Ugye, milyen izgalmas felfedezés, hogy Isten minden reggel meglátogat, és minden pillanatban tesztel minket?
Amikor erre rájöttem, muszáj volt megkérdeznem magamtól, hogy vajon felkészültem-e Isten reggeli látogatásaira? Vajon ezzel a várakozással ébredek-e?
Aztán azt is megkérdeztem magamtól: Miért tesztel minket Isten? Mi a célja?
A Collins angol szótár egy érdekes meghatározást ad a ’próbál’ ige jelentéseként: meggyőződés egy személy érdemeiről, bizonyos vizsgálat alapján. Isten nem azért próbál meg minket, mert mérges ránk vagy le akar dorongolni. Épp ellenkezőleg, a próba annak a jele, hogy Isten kedvel minket. Megpróbál, mert szeretné megállapítani értékünket.
Az ékszerész aprólékosan megvizsgálja az aranyat és az ezüstöt. Azért teszi, mert értékesek. Nem foglalkozik azzal, hogy olyan egyszerű fémeket vizsgáljon, mint például a vas vagy a bádog.
A pátriarkák idejében volt egy igazságosan élő ember, Jób. Isten büszke volt rá. Éppenséggel el is dicsekedett vele a Sátánnak: „Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” (Jób 1:8)
Rá jellemző módon a Sátán a válaszában önző motívumokkal magyarázta Jób hozzáállását: „Csak azért szolgál téged, amit cserébe kap érte.”
Isten a feleletében megengedte a Sátánnak, hogy Jóbot próba alá vesse. Először is, engedélyezte számára, hogy mindent, ami Jóbé, tönkretegyen: a vagyonát, szolgáit, és gyermekeit. Azután Isten megengedte a Sátánnak, hogy Jób testére is rátegye kezét, hogy kelésekkel sújtsa tetőtől talpig. De nem engedélyezte a Sátánnak, hogy elvegye Jób életét.
Jób felismerte, hogy Isten próbája alatt van. „Ha megvizsgálna engem” – mondja - „úgy kerülnék ki, mint az arany.” (Jób 23:10) Az arany az a nemesfém, amit tűzzel tisztítanak meg. Ez adott neki erőt elviselni a próbát. Lelke agóniájában kiáltozott ugyan, de sosem adta fel.
Jellemző, hogy Elifáz és Jób két másik vallásos barátja arra a megállapításra jutott, hogy Jób az elkövetett bűnei miatt szenved, és mindenféle szörnyű vádat fogalmaztak meg vele szemben. A végén egyébként Isten tisztázta Jóbot, és rendreutasította a barátait. Azt mondta Elifáznak: „...nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” (Jób 42:7)
Ábrahám egy másik, szintén igaz ember, aki jó pár próbán átment – egészen addig, hogy még fia égőáldozatként feláldozását is kérte tőle Isten. Ábrahám különleges teszteken ment át, mert különleges küldetése volt: Isten választott népének atyjává kellett válnia, mind a zsidók, mind a keresztények számára. Isten különleges próbát készít azoknak, akikkel különleges terve van.
Az Újszövetség világosan figyelmeztet minket, keresztényeket, hogy nekünk is át kell mennünk próbákon. Péter aranyhoz hasonlítja a hitünket, aminek az értékét a tűzben lehet megismerni: „Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál...” (1Pt 1:7)
Jakab azt mondja, hogy örömmel kell reagálnunk a próbára:
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jk 1:2-4)
Különböző okok miatt Ruth-tal mindkettőnknek bűnbánatot kellett gyakorolnunk, és kérnünk kellett Istent, hogy bocsásson meg nekünk, mert nem megfelelően reagáltunk néhány minket ért próbában. Nem tartottuk valamennyit örömnek!
A továbbiakban Jakab Jóbot hozza példának arra, hogyan kell reagálni a próbára: „Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jk 5:11)
Fordította: Marton Katalin
