Bianka Bleier - Birgit Schilling: Háztartási túlélőkönyv

Van élet a házimunkán túl?!
Ha úgy érzi, hogy az otthoni teendőknek soha nincs vége, nem tudmegbirkózni a bevásárlással, a főzéssel, a takarítással, a mosással, ésmindent egyedül kell csinálnia, akkor ez a könyv Önnek szól! Rengetegtippet, ötletet, tanácsot kaphat, hogyan tudja minimális ráfordítássaltisztességesen elvégezni a házimunka javát, hogyan tűzzön kimegvalósítható célokat, és hogyan bízza a családtagokra az otthonifeladatokat.
Ha nem a házimunkába akarja fektetni összes energiáját, és szabadidőtis szeretne más tevékenységek számára, akkor válasszon egyszerű,hatékony megoldásokat, hogy azután olyan tevékenységeknekszentelhesse magát, amelyeket fontosnak tart és élvez!

Harmat Kiadó

T.D.Jakes - The Importance of a Right Outlook

Creflo Dollar ft Sam Collier - Grace

Nagyon jó és erős zenei videó.

Tom Marshall - A felszabadult én 2.

SZABADSÁG ARRA, HOGY SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT

            Ha szabadok vagyunk arra, hogy önmagunk legyünk, arra is szabadok vagyunk, hogy újra szeressük magunkat – már nem mint célt, hanem mint eszközt. Sőt, ez nem csak annak bánatos elfogadása, hogy milyenek vagyunk, mert hogy el kell viselnünk magunkat, hisz nincs más választásunk, hanem őszinte és pozitív elismerése annak, akik vagyunk, akiket Isten a Maga képére és hasonlatosságára alkotott.

Már utaltunk arra, hogyan teremti meg az én, mint célirányos mechanizmus azt az én-képet, ami az élettel kapcsolatos legtöbb magatartásunkat meghatározza. Sok keresztény még mindig gátolva van negatív én-képe által. Úgy érzik, hogy senkinek sem kellenek, méltatlanok és szerethetetlenek. Nehézzé válik a hit: Isten távolinak és keménynek tűnik és az illető alig tapasztalja meg azt a bővölködő, örömteli életet, amit Jézus megígért.

Az ilyen emberek igazából ugyanolyan énközpontúak, mint a többi. Bezárulnak önmagunkba és azokba a hiányosságokba, amiket önmagukban látnak, vagy oda képzelnek. Amikor azonban a Kereszt műve és a Szent Szellem ereje megszabadítja őket az én-központúságtól, már szabadon felfedezhetik az igazságot önmagukról, megtudhatják, milyenek valójában.

            

Gondolj vissza Mózes első könyvében Jákob történetére és ne feledd, hogy a Bibliában a név mindig azonosságot jelent. A "Jákob" név "mást kiszorító"-t jelent; a kis Jákob kis korától úgy nőtt fel, hogy hallotta nevét és ebből megtanult egy én-képet. Látjuk, hogy ezzel nagyon következetesen élt. Ézsaut kitúrta születési jogából, aztán az áldásából, majd elment Lábánhoz és kiforgatta nyájai javából. Végül azonban Jákob elért a Jabbók révéhez csüggedten, mert én-képe a tönk szélére sodorta. A nagy küzdelem, az Istennel vívott harc is épp emiatt dúlt.

    "Mi a te neved (én-képed)?"

    "Jákób (mást kiszorító)."

    "Nem Jákóbnak (mást kiszorítónak) mondatik ezután a te neved (én-képed), hanem Izráelnek (Isten fejedelmének)." (1Mózes 32:27-28.)

Mielőtt azonban ez megtörtént, Istennek meg kellett érintenie Jákob forgóját és meg kellett nyomorítania Jákob önelégült büszkeségének forrását. Az egész hamis, növekedésünket gátló és korlátozó én-képünk csak akkor távozhat, miután énünket lemondattuk. Csak akkor vagyunk szabadok arra, hogy elfogadjuk az Úrtól valódi személyazonosságunk felfogását.

"... és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja."  (Jelenések 2:17.)

Az új név új személyazonosság; a valódi énképünk. Csak mi ismerjük és az Úr, aki kijelenti. Minden személyiség alaptervében a Teremtő egy egyedi egyéniséget alakított ki. Rejlenek bennünk ajándékok, képességek és adottságok, amelyek sokszor csak lehetőségek maradnak, mert sosem ismeri fel őket senki. Most a Szent Szellem rálehelhet ezekre a képességekre, ezzel hitet ad nekünk, hogy higgyünk ezekben és hit által a puszta lehetőségből valóság válhat. Ezért virágzik sokszor olyan nagy mértékben az alkotó tevékenység Szent Szellemmel telt életekben.

Amikor összhangban vagyunk, jól érezzük magunkat önmagunkkal, és úgy szeretjük magunkat, ahogyan kell, akkor jól érezzük magunkat, összhangban vagyunk másokkal is és élettel, szeretettel teli kapcsolatot tudunk nyújtani nekik.

Kronológikus Biblia olvasás 357-359. nap

Zsidókhoz írt levél 11-13.

II. Timóteus.

II. Péter;
Júdás levele

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - A szív

Halavács Judit - Kenneth E. Hagin 5.

Oretha Rooker a texasi Blue Ridge-ben született, és egy kis farmerközösségben nõtt fel a Sherman város melletti White Moundban, ahol apja gyapotot és kukoricát termesztett, és ebbõl viszonylagos jólétet tudott biztosítani felesége és egyetlen leánya részére. A család elõször baptista, majd metodista imaházba járt, ez utóbbi volt Oretha megtérésének színhelye. Szülei is hitre jutottak eközben, de apja inkább pünkösdi gyülekezethez kívánt csatlakozni, mivel az ottani igehirdetést hitelesebbnek tartotta. Így jutottak el a közeli Tom Bean nevû helyen zajló istentiszteletekre 1938 nyarán, ahová éppen akkor érkezett egy fiatal, megnyerõ, és Isten tüzével prédikáló pásztor – a neve Kenneth E. Hagin volt… 

Oretha elsõ látásra vonzalmat érzett iránta, de megismerkedésük után Hagin is félreérthetetlen tanújelét adta érdeklõdésének. Szinte azonnal találkozni kezdtek (persze a család jelenlétében), és ezeket az alkalmakat hamarosan jegyesség követte, házasságkötésükre is viszonylag rövid idõn belül, 1938. november 25-én sor került. A võlegény még az esküvõ elõtt közölte Orethával, hogy minden földi lény közül õt szereti a legjobban – viszont az Urat, a Megváltó Jézust még nálánál is jobban szereti, Õ az elsõ számára, ezért „ha az Úr azt mondaná, menjek Afrikába vagy Indiába szolgálni, azt is megtenném” – mondta, vagyis menyasszonya értésére adta, hogy az Úr akarata lesz számára a legfontosabb egész élete folyamán. Oretha nem is kifogásolta ezt, s a maga részérõl szintén elkötelezte magát Isten feltétlen szolgálatára. (Hagin idõskorában a házasságról szólva megjegyzi, hogy fontos ilyen és más lényeges kérdéseket tisztázni házasságkötés elõtt. Ugyanis éppen elég szenvedõ pásztort látott élete során, akiket feleségük állandóan vádolt amiatt, hogy Istent követték, és az elhívásukban jártak. 

Voltak, akik házastársuk nyomására felhagytak a szolgálatukkal, és ezután tönkrement az életük – semmivel sem lettek sikeresebbek a civil életben, mert engedetlenek voltak Isten rájuk vonatkozó eredeti tervét illetõen. Ezért, mint mondja, a leendõ férjnek és feleségnek idõben tisztázni kell, mi lesz a közös életcéljuk, milyen értékrendet vallanak, és ha a leglényegesebb kérdésekben nincsenek egy hullámhosszon, nem szabad összekötni az életüket…) Hagin felesége maga is beszél errõl a döntésükrõl könyvében, amelyet 1991-ben írt (címe: The Price Is Not Greater Than God’s Grace – szabad fordításban: Isten kegyelme nagyobb, mint lemondásaink mértéke). Megemlékezik arról, hogy fiatal lányként azt szokta mondani, semmiképpen sem szeretne prédikátor felesége lenni. És ezután hozzáteszi: „Soha ne mondjátok, mit nem szeretnétek tenni Istenért. Ugyanis a dolog vége az lesz, hogy pontosan azt fogjátok majd csinálni!” Oretha menyasszonyként már felmérhette, hogy mit kell vállalnia: az addiginál jóval szerényebb életszínvonalat; sok váratlan helyzetet, eseményt; sok ember terheinek, gondjainak hordozását; ismeretlen helyekre való költözéseket; és mindennek tetejébe a férjérõl való lemondást – rengeteg alkalommal (például szolgálatok elõtt, alatt és után) – olyankor is, amikor a legjobban igényelné a jelenlétét, a vele való közösséget…

Ami az ideiglenes életszínvonal-hanyatlást illeti, Kenneth és Oretha Hagin egyaránt felelevenítik azt a jellemzõ – és késõbb már komikusnak tartott – esetet, amikor házasságkötésük másnapján bementek a városba azzal a céllal, hogy egyetlen tízcentesükön két darab csokit vegyenek. „Mert – ahogy Hagin ironikusan megjegyzi – le akartam szállni a mélypontra, ahonnan már csak feljebb lehetett jutni…” Így is lett: anyagi életük sokéves küzdelemmel, de fokozatosan révbe jutott. A harmincas évek végén természetesen még nem volt az Egyházban igei tanítás az anyagi áldásról, Isten ellátásáról, a bõvelkedésrõl. Hagin a maga bibliatanulmányozásai alapján értette meg, hogy Isten gondoskodni akar gyermekei anyagi szükségeirõl, és le akarja venni róluk a megélhetés terheit. Ifjabb Kenneth Hagin ezzel kapcsolatban elmondja, hogy apja már akkor hirdette Isten gondviselését anyagi területen, amikor még ütött-kopott autója is felmondta a szolgálatot, és buszokon zötykölõdve jutott el szolgálati célállomásaira. Ez idõ tájt kopottan és nélkülözve élte napjait, és minden számla kifizetését imameghallgatásnak vehette… Valóban nem arra nézett, ami a szeme elõtt volt. Oretha beszámolója szerint egyébként Kenneth Hagint már pályakezdésekor „két lábon járó Bibliának” titulálták a környezetében.

Tom Marshall - A felszabadult én 1.

Most végre felfedezhetjük, hogy nem csak megszabadultunk az éntől, hanem az én is felszabadult. Az én trónfosztásának célja nem az én elbocsátása, hanem ki­tel­je­sí­tése. Mivel "elvesztettük" önös életünket, megtaláltuk azt. Az én, amíg nem a saját helyét foglalta el életünkben, állandó félelemre és csalódásra volt ítélve, mert olyan feladattal küzdött, amire teljesen alkalmatlan és ami messze meghaladja képességeit. Ha azonban az én helyesen viszonyul környezetéhez, csodálatos beteljesedés vár rá.

Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a Keresztet nem lehet kikerülni. Ha még trónon ülő énünk életéhez megpróbálunk helyeslő, támogató, önmagunkat előnyben részesítő módon viszonyulni, katasztrófa felé tartunk. Sok jó és igaz dolgot írnak, tanítanak ma az énhez való pozitív hozzáállásról. Ezeket a dolgokat el is kell mondani. Bukásra vagyunk azonban ítélve, ha a Kereszttől függetlenül bízunk a meg­szen­telődésben. A valódi szabadság akkor válik lehetővé, ha már a kereszt elvégezte munkáját és az én felszabadult arra, hogy ne cél legyen, hanem eszköz.

A BIZONYTALANSÁGBÓL VALÓ FELSZABADULÁS

            Minden emberi lénynek szüksége van arra, hogy tartozzon valahová, hogy jelentős legyen és meglehetős biztonságot élvezzen.

Az én-központú élet alapvetően, természeténél fogva bizonytalan. Nem lehet meg benne a valahova tartozás érzése, mert az élet bezárul önmagába. Hiányzik a fontosság,   mert   az  én   a   maga   kis   világának  középpontja . Nincs biztonság, mert nagyon sok külső hatást az énre nézve veszélyesnek értelmezünk, mivel az én nagyon sok szeretetet kap teljesen rend-szertelenül. Amikor azonban az én felszabadul arra, hogy a szeretet csatornája legyen, lehetővé válnak az őszinte és értelmes kapcsolatok először Istennel, aztán más emberekkel.

Nemrég mondta valaki egyik barátomról: "Úgy tűnik, hogy mindig nagyon biztonságos kapcsolata van Istennel." Az én igazi szerepében, a maga feladatát végezve, utat nyit arra, hogy ezt Isten minden gyermeke megtapasztalja.

"Mert Ő, Maga Isten, mondta: Semmiképpen nem hagylak el, nem adlak fel, nem hagylak támogatás nélkül. Nem, nem, semmilyen mértékben sem hagylak segítség nélkül, nem pártolok el tőled, nem hagylak cserben, nem lazítom szorításomat rajtad. Biztosan nem!" (Zsidók 13:5. az Amplified angol fordítás szerint)

Az én így valódi fontosságot kap, mert tudja, hogy van mit adnia. Nagyon gyakran úgy érezzük, hogy kis értékű és nem valószínű, hogy megbecsülésre talál az, amit Istennek vagy másoknak adni tudunk. Ezért vagy nem adunk semmit, vagy úgy adunk, hogy nem várunk választ, illetve nem vagyunk nyitottak rá.

Most azonban felfedezzük, hogy fontosak vagyunk Istennek. "Áron vétettünk meg." Amit mi imádásban, szeretetben és közösségben felajánlunk Neki, az értékes a szemében és Ő túláradóan válaszol rá.

SZABADSÁG ARRA, HOGY ÖNMAGUNK LEGYÜNK

            Egy estén, miután erről a témáról beszéltem, egy bizonyos gyülekezet egyik vezetője azt mondta nekem: "Tom, évek óta most érzem úgy először, hogy mélyet lélegezhetek és lehetek egyszerűen önmagam." Tudod, ő nagyon sokakhoz hasonlóan megpróbált mások vele szemben támasztott elvárásai szerint élni. Tudom, mit kellett átélnie. Valaha én is megpróbáltam egy nyáj sikeres pásztorának képét nyújtani. Ez szörnyen nehéz munka, mert az nem én voltam és bukásra volt ítélve, mert nem volt igaz. Azóta már rájöttem, hogy csak önmagamnak kell lennem, senki és semmi másnak.

Az én megtagadása nem az egyéniség elsüllyesztése, avagy megtagadása, hanem valójában az igazi egyéniség lehetőségeinek helyreállítása. Már idéztük a Galata 2:20-at. Hadd fogalmazzam át egy kicsit, hogy kifejezzem, hitem szerint mit akart az apostol mondani: "Én, az énközpontú, megfeszíttettem Krisztussal. Mindazáltal én, az egyén, élek; azonban nem az énközpontú én, hanem Krisztus él bennem, az egyénben."

            

Hadd mutassak meg valami nagyon szépet a Kolossé 3:4-ben! A szó szerinti fordítás a következőképp hangzik:

"Valahányszor Krisztus, a mi Életünk megnyilvánul, akkor ti is meg­nyil­vá­nul­tok Vele együtt dicsőségben."

A szövegösszefüggés szerint a megnyilvánulás elsősorban Jézus második eljövetelére vonatkozik, de valami közelebbit is jelent. Azt, hogy amikor Krisztus megnyilvánul az életünkben, akkor mi is (valódi személyünk) megnyilvánulunk Vele együtt. Ő valójában meg sem tud nyilvánulni bennünk, ha mi nem vagyunk hajlandók valódi önmagunkat mutatni. Krisztus csak úgy látszhat bennem, ha én kész vagyok engedni, hogy az én valódi énem is látsszon. Ha a valódi énnek így kell látszania, akkor folyamatosan fogyniuk kell azoknak a rejtett területeknek, amelyeket egymás elől eltakarunk.

Ez nem jelenti azt, hogy életünk minden részletét meg kell osztanunk mindenkivel a gyülekezetünkben vagy közösségünkben. A szív magatartása fontos, hogy nem tartjuk fenn és nem építjük a gyenge területeinket eltakaró falakat.

            

Minden adott helyzetben a szeretetnek és a bölcsességnek kell meghatároznia, hogy mennyit adunk magunkból. Más szóval, olyan szintig nyitjuk meg magunkat, ami­lyen szinten az emberek reagálni tudnak dolgainkra anélkül, hogy ve­szé­lyez­tet­ve éreznék magukat. Megrázó, sőt romboló élmény lehet valakinek, ha olyan mé­lyen nyílunk meg valaki előtt, amire nincs felkészülve.

Az viszont valami más, amikor egyszerűen, őszintén önmagunk vagyunk. Az a csodálatos, hogy amikor felbátorodunk arra, hogy csak önmagunk legyünk, mindig valami sokkal szebb kerül napfényre, mint az a kép, amit mutatni próbáltunk korábban! Még ennél is csodálatosabb az, hogy ha mi felfedjük magunkat, ezt Ő mindig azzal jutalmazza, hogy velünk együtt Önmagát is felfedi!

            

Nagy szabadulást tapasztalunk a keresztényeknél gyakori, bizonyos helytelen viselkedésekből is. Az egyik a hamis alázat, ami képtelen természetesen, kedvesen elfogadni a dicséretet, vagy bókot. Az alázat egész területén nagy felszabadulást fedeztem fel önmagamnál. Egykor nagyon igyekeztem alázatos lenni, amíg rá nem jöttem, hogy elég büszke kezdek lenni alázatosságomra. (Nagyon megalázó felismerés az, hogy büszke vagy az alázatosságodra!) Hálás szívvel engedtem el mindezt. Felismertem, hogy Istent sokkal jobban foglalkoztatja a kevélység veszélye, mint engem. Sőt, Ő sokkal előbb felfedezi azt bennem, mint én és ha szükségem van rá, pusztító hatékonysággal tudja kilyukasztani kevélységem léggömbjét, hogy rendes méretemre menjek össze. Mivel Ő valóban a Jó Pásztor, Rábízhatom ezt és életem más, hasonló területeit.

Amikor szabadok vagyunk arra, hogy önmagunk legyünk, hitelessé válunk és mivel hitelesek vagyunk, megbízhatók, azaz szavahihetők is leszünk. Sose félj megmutatni erősségeid mellett gyengeségeidet és sikereid mellett bukásaidat is! Évekkel ezelőtt egy anglikán hölgy mondott nekem valamit, ami tovább formálta szolgálatomat. Azt mondta: "Ön nagyon sokat segített nekünk, mert azonosulni tudunk az ön gyengeségeivel." Az emberek nem erősségeinkkel azonosulnak. Talán csodálják győzelmeinket, de nem tudnak azonosulni velük. Bukásainkkal azonosulni tudnak; és ha ezekből a bukásokból tanultunk meg Istenben valamit, akkor élő igazságot adhatunk az embereknek.

Kenneth E. Hagin - Õ a kiút

Mivelhogy  ragaszkodik  hozzám…  vele  vagyok háborúságában, megmentem…
— ZSOLTÁROK 91,14–15.

Isten  nem  mondta,  hogy  nem  lesznek  nehézségeid. Sokkal inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol rád. (2Kor. 4,4)
Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de ez nem így van. Jézus az Õ munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek.” ( J án. 10,10) Isten nem tolvaj. Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten.

Isten azt mondja az Õ Igéjében: „Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.” (Zsolt. 34,19) A baj itt a nehézségeket és a megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid. De mit ígért meg az Úr, hogy mennyibõl ment ki téged: a felébõl? Nem! Valamennyibõl! És az Úr nem csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd melletted. Õ azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Õ több, mint elegendõ!


Megvallás: Én ragaszkodom Istenhez: ezért, nem számít, hogy milyen nehézség vagy megpróbáltatás jön, én tudom, hogy  El  Shaddai  velem  van  és  megszabadít  engem. Õ pedig több, mint elegendõ!

Simon Wiesenthal - Mennyit ér egy hulla? 3.

1965 decemberében Bécsben sajtókonferenciát tartottam a Hartheimben, Hadamarban, Sonnensteinben és Grafeneckben működött gyilkolási iskolákról, és felvilágosítottam az újságírókat, miféle kapcsolat állt fenn az eutanázia intézményei és a koncentrációs táborokban zajló tömeges megsemmisítés között. Elmondtam: a szóban forgó intézmények személyzetét, amely hozzászokott az elégetett holttestek bűzéhez, csaknem egytől egyig a megsemmisítő táborok vezető posztjaira léptették elő. Az ilyen jellegű karrier egyik mintapéldájaként említettem meg Franz Stangl esetét.

  Egy hónap múlva egy rossz külsejű, ápolatlan, szakadt ruhájú fickó jelentkezett az irodámban; egész beszélgetésünk alatt egyetlen pillanatra sem tudott a szemembe nézni. A sors vagy a véletlen jóvoltából megesik, hogy valaki pontosan olyannak lássék, amilyen valójában. Látogatóm közölte, hogy a Gestapónál dolgozott, bár természetesen – a gestapósok már csak így voltak ezzel – „semmi rosszat” nem követett el: – Hát mit tehettem volna? Kis pont voltam én, és most mi fizetünk meg mindenért.

  

A nyelvemre kívánkozott a megjegyzés, hogy tulajdonképpen magam is csak kis pont voltam, és mégis mindenért nekem meg a magamfajtáknak kellett megfizetnünk, de láttam, hogy a másiknak mondanivalója van, és ez a mondanivaló esetleg fontos is lehet – így hát fékeztem magam.

  – Az újságban olvastam annak a Franz Stanglnak a történetét. Az ilyen alakok miatt gyötörnek bennünket, kisembereket már a háború vége óta. Valahányszor álláshoz jutottam, egy idő után mindig rájöttek a múltamra, és én megint csak az utcára kerültem.

  – Úgy tudtam, nem követett el semmi rosszat.

  A szemben ülő férfi tekintetében egy pillanatra düh lobbant fel, de aztán a hajdani üldöző ismét visszatalált az alázatos hangnemhez. – Bezzeg a nagyfejűek, a Stangl- meg az Eichmann-félék annyi támogatást kaptak, amennyi csak kellett. Azokat kicsempészték, ellátták pénzzel meg iratokkal. De ki segít énnekem? Nézze meg ezt az inget, nézze meg az öltönyömet. Nincs munka, nincs pénz. Még egy pohár borra se telik.

  Az utóbbi állítás mindenképp valótlan volt: látogatóm lehelete elárulta, hogy a pálinka élvezetéről azért nem kellett lemondania.

  – Nézze csak – szólalt meg, minthogy én továbbra is hallgattam –, én tudom, hol van Stangl. Segíthetek, hogy megtalálja. Stangl nem segített énrajtam – hát akkor én miért fedezzem őt? – Néhány másodpercig sandán figyelt, majd hozzáfűzte: – De nem lesz ingyen.

  Kezdettől éreztem, hogy a pénznél fogunk kilyukadni. – Mennyit akar? – kérdeztem, és eszembe jutott az az ember, aki felajánlotta segítségét Adolf Eichmann felkutatásához, ha cserébe hozzásegítem a legyilkolt testvéreim szájából származó aranyhoz.

  – Huszonötezer dollárt.

  – Éppígy kérhetne kétmilliót is. Ennyi pénzem nincs.

  De a férfival lehetett alkudni. – Hát jó, akkor alkalmi árat szabok… Hány zsidót is ölt meg Stangl?

  – Hogy hányan pusztultak el Treblinkában az ő parancsnoksága idején, az pontosan soha nem fog kiderülni. Lehettek talán hétszázezren.

  A másik néhány pillanatig magában számolt; szeme ugyan nyitva volt, de látszott, hogy elsüllyedt számára a világ. Aztán egyszer csak felcsillant a szeme, mint némely pénztárgépeken csengetés előtt a lámpa: – Egy centet kérek minden egyes halottért. Hétszázezer cent – az annyi, mint hétezer dollár. Igazán nevetséges összeg.

  Az íróasztalhoz szorítottam kezem, nehogy az arcába vágjak, és iparkodtam, hogy az én tekintetem is vak legyen, mint az imént az övé; látni se akartam a képét. Lassan, nagyon lassan sikerült visszanyerni önuralmamat. A treblinkai parancsnok, hétszázezer zsidó gyilkosa fontosabb volt, mint ez a hitvány fickó, aki most várakozásteljesen állt előttem, és alighanem azt latolgatta, kihez forduljon, ha én nemet mondok az alkura.

  

– Ma egy fillért se kap tőlem – mondtam végül –, de ha Stanglt a felvilágosításai alapján valóban elkapják, akkor kifizetem a pénzt.

  – Ki kezeskedik róla, hogy betartja az egyezséget?

  – Senki. És ha nem tetszik, máris szedheti a sátorfáját.

  – Jó, jó, kár magát felizgatnia. Már most elmondom, hol dolgozik Stangl. De azt nem tudom, hogy most minek hívják. Azért áll az alku?

  – Áll, csak kezdje el.

  – Csak ha aláír egy kötelezvényt.

  Elővettem egy névjegyet, és ráírtam a hátoldalára. „E névjegy átadójának hétezer dollárt fizetek, amennyiben a tőle kapott információk alapján Franz Stanglt Brazíliában letartóztatják.”

  A másik levéltárcájába csúsztatta a névjegyet, de azért még most sem nyugodott meg. Ezúttal azt akarta: adjam becsületszavam, hogy nem kísérlem meg kinyomozni az ő személyazonosságát.

  Franz Stanglért ez az ár sem volt túl drága.

  Látogatóm csak a fenti előjáték után rukkolt ki értesülésével: – Stangl a Săo Pauló-i Volkswagen-műveknél dolgozik mint műszerész.

  

Az adat helytállónak bizonyult. Alig telt néhány hétbe, és már Stangl címét is tudtam. A linzi tartományi bíróság letartóztatási parancsa még érvényben volt, és Ausztria kérte Stangl kiadatását.

  Valamely oknál fogva a brazil rendőrség csak a karnevál után akarta Franz Stanglt letartóztatni, de a házát már 1967 február közepe óta figyelte. Két nyomozó telefonszerelőnek álcázva épp a kapujával szemben kezdett gödröt ásni. Közben persze megizzadtak, és bekopogtak Stanglékhoz egy pohár vízért. Az alkalmat megragadva azt is felderítették, van-e a háznál fegyver – tömeggyilkost másként el sem tudtak képzelni. De csupán tisztes polgári otthont láttak, házi szentéllyel, a kredencen horgolt terítőkkel. Feljebbvalójuknak azt jelentették, hogy Stangl nem fog fegyveresen ellenállni.

  Február 27-én a Săo Pauló-i rendőrfőnök felkereste a riói osztrák követséget, hogy betekintsen a portugálra fordított dokumentumokba, melyekkel Ausztria a letartóztatási és kiadatási kérelmet alátámasztotta. Minden egyes papírlap többezernyi gyilkosságról tanúskodott.

  A rendőrfőnök még aznap visszautazott Săo Paulóba, és a rendőrség már másnap reggel lecsapott – utasítás nélkül, amint később felhánytorgatták. Három rendőr egy fotóriporter társaságában beállított az egyik Săo Pauló-i kórházba, s igazolványukat felmutatva megkérték az egyik ápolónőt: hívja fel a Volkswagen-műveket és üzenje meg Stangl úrnak, hogy siessen, mert leányát autóbaleset érte, és kórházba szállították.

  

A Volkswagen-művek igazgatósága be is mondatta az üzenetet hangszórón, és fél óra múlva Stangl már ott is állt a kórház előtt. A fotós megörökítette a letartóztatás pillanatát, és ez a kép nemsokára bejárta a világsajtót.

  Mindezekről a részletekről csak később értesültem. Éppen az Egyesült Államokba utaztam, és Amszterdamban megállva március 2-án a rádióból hallottam Stangl nevét. Ám a letartóztatás hírét újabb, igen riasztó bejelentés követte: Săo Paulo kormányzója rossz néven veszi, hogy rendőrfőnöke őt nem tájékoztatta. Már amúgy is lelkem mélyéig megdöbbentett, hogy egy dél-amerikai országban ily zökkenőmentesen sikerült letartóztatni egy náci bűnözőt, és nem Stangl lett volna az első, aki utána ismét meg tudja váltani szabadságát. Brazília addig még egyetlen nácit sem adott ki, és tudtam, hogy most is csak a közvélemény rendkívül erős nyomására szánná el magát.

  Még Amszterdamból érintkezésbe léptem a különféle országokban élő barátaimmal, és megkértem őket, szervezzék meg az életben maradottak tüntetéseit a brazil követségek előtt. Dr. Neubergerrel, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány igazságügy-miniszterével megbeszéltem, hogy az NSZK is kiadatási kérelmet intéz Brazíliához, és ugyanezt javasoltam a náci bűntettek felderítésére létesült lengyelországi bizottságnak is. Ha Dél-Amerikáról van szó, kiadatási kérelemből soha nem lehet elég.

  

Tudtam azonban, hogy a legerősebb nyomást az Egyesült Államok fejtheti ki. Ezért mihelyt megérkeztem New Yorkba, kihallgatást kértem a korábbi igazságügy-minisztertől, Robert Kennedy szenátortól, közbenjárását sürgetve. Még ott voltam, amikor Kennedy felhívta a washingtoni brazil követet, és egyértelműen megfogalmazta azt, amit ridegebben is mondhatott volna: Iszonyatos bűnökért kell igazságot szolgáltatni. Most eljött az alkalom, hogy Brazília sok millió új barátot szerezzen.

  A biztonság kedvéért a brazil kormány elszánta magát, hogy éljen az alkalommal. A közvélemény nyomására és számtalan felszólítás után 1967-ben teljesítette a Német Szövetségi Köztársaság kiadatási kérelmét.

  Már visszatértem Bécsbe, amikor jelentkezett nálam egy német közjegyző, akinél ott volt a névjegyem. New York-i barátom, Hermann Katz, akit már korábban tájékoztattam az általam kötött furcsa egyezségről, átutalta a hétezer dollárt.

  1970. május 13-án Düsseldorfban hosszas előkészítés után megkezdődött a per. Stangl azzal védekezett, amit igaznak és helyesnek tartott: „Én csak a kötelességemet teljesítettem.” 1970. december 22-én a bíróság meghozta ítéletét: életfogytiglani fegyház. Stangl fogsága azonban nem tartott sokáig: 1971. június 28-án a fegyházban meghalt.

  Nem sokkal ezután egykori legjobb barátja, Gustav Wagner gondolt egyet, és felkereste Săo Paulóban Stangl özvegyét, hogy nőül kérje. Többek között ez a kis ballépés segített hozzá, hogy Gustav Wagnert is megtaláljam.

Karizmatikus klasszikusok - Derek Prince - Breaking Generational Curses

Kenneth E. Hagin - Õ válaszol

Mivelhogy   ragaszkodik   hozzám…   Segítségül   hív engem, ezért meghallgatom õt…
— ZSOLTÁROK 91,14. 15.

Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok  néked,  és  megfoghatatlanokat,  amelyeket  nem tudsz. — JEREMIÁS 33,3.

És  amit  imádságotokban  kértek,  mindazt  meg  is kapjátok, ha hisztek. — MÁTÉ 21,22.

Azért  mondom  néktek:  Amit  csak  kívántok,  amikor imádkoztok higgyétek, hogy megkaptátok és meglesz az néktek. — MÁRK 11,24.

És  azon  a  napon  nem  kérdeztek  majd  engem  semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni  fogtok  az  Atyától  az  én  nevemben,  megadja néktek… kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. — JÁNOS 16,23–24.

Ez még messze nem az összes igehely az ima témájában. De arra elegendõ, hogy lángra lobbantsa a szívünket. Elegendõ arra, hogy  elkezdjünk  imádkozni.  Miért?  Mert  El  Shaddai  mondta nekünk: „Én válaszolni fogok.” A mindenható Isten — az, aki több, mint elegendõ — megígérte, hogy válaszol azoknak, akik szeretettel ragaszkodnak Õhozzá!


Megvallás: Én ragaszkodom a Mindenható Istenhez; ezért Õ válaszol nekem. Segítségül hívom Õt, és Õ válaszol nekem. Én kérek, és Õ megadja nekem. Én keresek, és Õ elvégzi, hogy én meg is találjam. Én zörgetek, és Õ megnyitja nekem. Bármit is kívánjak, amikor imádkozom, én hiszem, hogy megkapom, és Isten elvégzi, hogy meg is kapjam. Amit csak kérek Jézus Nevében,  a  Mindenható  Isten  megadja  nekem.  Ezért  az  én örömöm valóban teljes!

John Bevere - A sátán csalija

A sátán csalija leleplezi az egyik legmegtévesztőbb csapdát, amellyel a sátán eltéríti a hívőket Isten akaratától - a sértődést. A legtöbb ember, akit csapdába ejtett a sátán csalija, nincs is tudatában ennek. Ne hagyd becsapni magad! Találkozni fogsz sértéssel, és rajtad múlik, hogyan fog hatni Istennel való kapcsolatodra. A Te reakciód határozza meg a jövődet. Ha a sértést megfelelően kezeled, erősebbé válsz, nem pedig keserűvé.

Legnagyobb példányszámban eladott könyvének tizedik évfordulós kiadásában John Bevere megmutatja, hogyan lehetünk szabadok a sértődéstől és kerülhetjük el, hogy áldozatként gondolkodjunk. Ebben, az egész világon több mint egymillió példányban kinyomtatott könyvben olvashatsz bizonyságtételeket olyan emberektől, akik már olvasták a könyvet, és ennek hatására átalakultak; és egy áhítatos kiegészítőt is, melyben megbeszélésre való kérdéseket, igéket és imádságokat találsz.

Válaszokat kapsz olyan nehéz kérdésekre, mint:
- Miért érzek kényszert arra, hogy elmondjam a történetről az "én verziómat"?
- Hogyan harcolhatok a gyanakvó és bizalmatlan gondolatok ellen?
- Mit tehetek azért, hogy ne játszam le újra magamban a múltbeli sérelmeimet?
- Hogyan nyerhetem vissza a bizalmat, miután valaki mélyen megbántott engem?

Ez a könyv segíteni fog, hogy kimenekülj az ellenség által felállított "sértés csapdájából", és erőt fog adni, hogy szabad maradj a sértődéstől, ezáltal képessé téve, hogy akadálytalan legyen a kapcsolatod Istennel.

A könyv ára: 2500.- 

Kronológikus Biblia olvasás 356. nap

Zsidókhoz írt levél 7-10.

Kenneth E. Hagin - Ő megszabadít

Mivelhogy  [a  hívõ]  ragaszkodik  hozzám  [Istenhez], megszabadítom õt…
— ZSOLTÁROK 91,14.

Az angol nyelvben az ‘I will’ (= ‘akarom [tenni]’) és az ‘I shall’ (‘meg fogom [tenni]’) a lehetõ legerõteljesebb kinyilvánítása az akaratnak. A Zsoltárok 91. utolsó verseiben pedig hét dolgot említ Isten — aki több, mint elegendõ —, amit meg akar, meg fog tenni azért az emberért, aki szeretettel ragaszkodik Õhozzá. (Hála Istennek, én szeretettel ragaszkodom Õhozzá — ugye te is?)

Figyeld  meg,  Isten  nem  azt  mondta:  „Lehet,  hogy megteszem”  vagy  „Ha  bírom  erõvel, megteszem.  Ha  ki nem merülök, akkor megteszem.” Nem! Aki túlcsordulóan elegendõ, Õ azt mondta: „Meg akarom tenni.”
Elõször  azt  mondta  Isten:  „Meg  akarom  szabadítani õket…” Ez az Isten, aki több, mint elegendõ, a szabadítás Istene. Megtartotta az Ábrahámnak adott szavát, és megszabadította Izraelt — és még ma is Õ a szabadító! A  mi  Istenünk  nem  az  elnyomó;  Õ  a  szabadító!  Az Apostolok cselekedetei 10,38. világossá teszi ezt. A sátán az emberiség elnyomója, Jézus pedig a mi szabadítónk!


Megvallás: Én  ragaszkodom  Istenhez;  ezért  Õ  megszabadít engem. Õ a szabadítás Istene. És Isten több, mint elegendõ. Mindig bírja erõvel, sosem merül ki. Isten mindazt  megteszi,  amirõl  kijelentette,  hogy  meg  fogja  tenni. Õ az, Aki Teljesen Elegendõ, és Õ MEG FOGJA TENNI!

Karizmatikus klasszikusok - Derek Prince - Overcoming Guilt, Shame and Rejection

Rodney H. Browne - NYOLC JELZŐ, AMI ISTEN AZ EMBER SZÁMÁRA

1. Szabadító

 

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Zsoltár 30:1

 

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. 3 Az Isten az én erősségem, Őbenne bízom én; pajzsom nékem Ő és üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam; az én üdvözítőm, Aki megszabadítasz az erőszakosságtól. 4 Az Úrhoz kiáltok, Aki dícséretre méltó; És megszabadulok ellenségeimtől.2 Sámuel 22:2-4

 

3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, Aki dícséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.  Zsoltár 18:2-3

 

És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat. Róma 11:26

 

2. Gyógyító

 

Uram, Istenem, Hozzád kiáltottam, és Te meggyógyítottál engem! Zsoltár 30:3

 

És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése Rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg. Ézsaiás 53:5

 

Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultunk meg. 1 Péter 2:24

 

3. Megtartó

 

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közűl.  Zsoltár 30:4

 

Te vagy oltalmam, Te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Zsoltár 32:7

 

Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. 8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! Zsoltár 121:7-8

 

És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az Ő mennyei országára; Akinek dicsőség örökkön-örökké! Ámen. 2 Timótheus 4:18

 

4. Szentség

 

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. Zsoltár 30:5

 

Kicsoda az istenek közt olyan, mint Te, Uram? Kicsoda olyan, mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csodatevő? II. Mózes 15:11

 

És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Efézus 4:24

 

5. Vígasztaló

 

Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.Zsoltár 30:6

 

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem. Zsoltár 23:4

 

Ez vígasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem. Zsoltár 119:50

 

Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vígasztalásnak Istene; 4 Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, amellyel Isten vígasztal minket. 2 Korinthus 1:3-4

 

6. Gondoskodó

 

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. Zsoltár 30:7

 

Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét. 2 Korinthus 9:10

 

7. Védelmező

 

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én uramnak irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e Téged a por; hirdeti-é igazságodat? Zsoltár 30:8-10

 

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, Aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.Zsoltár 18:3-4

 

8. Segítő

 

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. 13 Hogy zengjen Néked és el ne hallgasson Felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek Téged. Zsoltár 30:11-13

 

Zsoltár 54:6 Ímé, Isten segítőm nékem, az Őr az én lelkemnek támogatója.

 

Úgy, hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat énnékem? Zsidókhoz írt levél 13:6

Kronológikus Biblia olvasás 355. nap

Zsidókhoz írt levél 1-6.

Derek Prince - Róma levél 9. fejezet 2.

Elmondok 3 ellenvetést azzal kapcsolatban, hogy vannak akik szerint Isten elvetette az Ő népét, Izraelt.

1. Ez megfosztja az Írást a megbízhatóságától. Mert a Biblia nagyon sok, egyértelmű kijelentést tartalmaz, amelyben Isten elmondja, hogy mit fog tenni, ami ezek szerint soha nem fog beteljesedni, ha Isten véglegesen és mindörökre elvetette Izraelt. A Biblia többé már nem számít megbízható könyvnek. Nézzünk meg néhány Igét, ahol Isten kijelentette Izraellel kapcsolatos terveit és kérlek mérlegeljétek, hogy mindezek beteljesülhetnek-e, ha Isten véglegesen elvetette Izraelt.

 (Ézs 11:11) És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.

(Ézs 11:12) És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.

Ezek a szavak Izrael babiloni fogsága előtt íródtak, de már akkor, mielőtt megtörtént volna. Ésaiás megjövendölte, hogy lesz egy második összegyűjtés, ami nem a babiloni összegyűjtés. Ez a prófécia a XX. században kezdett beteljesedni, amikor Isten újra összegyűjtötte a zsidókat, ami azt jelenti, hogy Isten továbbra is foglalkozik Izraellel, mint nemzettel.

(Jer 30:3) Mert ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, a melyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.

Csak egyetlen olyan föld van, mely megfelel ennek a követelménynek. A babiloni fogság után soha nem birtokolták az atyáik földjét a zsidók. Minden, ami itt meg van írva napjainkban teljesült be, illetve most zajlik a beteljesülése.

(Jer 31:10) Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.

Ez is napjainkban van beteljesülőben.

(Jer 31:35) Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:

(Jer 31:36) Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.

(Jer 31:37) Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!

Mindaddig, amíg kimegyünk a szabadba, felnézünk az égre és látjuk a Napot, a Holdat és a csillagokat az Isten által rendelt helyükön, mindaddig, míg megállhatunk a tenger partján, addig tudhatjuk, hogy Izrael továbbra is nemzetnek számít Isten előtt.

Karizmatikus klasszikusok - Derek Prince - Being A Servent

Tom Marshall - Az én felszabadulása 3.

A KERESZT MŰVE ÉS A SZELLEM MUNKÁJA

            Újra és újra eljutunk arra a felismerésre, hogy Isten válasza az emberi természet összes problémájára két elválaszthatatlan isteni cselekvésben található: a Kereszt művében és a Szent Szellem munkájában. Lássuk, hogyan tölti be jelenlegi szükségünket Isten ezen dicsőséges gondoskodása!

            

A Kereszt lehetővé tette, hogy az emberi szeretet az éntől elszakadjon. Ennek a kötődésnek a hatalma és tekintélye véget ér a keresztnél.

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek, pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."  (Galata 2:20.)

Amikor a Golgota alapján megtagadjuk énünk irányítási jogát, akkor meg­sza­ba­dul­hatunk az én megkötöző hatalmától. Az énnek tehát nem azért kell a Keresztre mennie, hogy elpusztuljon, hanem azért, hogy feladja jogtalan kormányzási igényét.

Hogyan kell tehát alkalmaznunk a Keresztet erre a helyzetre?

1.  Kell történnie egy lemondásnak, amikor teljesen megtagadjuk  az ént, mint érzelmeink célját és életünk irányító központját. Az ént nekünk kell megfosztani trónjától, mert mi adtuk neki az uralmat.

Ezt világosan látnunk kell. Krisztusnak a kereszten elvégzett műve nélkül nem győzhetnénk le az én fegyverzetét (vagyis az önzést) és nem szabadulhatnánk meg annak megtévesztő, alattomos hatalmából. Akaratunk hozzájárulása nélkül azonban a Golgota győzelme ránk vonatkozóan hatástalan marad.

2. Ezután el kell ismernünk, magunkévá kell tennünk a Golgota művét, hogy megszabaduljunk és elbánhassunk a természetünkbe beivódott önzéssel.

Ez talán a Kereszt művének új távlatát nyitja meg előtted. És most arról, amit már tudunk, térjünk át arra, amit még nem ismerünk! Amikor bűnünkkel és bűnösségünkkel a Kereszthez jövünk, felismerjük, hogy mi teljesen képtelenek vagyunk azzal elbánni, de azt is felismerjük, hogy Jézus a kereszten valójában már bűnösségünkkel és bűnünkkel is elbánt. Feladjuk tehát ezeket a terheket és egyszerű bizalommal elfogadjuk Jézus bocsánatát és tisztító munkáját. Mit veszünk észre ekkor? Azt, hogy ez működik! A Kereszt tiszta lelkiismeretet ad nekem. Felszabadultam a kárhoztatás alól és a bűn szolgaságba döntő hatalma összetört az életemben.

Értsd meg, hogy a Kereszt ugyanúgy elbánik a bűn gyökerével is, az alapvető önzéssel. Nem szakíthatom ki magamat az én-központúságból. A Kereszt szabadít meg engem. Ugyanúgy fogadom el ezt a szabadságot, ahogyan a bűn és bűnösség alóli felszabadulást is elfogadtam.

            A Szent Szellem munkája is kétrétű:

            Először is, Ő képesít minket arra, hogy Jézust Urunkká tegyük. Ezt egyedül Ő végezheti el, mert az Ő szolgálatának központja Jézus dicsőítése és annak kijelentése, hogy Jézus természetének szerves része az Ő Úr volta. Szívemben a trón nem maradhat üres. Isten azért teremtette, hogy elfoglalják. A Szent Szellem segítségével ráébredek, hogy az Úr Jézus Krisztusnak kell azt elfoglalnia.

            Másodszor, a Szellem önti ki Isten szeretetét a szívünkbe. Eljutunk az Istenséggel való szeretet-élet-dicsőség kapcsolat áramlásába, amire teremttettünk is. Az Isten iránti szeretet és Isten szeretete özönlik át énünkön Istenhez és másokhoz. Most már nem szükségből, hanem a teljességből fakadóan tudunk szeretni. Most azért van szükségünk mások szeretésére, hogy lecsapoljuk Istennek szívünkben lévő szeretetét és nem azért, hogy szeretetszükségünket megszerezzük.

Amikor azoknak a bizonyságtételét olvassuk, akik eljutottak önmaguk trónfosztásáig, ennek elkerülhetetlen és mindig azonos következménye ragad meg minket legjobban: az isteni szeretet kiáradása; a szereteté mint égő valóságé, néha elsöprő mértékben. Szeretet, amit nemcsak fejünkkel hiszünk, hanem egész lényünkkel megtapasztalunk.

Úgy tűnik, Isten nem elégszik meg azzal, ha csak hitünk által kapja meg szeretetünket. Folyton azt a parancsot kapjuk, hogy szeressük Őt teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel. Miért? Mert Isten ezt tapasztalni akarja. Meg vagyok győződve, hogy Isten ugyanúgy nem akarja, hogy csak hit által vegyük el az Ő szeretetét. Azt akarja, hogy lényünk minden részével éljük át azt.

            

Akkor miért nem tapasztaljuk gyakrabban? Ennek több oka lehet, de a legáltalánosabb az, hogy énünk még mindig útban van, cél akar lenni, önmaga ura akar lenni és maradni. Isten, az Ő irántunk való kegyelméből és odafigyeléséből ezt nem engedi. Távolítsd el az ént a trónteremből, helyezd a szolgák szállására, ahova tartozik és akkor az lesz belőle, amire pont megfelel: csatorna, amin az isteni szeretet végtelen áramlásban folyik keresztül. Mivel ekkor már tiszták szívünk indítékai, Jézus valóban az Úr lesz életünkben. Jézus korábbi "egyszer igen, egyszer nem" uralma valójában egyáltalán nem is volt uralom, mert tudatos szándékaink ellenére az én ült a trónon.