2020. március 2., hétfő

Jézus Krisztus feltámadása és megdicsőülése 1.

Jézus Krisztus halála után 50. napon ment fel a Mennybe. A tanítványok számára ez azért volt nagy dolog, mert ők már látták előtte a Messiást keresztre feszítve, megalázva. Nem tudták, hogy a feltámadás után érheti-e még meglepetés őket. A Szent Szellem eljövetele volt a bizonyíték, hogy nem csak elindult, hanem meg is érkezett a Mennybe. Ez bizonyíték volt arra, hogy a vére megfelelő volt a bűnbocsánatra. Hatalmat és jogot kapott arra, hogy a Szent Szellemet elküldje.

A Biblia azért is különleges könyv, mert minden dolgot az Úr a prófétáin keresztül előre megjelent. Ha a materialista, racionális előítéleteket félretesszük, ezt be kell ismernünk.

PRÓFÉCIÁK

Zsolt 86,13. "Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból."

A Biblia nem tartalmaz költői túlzásokat. Használ képeket, de itt a pokol az valóban pokol, a mélységesről, nem Ábrahám kebeléről beszél. Arról van itt szó, hogy valaki lelke ide lekerült, és kiszabadult. Dávid nem került ilyen helyzetbe, mert az azt jelentette volna, hogy meghalt. Itt egyértelműen Messiási próféciáról van szó. Az ószövetségben olyan messiást vártak, aki felszabadítja Izraelt, a szenvedő messiás el volt rejtve Izrael fiai előtt. Itt a feltámadás is jelezve van.

Ézsaiás 53,11. "Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli."

Önlelkét áldozatul adja: bűnért való áldozatot hoz. Ez egyértelműen magában foglalja az illető halálát. A bűnáldozat mindig halált jelentett az ószövetségben. „Magot lát, és napjait meghosszabbítja...” : itt van utalás a feltámadásra.

Zsolt 16,10-11. "Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké."

Itt látjuk,hogy az ember hármasságát írja le. Szó esik a lélekről. A rothadás a testre utal, a Messiás teste a feltámadásig nem indul romlásnak, nem indulnak be rajta azok a kémiai folyamatok, amik az elhalálozás után. Feltámadása valóságos, nem tetszhalott állapotból történik. Erről a zsoltárról sem gondolkoztak valószínűleg úgy, mint messiási zsoltárról, mivel a szenvedő messiás elrejtve volt.

Az Apcsel 2,24-ben Péter ezt a zsoltárt idézi Pünkösdi beszédében.

Apcsel 2,24-32. "Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk."

Péternek külön magyaráznia kell, hogy ez a zsoltár a Messiásról szól. Jézus Krisztus prototípus. Feltámadása azért nagy jelentőségű, hogy láthatjuk, milyen testet akar nekünk adni Isten. Jézus nem ugyanabban a testben jött vissza, hanem a feltámadás utáni teste sokkal nagyobb tulajdonságokkal rendelkezett, mint földi teste, metamorfózison ment keresztül. Ezért nagy reménységgel kell Jézus feltámadásának történetét olvasni, mert ezt tartogatja számodra az Úr! Pál apostolt újra és újra felemelte az a tudat, hogy milyen mennyei teste lesz. Nem teljesedett be a szolgálatával, a csodákkal, jelekkel, megtérésekkel, hanem azt várta, hogy megkapja azt a testet, a halottak feltámadásában reménykedett. Akik most a Mennyben vannak de a testüket még nem kapták vissza, szintén várják a feltámadást. Isten így teremtett minket, a szellemit és a fizikait bennünk integrálta Isten, ezért nekünk az igazi létformánk hogy testben létezünk. Az a dicsőség, ami most a mennyei lényeknek van, nem azonos azzal, amit az emberek akkor kapnak, amikor visszakapják a testüket.

A Fiú először visszakapta a testét, majd testben dicsőítette meg az Atya. Jézus nem földi testben, hanem fizikai testben van fent az Atya jobbján, és így látják azok, akik a mennyben vannak. Őt látva számukra is erős a reménység, hogy vissza fogják kapni a testüket Mivel az emberek a bűnt testben követik el, a testben kell a büntetést elszenvedni. A pokolban nincs testük, ezért Isten fel fogja támasztani a halottakat, és abban a testben bünteti meg őket Isten, amiben a bűn elkövették. Velünk kapcsolatban pedig mivel odaszántuk a testünket igazság fegyvereként, testben fog minket Isten megdicsőíteni. Ebben rendkívül szilárd meggyőződésre kell jutni. Ez a kereszténység szíve. Ha Jézus feltámadásában hiszel, akkor van üdvösséged. Ha nem, akkor nincs. Nem elég hinni Jézus halálában, bűnért való áldozatában, ami személyes. Az üdvösség az, hogy valaki hisz Jézus feltámadásában és ezt szájával kis is mondja. Ennek a tagadása vagy kételkedés olyan, mintha valaki Isten mindenhatóságában nem hinne. Az a hit, amely a feltámadásra vonatkozik, az az üdvözítő hit. Engedd, hogy a Szent Szellem levetítse neked, hogy milyen volt Jézus Krisztus a feltámadása után, hogy telt el az a 40 nap.

Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine