menekedünk meg mi, hogyba nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, Velők együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent léleknek közléseivel az ő akarata szerint." (Zsidók 2,3-4)
A gyógyítás ajándékait Isten dicsőségére kell használni, mivel maga Isten rendelte és állította be azokat az egyházba. Természetesen nagyon sajnálatos az, hogy ezekkel az ajándékokkal némelyek visszaéltek. Ahol Isten jó munkája megnyilvánul, ott mindig megjelenik az ördög bekavarása is, és ez: "Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (2Kor 11,14)
Fel kell ismernünk az ördög igazi jellemét, és tusakodnunk kell a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott (Júdás 3). Meg kell mutatnunk az evangélium erejét az egész világnak azzal, hogy megszilárdulunk az Ige igazságában. Ha így teszünk, megvédhetjük, és helyes útra terelhetjük a gyenge juhokat az eretnekektől, és az okkult tudományokat űzőktől, akik bárányok ruhájába öltözködnek ugyan, de az ördög ihleti őket. Képesek leszünk visszaterelni őket a hamis vágányról a helyes útra.
Nyissuk ki szívünket Isten királysága előtt, és engedjük meg, hogy ezek az igazságok megelevenedjenek bennünk és otthonunkban Krisztus gyógyítása által. Engedjük meg azt, hogy beteg testünk megtapasztalja a másik Vigasztaló, a Szent Szellem csodálatos gyógyító erejét, akinek éppen akkora erő adatott, mint egykor Jézus Krisztusnak. Fogadjuk el az üdvösség és a gyógyítás evangéliumát és ne tegyük hiábavalóvá Jézus értünk kapott sebeit, és értünk vállalt szenvedéseit. "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti szellemetek, mind lelhetek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (IThess 5,23)