Kipróbálás vagy fegyelmezés?
Életbevágóan fontos, hogy megtanuljunk különbséget tenni Isten próbája és fegyelmezése között. Úgy tűnik, sokan meg vannak róla győződve, hogy ha egyszer keresztények lettek, nem kerülnek Isten fegyelmezése alá, különösen, ha már jó ideje hívők. Ennek a hozzáállásnak egyébként semmilyen alapja nincs a Szentírásban. Ezeknek a hívőknek a Zsidóknak írt levél ad határozott figyelmeztetést:
„És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.” (Zsid 12:5-8)
Ezzel kapcsolatosan nagy hatással volt rám, ahogyan Isten Mózessel bánt. Mózes nyolcvan éves volt, amikor az Úr megbízta, hogy menjen vissza Egyiptomba, és szabadítsa meg Izraelt a rabszolgaságból. Mégis, amikor Mózes éppen visszafelé tartott Egyiptomba, az Úr elé állt, és meg akarta ölni. (2Móz 4:24-26)
Miért? Engedetlensége miatt. Mózes nem tartotta meg a körülmetélkedés szövetségét, amit az Úr Ábrahámmal és leszármazottaival kötött. (1Móz 17:9-14) Csak amikor Mózes megtért, és körülmetélte a fiát, akkor engedte az Úr tovább, az útján. Isten inkább megölte volna Mózest, minthogy engedetlenségben engedje el küldetésére. Vezetői pozíciója nem mentesítette őt Isten parancsolatától. Ez tette őt hitelessé minden másban.
Számomra, most, hogy a nyolcvankettedik életévembe léptem, van ennek egy személyes vonatkozása. Nem várhatom az Isten által rendelt megbízatásom betöltését, ha teret engedek életemben az engedetlenségnek.
Amikor elkötelezzük magunkat Istennek, meg kell aláznunk magunkat őelőtte, és Dávid imájával kell könyörögnünk:
„Vizsgálj meg engem, oh, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23-24)
Amennyiben őszintén megengedjük az Úrnak, hogy kikutassa szívünket, és Ő nem mutat rá semmire, ami szemben áll Ővele, akkor megállapíthatjuk, hogy Isten próbája alatt vagyunk, nem pedig fegyelmezése alatt.
Amit Isten felfed bennünk, meghatározza válaszunkat is. A fegyelmezésre válaszunk a megtérés lesz, a próbára pedig kitartással felelünk. De ha a kitartáshoz próbálunk ragaszkodni, amikor megtérnünk kellene, akkor a konokság és érzéketlenség bűnébe esünk.
Fordította: Marton Katalin
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
