Reinhard Bonnke: Elveszve a tengeren

Magyar felirattal!

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Minden kedves Olvasónknak ezúton kívánok békés, vidám, eksztatikus, Isten jelenlétében gazdag ünnepeket és pihenőnapokat.

Külön köszönöm fordítócsapatunk szorgos és önfeláldozó munkáját, szolgálatát. Nélkületek nem lenne ilyen színvonalas ez az oldal és nem kapnának annyi kijelentést az idelátogatók.

Nagy köszönet Nektek, a Messiás töltse be szükségeiteket és adja meg szívetek kéréseit: Jázmin Eszter Ábrahámffy; Irén Berényi; Diana En Arnoud Jan; Tamás Korányi ; Marton Katalin; Mihályi Dorottya; Andrea Nárcisz Nagy 

(ABC sorrendben)

Varga Szabolcs - Számíthatsz Rá

Ruff Tibor - Kicsoda hasonló hozzá? 2.

Még ha valaki Istenben sem hisz, ezt a tényt akkor is felfoghatja tehát: élt egy Istenben hívő, erkölcsileg tiszta, a Törvényt megtartó zsidó, aki úgy határozott, hogy magára veszi népe, sőt minden ember minden bűnét Isten előtt, és vállalja ezek minden büntetését és következményét, hogy megmentsen, fölszabadítson bennünket mindettől. Még ha valaki Istenben sem hisz, akkor is visszafordíthatatlan tény az ő számára is, hogy volt egy ember, aki ezt tudatosan elhatározta, és végig is csinálta – ahogyan ő maga fogalmazott: "vérem a bűnök bocsánatáért ömlik ki". Bárhogyan is viszonyul valaki mindehhez, nem tudja meg nem történtté tenni, hogy ez az ember ezt tudatosan megtette, többek között őérte is. Erre valamit mondani kell.

Halálában is egyedülálló volt, tökéletesen halt meg, mert mindvégig a megbocsátást követte, az őt megölőkért imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek." Halála pillanatában sem haragudott. Kicsoda hasonló hozzá? Az embernek nincsen többje, mint az élete – aki az életét odaadja, az mindent és mindenét odaadta. Ő egész valóját, lényét, önmagát odaadta értünk. E tény megtörténtét senki sem tudja visszafordítani, tehát a kérdés éppen ez: ki-ki hogyan viszonyul ehhez, mit válaszol erre?

Magára vett minden rosszat, ami egyáltalán elképzelhető az emberi sorsban: betegségeket, fájdalmakat, teljes nincstelenséget, átkozottságot, teljes kudarcot a munkájában, elutasítottságot, elárultságot, megtagadottságot, magányt, megszégyenülést (meztelenül függött népe előtt), kigúnyoltságot és halált. Mind közül számára talán a legszörnyűbbet, az Istentől való elvetettséget is, amikor felkiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?!" És magára vette az emberi sorsban elképzelhető minden rossz legmélyebb, legfőbb gyökerét, okát: magát a bűneinket. Nemcsak az okozatot szüntette meg tehát, hanem az okot is: "Lovat lovasával vetett a tengerbe." Ezzel tette teljessé, visszafordíthatatlanná és legyőzhetetlenné tettét.

Az életéről beszámoló iratok (amelyek eredetileg tényekről beszámoló tanúvallomásokként íródtak, és nem misztikus homályba burkolandó, szakralitásukban megközelíthetetlen, csak a beavatottak számára feltáruló mítoszokként) elmondják, hogy három nappal halála után testi értelemben (!), valóságos, kézzelfogható, teljes mivoltában feltámadt. Ha a vele kapcsolatos írásokat nem vették volna körül a "vallási iratoknak" kijáró speciális, mitikus légkörrel, hanem ma is olyan egyszerű, jogi és történelmi értelemben vett beszámolóknak tekintenék, amilyeneknek szánták őket, aligha volna olyan bíróság vagy történészbizottság, amely a bennük foglalt, sok és egybehangzó írásbeli tanúvallomást lesöpörhetné az asztalról a názáreti ács feltámadásával és az azt követő eseményekkel kapcsolatosan.

Több, mint ember…

De hogy ki is ő valójában, túl külsőleg látható, emberi mivoltán, megdöbbentő beszédein és tettein, az már valóban csak Isten segítségével látható meg az emberek számára. Egy ízben megkérdezte tanítványait: "Mit mondanak az emberek, kicsoda az Emberfia?" "Egyesek szerint Keresztelő János – felelték –, mások szerint Illés; vannak, akik azt mondják, hogy Jeremiás vagy az egyik próféta." "És ti minek mondotok engem, ki vagyok?" – kérdezte erre. "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia" – válaszolta Simon Péter. Erre ő ezt mondta: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám!"

Az Újszövetség állítása szerint tehát ez a felismerés a Názáreti belső, valódi természetéről csak Isten Szellemének köszönhetően adatik meg az embernek, ehhez már valóban természetfölötti érintésre, beavatkozásra van szükségünk. De még ennél is tovább megy a másik főapostol, Pál, aki szintén személyesen találkozott a Feltámadottal. Ő így foglalja össze a keresztény hit lényegét: "A helyes életmód nagy titka: Isten megjelent hús-vér testben, igaznak bizonyult a Szellem által, meglátták az angyalok, hirdették a nemzetek között, hittek benne a világon, felemeltetett dicsőségben."

Az Újszövetség nem mást állít tehát, mint hogy a názáreti ács az emberi testben megjelent Mindenható Isten. Ez azonban nem egy elvont teológiai tétel, dogma, nem is logikus érvelésekkel egymást győzködő vitatkozók érdekes elméleti, filozófiai témája, hanem olyan igazság, amit és aminek jelentőségét csak a szív, lényünk legmélye képes valóságosan felfogni és megérteni. Mit jelent igazából számunkra az, ha megértjük, hogy maga Isten volt az, aki értünk a fent leírtakat mind megtette? Fölfogjuk-e ennek a szinte kimondhatatlan üzenetét? Hogy mit is jelent valójában, túl minden okoskodáson: Isten maga üresítette ki magát, vált emberré – mégpedig nem királlyá vagy főpappá, hanem vidéki áccsá –, Ő vette magára bűneinket, azok minden büntetését és következményét helyettünk emberi élete árán, majd győzte le mindezeket feltámadása által?

Kicsoda hasonló hozzá? Melyik névnek van még olyan csengése a Földön, minden vallásos, ünnepi beszédtől és hangulattól teljesen függetlenül, mint ennek a névnek: Jézus.

Forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200512/kicsoda_hasonlo_hozza

Mózes harmadik könyve 24.

A menóra

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy felgyújtsatok örökmécset. 3. A bizonyságon levő kárpiton kívül, a gyülekezés sátorában rendezze el azt Áron estétől reggelig az Örökkévaló színe előtt, állandóan; örök törvény ez nemzedékeiteken át. 4. A tiszta lámpán rendezze el a mécseket, az Örökkévaló színe előtt állandóan.

A színkenyerek

5. És végy lánglisztet, süss abból tizenkét kalácsot; két tized legyen egy kalács. 6. És rakd azokat két rendbe, hatot egy rendbe, a tiszta asztalra, az Örökkévaló színe előtt. 7. Azután tégy a rendre tiszta tömjént és az legyen a kenyérnek illatrészül, tűzáldozat az Örökkévalónak. 8. Minden szombat napján rendezze azt az Örökkévaló színe előtt, állandóan, Izrael fiai részéről örök szövetség ez. 9. Legyen pedig Ároné és fiaié, hogy egyék azt szent helyen, mert szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból, örök törvényes részül.

Az Istenkáromlás büntetése

10. Ekkor kiment egy izraelita nő fia, de ő egyiptomi férfiúnak fia volt Izrael fiai között, és civakodtak a táborban az izraelita nő fia és egy izraelita férfi. 11. És kiejtette az izraelita nő a Nevet és „káromolta; és elvitték őt -Mózeshez; – anyjának neve pedig Selómisz, Divri leánya, Dán törzséből – 12. és őrizet alá helyezték, hogy döntsön számukra az Örökkévaló igéje szerint.
13. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 14. Vezesd ki a káromlót a táboron kívülre és tegyék rá mindazok, akik hallották, kezüket a fejére, és kövezze meg őt az egész község. 15. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Bárki, aki káromolja Istenét, az viselje az ő vétkét; 16. aki pedig kiejti az Örökkévaló nevét, ölessék meg, kövezze meg őt az egész község; úgy az idegen, mint a bennszülött, ha kiejti a Nevet, ölessék meg.
17. És ha valaki agyonüt bármely emberi lényt, ölessék meg. 18. És aki agyonüt állati lényt, fizesse azt meg, lelket lélekért. 19. És ha valaki sérülést ejt embertársán, amint ő tett, úgy tegyenek vele. 20. Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amint sérülést ejt az emberen, úgy ejtessék rajta. 21. Aki agyonüt barmot, fizesse meg; és aki agyonüt embert, ölessék meg. 22. Egy törvény legyen számotokra, az idegen olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 23. És szólt Mózes Izrael fiaihoz és kivezették a káromlót a táboron kívülre és megkövezték őt kővel; Izrael fiai pedig cselekedtek, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Németh Sándor - A nyelv hatalma 14. (részletek)

ÁLDÁSMONDÁS

Köznapi értelemben áldásmondás alatt egy embernek embertársához mondott kedves szavait, illetve jókívánságait értjük. A Szentírás alapján a hívő áldásmondása irányulhat Isten felé, sőt ez értékes és elmaradhatatlan részét képezi az imának, az Úr felmagasztalásának és dicsőítésének. A hívő áldja Istent létezéséért, csodálatos valóságáért, az ővele való közösségéért, mindazokért a javakért, ajándékokért, amelyekből az Úr jóindulata miatt részesült.

Az áldásmondás embertől emberhez mondott igaz beszédek által is történhet. A köznapi áldással szemben ezek az elhangzott szavak, mondatok Isten ígéretét tartalmazzák, azokat közvetítik egy másik ember vagy közösség felé. Az áldásmondásnak azonban az is célja lehet, hogy valakit Istennek ajánljunk, hogy őt áldásából részesítse. A hívő ember önmagára is mondhat áldást azáltal, hogy Isten Igéjét és ígéreteit saját magára vonatkozóan mondja, vallja meg.

A Szentírás áldás alatt Isten ismeretét, bűnbocsánatot, Szent Szellemmel való betöltekezettséget, engedelmességet, jó házasságot, családi életet, harmonikus és szent keresztény életet, igazi és szeretettel teli testvéri, baráti kapcsolatokat, valamint egészséget, bővölködést, szabadságot, sikert és győzelmet ért. Az átkok ezektől kívánják elválasztani az embert, és az áldásokkal ellentétes, nyomorúságos állapotba taszítani. A materializmus tagadja a természetfölötti láthatatlan valóságot, ezért az áldás megszerzésében az ember teljesítményére, a társadalmi viszonyokra, a javak igazságos elosztására helyezi a fő hangsúlyt.

A Szentírás a beszédnek nagyobb jelentőséget tulajdonít az áldás­hoz való jutásban, mint az emberi erőfeszítésnek. Igazából minden ál­dás Isten beszédéből származik. A természetfölöttiből a természetes világba, a láthatatlanból a láthatóba, a szellemiből a fizikai realitásba az Ige közvetíti az áldást. A materialista emberek tévednek, amikor az anyagi világot tekintik áldásaik forrásának. A látható világ csupán az áldás beteljesedésének színtere, de a forrása, eredeti származási helye a mennyben van.

Isten és ember, valamint ember és ember között a beszéd a legfontosabb közvetítő csatornája az áldásnak. Mivel minden épeszű ember áldott akar lenni már a földi életében is, ezért mindenki számára fontos, hogy mit beszél, és mire használja a nyelvét. Ez dönti el minden ember földi és túlvilági sorsát. Érdemes elgondolkodni Salamon király kijelentésein:

"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." Példabeszédek könyve 18:21.

A gyümölcs áldás, de lehet átok is, aszerint hogy mire használja az ember a száját. Az átok forrása is természetfölötti, és ezt szintén a beszéd közvetíti Isten és ember, valamint ember és ember között. A nyelv még a fizikai világ állapotára is befolyással van. A mezők, a gyümölcsösök hozamát, az állatok szaporodását, egészségi állapotát stb. a munka mellett ez határozza meg. Az áldás természetfölötti birodalmát Jézus Krisztus nyitotta meg a világ előtt. Engesztelő áldozatának egyik fontos vetülete az átok alóli megváltás.

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk: mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ: hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által." Galáciaiákhoz írt levél 3:13-14.

Jézus Krisztus megváltott a törvény átkától, de azoktól az átkoktól is, amelyeket emberek mondtak ki: így Jézus vére mindannyiunkat megváltott a pápaság, a zsinatok exkommunikációitól és anatémáitól. Az Úr nemcsak az ószövetségi, hanem a feltámadás utáni átkokkal is azonosult. Jézus vére nemcsak a múlt, hanem a jövő bűneit is eltörölte, mert engesztelő áldozata áthatolt az idő válaszfalain; örök-érvényű, és minden időben képes kiragadni a hívőt a bűnnek és következményeinek uralma alól, és Isten országába helyezni.

Az áldáshoz Jézus Krisztus keresztáldozata az út. Az átkoktól való szabadulás központi része a megváltásnak. Ezt képszerűen is jelzi Jézus keresztre feszítése. Jézus testének keresztfán való függése azt jelenti, hogy nem kell önmagunkra venni az átkokat, és testünket, lelkünket, szellemünket egyetlen felénk irányított átok (anatéma) előtt sem kell megnyitni. Ezeket Jézus felfogta, testében felvitte a keresztre, a fára szegeztette, hogy bűneinkkel együtt minden átkot érvénytelenítsen és eltöröljön az életünkről, anyagi értékekhez való jutásunkról, kapcsolatainkról, munkánkról. Nincs hatalom - beleértve a Sátánét, a pokolét és a pápáét - amely semmissé tudná tenni Jézus Krisztus ránk vonatkozó megváltását is. Pál apostollal együtt hinnünk kell a Szent Szellem kijelentésében, mely szerint:

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban." Rómaiakhoz írt levél 8:38-39.

Ezt a meggyőződést Isten Igéje alakította ki bennünk, ezért amíg életünk, cselekedeteink az igazságon állnak, külső erő nem képes elszakítani azt a szellemi kötelet, mely szívünket Isten szeretetéhez és Jézus Krisztushoz kapcsolja. Az Úrral való személyes közösségünk erősebb, hatalmasabb minden átoknál. Az Úr megváltásába és feltámadásába vetett hit és ennek megvallása fölszabadítja a hívő szívét, életét a gonosztól, a rontó, pusztító erőktől és a félelem alól is.

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Mózes harmadik könyve 23.

Az ünnepek

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: az Örökkévaló ünnepei, amelyeket hirdessetek szent gyülekezések gyanánt – ezek az én ünnepeim.

A szombat

3. Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent gyülekezés, semmi munkát se végezzetek; szombat az az Örökkévalónak minden lakóhelyeiteken. 4. Ezek az Örökkévaló ünnepei, a szent gyülekezések, melyeket hirdessetek az ő idejükben.

Peszách

5. Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén, estefelé peszách van az Örökkévalónak. 6. És tizenötödik napján a hónapnak a kovásztalan kenyér ünnepe van az Örökkévalónak; hét napig kovásztalant egyetek. 7. Az első napon szent gyülekezés legyen nálatok, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 8. Áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak hét napon át; a hetedik napon szent gyülekezés legyen; semmi szolgai munkát ne végezzetek.

Az ómer

9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha. bementek az országba, amelyet nektek adok, és learatjátok termését, akkor vigyétek el az ómert, aratástok elsejét, a paphoz. 11. És lengesse az ómert az, Örökkévaló színe előtt, kedves fogadtatásul számotokra; az ünnep másnapján lengesse azt a pap. 12. És készítsetek, amely napon lengetitek az omert, egy ép juhot; egyévest; égőáldozatul az Örökkévalónak. 13. És ételáldozatát, két tized lánglisztet, olajjal elegyítve, tűzáldozatul az Örökkévalónak, kellemes illatul: és italáldozatául bort, egy negyed hint. 14. És kenyeret, meg pörkölt gabonaszemeket és nyers gabonaszemeket ne egyetek ugyan e napig, amíg nem hoztátok Istenetek áldozatát; örök törvény ez nemzedékeiteknek, minden lakóhelyeiteken.

Hetek ünnepe – Sávuot

15. És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetésómerjét, hét teljes hét legyen. 16. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot; azután áldozzatok új ételáldozatot az Örökkévalónak. 17. Lakóhelyeitekből hozzátok a lengetés kenyerét, kettőt, két tized lánglisztből legyenek, kovászosan süssék, zsengék áldozata gyanánt az. Örökkévalónak. 18. És áldozzatok a kenyérrel hét ép juhot, egyévest és egy fiatal tulkot, meg két kost; égőáldozatul legyenek az Örökkévalónak, meg ételáldozatuk és italáldozatuk kellemes illatú tűzáldozat gyanánt az Örökkévalónak. 19. És készítsetek egy kecskebakot vétekáldozatul, meg két egyéves juhot békeáldozatul. 20. A pap lengesse azokat a zsengék áldozatának kenyerével együtt, lengetéssel az Örökkévaló színe előtt, a két juhval; szentek legyenek az Örökkévalónak, a pap számára. 21. És hirdessetek ugyanazon a napon (szent gyülekezést); szent gyülekezés legyen nálatok, semmi szolgai munkát ne végezzetek; örök törvény ez minden lakóhelyeiteken, nemzedékeiteken át.
22. És midőn learatjátok országotok termését, ne arasd le meződ szélét teljesen és aratásod hulladékát föl ne szedegesd, a szegénynek és idegennek hagyd azokat; én vagyok az Örökkévaló, a ti Isteneket.

Az emlékeztető nap – Ros Hásáná

23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsején legyen számotokra szombati nyugalom, a harsonariadás emléke, szent gyülekezés. 25. Semmi szolgai munkát ne végezzetek és áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak.

Az engesztelés napja – Jom kipur

26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 27. Bizony, e hetedik hónap tizedikén engesztelés napja van, szent gyülekezés legyen nálatok, sanyargassátok magatokat és áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. 28. Semmiféle munkát he végezzetek ugyanezen a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelést szerezzen értetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt. 29. Mert minden személy, aki nem sanyargatja magát ugyanezen a napon, irtassék ki az ő népéből. 30. És minden személy, aki bármely munkát végez ugyanezen a napon, ki fogom irtani azt a személyt népe köréből. 31. Semmiféle munkát ne végezzetek, örök törvény az nemzedékeiteken át minden lakóhelyeiteken. 32. Szombatok szombatja az nektek, sanyargassátok magatokat; a hónap kilencedikén este, estétől estig üljétek meg ünnepeteket.

A Sátrak ünnepe – Szukkot

33. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 34. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Tizenötödik napján a hetedik hónapnak sátrak ünnepe legyen hét napig az Örökkévalónak. 35. Az első napon szent gyülekezés, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 36. Hét napig áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak, a nyolcadik. napon szent gyülekezés legyen nálatok és áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak; záró ünnep az, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 37. Ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeken hirdessetek szent gyülekezéseket, áldozván tűzáldozatot, vágóáldozatot és italáldozatot; minden napét a maga napján. 38. Az Örökkévaló szombatjain kívül és adományaitokon kívül, meg minden fogadalmaitokon kívül és minden önkéntes adományaitokon kívül, melyeket adtok az Örökkévalónak. 39. Bizony, tizenötödik napján a hetedik hónapnak, midőn betakarítjátok az országnak termését, ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét hét napig; az első napon nyugalom és a nyolcadik napon nyugalom. 40. Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat, és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napig. 41. Ünnepeljétek azt ünnepül az Örökkévalónak hét napig az évben; örök törvény az nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. 42. Sátrakban lakjatok hét napig, minden bennszülött Izraelben lakjék sátrakban. 43. Hogy megtudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 44. És elmondta Mózes az Örökkévaló ünnepeit Izrael fiainak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Ruff Tibor - Kicsoda hasonló hozzá? 1.

Bár senki sem tudja, valójában mikor született, a történelem legismertebb és legnagyobb hatású személyiségének születésnapját ezekben a napokban ünnepelik az egész földön. Ilyenkor egy-két pillanatra talán még azoknak is eszébe jut ő, akik máskor nem szoktak gondolni rá.

Ebből az alkalomból sok legenda is elhangzik, az őszinte szeretet mellett mesés hangulat és vallásos elérzékenyülés is úrrá lesz sokakon – de hányan olvassák, ismerik és értik valódi történetét? Vallások és felekezetek tömegesen hivatkoznak rá milliónyi szertartásuk közepette – "de kicsoda hasonló hozzá?"

Az ember

Már a születését is elképesztő természetfölötti jelenségek kísérték. Később, tizenkét éves fiatalként, akkor még minden különleges, csodatevő és profetikus képesség nélkül is megdöbbentette az egész fővárosi elitet természetes, veleszületett zsenialitásával és hihetetlen intelligenciájával – jóllehet ő maga nem volt sem értelmiségi, sem pap, sem vallási szaktekintély, hanem vidékről származó, egyszerű, kétkezi munkásgyerek, mint apja is. A trónt bitorló, félig idegen uralkodói dinasztia miatt az ország perifériájára szorult egykori királyi család tagjai ugyanis fizikai munkából tartották fenn magukat.

Harmincas éveiben, Istentől kapott küldetését követően, csodatevő, gyógyító prófétaként, tanítóként kezdett tevékenykedni. De efféle vándorprédikátorként sem volt egy átlagos, megszokott "vallási ember". Ha lehántjuk a köréje az évszázadok során felgyűlt szertartásos, tömjénfüstös hangulatot, mintha csak ma találkoznánk vele először, mai nyelven talán inkább egy zseninek mondanánk. Tevékenysége nem az ő korában megszokott vallási rituálét követve zajlott. Egy fiatal, bátor vidéki ács, aki nem kapott magasabb szintű hitéleti képzést, sem felhatalmazást, nem pap, nem jár másmilyen ruhákban, mint a többi ember, és nem is celebrál rituális istentiszteletet. Viszont egyedülálló abban, hogy soha nem tart üres beszédeket, egyetlen üres szót sem mond, hanem képes tévedhetetlen érzékkel pontosan megfogalmazni a valódi és gyakorlatias igazságot; és bár külsőleg úgy tűnik, egy a hétköznapi, egyszerű, dolgos emberek közül, mégis csodák történnek érintése nyomán. Nincs párja abban sem, hogy miközben erkölcsileg teljesen feddhetetlen, tiszta, bűntelen életet él, soha sem keveredik kicsinyes moralizálásba, nem veszíti szem elől a jóság igazi, gyakorlati, hétköznapi, eredeti értelmét: egyetlen pillanatra sem téved el a hatszáztizenhárom parancsot tartalmazó etikai törvény és a mindennapi, emberi élet összetett helyzetei által produkált, bonyolult erkölcsi útvesztőkben, amelyekben kora – és minden kor – vallásos emberei mindannyian gyakran szoktak hibázni, némelyek pedig egészen csődöt is mondanak. Ahelyett, hogy saját tiszta élete az erkölcsi felsőbbrendűség érzésével töltötte volna el, míg végül minden kevésbé tökéletes, gyenge embert megvetett vagy meggyűlölt volna – ami szintén gyakori végzete vallási "szakembereknek" –, kapcsolatba lépett a nép bűnöseivel, megvetettjeivel, kitaszítottjaival, hogy megmentse, visszavezesse őket az igaz útra. Ars poeticája szerint azért született, hogy megkeresse és visszahozza azokat, akik már elvesztek – a társadalom, a normális élet, sőt a menny számára is. Isten pedig együttműködött vele, a nép egyszerű, hétköznapi fiával: puszta érintése nyomán ezrek nyerték vissza testi, lelki, szellemi egészségüket csodálatos módon. "Kicsoda hasonló hozzá?" – kérdezi az Írás.

Rendkívül élesen és nagyon bátran konfrontált viszont az önmagukat ezen egyszerű elveszetteknél tökéletesebbnek, igazabbnak, jobbnak és főként képzettebbeknek tartó vallási, papi és értelmiségi elittel, amely az országot – az elnyomó, idegen birodalommal való érdek-összefonódások közepette, korrupt bábkormányként – vezette. Ez a folyamatosan mélyülő feszültség végigkísérte egész tevékenységét, s mivel csípős humorával, a tőle megszokott, elképesztő éleselméjűséggel nyíltan és őszintén újra meg újra megfogalmazta határozott és szigorú ellenvéleményét, végül megöletésének megtervezéséhez vezetett a korrupt, hatalmát féltő felső tízezerben.

Istennel való kapcsolatáról, imáiról szűkszavúan beszél az Újszövetség, de ad egy nyomvonalat, amelyen elindulhatunk, ha mélyebben be akarunk tekinteni életének ebbe a dimenziójába. Ez a nyom a Zsoltárok könyvének imáihoz vezet, amely – többek között – arról is részletesen beszámol, hogyan élte meg a hatalommal való konfliktusait.

Stílusa emberként is lenyűgöző erejű volt. Beszédei nem voltak bonyolultak, sem szájbarágósak. Vannak mondatai, hasonlatai, amiket kétezer év távlatából is alig értünk: jól feladta a leckét tanítványainak, mintha azt üzenné: "én ugyan nem magyarázom el, csak gondolkodjatok, míg rá nem jöttök, jót fog tenni nektek". Képtelen emberi viselkedéseket már-már abszurdba hajló humorral bélyegzett meg: "Szednek-e a búzavirágról fügét?" "Nem veszed észre a gerendát a saját szemedben?" Gyakran egyetlen rövid, radikális, néha csípős, csontvelőig ható mondattal adott választ a hozzá jövőknek, egy életre a helyes irányba igazítva a kérdezőt, akinek szintén volt min gondolkodnia utána. Bátran, nagyon férfiasan bánt hallgatóival, mint egy jó edző, igazi döntést és hibátlan hitet követelt tőlük, bízva abban, hogy ez az erős bánásmód nem fogja elriasztani őket. Tisztelte és óvta szabadságukat, soha nem erőszakolta meg tanítványai lelkiismeretét, de mindig megmondta nekik az igazat, nem félve a következményektől, a konfliktusoktól. Amikor azonban valóban elfogyott az erő, senki sem tudta úgy vigasztalni, bátorítani és felemelni a másikat, ahogyan ő.

"Soha ember úgy nem beszélt, mint ez az ember!" – mondták a letartóztatására kiküldött katonák a maguk mentségére, amikor dolguk végezetlenül visszatértek megbízóikhoz.

Azonban sem népét, sem az emberiséget nem lehetett csak szavakkal, de még csodákkal sem megmenteni. Ezért úgy határozott – emberileg így fogalmazhatunk, de valójában ez a döntés öröktől fogva létezett –, hogy túllépve minden beszéden és csodán egész valójával fogja átadni üzenetét: magára veszi népe és az egész emberiség bűneit és azok valamennyi igazságos büntetését és következményét Isten színe előtt, beleértve a halált is, hogy ez által kielégítve Isten igazságosságát, tulajdon vérével felszabadítson mindenkit a bűn és a büntetés terhe alól. Mert a bűn büntetést és következményeket eredményez, de ezek a következmények és büntetések újabb bűnöket szülnek, az emberi élet erről szól, és nem volt ebből menekülés senki számára. Ő eldöntötte, hogy felbontja az ördögi kört, saját testével ékeli ki, állítja meg a mókuskereket.

Mózes harmadik könyve 22.

Papokra vonatkozó szabályok, akik áldozati ünnepen vesznek részt

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és fiaihoz, hogy tartózkodjanak Izrael fiainak szentségeitől, – hogy meg ne szentségtelenítsék szent nevemet – amelyeket ők szentelnek nekem; én vagyok az Örökkévaló. 3. Mondd nekik: Nemzedékeiteken át mindenki, aki közeledik magzatotok közül a szentségekhez, melyeket szentelnek Izrael fiai az Örökkévalónak, mikor tisztátalansága rajta van, irtassék ki az a személy színem elől; én vagyok az Örökkévaló. 4. Bárki Áron magzatából, aki poklos vagy folyós, a szentségekből ne egyék, amíg meg nem tisztul, és aki érint bármely halott által tisztátalant, vagy az, akinek ömlése van; 5. vagy az, aki érint bármi csuszó-mászót, mely által tisztátalan lesz, vagy embert, aki által tisztátalan lesz mindenféle tisztátalansága szerint; 6. a személy, aki őt érinti, tisztátalan legyen estig; ne egyék a szentségekből, hacsak meg nem fürösztötte testét vízben. 7. Mikor lenyugodott a nap, akkor tiszta lesz; azután ehetik a szentségekből, mert kenyere az. 8. Elhullott és szétszaggatott állatból ne egyék, hogy tisztátalan legyen általa; én vagyok az Örökkévaló: 9. És őrizzék meg őrizetemet, hogy ne viseljenek miatta vétket és meghaljanak általa, midőn megszentségtelenítik azt; én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli őket.
10. Senki idegen ne egyék a szentségből, a papnak lakója és bérmunkása ne egyék a szentségből. 11. És ha a pap vesz valamely személyt, pénzén vett szolgájául, az ehetik belőle, és házának szülötte, ők ehetnek kenyeréből. 12. És a papnak a leánya, ha idegen férfié lesz, ő a szentségek ajándékából nem ehetik. 13. És a papnak leánya, ha özvegy lesz vagy elvált, magzata azonban nincs és visszatér az atyja házába, mint leány korában, atyja kenyeréből ehetik, de senki idegen ne egyék abból.
14. És ha valaki eszik a szentségből tévedésből, akkor toldja ötödrészét hozzá és adja a papnak a szentséget. 15. Meg ne szentségtelenítsék Izrael fiainak szentségeit, amit ajándékoznak az Örökkévalónak; 16. hogy ne vegyenek magukra súlyos bűnt, midőn esznek szentségeikből, mert én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli őket.

Az áldozatok minősége

17. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 18. Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izrael minden fiaihoz és mondd nekik: Bárki Izrael házából és az idegen közül Izraelben, aki áldozza áldozatát, bármely fogadalmaik szerint vagy bármely önkéntes adományaik szerint, amit áldoznak az Örökkévalónak égőáldozatul, 19. kedves fogadtatásra legyen nektek; ép legyen, hím a marhából, juhokból és a kecskékből. 20. Minden, amin hiba van, azt ne áldozzátok, mert nem lesz kedves fogadtatásul nektek. 21. És ha valaki áldoz békeáldozatot az Örökkévalónak kiváló fogadalmul, vagy önkéntes adományul a marhákból vagy a juhokból, ép legyen, kedves fogadtatásra; semmi hiba se legyen rajta. 22. Vakot vagy sérültet vagy bénultat vagy fekélyest vagy rühest vagy varast ne áldozzátok azokat az Örökkévalónak és tűzáldozatot ne adjatok belőlük az oltárra az Örökkévalónak. 23. Ökröt vagy juhot, mely hosszú tagú vagy rövid tagú, önkéntes adományul adhatod azt, de fogadalom gyanánt nem fogadtatik kedvesen. 24. Amelynek tagja összenyomott vagy összezúzott vagy megszakadt vagy kiirtott, azt ne áldozzátok az Örökkévalónak és országotokban ne tegyetek ilyent. 25. Idegen kezéből ne áldozzátok Istenetek kenyerét mindezekből, mert romlásuk bennük van, hiba van rajtuk, nem fogadtatnak kedvesen tőletek.

Az áldozati állatokra vonatkozó további utasítások

26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 27. Ökör vagy juh vagy kecske, ha születik legyen hét napig anyja alatt és a nyolcadik naptól kezdve és azon túl kedvesen fogadtatik tűzáldozatul az Örökkévalónak. 28. Ökröt vagy juhot, azt meg fiát ne vágjátok le egy napon. 29. Ha pedig áldoztok hálaáldozatot az Örökkévalónak, kedves fogadtatásra áldozzátok azt. 30. Azon napon egyék meg, ne hagyjatok belőle reggelre; én vagyok az Örökkévaló. 31. Őrizzétek meg parancsolataimat és tegyétek meg azokat; én vagyok az Örökkévaló. 32. És meg ne szentségtelenítsétek szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között; én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket, 33. aki kivezetett benneteket Egyiptom országából, hogy legyen a ti Istenetek; én vagyok az Örökkévaló.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A próba célja 2.

Kipróbálás vagy fegyelmezés?

Életbevágóan fontos, hogy megtanuljunk különbséget tenni Isten próbája és fegyelmezése között. Úgy tűnik, sokan meg vannak róla győződve, hogy ha egyszer keresztények lettek, nem kerülnek Isten fegyelmezése alá, különösen, ha már jó ideje hívők. Ennek a hozzáállásnak egyébként semmilyen alapja nincs a Szentírásban. Ezeknek a hívőknek a Zsidóknak írt levél ad határozott figyelmeztetést:

„És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.” (Zsid 12:5-8)

Ezzel kapcsolatosan nagy hatással volt rám, ahogyan Isten Mózessel bánt. Mózes nyolcvan éves volt, amikor az Úr megbízta, hogy menjen vissza Egyiptomba, és szabadítsa meg Izraelt a rabszolgaságból. Mégis, amikor Mózes éppen visszafelé tartott Egyiptomba, az Úr elé állt, és meg akarta ölni. (2Móz 4:24-26)

Miért? Engedetlensége miatt. Mózes nem tartotta meg a körülmetélkedés szövetségét, amit az Úr Ábrahámmal és leszármazottaival kötött. (1Móz 17:9-14) Csak amikor Mózes megtért, és körülmetélte a fiát, akkor engedte az Úr tovább, az útján. Isten inkább megölte volna Mózest, minthogy engedetlenségben engedje el küldetésére. Vezetői pozíciója nem mentesítette őt Isten parancsolatától. Ez tette őt hitelessé minden másban.

Számomra, most, hogy a nyolcvankettedik életévembe léptem, van ennek egy személyes vonatkozása. Nem várhatom az Isten által rendelt megbízatásom betöltését, ha teret engedek életemben az engedetlenségnek.

Amikor elkötelezzük magunkat Istennek, meg kell aláznunk magunkat őelőtte, és Dávid imájával kell könyörögnünk:

„Vizsgálj meg engem, oh, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23-24)

Amennyiben őszintén megengedjük az Úrnak, hogy kikutassa szívünket, és Ő nem mutat rá semmire, ami szemben áll Ővele, akkor megállapíthatjuk, hogy Isten próbája alatt vagyunk, nem pedig fegyelmezése alatt.

Amit Isten felfed bennünk, meghatározza válaszunkat is. A fegyelmezésre válaszunk a megtérés lesz, a próbára pedig kitartással felelünk. De ha a kitartáshoz próbálunk ragaszkodni, amikor megtérnünk kellene, akkor a konokság és érzéketlenség bűnébe esünk.

Fordította: Marton Katalin

Mózes harmadik könyve 21.

Az egyszerű pap

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Holttesttel ne tisztátalanítsa meg magát népe között. 2. Hanem csak vérrokonával, aki közelálló hozzá, anyjával, atyjával, fiával, leányával és fivérével, 3. és hajadon nővérével, aki közelálló hozzá és aki nem volt férfié, azzal megtisztátalaníthatja magát. 4. Ne tisztátalanítsa meg magát a nép ura, hogy megszentségtelenítse magát. 5. Ne csináljanak kopaszságot fejükön és szakálluk szélét ne nyírják le, és testükön ne csináljanak bevágást. 6. Szentek legyenek Istenüknek és meg ne szentségtelenítsék Istenük nevét, mert az Örökkévaló tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák ők, azért szentek legyenek. 7. Parázna nőt vagy meggyalázottat el ne vegyenek, és nőt, aki elvált férjétől, ne vegyenek el; mert szent (a pap) az ő Istenének. 8. Szenteld meg őt, mert Istened kenyerét áldozza ő; szent legyen nálad, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, aki megszentel benneteket. 9. Papi férfiúnak a leánya, ha paráznaságra vetemedik, atyját szentségteleníti meg, tűzben égettessék el.

A főpap számára rendelt további korlátozások

10. És az a pap, aki nagyobb testvéreinél, akinek fejére öntötték a kenetolajat és fölavatták, hogy felöltse a ruhákat, haját ne hagyja vadul nőni és ruháit meg ne szaggassa. 11. Semmiféle holttesthez ne menjen, atyjával és anyjával se tisztátalanítsa meg magát. 12. A szentélyből ki ne menjen, hogy meg ne szentségtelenítse Istenének szentélyét, mert Isten kenetolajának koronája van rajta; én vagyok az. Örökkévaló. 13. Ő csak hajadon nőt vegyen el; 14. özvegyet, elváltat és meggyalázottat, paráznát, ezeket el ne vegye, hanem hajadont az ő népéből vegyen nőül, 15. hogy meg ne szentségtelenítse magzatát népe között, mert én vagyok az Örökkévaló, a ki őt megszenteli.

A papon előforduló testi hibákról

16. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 17. Szólj Áronhoz, mondván: Bárki magzatodból nemzedékeiken át, akin hiba lesz, ne közeledjék, hogy áldozza Istenének kenyerét. 18. Mert mindaz, akin hiba van, ne közeledjék; az, aki vak vagy sánta vagy nyomott orrú vagy hosszú tagú; 19. vagy az, kinek törött lába vagy törött keze van; 20. vagy púpos vagy törpe, vagy; fehér folt van a szemében, vagy akin rüh vagy var van, vagy aki megszakadt. 21. Senki, akin hiba van Áronnak, a papnak magzata közül ne lépjen oda, hogy áldozza az Örökkévaló tűzáldozatait; hiba van rajta, ne lépjen oda Istenének kenyerével, hogy áldozza. 22. Istenének kenyerét a szentek szentjéből és a szentségekből eheti, 23. csak a kárpit elé ne menjen és az oltárhoz ne lépjen, mert hiba van rajta; meg ne szentségtelenítse szentélyeimet, mert én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli, őket. 24. Így szólt Mózes Áronhoz és fiaihoz, meg Izrael minden fiaihoz.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Mózes harmadik könyve 20.

Büntetés Molok tisztelete miatt

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Mondd Izrael fiainak: Bárki Izrael fiai közül és az idegen közül, aki tartózkodik Izraelben, aki ad magzatából a Molochnak, ölessék meg; az ország népe kövezze meg kővel. 3. Én pedig haragomat fordítom ama férfiú ellen és kiirtom őt népe köréből, mert megzatából adott a Molochnak, hogy megtisztátalanítsa szentélyemet és megszentségtelenítse szentélyemet. 4. Ha pedig behunyja az ország népe szemeit ama férfi előtt, midőn ad magzatából a Molochnak, hogy nem öli meg őt, 5.akkor én fordítom haragomat ama férfiú ellen és családja ellen, kiirtom őt és mindazokat, kik paráználkodva járnak utána, hogy paráználkodva járjanak a Molooh után, az ő népük köréből. 6. És az a személy, aki fordul a szellemidézőkhöz és a jóslókhoz, hogy paráználkodva járjon utánuk, haragomat fordítom ama személy ellen és kiirtom őt népe köréből.

Az erkölcstelenségről szóló törvények

7. Szenteljétek meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 8. Őrizzétek meg törvényeimet, hogy megtegyétek azokat: én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket. 9. Azért mindenki, aki átkozza az atyját vagy az anyját, ölessék meg; atyját vagy anyját átkozta, vérbűne van rajta.
10. A mely férfi házasságot tör valakinek feleségével – ki házasságot tör felebarátja feleségével, ölessék meg a házasságtörő férfi és a házasságtörő nő. 11. A mely férfi hál az atyja feleségével, atyja szemérmét fedte föl; ölessenek meg mindketten, vérbűnük van rajtuk. 12. A mely férfi hál menyével, ölessenek meg mindketten, keveredést követtek el, vérbűnük van rajtuk. 13. A mely férfi hál férfival, a mint hálnak nővel, utálatot követtek el mindketten, ölessenek meg, vérbűnük van rajtuk. 14. A mely férfi elvesz egy nőt és annak anyját, fajtalanság az; tűzben égessék el őt és azokat, hogy ne legyen fajtalanság köztetek. 15. A mely férfi közösül barommal, ölessék meg; a barmot pedig üssétek agyon. 16. A mely nő közeledik bármely baromhoz, hogy az egyesüljön vele, öld meg a nőt és a barmot, ölessenek meg; vérbűnük van rajtuk. 17. A mely férfi elveszi nővérét, atyja leányát vagy anyja leányát, és látja szemérmét s a nő látja az ő szemérmét, gyalázat az, irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte föl, bűnét viselje.18. A mely férfi hál tisztulásában szenvedő nővel és felfödi szemérmét, forrását meztelenítette meg, a nő pedig fölfedte vérének forrását; irtassanak ki mindketten népük közül. 19. Anyád nővérének és atyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert vérrokonát meztelenítette meg, bűnüket viseljék. 20. A mely férfi hál nagynénjével, nagybátyjának szemérmét fedte föl; vétküket viseljék, gyermektelenül haljanak el. 21. A mely férfi elveszi fivérének feleségét, fertőzet az; fivérének szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek.

Intés

22. Őrizzétek meg minden törvényeimet és minden rendeleteimet és tegyétek meg azokat, hogy ki ne vessen benneteket az ország; amelybe viszlek bennetek, hogy lakjatok benne. 23. Ne járjatok ama nemzet törvényei szerint, melyet elűzök előletek, mert mindezt tették ők és megutáltam őket. 24. Azért mondtam nektek: Ti elfoglaljátok az ő földjüket és én adom nektek, hogy elfoglaljátok azt a tejjel-mézzel folyó országot; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki elkülönítettelek benneteket a népektől. 25. Azért tegyetek különbséget a tiszta és tisztátalan barom között, a tisztátalan és tiszta madár között, hogy ne tegyétek utálattá lelketeket a barom és a madár által és minden által, ami mászik a földön, amit elkülönítettem számotokra, hogy tisztátalannak tartsátok. 26. Legyetek tehát nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. 27. És a férfi vagy nő, ha lesz közöttük szellemidéző vagy jós, ölessenek meg, kövekkel kövezzék, meg őket, vérbűnük van rajtuk.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A próba célja 1.

„Micsoda az ember, hogy... meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt?” (Jób 7:17-18)

Ugye, milyen izgalmas felfedezés, hogy Isten minden reggel meglátogat, és minden pillanatban tesztel minket?

Amikor erre rájöttem, muszáj volt megkérdeznem magamtól, hogy vajon felkészültem-e Isten reggeli látogatásaira? Vajon ezzel a várakozással ébredek-e?

Aztán azt is megkérdeztem magamtól: Miért tesztel minket Isten? Mi a célja?

A Collins angol szótár egy érdekes meghatározást ad a ’próbál’ ige jelentéseként: meggyőződés egy személy érdemeiről, bizonyos vizsgálat alapján. Isten nem azért próbál meg minket, mert mérges ránk vagy le akar dorongolni. Épp ellenkezőleg, a próba annak a jele, hogy Isten kedvel minket. Megpróbál, mert szeretné megállapítani értékünket.

Az ékszerész aprólékosan megvizsgálja az aranyat és az ezüstöt. Azért teszi, mert értékesek. Nem foglalkozik azzal, hogy olyan egyszerű fémeket vizsgáljon, mint például a vas vagy a bádog.

A pátriarkák idejében volt egy igazságosan élő ember, Jób. Isten büszke volt rá. Éppenséggel el is dicsekedett vele a Sátánnak: „Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” (Jób 1:8)

Rá jellemző módon a Sátán a válaszában önző motívumokkal magyarázta Jób hozzáállását: „Csak azért szolgál téged, amit cserébe kap érte.”

Isten a feleletében megengedte a Sátánnak, hogy Jóbot próba alá vesse. Először is, engedélyezte számára, hogy mindent, ami Jóbé, tönkretegyen: a vagyonát, szolgáit, és gyermekeit. Azután Isten megengedte a Sátánnak, hogy Jób testére is rátegye kezét, hogy kelésekkel sújtsa tetőtől talpig. De nem engedélyezte a Sátánnak, hogy elvegye Jób életét.

Jób felismerte, hogy Isten próbája alatt van. „Ha megvizsgálna engem” – mondja - „úgy kerülnék ki, mint az arany.” (Jób 23:10) Az arany az a nemesfém, amit tűzzel tisztítanak meg. Ez adott neki erőt elviselni a próbát. Lelke agóniájában kiáltozott ugyan, de sosem adta fel.

Jellemző, hogy Elifáz és Jób két másik vallásos barátja arra a megállapításra jutott, hogy Jób az elkövetett bűnei miatt szenved, és mindenféle szörnyű vádat fogalmaztak meg vele szemben. A végén egyébként Isten tisztázta Jóbot, és rendreutasította a barátait. Azt mondta Elifáznak: „...nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” (Jób 42:7)

Ábrahám egy másik, szintén igaz ember, aki jó pár próbán átment – egészen addig, hogy még fia égőáldozatként feláldozását is kérte tőle Isten. Ábrahám különleges teszteken ment át, mert különleges küldetése volt: Isten választott népének atyjává kellett válnia, mind a zsidók, mind a keresztények számára. Isten különleges próbát készít azoknak, akikkel különleges terve van.

Az Újszövetség világosan figyelmeztet minket, keresztényeket, hogy nekünk is át kell mennünk próbákon. Péter aranyhoz hasonlítja a hitünket, aminek az értékét a tűzben lehet megismerni: „Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál...” (1Pt 1:7)

Jakab azt mondja, hogy örömmel kell reagálnunk a próbára:

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jk 1:2-4)

Különböző okok miatt Ruth-tal mindkettőnknek bűnbánatot kellett gyakorolnunk, és kérnünk kellett Istent, hogy bocsásson meg nekünk, mert nem megfelelően reagáltunk néhány minket ért próbában. Nem tartottuk valamennyit örömnek!

A továbbiakban Jakab Jóbot hozza példának arra, hogyan kell reagálni a próbára: „Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jk 5:11)

Fordította: Marton Katalin

Facebook-beszélgetés Németh Sándorral: Mikor épülhet fel a Templom?

Mózes harmadik könyve 19.

A szentség

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiai egész községéhez és, mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Alapvető erkölcsi törvények

3. Kiki az ő anyját és atyját félve tisztelje és szombataimat őrizzétek meg; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 4. Ne forduljatok a bálványokhoz és öntött isteneket ne készítsetek magatoknak; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Rituális törvények

5. Ha pedig áldoztok békeáldozatot az Örökkévalónak, kedves fogadtatásra áldozzátok azt. 6.Áldozástok napján egyék és másnap; ami pedig megmarad harmadnapra, tűzben égettessék el.7. Ha azonban ennék a harmadik napon, megvetett az, nem fogadtatik kedvesen. 8. Aki eszi, viselje bűnét, mert az Örökkévaló szentségét megszentségtelenítette, irtassék ki az a személy az ő népéből.

Gondoskodás a szegényekről

9. És ha learatjátok országtok termését, ne arasd le földed szélét teljesen; és aratásod hulladékát ne szedegesd össze: 10. Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Kötelességeink embertársainkkal szemben

11. Ne lopjatok; ne tagadjatok le és ne hazudjatok egyik a másik ellen. 12. Ne esküdjetek nevemre hamisan, hogy megszentségtelenítsd Istened nevét; én vagyok az Örökkévaló. 13. Ne zsarold felebarátodat és ne rabolj, ne tartsd éjjelen át a bérmunkás munkadíját magadnál reggelig. 14. Ne átkozz süketet és vak elé ne vess gáncsot, hanem félj Istenedtől; én vagyok az Örökkévaló. 15. Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, ne tekintsd a szegényt és ne tiszteld a nagynak színét, hanem igazság szerint ítélj embertársad fölött: 16. Ne járj rágalmazóként néped között; ne állj veszteg felebarátod vérénél; én vagyok az Örökkévaló.

A gyűlölködés és bosszú tilalma, a felebaráti szeretet

17. Ne gyűlöld testvéredet szívedben, intve intsed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt. 18.Ne állj bosszút és ne tarts haragot néped fiai ellen, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; én vagyok az Örökkévaló.

Különféle törvények

19. Törvényeimet őrizzétek meg, barmodat ne egyesítsd kétféle fajban, meződet ne vesd be kétféle maggal, és kétféléből való ruha, vegyes szövés ne jöjjön testedre.
20. Midőn férfi hál nővel, közösülve vele, és az rabszolganő, odaszánva egy férfinak, de ki nem váltatott, vagy szabadság nem adatott neki, büntetés érje, ne ölessenek meg, mert nem volt fölszabadítva. 21. Vigye el bűnáldozatát az Örökkévalónak a találkozás sátorának bejáratához: bűnáldozati kost. 22. És szerezzen számára engesztelést a pap a bűnáldozat kosával az Örökkévaló színe előtt, vétke miatt, melyet vétkezett, és megbocsáttatik neki a vétke, melyet vétkezett.
23. És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. 24. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. 25. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Kanaánita szokások tilalma

26. Ne egyetek a vér mellett; ne jósoljatok és ne jövendöljetek. 27. Ne nyírjátok kerekre hajatok szélét és ne rontsd el szakállad szélét. 28. Bevágást halott miatt ne csináljatok testeteken és bélyegírást ne csináljatok magatokon; én vagyok az Örökkévaló. 29. Ne szentségtelenítsd meg leányodat, hogy paráznaságra engedd, hogy ne paráználkodjék az ország és megteljék az ország fajtalansággal. 30. Szombatjaimat őrizzétek meg és szentélyemet féljétek; én vagyok az Örökkévaló. 31. Ne forduljatok a szellemidézőkhöz, se a jóslókhoz, ne törekedjetek tisztátalanná válni általuk; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Erkölcsi parancsolatok

32. Ősz ember előtt állj föl és tiszteld az öreg színét; félj Istenedtől, én vagyok az Örökkévaló.
33. És ha tartózkodik nálad idegen, országtokban, ne sanyargassátok őt. 34. Mint a bennszülött közületek, legyen nektek az idegen, aki tartózkodik nálatok és szeresd őt, mint tenmagadat, mert idegenek voltatok Egyiptom országában; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
35. Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, se mértékben, se súlyban, se űrmértékben. 36.Igaz mérleg, igaz súlykő, igaz éfo, igaz hín legyen nálatok; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából. 37. Őrizzétek meg minden törvényeimet és minden rendeleteimet, hogy megtegyétek azokat; én vagyok az Örökkévaló.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Jeruzsálem igazsága és szabadulása - Németh Sándor igehirdetése

Mózes harmadik könyve 18.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek. 3. Egyiptom országának cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová én viszlek benneteket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok; 4. rendeleteimet tegyétek meg és törvényeimet őrizzétek meg, hogy járjatok szerintük; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 5. Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk; én vagyok az Örökkévaló.

6. Senki közületek bármely vérrokonához ne közeledjék, hogy fölfedje szemérmét; én vagyok az Örökkévaló. 7. Atyád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, föl ne fedd szemérmét. 8. Atyád feleségének szemérmét föl ne fedd; atyád szemérme az. 9. Nővérednek, atyád leányának, vagy anyád leányának szemérmét – a háznak szülöttje, vagy kint született legyen – ne fedd föl szemérmüket. 10. Fiad leányának vagy leányod leányának szemérmét – föl ne fedd szemérmüket, mert a te szemérmed azok. 11. Atyád felesége leányának szemérmét – atyád szülöttje, nővéred ő – föl ne fedd szemérmét. 12. Atyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert atyád vérrokona ő. 13. Anyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő.14. Atyád fivérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez ne közeledj, nagynénéd ő. 15. Menyed szemérmét föl ne fedd, fiad felesége ő, föl ne fedd szemérmét. 16. Fivéred feleségének szemérmét föl ne fedd, fivéred szemérme ő. 17. Nőnek és leányának szemérmét föl ne fedd, fiának leányát vagy leányának leányát el ne vedd, hogy fölfedd szemérmét, vérrokonok ők, fajtalanság az. 18. Nőt a nővéréhez hozzá el ne végy, vetélkedést gerjesztve, fölfedvén szemérmét ő mellette az életében.

19. Nőhöz tisztulásának tisztátalanságában ne közeledj, hogy fölfedd szemérmét. 20. Felebarátod feleségével ne közösülj megtisztátalanodván vele. 21. És magzatodból ne adj, hogy tűzön átvezessék a Molokhnak, és ne szentségtelenítsd meg Istened nevét; én vagyok az Örökkévaló. 22. Férfiúval ne hálj, amint hálj, amint hálnak nővel; utálat az. 23. Semmi barommal ne közösülj megtisztátalanodván vele; és nő ne álljon a barom elé, hogy egyesüljön vele – keveredés az.
24. Ne tisztátalanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná s nemzetek, amelyeket én elűzök előletek; 25. és tisztátalanná vált az ország és megbüntettem azon az ő bűnét, és kivetette az ország az ő lakóit. 26. Ti pedig őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, hogy ne tegyetek semmit mindez utálatosságok közül, a bennszülött és az idegen, aki köztetek tartózkodik. 27. Mert mindez utálatosságokat tették meg az ország lakói, kik előttetek voltak, úgy hogy tisztátalanná vált az ország. 28. Hogy ne vessen ki benneteket az ország, midőn megtisztátalanítjátok azt, amint kivetette a nemzetet; mely előttetek volt. 29. Mert mindaz, aki megtesz valamit ez utálatosságok közül – irtassanak ki a személyek, akik megteszik, az ő népük köréből. 30. Őrizzétek meg az én őrizetemet, hogy ne tegyetek semmit amaz utálatos törvények közül, amelyeket megtettek előttetek, hogy meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Bornimisza-kórus - 2017. december 10.

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 14.

Az az elmélet, hogy a gyógyulás nem szükséges

Jézus Krisztus betegségből való megváltása még mindig folytatódik egyházában, és folytatódnia is kell. Mégis gyakran mondják azt, hogy a gyógyulás nem szükséges. Természetesen az ilyen elmélet az egészség javulásába vetett bizalom visszatükröződése is lehet, amit napjaink orvostudományának előrehaladása és körülményeink javulása tett lehetővé. Aki azonban a hit szemével nézi a betegséget a bűnből való megváltás fényében, könnyen felismerheti, hogy ez az érvelés mennyire világi és értelmetlen.

A megváltást és az isteni gyógyítás ajándékát ugyanabban az időben kaptuk, és ezzel meghirdetjük azt az igazságot, hogy akik megtértek meg is tapasztalhatják a gyógyulást. A Biblia bemutatja hogy Jézus tanítványai is ugyanezt tanították, egyforma hangsúlyt helyeztek az üdvösségre és az isteni gyógyításra. Evangelizációs munkája során Péter apostol egyaránt foglalkozott a lelkek üdvösségével és az isteni gyógyítás bemutatásával. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg“ (1Péter 2,24). "Úgyannyira, hogy az utcákra hozzák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük, És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötretteket. kik mind meggyógyulának.” (ApCsel 5,15-16)

János apostol is, aki Jézus kebelén nyugodott, az Úrvacsora alkalmával, Jézus nevében hirdetett gyógyulást a templom kapujánál kolduló sántának. Sőt, levelében még azt is írta: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a telkednek.” (3János 1,2)

Az első egyház apostolai a gyógyítás csodáit éppolyan fontosnak tartották, mint a lelkek üdvösségére vonatkozó evangélium hirdetését, éppen ezért imádkoztak a csodákért. A keresztény egyház kezdetén Péter és János apostolt kihallgatásra idézték be a zsidó nagytanács elé. Amikor eleresztették őket, elmondták a gyülekezetnek, hogy mi történt a nagytanács előtt. A gyülekezet pedig így imádkozott: "Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent fiadnak, a Jézusnak neve által." (ApCsel 4,29-30) Istennek tetszett ez az imádság és ennek jeleként: „És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélek­kel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala." (ApCsel 4,31) A biblia továbbá beszél arról is: "És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyá­jukon." (ApCsel 4,33)

Ma sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a bűnbocsánat evangéliumát kell hirdetni. Ezek nemcsak szégyenletes dolognak tartják azt, hogy a Szent Szellem jelekkel, és csodákkal erősíti meg az evangélium hirdetését, hanem gátlástalanul kritizálják is ezeket a dolgokat. Az ilyen hamis kegyesség és törvényesedés képmutatás, mert nemcsak ők nem kerülnek be a ebbe a kegyelembe, hanem másokat is visszatartanak tőle.

Evangélium hirdetésünk a Szent Szellem erejében történjen, amit jelek és csodák kísérjenek. Amikor ugyanis hirdetik az evangéliumot az ó ember trón-fosztott lesz, és a régi úr, az ördög fejvesztve menekül. Pál apostol az apostolok apostola magától értetődőnek vette, hogy a Szent Szellem ereje megnyilvánul az evangélium hirdetésekor, és azt is bevallotta, hogy ezek a dolgok hozták meg a sikert Igehirdetésének. "Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát." (Róma 15,17-19)

Kulturált pogányokkal töltjük meg kívül és belül gyülekezeteinket, mert nem cselekesszük ugyanazokat a dolgokat, amiket Pál apostol is cselekedett.

Ha a korunk fejlett tudományát, filozófiáját és nevelését, hatékonyabbnak tartjuk azoknál a dolgoknál, mint amit Pál apostol cselekedett, akkor miért vagyunk képtelenek evangelizálni társadalmunkat, a filozófiával és a neveléssel. Sokkal több hitetlen van körülöttünk társadalmunkban, mint volt Pál apostol idején. Mi az útja-módja annak, hogy ezek a pogányok engedelmeskedjenek az Úrnak? Figyeljünk Jézus Missziói Parancsolatára, amely nem változott egy jottányit sem. „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak, Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,15-18)

A Missziói Parancsolat Isten akarata, amit nem lehet megváltoztatni. Eredetileg az egyház vezetőségének erőtlenségét volt hivatva igazolni, hogy távol tartsa a gyülekezeteket a Szent Szellem jeleitől, csodáitól és erejétől, sőt inkább kritizálja azokat. Ezzel csak Istent szomorították meg, és szereztek elégtételt az ördögnek. A jelek, csodák és a Szent Szellem erejének megnyilvánulásai az evangélium hirdetésének lényeges kellékei. "Mimódon menekedünk meg mi, hogyba nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, Velők együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent léleknek közléseivel az ő akarata szerint." (Zsidók 2,3-4)

A gyógyítás ajándékait Isten dicsőségére kell használni, mivel maga Isten rendelte és állította be azokat az egyházba. Természetesen nagyon sajnálatos az, hogy ezekkel az ajándékokkal némelyek visszaéltek. Ahol Isten jó munkája megnyilvánul, ott mindig megjelenik az ördög bekavarása is, és ez: "Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává." (2Kor 11,14)

Fel kell ismernünk az ördög igazi jellemét, és tusakodnunk kell a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott (Júdás 3). Meg kell mutatnunk az evangélium erejét az egész világnak azzal, hogy megszilárdulunk az Ige igazságában. Ha így teszünk, megvédhetjük, és helyes útra terelhetjük a gyenge juhokat az eretnekektől, és az okkult tudományokat űzőktől, akik bárányok ruhájába öltözködnek ugyan, de az ördög ihleti őket. Képesek leszünk visszaterelni őket a hamis vágányról a helyes útra.

Nyissuk ki szívünket Isten királysága előtt, és engedjük meg, hogy ezek az igazságok megelevenedjenek bennünk és otthonunkban Krisztus gyógyítása által. Engedjük meg azt, hogy beteg testünk megtapasztalja a másik Vigasztaló, a Szent Szellem csodálatos gyógyító erejét, akinek éppen akkora erő adatott, mint egykor Jézus Krisztusnak. Fogadjuk el az üdvösség és a gyógyítás evangéliumát és ne tegyük hiábavalóvá Jézus értünk kapott sebeit, és értünk vállalt szenvedéseit. "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti szellemetek, mind lelhetek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (IThess 5,23)

Mózes harmadik könyve 17.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izrael minden fiaihoz és mondd nekik: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, mondván: 3. Bárki Izrael házából, aki levág ökröt vagy juhot vagy kecskét a táborban, vagy aki levágja a táboron kívül, 4. és a gyülekezés sátorának bejáratához nem vitte el, hogy áldozza áldozatul az Örökkévalónak, az Örökkévaló hajléka előtt, vérontásul számíttatik be annak a férfiúnak; vért ontott, irtassék ki az a férfiú az ő népe köréből. 5. Azért, hogy elvigyék Izrael fiai vágóáldozataikat, melyeket áldoznak a mezőn, vigyék el azokat az Örökkévalónak, a gyülekezés sátorának bejáratához, a paphoz és áldozzák azokat békeáldozatok gyanánt az Örökkévalónak. 6. És a pap hintse a vért az Örökkévaló oltárára, a gyülekezés sátorának bejáratánál, és füstölögtesse el a zsiradékot, kellemes illatul az Örökkévalónak. 7. Hogy ne áldozzák többé áldozataikat a bakoknak, melyek után paráználkodva járnak; örök törvény legyen ez nekik, nemzedékeiken át. 8. És mondd nekik: Bárki Izrael házából és az idegen közül; aki tartózkodik közöttük, aki áldoz égőáldozatot, vagy vágóáldozatot, 9. és a gyülekezés sátorának bejáratához nem viszi el, hogy elkészítse azt az Örökkévalónak, irtassék ki az a férfiú az ő népéből.

10. És bárki Izrael házából és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki eszik bármi vért – haragomat fordítom a személy ellen, aki eszi a vért és kiirtom azt az ő népe köréből. 11. Mert a test lelke a vérben van és én az oltárra rendeltem azt nektek, hogy engesztelést szerezzen lelkeitekért, mert a vér az, mely a lélekért engesztelést szerez. 12. Azért mondtam Izrael fiainak: Bármely személy közületek ne egyék vért; az idegen, aki tartózkodik közöttetek, se egyék vért.13. Bárki Izrael fiai közül és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki vadász vadat vagy madarat, melyet enni szabad, ontsa ki a vérét és födje be azt porral. 14. Mert minden testnek lelke a vére; a lelkével együtt, azért mondtam Izrael fiainak, semmi húsnak vérét ne egyétek, mert minden testnek lelke a vére; bárki azt eszi, irtassék ki.

15. És minden személy, aki eszik elhullott és szétszaggatott állatot, akár bennszülött, akár idegen, mossa meg a ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan legyen estig, azután tiszta lesz.16. De ha nem mossa meg a ruháit és testét nem füröszti meg, akkor viseli bűnét.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Vidám Vasárnap Dicséretek - 2017. december 3.

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 7.

A démonok elhallgattatása

Jézus megdorgálta a szellemet, mert szólt. Jézus elhallgattatta a szellemet, mivel semmi pozitívum nem származott a beszédéből.

A szabadító szolgálat célja nem az, hogy beszédre bírja a démonokat, hanem hogy kiűzze őket.

Okok, amelyek miatt nem tanácsos démonokkal szóba elegyedni

1. Követnünk kell Jézus példáját. 

Egyik nap, amikor Jézus a zsinagógában tanított, egy emberből felkiáltott egy gonosz szellem. Jézus felismerte, hogy a gonosz szellem kiáltott. "És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.'' (Mk 1,25) A gonosz szellem szeretett volna beszélni, de Jézus nem arra használta fel az alkalmat hogy szóba elegyedjen egy démonnal, vagy kifaggassa őt. Az Ige újra megerősíti, hogy „sok démont kiűzött, és nem hagyja vala szólni a démonokat mivelhogy őt ismerék" (Mk 1,34).

A démonok antikrisztusiak mindenben, amit tesznek vagy mondanak. Ezért amit mondanak, nem valódi bizonyságtevés Krisztus személyéről. Soha egyetlen igazság alátámasztásához sem szabad elfogadnunk az ő bizonyságukat. Még ha igazat mondanak is, mint itt a Márk 1,24-ben, a bizonyságuk elfogadhatatlan. Isten nem fogja démonok bizonyságát használni arra, hogy hirdesse az Ő evangéliumát.

Például egy kislányban lévő jövendőmondó démon kijelentette, hogy Pál és Silás „a magasságos Istennek szolgál, kik néktek az idvességnek útját hirdetik” (Csel 16,17). Istennek ezek a szolgái azonban ahelyett, hogy örültek volna a démon hízelgő szavainak, „megbosszankodtak”. Pált végül annyira zavarta a dolog, hogy odafordulva így szólt ahhoz a szellemhez: „Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle”. (Csel 16,18)

2. A gonosz szellemek mind hazugok és csalók. 

Ugyanaz a természet van bennük, mint a „hazugság atyjában”, az ördögben. Jézus azt mondta, „Az (Sátán) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44)

Az ördög és a démonok hazugságainak célja az, hogy megcsaljanak. Azok, akik hallgatják a hazugságaikat, abba a veszélybe kerülnek, hogy hisznek majd a szavaiknak. A démonok beszédét nem az motiválja, hogy segítsenek nekünk; a démonok csapdát állítanak. Ha mi azzal a céllal hallgatjuk őket, hogy majd mi kiszűrjük az igazat a szavaikból, az olyan, mintha méreggel kevert vizet innánk azt gondolva, hogy majd a fogainkkal kiszűrjük belőle a mérget.

3. Isten féltőn szerető Isten. 

Nem folyamodhatunk idegen szellemekhez vezetésért, tudásért, bölcsességért, gyógyulásért vagy hatalomért. "Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.” (5Móz 4,24) Ha valamit tudnunk szükséges az ellenség tevékenységéről, Istenhez kell járulnunk, ahelyett, hogy az ellenségre támaszkodnánk.

Józsué, Isten hadseregének vezetője, visszafordíthatatlan bajt okozott, amikor az ellenség kihallgatásával próbált vezetést kapni ahelyett, hogy az Urat kereste volna. A történet Józsué könyvének 9. fejezetében van feljegyezve.

Kánaán földjének elfoglalása során a Gibeoniták követséget küldtek Józsuéhoz, azt színlelve, hogy távoli országból jöttek. Ők lettek volna a következő nép, amellyel Izraelnek le kellett volna számolnia, de ügyesen egy távoli ország vándorainak álcázták magukat, és becsapták Józsuét. Rávették, hogy megnemtámadási szövetséget kössön velük. Isten Igéje így számol be erről: "És vőnek (Izrael népe) az ő eledeléből, AZ ÚR tanácsát pedig NEM KÉRTÉK VALA.”(Józs 9,14)

4. Minden igazsághoz és erőhöz hozzá tudunk férni a Szent Szellem által, az Ő vezetésén keresztül. Semmiképpen sem vagyunk ráutalva Sátán hazugságaira és féligazságaira. Minden feltételezhető segítség, amit egy gonosz szellem adhat, elérhető számunkra a Szent Szellem által. Melyik csatornán megszerzett tudás dicsőíti Istent? Melyik utat bölcs dolog követni?

Mózes harmadik könyve 16.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, Áron két fiának halála után, mikor közeledtek az Örökkévaló színe elé és meghaltak. 2. És mondta, az Örökkévaló Mózesnek: Szólj Áronhoz, a te testvéredhez, hogy ne menjen be minden időben a szentélybe, a kárpiton belül, a födél elé, mely a ládán van, hogy meg ne haljon, mert a felhőben jelenek meg a födél fölött. 3. Ezzel menjen be Áron a szentélybe; egy fiatal tulokkal vétekáldozat gyanánt, meg egy kossal égőáldozat gyanánt. 4.Szent lenköntöst öltsön föl, lennadrág legyen testén: lenövvel övezkedjék, lensüveget tegyen föl, szent ruhák ezek, fürössze meg testét vízben és öltse fel azokat. 5. Izrael fiainak községétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozat gyanánt és egy kost égőáldozat gyanánt. 6. És áldozza föl Áron a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé és szerezzen engesztelést önmagáért és házáért. 7. Azután vegye a két bakot, állítsa azokat oda az Örökkévaló színe elé, a gyülekezés sátorának bejáratához. 8. És vessen Áron a két bakra sorsot, egyik sors legyen; az Örökkévalóé, a másik sors; Azázelé. 9. És áldozza föl Áron a bakot, melyre a sors esett: az Örökkévalóé és készítse el vétekáldozatnak. 10. Az a bak pedig, melyre a sors esett: Azázelé, állíttassék oda élve az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, elküldvén azt Azázelnek a pusztába.

11. Azután áldozza fel Áron a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé és szerezzen engesztelést önmagáért és házáért; vágja le a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé. 12. Vegyen teli serpenyővel izzó parazsat az oltárról, az Örökkévaló színe elől, és teli markával finom fűszeres füstölőszert és vigye be a kárpiton belül; 13. tegye a füstölőszert a tűzre az Örökkévaló színe előtt, hogy befedje a füstölőszer felhője a födelet, mely a bizonyságon van, hogy meg ne haljon.14. És vegyen a tulok véréből és fecskendjen ujjával a födélre kelet felé, és a födél elé fecskendjen hétszer a vérből az ujjával. 15. Azután vágja le a vétekáldozatra való bakot, mely a népé, vigye be vérét a kárpiton belül és cselekedjék vérével, amint cselekedett a tulok vérével, fecskendje azt a födélre és a födél elé. 16. Szerezzen engesztelést a szentélyért, Izrael fiainak tisztátlansága miatt és elpártolásuk miatt, minden vétkeik szerint; így cselekedjék a gyülekezés sátorával, mely náluk van, tisztátlanságuk közepette. 17. De senki se legyen a gyülekezés sátorában, mikor bemegy, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, egészen a kijöveteléig; és szerezzen engesztelést önmagáért, házáért és Izrael egész községéért. 18. Azután menjen ki az oltárhoz, mely az Örökkévaló színe előtt van és szerezzen engesztelést érte; vegyen ugyanis a tulok véréből, meg a bak véréből és tegyen az oltár sarkaira köröskörül; 19. fecskendjen rá a vérből az ujjával hétszer, tisztítsa meg és szentelje meg Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
20. Midőn pedig végzett azzal, hogy engesztelést szerezzen a szentélyért, a gyülekezés sátoráért és az oltárért, akkor vezesse oda az élő bakot. 21. Tegye rá Áron a két kezét az élő bak fejére és vallja meg rajta Izrael fiainak minden bűnét és minden elpártolásukat minden vétkeik szerint, tegye azokat a bak fejére és küldje el egy kirendelt férfiú által a pusztába. 22. És vigye a bak magán minden bűneiket sivár földre; így küldje el a bakot a pusztába. 23. Azután menjen be Áron a gyülekezés sátorába, vesse le a lenruhákat melyeket felöltött, midőn bement a szentélybe és hagyja azokat ott. 24. Fürössze meg testét vízben szent helyen, öltse fel ruháit, menjen ki és készítse el égőáldozatát és a nép égőáldozatát, hogy engesztelést szerezzen önmagáért és a népért. 25. A vétekáldozat zsiradékát pedig füstölögtesse el az oltáron. 26. Aki pedig elbocsátja a bakot Azázelnek, mossa meg a ruháit, fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.27. A vétekáldozatra való tulkot és a vétekáldozatra való bakot, amelyeknek vérét bevitték, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el tűzben, bőrüket, húsukat és ganajukat. 28. Aki pedig elégeti azokat, mossa meg ruháit, fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba.

29. És legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi munkát se végezzetek, a bennszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek.30. Mert ezen a napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt. 31. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez. 32. És szerezzen engesztelést a pap, akit fölkennek és akit fölavatnak, hogy pappá legyen atyja helyett; és öltse fel a lenruhákat, a szent ruhákat.33. És szerezzen engesztelést a szentély szentségéért, a gyülekezés sátráért és az oltárért szerezzen engesztelést; meg a papokért és a gyülekezet egész népéért szerezzen engesztelést.34. Legyen ez nektek örök törvényül, hogy engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, minden vétkeik miatt, egyszer az évben. És úgy cselekedett, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Ruff Tibor - Örökké

Utolsó epizódunkban megvitatjuk, vajon hol vannak most azok, akik már nincsenek közöttünk, illetve mi lesz az ő jövőbeli sorsuk a bibliai próféciák szerint. Szó lesz továbbá az emberiség szombatjáról, az ezeréves királyságról, mikor a Föld népe egy számára teljesen szokatlan, ámde annál pozitívabb hatalmi struktúrában él majd, békében, és igazságosságban. És végül ellamentálunk azon, vajon mi fog történni az ezer év végén, amikor Isten személyesen fog belépni az univerzumba, hogy megkezdődjön az örökkévalóság.

http://www.hitradio.hu/podcastok/a-hit-filozofiaja/20-orokke

ÚJ BIBLIÁK A PATMOSNÁL!

Németh Sándor - A nyelv hatalma 13. (részletek)

Ez volt a hit beszéde. Dávid meg volt győződve arról, hogy Isten vele van: a hite nem önmagára, hanem az Igére irányult. Beszédével megfogalmazta azt, amit néhány perc múlva meg is tett Góliáttal. A hit beszéde megalapozta győzelmét a filiszteus felett.

A hit beszéde nemcsak a saját életünkre, hanem családtagjaink, testvéreink életére is áldást közvetít. Kapernaumban egy százados arra kérte Jézust, hogy a gutaütött szolgáját gyógyítsa meg. A katonatiszt pogány, antiszemita ember volt, ezért azt mondta Jézusnak, hogy ne jöjjön a házába, hanem: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám." (Máté evangéliuma 8:8) A hit beszédét szolgája érdekében mondta ki a százados. Jézusnak egyetlen szava elegendő volt ahhoz, hogy a katonatiszt hite fölszabaduljon szolgájának gyógyulására. Ez a szó a gyógyulásba vetett hit uralma alá helyezte a szívét, és ez tette lehetővé szolgája számára a csodát. Jézus csodálkozott a százados hitén, és azt mondta: „Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet". (Uo. 10. vsz.)

A hit beszéde megváltoztatja Isten viszonyát felénk. Erre egy kananeai asszony története szolgáltatja a példát. A beteg leánya érdekében közbenjáró anyát először nem hallgatta meg az Úr, majd később kategorikusan - emberileg eléggé sértő módon - elutasította: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." (Máté evangéliuma 15:26) Az asszony a sértődés helyett igazat adott Jézusnak, és így egészítette ki megállapítását: „De hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból..." Ez a beszéd megváltoztatta Jézus elutasító magatartását, és megáldotta az asszonyt, akinek a leánya abban a pillanatban meggyógyult.

A hit beszédének hatékonyságáról még számos történetet találunk a Szentírásban. Isten is a hit beszéde által teremtette a világosságot, a szárazföldet stb. Jézus Krisztus a hit beszéde által cselekedte a csodákat. Az Úr arra biztatta tanítványait, hogy hitük olyan legyen, mint Istené.

"Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj föl és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." Márk evangéliuma 11:23-24.

A hit beszédének hatékonysága végtelen, még Szent Szellemmel betöltekezve is pótolhatatlan. Az új dolgokat, áldásokat mindig igaz beszéd által tudjuk birtokba venni. Imáink hatékonyságát, gyümölcseit szintén a hit beszéde határozza meg, ezért nagyon fontos, hogy szívünket és szánkat megkülönböztetett figyelemmel szenteljük oda a Szent Szellemnek és Isten Igéjének.

A hit beszéde a szívbe ültetett Igét tartalmazza. Az igaz ember hitből él. Ez az igazság magában foglalja azt is, hogy az igaz ember a hit beszéde által él, mert az élet hatalma (mint ahogy a halálé is!) a nyelvben van. Az igazak a hit beszéde által képesek egyre mélyebben behatolni Isten enyészhetetlen életének erejébe. A kárhoztató beszédek viszont figyelmen kívül hagyják az embernek adott isteni szövetséget és ígéreteket, valamint ezen belül az Úr elkötelezettségét arra, hogy az embert megáldja, felemelje és megdicsőítse. A kárhoztató személy önkényesen, igaztalanul elválasztja, elszakítja az embert Istentől és a Megváltótól - majd az így elszigetelt és elhagyatott egyén gyarlóságaira építi fel vádló beszédét.

Jób könyve sikertörténettel kezdődik. A könyv főhősének az Úrral való közössége kiváló volt, és ebből származott minden sikere és áldása. Aztán a Sátán felkereste Istent, és megrágalmazta előtte Jóbot. Az ördög rosszhiszeműen, sötét színekben festette le Isten emberét. Azt állította róla, hogy nem őszinte szívből szereti Istent, hanem haszonlesésből, érdekből. Erről maga Isten is meggyőződhet - mondta -, ha áldás helyett büntetésben részesíti szolgáját. A Sátán azt állította: ha Isten megveri Jóbot, akkor biztosan kiderül az igazság - vagyis az, hogy Jób valójában nem szereti, hanem gyűlöli Istent.

"Verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől-szembe téged?" Jób könyve 1:11.

Az ördög fő célja, hogy hazugságokkal, vádlásokkal éket verjen Isten és az ember közé. Isten előtt az embert feketíti be, az ember előtt pedig a Teremtőt tünteti fel sötétnek és kegyetlennek. Miután a Sátán mindentől megfosztotta Isten emberét, Jób továbbra is megőrizte az Úrral való közösségét. Kudarcok, tragédiák után is áldotta az Úr nevét. Ezt a csodálatos erényét a Sátán újra rosszhiszeműen tüntette fel Isten előtt.

"Verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?" (Uo. 2:5)

Az ellenség ezzel azt állította Jóbról, hogy önmaga élete és egészsége mindennél fontosabb számára, és amíg ez megvan neki, addig saját jól felfogott érdeke, hogy áldja Istent. Ha azonban elveszíti az egészségét, akkor biztos, hogy Istent is megátkozza. De nem így történt! Pedig a felesége is felszólította Jóbot, hogy „átkozd meg az Istent, és halj meg!" Nyilvánvaló, hogy a Sátán akaratát egyenes adásban közvetítette az asszony. Jób azonban nem vétkezett az ajkaival (lásd Jób 2:10).

És még csak ezután jött a legsúlyosabb csapás Jóbra: három barátja látogatta meg a csapásokkal sújtott, szenvedő embert, hogy részvétéről biztosítsa és megvigasztalja. A beteg azonban vigasztalás helyett terjengős, kemény és kárhoztató beszédeket hallhatott a szájukból. A könyv végén kiderül: Isten nem adott igazat a vádlónak. Jóbot meggyógyította, és életét újra elárasztotta áldással. A keresztények - ahogy mindenkor, úgy ma is - célpontjai a különféle kárhoztató beszédeknek, de hatalmuk van arra, hogy ezeket a hit beszédével legyőzzék.

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisz­tus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint." Rómaiakhoz írt levél 8:1.

A kárhoztatás alóli fölmentést Jézus Krisztus már akkor megadta, amikor életünk az Úrba került. Ezt a változást a személyes hiten alapuló vízkeresztség tette lehetővé. A büntetés alóli felmentés második garanciája a Szent Szellemben való járás. Egyértelmű, hogy az idézet szerint nem a felekezeti hovatartozás a döntő oka a kegyelemből való részesedésnek, hanem a Jézus Krisztussal és a Szent Szellemmel való közösség. Az ilyen emberek közösségéből áll az egyház, amelyen a pokol erői - így az átkok - sem fognak, mert nekik valóban hatalmuk van, hogy „kígyókon, skorpiókon tapossanak, az ellenség minden erején, és semmi nem árthat nekik".

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996

Mózes harmadik könyve 15.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 2. Szóljatok Izrael fiaihoz és mondjátok nekik: bármely férfi, midőn testéből lesz folyós, folyása tisztátalan. 3. És ez legyen tisztátalansága a folyása alatt: akár nyálkásan választja ki teste a folyását, akár elzárult teste a folyástól, tisztátalansága az. 4. Minden fekvőhely, amelyre fekszik a folyós, tisztátalan legyen, és minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen. 5. Amely ember megérinti a fekvőhelyet, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 6. Aki pedig ráült a tárgyra, amelyen a folyós ül, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 7. S aki megérinti a folyósnak testét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 8. S midőn köp a folyós a tisztára, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 9. S minden ülés, amelyen rajta ül a folyós, tisztátalan legyen. 10. És bárki megérint bármit, ami alatta van, tisztátalan legyen estig; ki pedig viszi azokat, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 11. És mindenki, akit megérint a folyós, anélkül, hogy kezeit leöblítené vízben, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 12. Cserépedényt, melyet megérint a folyós, törjenek el, minden faedényt pedig öblítsenek ki vízzel. 13. Midőn pedig megtisztul a folyós a folyásától, akkor számláljon magának hét napot megtisztulása számára, mossa meg ruháit és fürössze meg testét élő vízben s így tiszta lesz. 14. A nyolcadik napon pedig vegyen magának két gerlicét vagy két galambfiat, és menjen az Örökkévaló színe elé, a találkozás sátrának bejáratához, s adja azokat a papnak. 15. És készítse el azokat a pap; az egyiket vétekáldozatnak, a másikat égőáldozatnak, és szerezzen engesztelést számára a pap az Örökkévaló színe előtt folyása miatt.

16. Midőn kijön valamelyik férfiból magömlés, fürössze meg vízben egész testét s tisztátalan lesz egész estig. 17. Minden ruhát és minden bőrt, amelyen van magömlés, mossanak meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 18. És asszony kivel hál egy férfi magömléssel – fürödjenek meg vízben és tisztátalanok legyenek estig.
19. Midőn egy asszony folyós lesz, mégpedig vér a folyása a testén: hét napig legyen tisztulásában és bárki megérinti, tisztátalan legyen estig. 20. Minden, amin fekszik tisztulásában, tisztátalan legyen, s minden amin ül, tisztátalan legyen. 21. És bárki megérinti fekvőhelyét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig. 22. És bárki megérint bármely tárgyat, amelyen ül, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 23. Ha pedig a fekvőhelyen van, vagy a tárgyon, amelyen a nő ül, midőn megérinti, tisztátalan legyen estig. 24.És ha hál vele egy férfi és tisztulása reá száll, akkor tisztátalan legyen hét napig, és minden fekvőhely, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.
25. Midőn egy asszonynak folyik a vére folyása több napon át, tisztulásának idején kívül, vagy ha folyós lesz, tisztulásán túl, tisztátalanságának folyásában minden napjaiban, mint tisztulásának napjaiban legyen: tisztátalan ő. 26. Minden fekvőhely, amelyen fekszik folyásának minden napjaiban, mint tisztulása fekvőhelye legyen számára, s minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen, tisztulásának tisztátalansága szerint. 27. És bárki megérinti azokat, tisztátalan legyen; mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és tisztátalan lesz estig. 28. S ha megtisztult folyásától, számláljon magának hét napot, és azután tiszta lesz. 29. A nyolcadik napon pedig vegyen magának két gerlicét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a paphoz a találkozás sátorának bejáratához. 30. És készítse el a pap az egyiket vétekáldozatnak, a másikat égőáldozatnak és szerezzen engesztelést számára a pap az Örökkévaló színe előtt tisztátalanságának folyása miatt.

31. És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, mely közöttük van. 32. Ez a tan a folyósról és arról, akiből kijön a magömlés, hogy tisztátalan lesz általa; 33. és a tisztulásában szenvedő nőről, és arról, akinek folyik folyása, akár férfi, akár nő, és a férfiról, aki hál tisztátalan nővel.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

3 napos konferencia a Hit Parkban!

John Bevere: Isten, az egyedüli jó (könyvrészlet)

"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, fedj, buzdíts!" 2.Tim. 4:2.

A három leglényegesebb szó jelentése a következő:
Pozitív: parakaleo: Vigasztal, bátorít.
Negatív: - elegcho: ítélni, megnevezni egy hibát, megróni, bizonyítani, hogy valakinek nincs igaza;
- epitimao: nyíltan vádolni, megróni.

Pál 2/3 arányban negatív, korekciós igehirdetésekről ír. Ha a célunk az, hogy száz százalékig bátorító és felemelő tanításokat adjunk a gyülekezetnek, akkor vajon nem állhat elő az a helyzet, hogy miközben a gyülekezet tagjainak szemlélete egyre pozitívabbá válik és ki is alakul bennük az a szilárd meggyőződés, hogy rendezett a kapcsolatuk Istennel, addig a valóságban egyre távolabb kerülnek az Úr személyétől és jelenlététől?

Nincs olyan fegyelmezés, amelyet az ember élvezne - hanem fájdalmas! De utóbb a helyes életmód békességes aratásában lesz részük azoknak, akiket ilyen módon nevelnek. (Zsidókhoz írt levél 12,11 NLT - kiemelés a szerzőtől)

Két fontos állítást kell itt kiemelnünk. Először is, a fenyítés keservesen fájdalmas. A bátorítás nem keserves; a megrovás, a korrekció és a bűnök leleplezése ellenben igen. Másodszor pedig, a fenyítés, amiről a levél szerzője ír, a szent életre való nevelés. Hogyan nevel bennünket Isten? - merül fel a kérdés. Ha visszatérünk Pál Timótheoszhoz intézett szavaihoz, összeáll a teljes kép.

A teljes írás Istentől ihletett (a tőle kapott inspiráció által született)és hasznos az oktatásra, a feddésre, a bűn megítélésére, a hibák korrigálására, az engedelmességre való nevelésre és az igazságban (szent életben, hogy az Isten akaratával összhangban gondolkodjunk, tervezgessünk és cselekedjünk) való nevelésre, hogy tökéletes és jártas legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre alkalmas és felkészített. UTASÍTALAK azért az Isten és Krisztus Jézus jelenlétében, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd és szóljad az Igét! (Timótheoszhoz írt második levél 3,16-4,2 AMP - kiemelés a szerzőtől)

Ki az, akinek ne tűnnének fel a feddés, megjobbítás, a bűn megítélése, a hibák korrigálása és az engedelmességre nevelés kifejezések? Azt is észre kell vennünk, hogy a Szentírás a szent életre nevel, illetve hogy Pál parancsba adja Timótheosznak és nekünk, hogy prédikáljuk az Igét. Mindezt összerakva, Pál utasításának lényege tehát:
Timóteus, és az evangélium más hirdetői, a tények a következők: az isteni fenyítés fájdalmas, de a szent életre tanít. Isten az inspiráltan prédikált Igén keresztül nevel bennünket, ami megfelelő felkészítést jelent azoknak is, akik az Ő nevében szólnak. Ezért prédikálni kell az Igét - a Bibliát. Neked, Isten hírnökének rá kell mutatnod, milyen bűnökben élnek az emberek. Ezt úgy teheted meg, hogy használod a Bibliát, szeretettel alkalmazod a megrovást, a bűnök megítélését, az intést, a korrekciót, az engedelmességre nevelést és a bátorítást. Ez a hívők szent életre nevelésének isteni módszere, (a szerző parafrázisa)

Tisztában vagyok vele, hogy mindez megdöbbentően ellene mond a mi egyházkultúránknak. De teszem fel a kérdést: erős egyházat akarunk, vagy félrevezetett egyházat? Egészséges vagy félrevezetett hívőket ütnénk kinevelni? Ezeket a parancsolatokat azért kaptuk, nehogy tudatlanul eltérítsük az emberek szívét Istentől. Ha biztonságban akarunk járni Jézussal, akkor az életünknek igei alapokon kell nyugodnia. Lehetetlen kibékíteni a modern kultúrát az Újszövetség útmutatásaival. Hozzuk meg a szükséges változtatásokat, és lássuk, hogyan válik ennek nyomán az egyház is egészségessé!

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 42.

Kérjetek és megkapjátok

"…kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen." János 16:24.

Ez az egyik kedvenc versem a befogadással kapcsolatosan. Annyira egyszerű, és tulajdonképpen annak is szánták.

Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a szenvedéstől, nem pedig azért, hogy a kereszténység zászlaja alatt újabb szenvedést tegyen a nyakunkba. Ha megtanulunk kérni és elfogadni, az örömünk valóban teljes lesz. Miután ingyen vettük, ingyen is adjuk tovább.

Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

"Ingyen vettétek, ingyen adjátok." Máté 10:8.

A mai társadalomban nagyon kevés az olyan ember, aki képes ingyen adni. Szerintem a Szentírás jól rávilágít arra, miért. Ha nem tanuljuk meg ingyen átvenni Jézustól, sosem fogjuk megtanulni, hogyan adjuk ingyen másoknak.

A sátán nagyon jó munkát végzett, amikor elhitette velünk, hogy mindent ki kell érdemelnünk és mindenért fizetni kell. Meggyőzött minket arról, hogy szenvednünk és küszködnünk kell azért, hogy Istentől bármit is kaphassunk. Jézus azonban ezt mondta: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. (Máté 11:28)

„Jöjjetek énhozzám” – ez elég szívélyes invitálás, nem? Nyoma sincs benne a szenvedésnek és kínlódásnak.

Nagyon sokat kell az elfogadásról tanulnunk ahhoz, hogy az Ige alapján megértsük, Isten áldásai kegyelemből, hit által jönnek az életünkbe.

Kegyelemből, hit által

"Mert [meg nem érdemelt] kegyelemből tartattatok meg (megmentett az ítélettől, Krisztus üdvösségének részesei lettünk), hit által; és ez [az üdvösség] nem tőletek van (nem a cselekedeteitek, a szenvedésetek eredménye): Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből [a Törvény elvárásai miatt], hogy senki ne kérkedjék. [Nem a bárki által elvégzett cselekedetek az eredménye, hogy senki se dicsekedhessen, és magának tulajdonítsa a dicsőséget]" Efézus 2:8-9.

Kegyelemből, hit által mentett meg minket, és meg kell tanulnunk mindennapi életünket ugyanilyen módon élni. A kegyelem olyan valami, amit nem lehet kiérdemelni, csak ingyen ajándékként elfogadni.

A kegyelem Isten ereje, amelyet azért ad, hogy segítsen minket azokon a területeken, ahol a saját erőnkből nem boldogulnánk. A János 15:5-ben Jézus a következőt jelenti ki: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Következésképpen az élet minden területén szükségünk van segítségre. Ha győzedelmes életet szeretnénk élni, el kell ismerni gyengeségünket és gyakorolnunk kell Isten kegyelmébe vetett hitünket. A legnagyobb örömmel segít, ha hajlandóak vagyunk önállóságunkról, függetlenségünkről lemondani.

A Galata 2:21-ben Pál apostol azt mondta, ha nem venné át Isten kegyelmét, és valami jelentéktelen apróságnak tartaná ezt az ajándékot, azzal megkérdőjelezné az okát és semmissé tenné a hatását. A kegyelem minden élethelyzetben árad ránk, de csak hittel lehet átvenni. A 20. versben Pál arra is felhívja a figyelmet, hogy többé már nem ő él, hanem Jézus Krisztus él benne, és az életet, amelyet él, az Isten Fiába vetett hitben éli.

Az elmúlt évek során arra is rájöttem, hogy mindig akkor éreztem magam frusztráltnak, amikor valamit a saját erőmből próbáltam megtenni ahelyett, hogy Istenben bíztam volna és elfogadtam volna a kegyelmét (segítségét). Az Úrral való kapcsolatom legelején mindig frusztrált voltam és sokat küszködtem. Ezért jelentett hatalmas áttörést számomra, amikor megkaptam a kijelentést Isten kegyelmével kapcsolatosan. Mindig „próbálkoztam”, és Istent kihagytam a játékból. Meg akartam változni, meg akartam változtatni a férjemet és a gyerekeimet, gyógyulást akartam, jólétet akartam, megtettem mindent, hogy a gyülekezetem növekedjen, és minden körülményt megpróbáltam megváltoztatni, amivel elégedetlen voltam. Persze hogy kiábrándultam és csalódott voltam, mert egyetlen próbálkozásom sem vezetett eredményre.

Isten nem engedi, hogy nélküle győztesek legyünk. Ha ezt megtenné, magunknak tulajdonítanánk azt a dicsőséget, ami Őt illeti. Ha meg tudnánk változtatni az embereket, a saját igényeink szerint változtatnánk őket, elvéve tőlük a döntés szabadságát.

Végül megtanultam, hogy imádkoznom kell azért, aminek szerintem változnia kellene, és Istenre bíztam, hogy a saját maga módján és a saját időzítése szerint ezt megtegye.

Miután bízni kezdtem az Ő kegyelmében, bementem az Ő nyugodalmába.

Fordította: Berényi Irén