A három leglényegesebb szó jelentése a következő:
Pozitív: parakaleo: Vigasztal, bátorít.
Negatív: - elegcho: ítélni, megnevezni egy hibát, megróni, bizonyítani, hogy valakinek nincs igaza;
- epitimao: nyíltan vádolni, megróni.
Pál 2/3 arányban negatív, korekciós igehirdetésekről ír. Ha a célunk az, hogy száz százalékig bátorító és felemelő tanításokat adjunk a gyülekezetnek, akkor vajon nem állhat elő az a helyzet, hogy miközben a gyülekezet tagjainak szemlélete egyre pozitívabbá válik és ki is alakul bennük az a szilárd meggyőződés, hogy rendezett a kapcsolatuk Istennel, addig a valóságban egyre távolabb kerülnek az Úr személyétől és jelenlététől?
Nincs olyan fegyelmezés, amelyet az ember élvezne - hanem fájdalmas! De utóbb a helyes életmód békességes aratásában lesz részük azoknak, akiket ilyen módon nevelnek. (Zsidókhoz írt levél 12,11 NLT - kiemelés a szerzőtől)
Két fontos állítást kell itt kiemelnünk. Először is, a fenyítés keservesen fájdalmas. A bátorítás nem keserves; a megrovás, a korrekció és a bűnök leleplezése ellenben igen. Másodszor pedig, a fenyítés, amiről a levél szerzője ír, a szent életre való nevelés. Hogyan nevel bennünket Isten? - merül fel a kérdés. Ha visszatérünk Pál Timótheoszhoz intézett szavaihoz, összeáll a teljes kép.
A teljes írás Istentől ihletett (a tőle kapott inspiráció által született)és hasznos az oktatásra, a feddésre, a bűn megítélésére, a hibák korrigálására, az engedelmességre való nevelésre és az igazságban (szent életben, hogy az Isten akaratával összhangban gondolkodjunk, tervezgessünk és cselekedjünk) való nevelésre, hogy tökéletes és jártas legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre alkalmas és felkészített. UTASÍTALAK azért az Isten és Krisztus Jézus jelenlétében, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd és szóljad az Igét! (Timótheoszhoz írt második levél 3,16-4,2 AMP - kiemelés a szerzőtől)
Ki az, akinek ne tűnnének fel a feddés, megjobbítás, a bűn megítélése, a hibák korrigálása és az engedelmességre nevelés kifejezések? Azt is észre kell vennünk, hogy a Szentírás a szent életre nevel, illetve hogy Pál parancsba adja Timótheosznak és nekünk, hogy prédikáljuk az Igét. Mindezt összerakva, Pál utasításának lényege tehát:
Timóteus, és az evangélium más hirdetői, a tények a következők: az isteni fenyítés fájdalmas, de a szent életre tanít. Isten az inspiráltan prédikált Igén keresztül nevel bennünket, ami megfelelő felkészítést jelent azoknak is, akik az Ő nevében szólnak. Ezért prédikálni kell az Igét - a Bibliát. Neked, Isten hírnökének rá kell mutatnod, milyen bűnökben élnek az emberek. Ezt úgy teheted meg, hogy használod a Bibliát, szeretettel alkalmazod a megrovást, a bűnök megítélését, az intést, a korrekciót, az engedelmességre nevelést és a bátorítást. Ez a hívők szent életre nevelésének isteni módszere, (a szerző parafrázisa)
Tisztában vagyok vele, hogy mindez megdöbbentően ellene mond a mi egyházkultúránknak. De teszem fel a kérdést: erős egyházat akarunk, vagy félrevezetett egyházat? Egészséges vagy félrevezetett hívőket ütnénk kinevelni? Ezeket a parancsolatokat azért kaptuk, nehogy tudatlanul eltérítsük az emberek szívét Istentől. Ha biztonságban akarunk járni Jézussal, akkor az életünknek igei alapokon kell nyugodnia. Lehetetlen kibékíteni a modern kultúrát az Újszövetség útmutatásaival. Hozzuk meg a szükséges változtatásokat, és lássuk, hogyan válik ennek nyomán az egyház is egészségessé!
Pozitív: parakaleo: Vigasztal, bátorít.
Negatív: - elegcho: ítélni, megnevezni egy hibát, megróni, bizonyítani, hogy valakinek nincs igaza;
- epitimao: nyíltan vádolni, megróni.
Pál 2/3 arányban negatív, korekciós igehirdetésekről ír. Ha a célunk az, hogy száz százalékig bátorító és felemelő tanításokat adjunk a gyülekezetnek, akkor vajon nem állhat elő az a helyzet, hogy miközben a gyülekezet tagjainak szemlélete egyre pozitívabbá válik és ki is alakul bennük az a szilárd meggyőződés, hogy rendezett a kapcsolatuk Istennel, addig a valóságban egyre távolabb kerülnek az Úr személyétől és jelenlététől?
Nincs olyan fegyelmezés, amelyet az ember élvezne - hanem fájdalmas! De utóbb a helyes életmód békességes aratásában lesz részük azoknak, akiket ilyen módon nevelnek. (Zsidókhoz írt levél 12,11 NLT - kiemelés a szerzőtől)
Két fontos állítást kell itt kiemelnünk. Először is, a fenyítés keservesen fájdalmas. A bátorítás nem keserves; a megrovás, a korrekció és a bűnök leleplezése ellenben igen. Másodszor pedig, a fenyítés, amiről a levél szerzője ír, a szent életre való nevelés. Hogyan nevel bennünket Isten? - merül fel a kérdés. Ha visszatérünk Pál Timótheoszhoz intézett szavaihoz, összeáll a teljes kép.
A teljes írás Istentől ihletett (a tőle kapott inspiráció által született)és hasznos az oktatásra, a feddésre, a bűn megítélésére, a hibák korrigálására, az engedelmességre való nevelésre és az igazságban (szent életben, hogy az Isten akaratával összhangban gondolkodjunk, tervezgessünk és cselekedjünk) való nevelésre, hogy tökéletes és jártas legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre alkalmas és felkészített. UTASÍTALAK azért az Isten és Krisztus Jézus jelenlétében, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd és szóljad az Igét! (Timótheoszhoz írt második levél 3,16-4,2 AMP - kiemelés a szerzőtől)
Ki az, akinek ne tűnnének fel a feddés, megjobbítás, a bűn megítélése, a hibák korrigálása és az engedelmességre nevelés kifejezések? Azt is észre kell vennünk, hogy a Szentírás a szent életre nevel, illetve hogy Pál parancsba adja Timótheosznak és nekünk, hogy prédikáljuk az Igét. Mindezt összerakva, Pál utasításának lényege tehát:
Timóteus, és az evangélium más hirdetői, a tények a következők: az isteni fenyítés fájdalmas, de a szent életre tanít. Isten az inspiráltan prédikált Igén keresztül nevel bennünket, ami megfelelő felkészítést jelent azoknak is, akik az Ő nevében szólnak. Ezért prédikálni kell az Igét - a Bibliát. Neked, Isten hírnökének rá kell mutatnod, milyen bűnökben élnek az emberek. Ezt úgy teheted meg, hogy használod a Bibliát, szeretettel alkalmazod a megrovást, a bűnök megítélését, az intést, a korrekciót, az engedelmességre nevelést és a bátorítást. Ez a hívők szent életre nevelésének isteni módszere, (a szerző parafrázisa)
Tisztában vagyok vele, hogy mindez megdöbbentően ellene mond a mi egyházkultúránknak. De teszem fel a kérdést: erős egyházat akarunk, vagy félrevezetett egyházat? Egészséges vagy félrevezetett hívőket ütnénk kinevelni? Ezeket a parancsolatokat azért kaptuk, nehogy tudatlanul eltérítsük az emberek szívét Istentől. Ha biztonságban akarunk járni Jézussal, akkor az életünknek igei alapokon kell nyugodnia. Lehetetlen kibékíteni a modern kultúrát az Újszövetség útmutatásaival. Hozzuk meg a szükséges változtatásokat, és lássuk, hogyan válik ennek nyomán az egyház is egészségessé!
