Ezen a történeten keresztül Isten meg szeretne mutatni valamit magából, ezért most ez megnézzük:
Márk 5:1 Ezután átmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
Márk 5:2 Amikor Jézus kiszállt a hajóból, egyenesen szembe jött vele egy ember a sírboltok közül, aki tisztátalan szellemben volt,
Márk 5:3 a sírboltokban lakott, s akit még lánccal sem tudott megkötözni senki.
Márk 5:4 Ugyan már sokszor megbilincselték a lábát, és láncra is verték, de a láncokat szétszaggatta, a bilincseket pedig összetörte. Senki sem volt képes megfékezni.
Márk 5:5 Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek közt tartózkodott, kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
Márk 5:6 Amint távolról meglátta Jézust, odafutott, és leborult előtte,
Márk 5:7 és hangosan így kiáltott: - Mi közöm hozzád Jézus, a Legfelsőbb Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!
Márk 5:8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: - Menj ki, tisztátalan szellem, ebből az emberből!
Márk 5:9 És megkérdezte: - Mi a neved? Ő pedig így válaszolt: - „Légió” a nevem, merthogy sokan vagyunk.
Márk 5:10 Majd nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
Márk 5:11 A hegyoldalon éppen egy nagy disznókonda turkált,
Márk 5:12 és megkérték őt: - Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
Márk 5:13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan szellemek pedig, miután kijöttek, belementek a disznókba, mire a konda - mintegy kétezer állat - a meredekről a tengerbe rohant, s a vízbe fulladt.
Márk 5:14 Azok pedig, akik a kondát őrizték, elszaladtak, és elvitték az eset hírét a városba meg a környező falvakba, s az emberek kijöttek, hogy lássák, mi történt.
Márk 5:15 Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy az a démonizált ember, akiben egy légió lakott, felöltözve és ép ésszel ül ott, félelem fogta el őket.
Márk 5:16 A szemtanúk elbeszélték nekik, mi is történt a démonizálttal és a disznókkal.
Márk 5:17 Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzon el a környékükről.
Márk 5:18 Amikor hajóba szállt, az imént még démonizált ember kérte őt, hadd maradjon vele.
Márk 5:19 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: - Menj haza a tiéidhez, és beszéld el nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!
Márk 5:20 Az el is ment, és a Tízvárosban elkezdte hirdetni, milyen nagy dolgot tett vele Jézus; és mindenki elámult ezen.
Amikor Jézus Kapernaumból átment a tó túlsó partjára, Gadara környékére, akkor odament hozzá egy vagy több ember, akiknek az elméjét a démonok annyira leuralták, hogy teljesen elveszítették a kapcsolatukat a külvilággal és a szájukon keresztül a démon kommunikált. Nem tudtak semmilyen erkölcsi, szellemi teljesítményre hivatkozni, hogy Jézus miért gyógyítsa, szabadítsa meg. Ebből látszik, hogy Isten nem csak akkor gyógyított meg embereket, amikor hittek benne vagy hozzá fordultak, hanem akkor is, ha a felé való fordulásnak a legminimálisabb gesztusát sem tudta az ember kifejezni. Kizárólag az Ő irgalmából, kegyelméből gyógyította meg őket. Mondta is Jézus neki, hogy mondja el másoknak, hogy Isten miként könyörült rajta.
Felelevenítjük Jézus 2 napját: az egyik, amit felolvastunk, hogy Kapernaumból ment Gadarába, majd azt is megnézzük, amikor visszatért Kapernaumba. Mindkét esetben az alap Isten könyörületessége volt a gyógyításkor. Ez az Ő alaptermészete.
A Kapernaumból való átmenés előtt Jézus megszabadított egy olyan embert, akiben egy vak és egy némaságot előidéző démon volt. Egy tömeg verődött össze körülötte ekkor. Valakik kritizálták, valakik elkapták a fonalat, és elkezdődött Jézusnak egy nagy gyógyító szolgálata. Emberek szabályosan letaposták egymást, hogy Jézushoz közelítsenek. Eksztatikus állapotba kerültek emberek. Ebben az időben nem voltak fájdalomcsillapítók. Ennek a szolgálatnak a vége felé mondták a tanítványok Jézusnak, hogy üljön be egy hajóba, hogy ne tapossa el a tömeg. Innen mondta el a példázatokat Isten országáról. Amikor este lett, akkor otthagyták ezt a tömeget és átmentek Gadara földjére. Ekkor találkozott minimum 2 komplett őrülttel, akik önmagukat kövekkel vagdosták, sírokban laktak, és Jézus könyörült rajtuk és meggyógyította őket. Aztán másnap reggel, amikor visszament Gadarából Kapernaumba, akkor alig, hogy megérkezett, egyből óriási tömeg fogadta, hogy gyógyítsa meg őket. Kibontották a háza tetejét, hogy egy agyvérzést kapott embert gyógyítson meg. Meggyógyította. Aztán elment az otthonából, közben elhívta Mátét, hogy legyen a tanítványa, majd szóltak neki, hogy Jairus lánya haldoklik. Elindult, hogy meggyógyítsa, és közben meggyógyította a vérfolyásos asszonyt. Aztán visszahozta a halálból Jairus lányát és meg is gyógyította, hogy ne haljon meg újra. Aztán hazafelé menet levezetésképpen 2 vakot és 1 süketnémát meggyógyított. Nem telt el egészen 2 nap, 1,5 nap és mindezeket megtette Jézus. Ő máskor is ilyen fordulatszámon pörgött, csak nem jegyezte fel mindet a Biblia.
Ezeket azért mondtam el, mert azt szerettem volna elmondani, hogy ebben az időszakban, ami a földi szolgálatának több, mint a felét tette ki, úgy gyógyította az embereket, hogy nem foglalkozott a szellemi, erkölcsi állapotukkal. Nem mondta Betsaidában, Korazinban, hogy álljatok 2 sorba: azok, akik tudnak mutatni egy haladó- alapozó bibliaiskola oklevelet, álljanak az egyikbe. Nem támasztott követelményt. Ezek persze fontosak, de nem ebből a szempontból. Az volt a lényeg, hogy az embereket megszabadítsa, meggyógyítsa! Ez nem jelenti azt, hogy közömbös az ember szellemi, erkölcsi állapota Isten számára, hanem arra akarta Jézus felhívni a figyelmet, hogy az a lényeg, hogy először Isten könyörületességével találkozzál először, mert akkor hozzá férsz Isten szívéhez, és megérted, hogy milyen is Ő. Nagyon fontos azt látni, hogy az egész hátterében egy könyörülő, irgalmas Isten van!
A 10 leprás is odament Jézushoz, aki megindult rajtuk, megkönyörült rajtuk. Nem foglalkozott azzal, hogy miért kerültek ebbe az állapotba, milyen szellemi állapotban vannak, hanem megindult rajtuk.
Isten nem nézi közömbösen, hogy az ördög nyomorgatja az embert, hanem könyörületességből meggyógyította az embereket.
Lássuk meg, hogy amikor Istenre, mint gyógyítóra gondolsz, akkor tudd, hogy Ő könyörületes, irgalmas Isten, és mindig építhetsz erre! Nem kell teljesítményeket elérni!
Nagyon vegyes társaság rohanta le Jézust, akiket meggyógyított. Ezzel nem azt üzente, hogy nem fontos Isten számára a megtérés és a szellemi állapot. Az a lényeg, hogy először van Isten könyörületessége, érintése. A megtérés, és mindenfajta szellemi, erkölcsi jócselekedet az erre adott válasz! A gyógyítás alapja nem bennünk van, hanem Isten természetében. Mi nem tudjuk kiszívni belőle. Mi válaszolunk az Ő érintésére. Kapernaumban ezt hiányolta Jézus.
Máté 11:21 Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, amelyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
Máté 11:22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
Máté 11:23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Szodomában történnek vala azok a csodák, amelyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.
Meggyógyult mindenki, aki odament Jézushoz, de nem akartak Isten érintésére válaszolni megtéréssel.
Ha nehéz időszakon mentél át, akkor emlékezzél meg arról, hogy Isten könyörületességgel fordul hozzád!!! Erre mindig építhetsz!
János 5:1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
Ján 5:2 Jeruzsálemben pedig a Juhkapunál van egy víztároló medence - héberül Beteszdának nevezik -, amelynek öt oszlopcsarnoka van.
Ján 5:3 Ezekben tömegével fekszenek a betegek, vakok, bénák, megmerevedettek,* paralízisben szenvedők, akik a víz megmozdulását várják,
Ján 5:4 mert az Úr angyala időnként leszáll a medencére, és felkavarja a vizet, s aki a víz felkavarodása után először lép bele, meggyógyul, bármilyen betegség gyötörte is.
Ján 5:5 És volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember.
Ján 5:6 Mikor Jézus meglátta, ahogy ott feküdt, s megtudta, hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban, megszólította: - Akarsz egészséges lenni? -
Ján 5:7 Uram - válaszolta neki a beteg -, nincs emberem arra, hogy amikor felkavarodik a víz, bevigyen a medencébe, és mire én odaérek, már belelépett más előttem.
Ján 5:8 Jézus így szólt: - Kelj fel, emeld föl a hordágyadat, és járkálj!*
Ján 5:9 Erre ez az ember azonnal fölépült, fölvette a hordágyát, és fel-alá járkált. Csakhogy aznap szombat volt.
Ján 5:10 Ezért a júdeaiak szóltak a meggyógyítottnak: - Szombat van, nem szabad fölemelned a hordágyadat! -
Ján 5:11 Aki meggyógyított - felelte nekik -, az mondta, hogy emeljem föl a hordágyamat, és járkáljak. -
Ján 5:12 Ki az az ember - kérdezték tőle -, aki ezt mondta neked, hogy emeld föl a hordágyadat, és járkálj?!
Ján 5:13 De a meggyógyult nem tudta, hogy ki volt, Jézus ugyanis elment onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.
Ez egy fizikai fájdalomból való szabadulásról, gyógyulásról szól. Jézus fölindult itt is és meggyógyította a beteget, aki semmit nem tett érte, nem is ismerte Jézust és nem is kezdeményezte nála a gyógyulást. Jézus kezdeményezte.
Nagyon sok ilyen történet van a Bibliában, hogy nem tudtak emberek semmire hivatkozni, nem is kérték Jézustól, mégis meggyógyította őket kegyelemből, könyörületességből!
Ezt lássuk meg, mert nagyon fontos, hogy erre építhetünk, erre mindig számíthatunk! Ezzel vértezd fel magad: Jézusra mindig számíthatsz, Istenben mindig bízhatsz!
2011.01.
