Idézet

"A keresztény élet lényege nem az erkölcs, nem a morál, nem az erkölcsi szabályok, parancsok, a keresztény élet lényege szellemi szinten van. Kereszténynek lenni egy szellemi, természetfölötti állapot, amiből fakadnak erkölcsi következmények, de az egésznek a forrása, a gyökere szellemi. Igazi kereszténnyé akkor válik valaki, amikor szellemi, természetfölötti szinten él, be van kapcsolódva a szellemi, mennyei valóságba, abban mozog, abban él, onnan veszi minden erejét, a Szent Szellemből és EBBŐL fakad, hogy erkölcsileg bizonyos dolgokat nem tesz meg, bizonyos dolgokat pedig megtesz. De nem az a keresztény élet végső értelme, hogy erkölcsös emberek legyünk, ezt meg lehet csinálni kereszténység nélkül is, viszont ez élvezhetetlen önmagában. Akkor válik a keresztény élet élvezhetővé, értékessé, tartalmassá, vidámmá, boldoggá, amikor a Menny áll az egész keresztény élet középpontjában.És az összes egyéb erkölcsi szabályt részben azért tesszük, mert ez fakad a mennyei hangulatból. Aki mennyei hangulatban van, az nem tudja utálni a másik embert, az nem tud tartósan neheztelni, mert a mennyei hangulatú emberek jó hangulatú emberek.

Ha tele vagyunk Szent Szellemmel, akkor a Szellem gyümölcsei kiütköznek rajtunk, és az ilyen ember nem tud kárt, sérelmet okozni embertársainak. Ezért fontos, hogy egyre többször legyünk tele Szent Szellemmel, mert ebből fakadóan, magától értetődően fogjuk nem áthágni az erkölcsi törvényeket. Aki a kereszténység lényegét az erkölcs megtartásában látja, az törvénykező emberré válik. Az ilyen embereken nem látod a Szellem gyümölcseit, nem látod rajta az örömöt, szelídséget, szeretetet, jókedvet, szívességet, inkább a komorságot, türelmetlenséget, szűkkeblűséget.

Nagyon fontos az erkölcs, de nem az a kereszténység legmagasabb értéke, a legmagasabb értéke a szellemi, természetfölötti szinten mozgó élet, a Mennyhez való kötődés. A keresztények nagyon sokat tudnak a természetfölöttiről, megtanulják, hogy vannak angyalok, vannak démonok, van Szent Szellem, de a keresztények legnagyobb része ennek ellenére nem látja, nem tud a szellemvilágban mozogni, nem él benne, sete-suta benne. Pedig a kereszténység lényege, hogy a természetfölötti világban, a Menny oldalán megtanul mozogni, megtanul cselekedni. Az imádkozás nem azt jelenti, hogy teljesítünk egy követelményt, hanem az imádkozás azt jelenti, hogy belépsz a természetfölöttibe, ott bizonyos dolgokat megfogsz és átraksz máshova, átrendezed a dolgokat."

Ruff Tibor, Németh Sándor tanítása alapján