"Globális világunk a nyugati civilizáció zászlóshajóját követve megállíthatatlanul száguldani látszik végzete, az Isten Törvényének teljes elutasítása és az ezt elkerülhetetlenül követő isteni ítélet felé. Vagy mégsem? Évszázadunk legfontosabb kérdése ez. A fiatal nemzedékre általánosan jellemző az apokaliptikus tudat, akár keresztényekkel, akár nem hívőkkel beszélgetünk. Nehéz az embernek úgy építenie a jövőjét, hogy azt közben teljesen bizonytalannak kell látnia. De mit tehetünk?
A Biblián végigvonuló általános törvényszerűség, hogy Isten a már kinyilatkoztatott ítéletét is mindenkor elhalasztja, ha üzenetére az emberek megtéréssel válaszolnak. Az, hogy a jelenlegi világkorszak nem békés úton fejlődik bele az Isten elérkező világbirodalmába, hanem annak a végsőkig ellenáll, és ezért utóbbi erőszakos úton, apokaliptikus katasztrófasorozattal érkezik el, porrá zúzva a mostani világrendszert, egyértelműen ki van nyilatkoztatva a Szentírásban, ez nem vitatható. Hogy ez mind előjeleit, mind idejét tekintve egyértelműen a küszöbön áll, szintén igen nagy valószínűséggel kijelenthető. De a Biblia egésze által tanított isteni bánásmód még adhat egy halvány reményt az ítélet elodázhatóságára. Ez pedig minden esetben kellő számú ember megtérésén múlik. Szodomát Isten tíz igaz emberért megkímélte volna; Jónás biztos szavakkal jelentette be Ninive negyven nappal későbbi pusztulását, az mégis megmenekült, mert a város megtért az üzenet hatására; Illés hasonlóképp kijelentette Akháb király büntetését, de annak megtérése miatt az egy teljes nemzedékkel elhalasztódott; és ugyanez történt Jósiás királlyal, akinek radikális megtérése és a nép megtérítésére tett kísérlete szintén egy teljes nemzedéknyi haladékot szerzett a már visszavonhatatlanul kijelentett babiloni fogságravitel előtt. „Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját…” – mondja Ámós próféta, hiszen az rettenetes lesz: az emberiség túlnyomó része elpusztul a kataklizmákban, és az emberi élet minden közösségi-társadalmi strukturális kerete és rendje menthetetlenül felbomlik, széthullik. Nem vall egészséges lélekre, ha valaki erre vágyik. Isten Birodalmát nagyon várjuk, de az előtte lévő katasztrófasorozatról jól mondják a rabbik: „Nagyon várom a Messiást, de nem akarok azokban a napokban itt élni a földön, amikor eljön.” Minden olyan fiatalnak tehát, aki szeretné a saját életét még viszonylag normális körülmények között leélni, egyetlen alternatívája marad: az Evangélium nagyon hatékony hirdetése minden embernek. Egyrészt mindig is egyértelműen ez volt az Egyház legfőbb feladata (amelyet gyakran elhanyagolt); másrészt ez az egyetlen esély arra, hogy – ha kellő számban reagálnak pozitívan – a vég ideje tovább halasztódjon. Aztán hogy eléri-e ezt a célt a világevangelizáció, vagy már csak tanúságtételül lesz, hogy senki ne mondhassa védekezésül az ítéletkor: nem tudtam – ez egyelőre Isten titka mindannyiunk előtt.
A Szerkesztőség"
