Jézus Krisztus feltámadása és megdicsőülése 2.

Luk 24. Ez még nem dicsőített, hanem feltámadott test. Megdicsőülés után a test külső megjelenési formájában van változás. A feltámadott testben nem volt még ilyen változás, ezt az emmausi tanítványok esete is bizonyítja. Az Isten által feltámasztott test (amelyben metamorfózis, nem a naini ifjú v. Lázár esete) között nincs látható kapcsolat. Jézus hívta fel a figyelmet erre a titokra. Jézus kérte, hogy vizsgálják meg. A feltámadott testnek is van csontja, és van húsa. Nem volt a testében érzékelhető különbség. Hordozta magán azokat a stigmákat, amelyeket ejtettek rajta. Az emmausi tanítványok azt hitték, hogy egy átlagemberrel van dolguk. Belső szerkezetében volt a különbség: nem volt benne vér. Képes volt arra, hogy egyik pillanatról a másikra el tudott tűnni. Ez nem ugyanaz, mint mikor az angyalok képesek láthatóvá válni. Az ember feltámadott testének alapállapota az, hogy látható, a fény megtörik rajta, csak képes láthatatlanná válni. Ott marad az illető, de láthatatlanná válik. Az emmausi tanítványok azt hitték, hogy már nincs ott Jézus, de ott volt még, csak láthatatlanná vált. Nem azt jelenti, hogy nem volt ott, hanem rendelkezett olyan tulajdonságokkal, hogy az ember szemének nem érzékelhető. Amikor megjelent közöttük, az sem jelentette azt, hogy addig nem volt ott. Ez a szabadsághoz hozzátartozik. Nincs kitéve figyelemnek, kontrollnak. Képes volt arra, hogy fizikai ételt vegyen magához, de maga az anyagcsere nem létezik. A földi test gyalázata az anyagcserével van összefüggésben. A feltámadott testben nem lesz anyagcsere! Mivel az evés az közösség, lesz pl. a Bárány Vacsorája. Jézus ezt fontosnak tartotta részletesen bemutatni, az evangéliumok még a menüvel is foglalkoznak. A feltámadott test nem ismeri az éhség fogalmát, így böjtölni sem tudsz majd.

Összehasonlítása a két testnek:

1 Kor 15,42-50. Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéke test, és van lelki test is. Így van megírva: Lőn az első ember, Ádám élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is, és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

romlandóság – romolhatatlanság
gyalázatosság (fáradtság, alvás) – dicsőség
lelki test (pszichikai: az embernek állandóan turbóznia kell magát, hogy szellemben maradjon, imádkozni kell, Igét olvasni, dicsérni az Urat. Ezek hiányában a psziché a szellemedet elválasztja Istentől, a láthatatlan világ elhomályosodik, nem lesz jelentős. Figyeld meg, hogy hogyan állsz a feltámadáshoz. Pszichikai szinten ezek nem érintenek meg, nem foglalkoztatnak.) – szellemi test (a látható világ elhomályosul, egyértelmű annak múlandósága, árnyéknak tűnik, a Mennyben egyértelműen látszanak a valóságos értékek)
földi (azért ragaszkodunk ennyire a földhöz, mert ebből vétettünk) – mennyei

A feltámadott test nem megdicsőített test. A feltámadás nem azonos a megdicsőítéshez.

Apcsel 2,33-36. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszíttettetek.

Zsolt 110,1-2. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Megdicsőítés: a messiásnak alá van rendelve. Fel van magasztalva minden fölé, az ellenség fölé is. Amikor Jézus feltámadott a halálból, még nem lett alárendelve minden. Legyőzte a halált személyes szinten. Objektíven a halált azonban, ami a te és én életemre szabadító erővel hat, akkor győzte le,amikor megdicsőült. Feltámadásakor nem lett még a sátán fölé rendelve. Erre akkor került sor, amikor felment a mennybe és bemutatta az engesztelést. Isten mindent ekkor a lába alá vetett. Ekkor kezdődött Jézus életében az uralkodás és a taposás. (1 Móz 3,15: És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.)

Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine