Kronológikus Biblia olvasás 91. nap

Bírák 6-7. fejezet

Derek Prince - Vedd a te fiadat 3.

Értitek a tanulságot? Hogyha ő ragaszkodott volna Izsákhoz, mindaz, amije lett volna, az csak Izsák lett volna. Mikor pedig feladta Izsákot, akkor visszakapta őt, megszámlálhatatlanul megsokasítva. Megértettem, hogy ez történik, mikor Isten ad nekünk valami különlegeset. Ez Istentől van, ez drága, egyedülálló, csoda. De egy nap Isten azt mondja: „Akarom azt, add vissza, öld meg, fektesd az oltárra!” Azon a ponton vagy, hogy vagy Ábrahám útján mész, vagy el fogod mulasztani Isten áldását. Sajnos sok szolgáját láttam az Úrnak, akik azt a keserű tévedést követték el, hogy ragaszkodtak Izsákjukhoz, és minden, amijük maradt, az Izsák volt. Ez a legnagyobb próba, ami az Úr szolgái elé jön. Hajlandó-e szolgálatát az oltárra tenni?

Visszatekintve látom, hogy hogyan kerültem szembe ezzel a saját életemben. Sokan tudják, hogy én szorosan összekapcsolódtam a szabadítás szolgálatával és nyilvánosan azonosultam vele az egész országban. Pállal együtt mondhatom: vadakkal viaskodtam a szabadítás szolgálatáért. Viaskodtam fizikailag, szellemileg, imáimban és böjtöléseimben. De eljött az idő, mikor Isten összekapcsolt másik három emberrel, akiknek nemzetközileg is ismert tanító-szolgálatuk van. Isten saját akaratából hozott össze bennünket egy kölcsönös elkötelezettség és alávetettség kapcsolatába. Ezt Isten saját akaratából cselekedte mindnyájunkkal és semmi olyan nem volt benne, amit mi terveztünk volna, vagy vártunk volna, vagy akár valójában értettünk volna. Ebben az értelemben azt kell mondanom, hogy Izsák jegyeit hordozta magán és nem Ismaelét. Nem sok idő telt el és rájöttem, hogy az én szabadítószolgálatom is beletartozik az én elkötelezettségeimbe, amit az én testvéreim felé teszek. Nekem alá kell vetnem magam nekik. Hosszas belső kutatás után végül is azt mondtam: „Testvéreim, ha úgy találjátok, hogy az én szabadítószolgálatom nem igei és téves, és Ti nem értetek ezzel egyet, akkor nem fogom gyakorolni azt.” Gondoljátok, hogy ez nekem olyan könnyű volt? Dehogyis! De ma dicsérem az Istent azokért az eredményekért, amelyek ebből jöttek. Először is – testvéreim soha nem kérték, hogy adjam fel szolgálatomat, ellenkezőleg, ők támogattak és erősítettek engem. Mikor nyilvánosan támadtak engem, akkor ők mellém álltak, gyakran saját hírnevüket is kockáztatva.

De mindezek fölött történt valami a szabadítás szolgálatában, az egész országra vonatkozóan. Ezt én saját erőfeszítésemből soha nem érhettem volna el. Ami kor Istennek adtam saját Izsákomat, Isten megsokszorozta azt. Ma a szabadítás szolgálata szinte az egész ország területén meg van alapozva. Majdnem mindenhová elmehetek az Egyesült Államokban és prédikálhatok a szabadulásról. És vannak megfelelő, odaszánt emberei Istennek, akik elvégzik a munkát. Igazából nekem nagyon ritkán kell szolgálnom szabadításban. Isten felnevelte emberek seregét, akik hajlandók és képesek ennek gyakorlására. De higgyétek el nekem, nem így volt ez tíz évvel ezelőtt. Ahogy most visszatekintek, köszönöm Istennek, hogy hajlandó voltam feladni Izsákomat és hagyni, hogy ő megsokszorozza. Hiszem, ha ragaszkodtam volna hozzá, magamra maradtam volna a szolgálatommal, elvágva Krisztus testétől és Isten céljainak áramlásától.

Nézzük most meg a János 12,24-ben Jézus szavait: „Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.”
Ezt sokáig Krisztus halálára alkalmaztam és nem is kétséges, hogy arra is vonatkozik. Jézus volt a gabonamag. Ő hajlandó volt az életét letenni. Beesett a földbe és eltemették. És az ő halálából, eltemetéséből és feltámadásából sok gyümölcs támadt. De éppen mostanában, ahogy gondolkodtam ezeken a sorokon, elkezdtem látni magam és hívőtársaimat, ahogyan kezünkben kis gabonamagot tartunk, amelyet Isten odahelyezett. Ez a te ajándékod, a szolgálatod, a talentumod. Valami drága, valami értékes, mert Isten adta azt. Azt mondod: „Ez az enyém, én ezt meg tudom tenni. Tudom, hogyan kell démonokat űzni, tudok imádkozni a betegekért és ők a földre esnek. Nekem megvan a tudomány beszéde.” Olyan szép ezt a kezedben tartani és érezni: „Az enyém!” De Isten azt mondja: „Ha te megtartod azt, annyi lesz mindened.”

Csak egy kis gabonamag. Ráteheted a nevedet, a címkédet és folytathatod annak hangoztatását, hogy a tiéd, de soha nem kapsz többet! Mi a másik lehetőség? Hagyd leesni, ejtsd el! Úgy gondolod, hogy hagyjam a szolgálatomat?! Igen, hagyd! Hagyd, hogy egyenesen a földbe kerüljön, eltemessék és szem elől vesszen. Ez után már nem birtokolod tovább. De azt mondom Neked, Isten lesz a felelős érte. S Isten garantálta a gyümölcsöt. Úgy hiszem, hogy ez az a hely, ahova megérkezünk.

Sokan kerülnek szembe ezzel a választással. Akarom-e propagálni magamat? Megakarom-e alapozni az ÉN hírnevemet? Ki akarom-e építeni az ÉN szolgálatomat? Az ÉN hatáskörömet? Az ÉN táboromat? Az ÉN ifjúsági központomat? Az ÉN szabadítási központomat? Érdekelve vagyok-e ebben, hogy ez az enyém? Vagy ha kihívnak és tulajdonjogomat vitatják, tudom-e azt mondani annak, aki nem is az igazi anya, hogy vedd? Szeretem-e magamat? Ez nagyon mélyreható kérdés. Amit Isten adott Neked, arról azt mondom, hogy egyszer el fog jönni az idő, mikor Isten azt mondja: „Hagyd, ejtsd el! Hagyd, hogy leessen a földre!”
Tudom, hogy ez az üzenet sokaknál visszhangra talál. Érzek egy belső választ a Szent Szellemben: Dicsőség Istennek, hogy el fogjátok tudni engedni a dolgokat! Boldog vagyok, hogy hagytam néhány dolgot menni. Ha továbbvittem volna azokat, akkor azok a földbe nyomtak volna.

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 17.

John Wesley és testvére mint misszionáriusok prédikáltak az indiánoknak, de nem volt sikerük. Hazafelé a hajón megtanultak néhány mélyebb dolgot Isten­ről egy csoporttól, akikkel együtt utaztak. Otthon John elkezdte prédikálni eze­ket a dolgokat, de a prédikáció közepén kizavarták a templomból. Mivel be akarta fejezni az üzenetet, ráállt a templomkertben apja sírkövére, és ott foly­tatta tovább. Jónéhány ember gyűlt köré, hogy hallgassa. Wesley így beszélt erről: „Nagy megdöbbenésemre odajött közénk Isten. Azt gondoltuk addig, hogy csak abban az épületben van közöttünk. De ott Isten találkozott velünk a nyílt téren.” így John Wesley és John Withfield lettek az első szabadtéri prédi­kátorok. Ezelőtt nem tudták, hogy Isten bárhol hajlandó velük találkozni. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az épületnek. Valaki ülhet és hallgathat tisztelettel az istentiszteleten kívül éppen úgy, mint az épületben, és ha az otthonodban van az istentisztelet, mindenkit meg kell tanítanod arra, hogy tisztelettel legyen Isten felé, mialatt az istentisztelet folyik. De ha nem vagyunk óvatosak, akkor dolgoknak kezdünk jelentőséget tulajdonítani, Jézus személyét pedig elkerül­jük, és valóságosan nem imádjuk Őt. 1951 -ben, Texasban egy összejövetel végén egy ember odajött hozzám:

· Hallom, hogy elhagytad X. várost. Milyen fajta gyülekezet van ott és miféle ébredésben vettél ott részt?

· Nos - mondtam - a régiek azt állítják, hogy ez volt a legnagyobb ébredés, ami valaha is történt. Az ottani gyülekezet kb. 40 éves volt, és történetében ez volt a legnagyobb ébredés.

· És hogyan működött ez a nagy gyülekezet? Feleltem:

· Betöltöttük az épületet, és kölcsönöztünk még 100 összecsukható széket is. Elhelyeztük őket a teremben, azután elmozdítottuk az oltár padját. Az egész helyet kihasználtuk.

· Kimozdítottátok az oltárt?

· Igen - válaszoltam -, kivettük az oltár padját.

· Nos - mondta -, én azt hittem, nálatok megtértek az emberek.

· Igen, körülbelül százan reagáltak alkalmanként a megtérés üzenetére.

· De hogyan tudtatok bárkit is megtérésre hívni anélkül az oltárpad nélkül?

· Még soha nem hallottam - feleltem -, hogy valaha is egy oltárpad mentett volna meg bárkit. Mindig úgy gondoltam, hogy Krisztus a megváltó.

Semmiféle szentség nincs egy bútordarabban. Egy oltárt bárhol tudsz készíte­ni, nem igaz? Sok emberről tudok, aki úgy tért meg, hogy a gyapotmezőn dol­gozott. Találkoztak Istennel, mialatt a gyapotsorok között hajladoztak. Ott kinn a térdükön, azok között a sorok között készítettek „oltárt”, ahogy mi mondjuk. Ismerek olyan embereket, akik megtértek és vették a Szent Szellemet a csűr mögött. Tudjátok, ha nem vigyázunk, akkor tárgyaknak tulajdonítunk jelentő­séget, és elmulasztjuk Isten üzenetének valóságos jelentőségét.

Kronológikus Biblia olvasás 90. nap

Bírák 3-5. fejezet

Rodney H. Browne - A hit fontossága

Csak a hit lehet alapja Istenhez való közeledésednek:

Zsidókhoz írt levél 11:6

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt [szorgalmasan] kereseik.

Lehetetlen Istennek tetszened, ha nem hiszel Benne. Hit Istenben azt jelenti, hogy:

Hiszel Benne - hiszed, hogy létezik.

Elhiszed az Ő Igéjét és a neked tett bizonyságtételét.

Elhiszed, hogy ha szorgalmasan keresed Őt, akkor választ fogsz kapni Tőle.

Elhiszed, hogy ha szorgalmasan keresed Őt, akkor meg fog jutalmazni

Szorgalmasan keresni valamit a következőt jelenti: megkeresni; (átvitt értelemben) kivizsgálni; vágyakozni; követelni; imádni; érdeklődni; utánajárni (gondosan, szorgalmasan). Egy állandó erőfeszítést jelent annak érdekében, hogy elérjünk valamit; figyelmes és kitartó megcselekvését jelenti valaminek; kitartó figyelemmel való követés; alaposság. Nem adhatod fel félúton - keresned kell Istent, és folytatnod kell a keresést - azt várva, hogy kapni fogsz Tőle, és akkor ez meg is fog történni.

A hit a látás, ill. a meglátás előtt való elhívése a dolgoknak:

Zsidókhoz írt levél 11:1

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

A hit hisz a láthatatlanban mielőtt az érzékszervekkel az felfogható lenne. Ha rendelkezel egy ingatlanról szóló birtoklevéllel, akkor az az irat a bizonyítéka annak, hogy birtoklod azt az ingatlant, és hogy a tiéd, még akkor is, ha te magad sohasem láttad. Az a birtoklevél egy biztos dolog - a bíróság előtt is megállja a helyét. A hit olyan, mint egy birtoklevél - bizonyíték, hogy birtoklod azt, amit hiszel, noha még nem láttad annak megjelenését. Amikor már látod - már nem kell hinned. Az emberek így beszélnek: "Akkor hiszem, ha látom", de ha már látod, akkor tudod. A hit csak a látás előtt fejti ki hatását!

A hitetlenség és a félelem nem kedvesek Isten előtt:

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még vajmi kevés idő, és Aki eljövendő, eljő és nem késik. 38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. 39 De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Zsidókhoz írt levél 13:35-39

Hitünknek - az Istenben és az Ő Igéjében való bizalmadnak - nagy jutalma van. Hit kell ahhoz, hogy bármit is kaphassunk Istentől. Ő csak hit által cselekszik - nem remény által -, és hit nélkül semmit nem kaphatunk Istentől. Hinnünk kell Istenben az üdvösséget, a gyógyulást, az anyagi ellátást, a védelmünket és számos olyan dolgot illetően, amelyeket megígért a számunkra. Ha félelemmel meghátrálunk, ill. engedjük, hogy a hitetlenség elfojtsa a hitünket, akkor megkockáztatjuk, hogy nem tetszünk Istennek.

Csak egy módon kaphatunk hitet - Isten Igéjének hallása és elhívése által:

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje álta. Róma 10:17

Hitért nem lehet imádkozni. A Bibliában azt olvassuk, hogy a hit akkor születik, amikor halljuk Isten Igéjét, és annál jobban növekszik, minél többet halljuk és gondolkodunk az Ő Igéjéről és ígéreteiről. Vedd körül magad minden nap Isten Igéjével és olyan emberekkel, akik az Isten Igéjében való hitről beszélnek. Ugyanakkor ne engedd, hogy hitetlen forrásokon keresztül a negatív beszéd és gondolkodás, a kétségeskedés és a hitetlenség behatoljon a szellemedbe. Ne oszd meg hitetlenekkel azt, amit hitben elkértél az Úrtól, és ne is kérd a véleményüket - tudni lehet előre, hogy az hitet romboló beszélgetés lesz! Ha mindenképpen velük kell lenned, ne kérdezd, hogy ők mit gondolnak a szellemi dolgokról. A te hitednek erősebbnek kell lennie, mint az ő hitetlenségüknek, másképp le fognak húzni az ő szintjükre.

Amikor hallod Isten Igéjét, ahhoz, hogy abból jó dolog származzon, ill. hogy hasznos legyen számodra, el kell hinned azt, és bíznod kell abban:

Zsidókhoz írt levél 4:2

Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.

Újra Vidám Vasárnap élő adás!

Kedves Nézőink!

Örömmel értesítjük, hogy 2012. március 25-től, vasárnaponként 11.00-tól újra élőben jelentkezik Vidám Vasárnap istentiszteletünk az ATV-n. Igét hirdet és a nézők kérdéseire válaszol: Németh Sándor. Töltse ismét velünk a vasárnapot!

Üdvözlettel:

Vidám Vasárnap Szerkesztősége

Kronológikus Biblia olvasás 89. nap

Bírák 1-2. fejezet

Ruff Tibor - Egyház és korszellem 1.

Milyen kihívások és gyõzelmek várnak az Egyházra a történelem végnapjaiban?

Szerte a világon évtizedek óta bibliatanítók sokasága hívja fel újra meg újra a figyelmet arra: sohasem volt még ennyire valószínû, hogy az emberi szenvedés hatezer éves történelme rövidesen véget ér, és rövid, ám súlyos krízis után a visszatérõ Messiás uralma alatt végre aranykor köszönt a földre. Az apokaliptikus érzések, sejtelmek a világi társadalomtudósok nagy részében is megfogalmazódtak – de a legegyszerûbb emberek is érzik és beszélnek róla mindenfelé, minden nemzetben.

A két legfõbb bibliai jel, amely az idõk végét jelzi: egyrészt Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése az egész világon, ami az Újszövetség szerint a vég közvetlen jele (Mt 24:14), és ami még sohasem történt meg korábban, most azonban szemünk elõtt zajlik; másrészt Izrael hazatérése és államalapítása atyái földjén, kétezer év szétszóratás után: ami pedig az Ószövetség szerint a történelem végjátékának közvetlen elõjele (Ez 37), és szintén nem volt rá példa eddig.

Ezeken a jeleken kívül a legtöbb ember felfigyelt azokra a természeti, társadalmi és politikai krízisekre, amelyek körülvesznek minket a hétköznapokban – s amelyekrõl a szakemberek azt is tudják, hogy emberi erõfeszítéssel megoldhatatlanok, és szükségszerûen vezetnek a jelenlegi világrend összeomlásához a viszonylag közeli jövõben. Az emberekben egyre erõsödõ szorongás él mindezekkel kapcsolatban, ami már annyira zavaró mértékû, hogy elõle tömegek menekülnek a „létfeledésbe”: a média és a szórakoztatóipar által minden mennyiségben kínált virtuális valóságba, valamint a test kultuszába. De ez a kábulat, a „minden rendben” illúziója is alig képes már csökkenteni, elfojtani a világ megoldhatatlan problémáiból fakadó apokaliptikus félelmeket az emberekben.

Bár feketén-fehéren a Szentírás nem mondja ki, számos bibliatanító arra is felhívja a figyelmet, hogy idõ sincs már sok. Egy õsi tanítás szerint, amely az apostoli kor óta él mind a kereszténységben, mind a zsidó hagyományban, az emberiség történelme egy „hét” programjához hasonlóan – ahol ezer év jelent egy napot (Zsolt 90:4, 2Pt 3:8) – hatezer évig tartó szenvedésteli „munka” után végül eljut a „szombatjához”, amikor is a hetedik évezredben végre békességre és örömre lel a föld. Ma már köztudott a zsidó idõszámítással foglalkozó tudósok körében, hogy az ókorban kiszámolt és hagyományosan elfogadott zsidó idõszámítás 166 évet késik, mivel a megbízható történelmi ismeretekkel nem rendelkezõ rabbik a perzsa birodalom idejét ennyivel rövidebbnek vették a valóságosnál (lásd Encyclopaedia Judaica, Seder Olam Rabba címszó). Ezért a bibliai idõszámítás szerinti 6000. év nem a Gergely-naptár szerinti 2240-re, hanem sokkal korábbra, nagyjából 2074-re esik, azaz legkésõbb hetven év múlva az emberiség a Teremtés hetedik évezredébe lép. (Érdekes megjegyezni, hogy kétezer évvel ezelõtt Masszada, a zsidók utolsó ellenállási pontja a Szentföldön a rómaiakkal szemben éppen i. sz. 73-ban, azaz a Teremtés 3999. évében esett el, és így pontosan 4000-ben kezdõdött meg a „nagy szétszóratás”.) De már 2074-nél, azaz a Teremtés 6000. événél korábban, mindössze huszonnyolc év múlva, 2032 körül megünnepelhetjük a Megváltás 2000. évfordulóját.

Anélkül, hogy mindezekbõl biztos és pontos dátumot akarnánk vagy tudnánk meghatározni a Messiás visszatérésére, annyit azért megjegyezhetünk: érdemes éberen figyelni az ilyen idõbeli egybeesésekre, mert valamennyi bibliai jel figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az elmúlt hatezer évben sohasem volt annyira valószínû az Isten birodalmának látható és teljes eljövetele, mint a 21. század második-harmadik harmadában.

Forrás: Új Exodus magazin, 2004.

Kronológikus Biblia olvasás 88. nap

Józsué 22-24. fejezet

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 16.

Például: a gyülekezeti épületet Isten házának nevezzük. Soha nem vettem részt olyan templomszentelő szolgálaton életemben (és nem kételkedem abban, hogy ti sem) ahol ha nem is prédikáltak róla, de felolvasták a Bibliából Sala­mon templomának a felszentelését, és az a benyomás keletkezett, hogy amit felszentelnek, éppen úgy Isten háza, mint ahogyan az az volt. Semmi nem áll messzebb az igazságtól! Ha nem vigyázunk, helyeknek, épületeknek és dol­goknak fogunk jelentőséget adni. Van egy szép gyülekezeti ház Texasban, amelynek homlokzatára néhány ószövetségi ige van vésve arról, hogy az ott Is­ten temploma. Mindig provokációként hat rám, amikor ott elhaladok. „Drága Uram - gondolom ilyenkor -, egy hazugságot írtak fel, pont a gyülekezeti ház tetejére. Az emberek kijönnek onnan és azt gondolják, hogy szent helyen vol­tak.” Ha azt mondjuk, hogy a gyülekezeti épület Isten háza, mivel Ő ott él, ala­posan tévedünk. Ő nem lakik ott, nem ott él! De ha úgy értjük ezt, hogy Isten háza, mert az Úr imádására építették, így már helyes a kifejezés. Vigyáznunk kell, hogy ne mozduljunk ki a helyes gondolkodásmódból, mert nagyon könnyű betelni az érzéki dolgokkal; azokkal, amik a szemünk előtt vannak.

Egy összejövetelt tartottam 1957-ben, San Diegóban, Kaliforniában. Volt ott két hölgy Angliából. Mindketten az anglikán egyházhoz tartoztak. Énekeltünk, tapsoltunk, ahogy teljes evangéliumi körökben szoktunk. Az összejövetel után ezek a hölgyek azt mondták a pásztor feleségének: „Ó kedvesem, ez az Isten háza, nem lenne szabad az Isten házában tapsolni.” Egészen suttogva beszél­tek. Néhány ember azt gondolja, hogy úgy kell ülni a gyülekezetben, mintha nyársat nyeltünk, vagy citromba haraptunk volna. A Biblia nem beszél a szen­tek „savanyításáról”, csak annyit mond, hogy meg kell őriznünk magunkat. Néhányan azt gondolják, úgy kell ott ülni, mint egy temetésen, mert ez a ház szent, Isten ott van; így kell Őt tisztelni. Isten háza a te tested, nem pedig az az épület, ahová istentiszteletre jársz!

A teljes evangéliumi keresztények nevetnek ezen. Tapsolunk, énekelünk és di­cséretet kiáltunk Istennek. (Más részről a teljes evangéliumi keresztények kö­zül is sokan túlzásokba kerülnek.) Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor vol­tam, havonta voltak közösségi összejövetelek, egésznapos istentiszteletek, közös étkezések, és ezeket más-más helyeken tartottuk. Emlékszem, elmen­tünk az egyik gyülekezetbe egy esős napon. Nem volt alkalmas termük, így va­laki azt mondta: „Átrendezzük a padokat és itt eszünk.” Néhányan felhördül­tek: „Micsoda, ott enni a gyülekezeti teremben? Nem tudjátok, hogy az Isten háza?” Dühösek lettek, hazamentek. Nem tudták, hogy az az épület nem Isten háza, mert a hívő teste az Isten háza. Sok embert meghökkentettem már az el­múlt húsz-egynéhány évben, mert mindig azt mondom, hogy semmi olyasmit nem csinálok sehol, amit nem csinálnék a gyülekezeti épületben. (Termé­szetesen vannak bizonyos dolgok, amit nem csinálok az istentisztelet alatt, de most az épületről beszéltem.)

Újra élőben a Vidám Vasárnap

Kronológikus Biblia olvasás 87. nap

Józsué 19-21. fejezet

Kenneth Hagin: Megvallások 5.

Nem illet engem a veszedelem, és csapás nem közelget a sátoromhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden útamban. Kézen hordoznak engem, hogy meg ne üssem lábamat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón járok, megtaposom az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodom Hozzá megszabadít engem, felmagasztal engem, mert ismerem az Ő nevét! Segítségül hívom Őt, ezért meghallgat engem; velem van
háborúságban: megment és megdicsőít engem. Hosszú élettel elégít meg engem, és megmutatja nékem az Ő szabadítását.
Zsolt. 91/10-16

Én az Ő tanításairól el nem feledkezem, az Ő parancsolatait megőrzi az én elmém. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak nekem bőven.
Péld. 3/1-2

Mert Őáltala sokasulnak meg az én napjaim, és meghosszabbítják nekem az életemnek esztendeit.
Péld. 9/11

Mivel az Úrban bízok, az erőm megújul, szárnyra kelek, mint a saskeselyű, futok és nem lankadok meg, járok és nem fáradok el!
Ézsaiás 40/31

Szót fogadok a szüleimnek az Úrban, mert ez az igaz. Tisztelem az apámat és az anyámat (ami az első parancsolat ígérettel) és jól lesz nekem a dolgom és hosszú életű leszek e földön.
Ef. 6/1-3

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; Jézus azért jött, hogy életem legyen, és bővölködjek.
János 10/10

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Zsidó 13/8

Azt mondja az Úr, mivel hiszek Őbenne, azt cselekszem amiket Ő cselekedett és nagyobbakat is cselekszem azoknál, mert Ő az Atyához ment. És akármit kérek az Ő nevében, megcselekszi azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kérek az Ő nevében, Ő megcselekszi azt. Mivel szeretem Őt és az Ő parancsolatait megtartom.
János 12/14-15

Feltámad nekem, mert félem az Ő nevét, az igazság napja és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt, és kimegyek és ugrándozok, mint a hízlalt tulkok.
Malakiás 4/2

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 14.

Ha hiszel Istenben, és magadra vállalod Krisztus Teste szükségeit, nyitott edénnyé válsz, amelyen Isten dolgai átfolynak másokhoz. Mindaz, amit Istentől kaptál, Jézuson keresztül áradt rád. Vajon elveszített Jézus valamit is azzal, hogy adakozott? Nem, a mai napig minden az övé. Az 1János 4,17 megdöbbentő kijelentést tesz: "...amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban."
Nem azt állítja, hogy amint Ő volt, vagy amint mi egy napon leszünk; hanem hogy amint Ő van, úgy vagyunk mi is. Az Isten jobbján elfoglalt jelenlegi pozíciójában Jézus többet birtokol a javakból, mint amennyit továbbadhat. Mi viszont a társörökösei vagyunk, tehát Ő gondot visel arra, hogy bőven legyen nekünk is, amiből adakozhatunk (lásd Fil.4,10-19). Az adás csatornájára a Jelenések könyvében láthatunk példát. Isten kijelentést adott Jézusnak, aki angyala által felfedte azt szolgája, János előtt. Az angyal tehát átadta a kijelentést Jánosnak, neki viszont tovább kellett adnia a gyülekezeteknek. A gyülekezetek továbbították azt Krisztus Testének, végül az Egyház megismertette a kijelentést a világgal.

Ha a csatorna állandóan nyitva áll, az áradás folyamatos: a szeretet és erő, a pénz, a táplálék és mindazon dolgok, amelyekre szükség van, szünet nélkül áramlanak! Azt az alapelvet, amely biztosítja Isten tervében a Krisztus Testéről való gondviselést és azon keresztül a világ ellátását, egyetlen vers foglalja össze a Prédikátor könyvéből: "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd.11,1). Adj, és egy idő után az majd visszatér hozzád. Valamikor el kell döntened, hogy "kiveted a kenyeredet". Ne halogasd tovább! Nem várhatod, hogy visszatérjen a kenyered, ha még nem vetetted ki. Sokan várják, hogy befusson a hajójuk, pedig még sohasem bocsátották vízre. Nem, ez a dolog nem így működik. Nem mondhatod a kályhának: "Melegíts fel egy kicsit, aztán majd megraklak fával." Te adsz, és azután neked is adatik. A kulcs a folyamatos adásban van. Amint az Igében jársz, és Isten bősége megterem az életedben, eljutsz egy pontra, ahol minden hullámmal a kivetett kenyered jön vissza. A te dolgod annyi, hogy a vízre dobd. Azt pedig, hogy viszontlásd, bízd Istenre! Törődj a magad dolgával, és hagyd, hogy Isten is megtegye, ami Rá tartozik. Akkor folyamatosan kapsz majd. Minél többet adsz, annál többet kapsz, és minél többet kapsz, annál többet kell adakoznod. Isten tervezte el, hogy a dolgok így működjenek.
Amikor eljutsz idáig, több lesz a bevételed, mint amennyit továbbadhatsz.

Flaisz Endre - Szabadulás a démonoktól 5.

A gyógyszer

De természetesen Isten is tudja azt, hogy sokan nem azért nem térnek meg, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak, ugyanis az akaratuk fölött démonok gyakorolnak hatalmat. Ezek a démonok akadályozzák meg õket abban, hogy megszentelõdjenek, és Isten országának a jelenléte kiépüljön az életükben. Sõt talán olyan is van, akinek a sok kudarctól már teljesen elpárolgott a hite arra nézve, hogy belõle lehet még valaha „normális keresztény”. Pedig igenis van megoldás, és nem kell tehetetlenül végignézni, hogy valaki démonok miatt elszakad Istentõl. És nem kell megtanulni együtt élni az irracionális szenvedésekkel, fájdalmakkal és gyötrésekkel. Jézus Krisztus ugyanis a démonoktól is képes megszabadítani bennünket, mert a feltámadása által minden hatalmat megszerzett ahhoz, hogy a démonokat kivesse az életünkbõl.

De mondhatná valaki, hogy Jézus messze van, a démonok pedig túl közel! Nos, erre a Bibliának az a válasza, hogy Jézus neve által tud felszabadulni az életünkben az a hatalom, amely a szabadulásunkhoz szükséges. Az a lényeg, hogy igazán megértsük Jézus nevének a tartalmát. Jézus neve nem egy üres szó csupán, amit, úgymond, illendõ beleilleszteni az imáinkba, hanem ez a név valóságosan hordozza a menny minden erejét. Használata során az ügyünkben Jézus személyesen jár el! Éppen ezért nem szabad önmagunkra koncentrálni! A szabadulás nem elsõsorban a mi erõnk próbája, hanem Jézus erejéé, amely a neve által szabadul fel ott, ahol hisznek benne. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy mi hogyan érezzük magunkat, hanem minden esetben abból kell kiindulnunk, hogy Jézus jó állapotban van, övé minden hatalom, és a neve használatakor személyesen maga a Mester konfrontál a démonokkal!

Péter az Ékes-kapunál nem foglalkozott azzal, hogy a negyven-ötven fokos kánikulában szakadt róla a veríték, és ráadásul nem is ima-összejövetel után volt, hanem még elõtte. Ugyanis tudta, hogy a sánta meggyógyítása nem az õ erejének a próbája. Éppen ezért nem a saját állapotával volt elfoglalva, hanem Jézus nevét helyezte elõtérbe, mivel tisztában volt vele, hogy az nem egy üres szó, hanem nagyon is tartalmas valóság („amim van, azt adom”).

Amikor Pál apostolt Jeruzsálemben a római katonák megkötözték, és már éppen meg akarták korbácsolni, Pál nem a maga erejére támaszkodva úszta meg az ostorcsapásokat, hanem azzal, hogy bejelentette: õ római polgárjoggal rendelkezik. Erre a szóra a római katonák ütésre lendült keze azonnal megállt a levegõben, és Pál apostol megkínzása elmaradt, mert a katonák tisztában voltak azzal, hogy e szó mögött milyen hatalom áll.

Ugyanígy van ez a démonokkal is, amikor valaki hittel alkalmazza velük szemben Jézus nevét. Jézus neve ugyanis a keresztények mennyei polgárjogát hordozza, mindazzal az erõvel együtt, amit a menny képvisel. Ez az erõ pedig sokkal nagyobb, mint Rómáé volt a maga idejében. Ezért nagyon fontos tudatosítanunk, hogy Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom a mennyen és a földön, és ennek a hatalomnak a démonok kénytelenek engedni. A problémákat sokszor az okozza, hogy a keresztények papagáj módjára használják Jézus nevét, és nincs látásuk arról, hogy Jézus az õ neve hittel történõ kimondása esetén személyesen intézkedik ügyükben. Amikor pedig ezt valaki szem elõl téveszti, azonnal elkezd önmagára figyelni, és úgy érzi, hogy a szabadulása a saját erejének a próbája.

Jézus Krisztus a Szent Szellem által ma is meg akar szabadítani bennünket a démonoktól. Ennek elsõ lépése az õszinte bûnbánat, majd a gonosz szellemeket meg kell tagadni, és végül kilélegzés, kifújás által ki kell vetni magunkból. Ennek hatékonyságát tudja növelni, ha van egy szabadulási szolgálatot vezetõ személy, aki Jézus nevében felszólítja a démonokat a távozásra. A szabadulás során elõfordulhat, hogy egyes démonok távozását heves külsõ reakciók kísérik. Például az érzelmi területet megkötözõ démonok sokszor sírás kíséretében mennek ki. Gyakran elõfordul kiabálás, sikoltozás, ordítozás, rángatózás, köhögés, hányás, köpködés, vagy akár ásítozás is. Lényeges dolog azonban, hogy ilyenkor az ember a várható végeredményre tekintsen, és ne azzal törõdjön, hogy a dolog esetleg nem túl esztétikus. Szokták mondani, hogy a szülés sem éppen esztétikus, de amikor megszületik a baba, az új élet öröme elhomályosítja a megalázó gyötrelmeket.

Forrás: Új Exodus magazin, 2003.