Mások a hit beszédét az íráshelyek idézésével és megvallásaival azonosítják. Számos igét megtanulnak, és ezeket előszeretettel fel is használják kommunikációjukban. Az sem zavarja őket, hogy környezetük teljesen ki van akadva az idézetektől és az üres megváltásoktól. Általában ezeknek több köze van a fecsegéshez, mint a hit beszédéhez.
A hit beszédét megelőzi a szívbéli hit, vagyis a láthatatlan dolgokról való meggyőződés, a remélt dolgok valósága. A természetfölöttiről, az Isten dolgairól, terveiről és céljairól az Ige tartalmazza az információkat. Ezek természetfölötti információk, ami azt jelenti, hogy szellemi erőt, hatalmat, életet, világosságot hordoznak.
A prédikált Ige befogadásakor szívünk az Ige ismeretéből, erejéből és életéből részesedett. A szív és az Ige egymással való közösségéből fakadóan belső változáson megyünk keresztül: a prédikált Ige szívünkben meggyőződést, valóság- és bizonyosságérzetet alakít ki Isten dolgairól és a megváltásról. A hit születése a kegyelem beavatkozása bennünk, amit a prédikált Ige hallgatása nyit meg számunkra.
A hit beszédét tehát megelőzi az Ige hallgatása, majd a hit születése a szívben. Ebből származik az igaz beszéd. A hit beszéde a „hittem, és azért szóltam" elvet követi. Menetrendje: az Ige a szívet az igazságba vetett hit állapotába juttatja, majd ezután a hit tartalma a szívből a beszéd által világosságra kerül. Az Úrral való közösségünk minősége, a mennyei áldások elnyerése, valamint a keresztény élet, szolgálat hatékonysága, döntően e három tényező együttes, hatékony működésétől függ: Isten Igéjétől, a szívünktől és a szánktól.
"Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk."
Rómaiakhoz írt levél 10:8.
Isten Igéje számunkra csak akkor a hit beszéde, ha a szívünket és a szánkat átadjuk neki, és azonosulunk vele. Az Ige, a szív és a száj egymással való egysége teszi a beszédünket hatékonnyá.
"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." Uo. 10.vsz.
A hit beszéde megigazulttá tesz, és a legtöbb áldást is a helyes beszéd által vesszük birtokunkba. Hatalmas megújulás valósulna meg a gyülekezetekben, ha a hit beszédét megértenék a hívők, és a nyelvüket is alárendelnék az Úr tökéletes akaratának. A legtöbb keresztény és nem keresztény embert saját beszédei vagy a hit beszédét helyettesítő liturgikus cselekedetek tartják távol Isten áldásaitól.
Számos bibliai példával lehet illusztrálni, hogy a hit beszéde megváltoztatja a hívők életét. Dávid és Góliát párviadala jól bemutatja a hit beszéde és a pozitív beszéd közötti lényeges különbséget. Mindketten hittek a megvallás erejében. A filiszteusok rettegett hőse így szólt Dávidhoz: „Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam." (Sámuel 1. könyve 17:44)
Góliát megvallotta a győzelembe vetett hitét: ez az ő egyéni szempontjából pozitív beszédnek minősült. A világ is felismeri a pozitív beszéd erejét, de ennek csak korlátozott hatása van, és gyakran semmi köze nincs az igazsághoz. A filiszteus szavainak pozitív tartalmát a saját képességeibe vetett bizalom szolgáltatta. Dávid azonban nem ijedt meg Góliát erejétől és beszédétől. Így felelt az önhitt vitéznek: „A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad." (Uo. 46. vsz.)
Ez volt a hit beszéde. Dávid meg volt győződve arról, hogy Isten vele van: a hite nem önmagára, hanem az Igére irányult. Beszédével megfogalmazta azt, amit néhány perc múlva meg is tett Góliáttal. A hit beszéde megalapozta győzelmét a filiszteus felett. A hit beszéde nemcsak a saját életünkre, hanem családtagjaink, testvéreink életére is áldást közvetít. Kapernaumban egy százados arra kérte Jézust, hogy a gutaütött szolgáját gyógyítsa meg. A katonatiszt pogány, filoszemita ember volt, ezért azt mondta Jézusnak, hogy ne jöjjön a házába, hanem: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám." (Máté evangéliuma 8:8) A hit beszédét szolgája érdekében mondta ki a százados. Jézusnak egyetlen szava elegendő volt ahhoz, hogy a katonatiszt hite fölszabaduljon szolgájának gyógyulására. Ez a szó a gyógyulásba vetett hit uralma alá helyezte a szívét, és ez tette lehetővé szolgája számára a csodát. Jézus csodálkozott a százados hitén, és azt mondta: „Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet". (Uo. 10. vsz.)
A hit beszéde megigazulttá tesz, és a legtöbb áldást is a helyes beszéd által vesszük birtokunkba. Hatalmas megújulás valósulna meg a gyülekezetekben, ha a hit beszédét megértenék a hívők, és a nyelvüket is alárendelnék az Úr tökéletes akaratának. A legtöbb keresztény és nem keresztény embert saját beszédei vagy a hit beszédét helyettesítő liturgikus cselekedetek tartják távol Isten áldásaitól.
Számos bibliai példával lehet illusztrálni, hogy a hit beszéde megváltoztatja a hívők életét. Dávid és Góliát párviadala jól bemutatja a hit beszéde és a pozitív beszéd közötti lényeges különbséget. Mindketten hittek a megvallás erejében. A filiszteusok rettegett hőse így szólt Dávidhoz: „Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam." (Sámuel 1. könyve 17:44)
Góliát megvallotta a győzelembe vetett hitét: ez az ő egyéni szempontjából pozitív beszédnek minősült. A világ is felismeri a pozitív beszéd erejét, de ennek csak korlátozott hatása van, és gyakran semmi köze nincs az igazsághoz. A filiszteus szavainak pozitív tartalmát a saját képességeibe vetett bizalom szolgáltatta. Dávid azonban nem ijedt meg Góliát erejétől és beszédétől. Így felelt az önhitt vitéznek: „A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad." (Uo. 46. vsz.)
Ez volt a hit beszéde. Dávid meg volt győződve arról, hogy Isten vele van: a hite nem önmagára, hanem az Igére irányult. Beszédével megfogalmazta azt, amit néhány perc múlva meg is tett Góliáttal. A hit beszéde megalapozta győzelmét a filiszteus felett. A hit beszéde nemcsak a saját életünkre, hanem családtagjaink, testvéreink életére is áldást közvetít. Kapernaumban egy százados arra kérte Jézust, hogy a gutaütött szolgáját gyógyítsa meg. A katonatiszt pogány, filoszemita ember volt, ezért azt mondta Jézusnak, hogy ne jöjjön a házába, hanem: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám." (Máté evangéliuma 8:8) A hit beszédét szolgája érdekében mondta ki a százados. Jézusnak egyetlen szava elegendő volt ahhoz, hogy a katonatiszt hite fölszabaduljon szolgájának gyógyulására. Ez a szó a gyógyulásba vetett hit uralma alá helyezte a szívét, és ez tette lehetővé szolgája számára a csodát. Jézus csodálkozott a százados hitén, és azt mondta: „Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet". (Uo. 10. vsz.)
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
