David Wilkerson - Célpont vagy 2.

Egy időben Sátán elvesztette az Atyához való közelségét, ez az ok a támadásokra.

Ez az egyik ok támadásaira Isten gyermekei ellen. Próbálja elrabolni nyugalmukat, és közelségüket, reményüket hogy az Úrral lesznek együtt a Paradicsomban- röviden, mindent, amit elvesztett mikor ki lett dobva a mennyekből.

Csak gondolj vissza, amint Istennel jelenlétében éltél napról napra, de talán egy ponton langyossá váltál, azonban megint kezdtél éhezni egyre jobban közelségére, vágytál arra, hogy hasznára lehessél. Elhatároztad, hogy teljes oda adással fogsz élni Jézusért. Váratlanul érezted hogy imádkozásra hív, mint talán soha azelőtt és Isten érdekei a tiéd lettek. Kérelmezed Jézust, hogy ébressze fel szíved, öntse Szent Szellemét reád, adja neked azt, amivel az Ő szíve is meg van terhelve.

Hidd el nekem, hogy az volt az idő mikor az ördög célpontja lettél. Mondhatod, „De ez az időszak nem tartott sokáig, most már nincs olyan erős vágyam. Ellenkezőleg napokon keresztül mintha egy kétségbeesés felhője lebegne felettem.” Az nem számít, még ha hited tántorogna is vagy összeomolna, de Sátán felismeri az igazságot; szíved mélyén még mindig van egy szikra. Mindaddig, amíg a parázs él fel tud lángolni égő tűzzé képes változni.

Ezért Sátán nem hagy békén. Ezért vagy állandóan letörve. Elhatározta, hogy nem ad semmi lehetőséget, hogy a Szent Szellem felébressze a tüzet benned. Ezért figyelmeztetett Pál, hogy ismerjük fel az ördög módszereit: „…hogy rá ne szedjen Sátán, az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2 Korint. 2: 11) Ha nem figyelünk, és nem ismerjük fel az ellenség taktikáit akaratlanul meg engedjük, hogy legyökerezzen bennünk és kihasználjon minket.

Némely keresztény hívő azt hiszi, hogy nem szabad Sátán nevét használni, mert az feldicsőíti őt. A Biblia tisztán leírja, hogy ha tanítva leszünk az ő szándékai felől, nincs okunk félelemre. Igenis ezekben, az utolsó időkben Sátán lejött a földre nagy haraggal, ezért jobb, ha ismerjük stratégiáit. Pál írja, „Sátán maga a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat.” (2 Korint. 11: 14-15.)

Pál figyelmeztető szavai tisztán érhetőek: Sátán Istentelen embereket használ, mint haragjának és irigységének küldöttjeit. És az apostol szerint az ilyenek besompolyogtak az egyesületekbe. Találkoztál ilyenekkel? Valaha is célpontja lettél az ilyeneknek, amint szavuk lelked mélyéig vágott, olyan szavak mik egyenesen az ördög ajkáról jöttek?

Célpontja vagy az ilyeneknek, mert hited és buzgalmad egy dorgálás szenvedélyt szerető életformájukra. Röviden, szavuk Sátán irigysége ellened. De az evangélium kimutatja a sötétség minden munkáját, és megvilágítja Isten népének, az ellenség szándékait.

Az Istenfélő Dávid király egy olyan időről ír, mikor lelkileg lehangolt volt.

„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért!...Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél meg rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?” (Zsolt. 42: 5, 9)

Mikor Dávid ezt a zsoltárt írta, lelkileg nem volt hideg, vagy langyos. Igazában írta, hogy szomjúhozik Isten után. (42: 3) Mégis ebben az időben küldte Sátán démonjait, hogy molesztálják és kigúnyolják Dávidot. És azt a velőtrázó vádat vetették ennek az Istenfélő embernek arcába: „Dávid, hol van a te Istened?”

Dávid megtört szívvel írta, „Könnyem lett kenyerem éjjel, nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem; Hol van a te Istened?” (43: 4) Figyelj meg, nem azt kérdik, „Hol van Isten?” hanem „Hol van a te Istened?” Más szóval: „Hol van annak a bizonyítéka, hogy Isten gondoskodik rólad és meg fog szabadítani?”

Mikor Dávid ezt írta, Absolon elől menekül, aki saját fia volt. Barlangokban bujdosott és fizikailag, elméletben, lelkileg szenvedett. Izrael népe és közeli barátai visszautasították őt. Dávid mély fájdalmáról írt, „Állandóan ezt mondogatják…” (42: 4)

Néha Sátán talál embereket, akik sértő, lesújtó dolgokat mondanak nekünk mások hallatára. De legtöbb esetben ellenségünk démon erőket használ; hazugságokat sugallnak, és hitünket gyöngítik. Olyan pusztító gondolatokat javasolnak, miket csak a gonosz tud elképzelni. Még az istenes hívők sem menekülnek meg az ilyen támadásoktól. Ez volt az eset Dáviddal, aki hallotta a vádakat; „Nincs otthonod, saját családod kivetett téged. Mindenféle problémáid vannak, Dávid. Hogyan mondhatod, hogy Isten felkentje vagy?”

Hasonlóan, Sátán küldöttjei ugyanilyen vádakkal dolgozik ellenünk ma is, annyira, hogy mi is fel tesszük a kérdést: „Uram hol vagy ebben a krízisben? Miért kell ilyen fájdalmas pohárral állnom szemben? És miért nem hallod imáimat? Sírok hozzád nappal és éjjel, de nem hallok semmit. Könnyeim nem jelentenek semmit?”

Tudjuk, hogy Dávid Istennel járt, bízva hűségében. Egy imádkozó ember volt, aki Istenhez fordult minden élete minden esetében. És a biblia mondja, hogy Isten Dáviddal volt mindenhol ahová ő ment és mindben, amit ő tett. Sátánt rémesen irigyelhette ezt az embert és a megkapott kinyilvánulásokat, melyeket a zsoltárok tükröznek.

Érthető, hogy Sátán egy gonosz szellemmel vette birtokába Sault, kompromittált királyt, aki a pokol dühét mutatta ki Dávid felé: „Ettől fogva állandóan rossza szemmel nézett Saul Dávidra.” (1 Sámuel 18: 9)

Ne tévedj meg: Sátán nem törődött Dávid harcos képességével, vagy művészeti tehetségével vagy elnyerő egyéniségével. Mindezek nem veszélyeztették sötét birodalmát. De volt valami Dávid hitét illetőleg, az Atyához való közelségében, ami a poklot megrázta. És ez tette Dávidot „egyes számú célponttá” Sátán szemében. Ez az ember üldözve volt, kigúnyolva és egy ok miatt szenvedett: Istennel járt.

Ugyanez történik ma is azokkal, akik igazán keresik Istent. Sátán látja, hogy az Úr az ilyen hívőkkel van, és – és ez felingerli őt irigy haraggal. Sátán irigysége Dávid felé Saul magatartásában robbant ki: „Saul azonban látta és tudta, hogy az Úr Dáviddal van, ..ezért még jobban félt Dávidtól; és ellensége lett Dávidnak egész életére…és lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot.” (18: 28-29, 19: 1o)

Jegyezd meg, hogy Saul dühöngött Dávidra, de ugyanakkor félt tőle: „És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr.” (18: 12) Ez egy tiszta kép arra, hogy az ördög fél az igazi, imádkozó, Istenben bízó embertől. Jakab Apostol emlékeztet minket erre a nagyon fontos igazságra, hogy egy fontos fegyver adatott nekünk: „Engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.” (Jakab 4: 7)