Újjászülettem: Hogyan kezdődött hitbeli járásom?
Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. János 9:25
Dr. Cho: A családom Észak-Koreában élt. Amikor kitört a koreai háború, elvesztettük az otthonunkat. Így a többi menekülttel együtt délre, Pusánba utaztunk. A pénz és az élelem rendkívül kevés volt, és keményen dolgoztam, hogy előteremtsem a napi egy étkezésre és a tanulmányaimra való összeget. Egy nap munka közben vérrel lett tele a szám. Hamarosan az orromból is jött, küszködtem, hogy meg ne fulladjak, míg végül elájultam. Amikor visszanyertem az eszméletemet, a ruhám át volt ázva a vértől. Forgott velem a világ, túlságosan szédültem ahhoz, hogy felálljak. Nem tudom bizonyosan, hogy mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam, hogy nagy baj van. Alig tudtam járni, de végül hazaértem. Egész éjjel hol magamnál voltam, hol elájultam. A lázam elkezdett emelkedni, és amikor köhögtem, vér bugyogott ki a számon. Reggelre legyengültem, inkább halottnak, mint élőnek éreztem magam.
A szüleim bevittek egy kórházba, az orvos megvizsgált és megröntgenezte a mellkasomat. Ezt mondta: – Sajnálom, de semmit nem tehetünk. Kevesebb, mint egy hónapod van hátra. – Az igazat mondja nekem, doktor? – kiáltottam. Megmutatta nekünk a röntgenfelvételeket és elmagyarázta: – A jobb tüdődet teljesen elpusztította a TBC. A felső rész összeesett, és elkezdett üszkösödni. A bal tüdőd is TBC-s. Az alultápláltság és a kemény munka miatt megnagyobbodott a szíved, és nem tudja a vért megfelelően keringetni. Nincs orvosi segítség ezekre a dolgokra, nincs más választásom, el kell mondanom az igazságot. Kábultan mentem haza, ahol az apám megpróbált biztatni: – Fiam, nincsen sem élet sem halál, sem öröm sem bánat, csak Buddhában van a valóság. Ne foglalkozz az élettel és a halállal, és legyen békességed! De akármit is mondott, a logikája nem tudott meggyőzni.
– A vér, amit hányok, valódi – mondtam az apámnak. – A szenvedésem valóságos. Buddha és a filozófiáid nem segítettek. Elutasítom mindet. Nem sokkal ezután elkezdtem félni és kétségbeesni. Felkiáltottam: – Van egyáltalán Isten? Ha van Isten – bárhol az univerzumban –, akkor kérem, jöjjön és segítsen nekem! Fel akarok készülni a halálra. Isten hallotta az imámat és válaszolt, de olyan módon, amire nem számítottam. Egy fiatal lány kopogott az ajtómon, és belépett. Egy Bibliát hozott. Megdöbbentem, mert abban az időben, különösen a mi kultúránkban, a nők nem voltak előtérben, és a férfiak nem szerették, ha nők tanítják őket. Arrogánsan távozásra szólítottam fel a lányt, de ő ezt mondta: – Látom, hogy haldokolsz. Beszélni szeretnék neked Jézus Krisztusról, az én Megváltómról. Mérges lettem, és elkezdtem átkozni őt. Azt mondtam neki, hogy több millió TBC baktérium röpköd körülöttem a levegőben, és meg fog fertőződni. Csak ennyit válaszolt: – Az én Krisztusom megvéd engem. Tovább folytatta a bizonyságtételt, aztán végül elment.
De másnap reggel újra visszajött. Ezúttal elénekelt néhány dalt, és hangosan felolvasott a Bibliájából. Én átkoztam, és keresztény kutyának neveztem, de ő nem reagált a gorombaságomra, ehelyett nyugodt és kitartó maradt. Órákat beszélt Krisztusról. Még két napig csinálta ezt. Amikor az ötödik napon is eljött, megkérdeztem, hogy miért jön újra és újra, és miért imádkozik értem. Egyszerűen ezt mondta: – Valaki arra kényszerít, hogy idejöjjek és imádkozzak érted. – Ki az? – kérdeztem. Odaadta a Bibliáját, és elkezdtem olvasni ott, ahol mutatta – a Máté 1-nél. Néhány perc múlva ezt mondtam: – Ez olyan, mint egy telefonkönyv. Hogy segít ez rajtam? Azt mondta, hogy csak olvassam tovább, és egy csodálatos történetet fogok találni. Miután elment, folytattam az olvasást, és arra számítottam, hogy a buddhizmushoz hasonló bonyolult filozófiát fogok találni. De arra jöttem rá, hogy a Biblia egy Jézus Krisztus nevű emberről szól, aki Isten Fia volt.
Azt olvastam Jézusról, hogy meggyógyította a betegeket és a haldoklókat. Azt gondoltam: Bárcsak ehhez a Jézushoz mehetnék! Ő segítene nekem. Az elmém vitatkozott, hogy ezt nem tehetem meg. Átkoztam és gyűlöltem Őt. Megpróbáltam olyan igeverset találni, hogy Krisztus gyűlöli a bűnösöket, de akárhogy is kerestem, nem találtam. Ehelyett azt találtam, hogy megbocsátott egy házasságtörő asszonynak, és megszabadított egy megszállott embert. Mindig elfogadta a beteget és a bűnöst. Lassan eljutottam a felismerésre: bár én vagyok a szegények között a legszegényebb, nagy bűnös vagyok, tuberkulózisban haldoklom, de Jézus Krisztus elfogad engem! Úgy döntöttem, hogy imádkozom, és megkérem Jézust, hogy legyen a Megváltóm. Nagy békesség árasztott el, úgy éreztem, hogy a testemben minden sejt új élettel töltődött fel. Valami elkezdett bennem felbugyogni. Először azt gondoltam, hogy újra vért fogok hányni, de aztán rádöbbentem, hogy ez az öröm! Énekelni szerettem volna, de nem tudtam, hogyan.
Hirtelen a szoba tündöklően fényes lett. Füstnek látszó valami gomolygott be. Meg voltam rémülve. Azt gondoltam, hogy ég a ház, próbáltam segítséget hívni, de senki nem jött. Kétségbeesetten körbenéztem, és magam mellett megláttam két lábat. Feljebb néztem, és egy fehér palástot láttam. Aztán belenéztem valaki arcába, ami olyan volt, mint a napkorong, és fénysugarak lövelltek belőle. De még mindig nem tudtam, hogy ki ő, míg meg nem láttam a töviskoronát a fején. Beleszúródott a halántékába, a vér pedig lefolyt az arcán. Ekkor ismertem fel Jézus Krisztust. Úgy éreztem, elborít a szeretete. Az én isteneim a félelem és az átkok istenei voltak. Mindig bementem a templomaikba, hogy kérjem őket, hogy ne büntessenek meg. De Jézus más volt. Ahogy éreztem a szeretetét, minden félelem eltűnt. Dicsőséges öröm jött a bensőmből. A nyelvem és az ajkaim elkezdtek beszélni. Megpróbáltam leállítani, de úgy tűnt, hogy valaki más tartja uralma alatt, és erővel kifejezi magát általam. Nem tudtam, hogy mi ez, de azt éreztem, hogy minél többet beszélek, annál jobban érzem magam, tehát folytattam a beszédet. Amikor újra tudatára ébredtem a környezetemnek, Jézus már elment, de a dicsőség még mindig ott volt a lelkemben.
Elfeledkeztem a szívemben és a tüdőmben lévő fájdalomról, és elfutottam egy misszionáriushoz, aki a közelben lakott, és már korábban találkoztam vele. Tudtam, hogy Louis Richards, az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) misszionáriusa meg fogja tudni válaszolni a kérdéseimet ezzel a megtapasztalással kapcsolatban. Amikor elmagyaráztam neki, hogy egy idegen nyelven beszélek, kinyitotta a Bibliáját az ApCsel 2-nél, és elmondta, hogy Szent Szellembe lettem bemerítve, mint a korai keresztények. Sírtunk, és kifejeztük hálánkat és örömünket. Röviddel ezután felfedeztem, hogy már nem fáj a szívem, és rendesen kapok levegőt. Elmentem a kórházba, és egy vizsgálat és néhány röntgenfelvétel után az orvos elmondta, hogy a tüdőm egészséges. Nincs nyoma a TBC-nek! Még a szívem is újra normális méretű lett.
A Szent Szellem erejének és jelenlétének megtapasztalása óta az életem hitben való járás. Minden, amit elértem az életemben, Isten drága kegyelme miatt történt. Valaki megvásárolt engem, már Jézushoz tartozom. Övé a dicsőség. A Jézus Krisztusban való hit örökre meg fogja változtatni az életedet. Ahogy az Őbenne való hitben jársz, segíteni fog növekedni ebben, hinni a jelekben és a csodákban. Isten bámulatos módon fog használni, és bátorságot fog adni, hogy higgy azon túl, amit valaha is lehetségesnek gondoltál. A könyvben leírt alapelvek olyan igazságok, melyeket alkalmazni lehet az életedre. Járj hitben, higgy a lehetetlenben, álmodd az Ő álmait és engedd, hogy Isten… Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, azokat készítette Isten az Őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. 1Korinthus 2:9,10.
