Lássunk néhány idevágó igehelyet. Nézzük meg a Zsoltárok 35:26-27 verseket:
„Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.”
Dávid azt mondja: „OK, az ördög mozgolódik, de szégyent fog vallani. Meg fog szégyenülni. Teljesen össze fog zavarodni, és mindenki, aki mellettem áll, kezdje el dicsérni az Urat velem együtt.”
A 70. zsoltárban ugyanezt az ígérete találjuk:
„Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” (Zsoltárok 70:2-4)
Dávid zavart okozott az ellenség soraiban Isten népének dicséretén keresztül.
De nézzük csak a 109. zsoltárt:
„Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsoltárok 109:29-30)
Dicsérd Isten! Isten népének dicséretei a szégyen köpenyébe burkolják az ellenfelet. Isten dicsérete nem csak követi az ellenség összezavarását és legyőzését; meg is előzi azt. A dicséret erőteljes fegyver az ördög erejével szemben.
Kötözd meg a hatalmast, és rabold el a kincseit
De térjünk vissza a 2Krónika 20-hoz:
„Mire a júdabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. Akkor odament Jósafát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt.” (2Krónika 20:24-25)
A dicséret megkötözte és megverte az ellenséget, Isten népe pedig bement a házába és lerombolta. Először megkötözöd az ellenséget, ebben az esetben a dicséret segítségével, majd kirabolja a házát (Máté 12:29, Márk 3:27). Bementek az ellenség táborába és kirabolták őket. Manapság az ördög rengeteg értékes dolgot birtokol, ami Isten népéé. Amikor legyőzzük a „királyokat”, akkor kiraboljuk a házukat is, elvesszük az értékes ékszereket és gyémántokat, amiket most az ördög tart a markában. Raboljuk ki a házát!
Erről eszembe jut a megváltás egy erőteljes ígérete az Ézsaiás 45-ben, amit az Úr Círusnak tett:
„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” (Ézsaiás 45:2-3)
Isten ércajtókat tör be, és vaszárakat ver le azért, hogy megszabadíthassa népét az ördög fogságából. De nem áll itt meg. Célja van a győzelemmel: fel akarja tárni a „sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat”, amelyek benned vannak. Látod, Isten meglátja a benned elrejtett aranykincset, és azért akarja legyőzni az ellenséget, hogy ez a rejtett kincs napvilágra kerüljön, és te használhasd azt.
„A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is.” (2Krónika 20:26)
Dicsérték az Urat az ütközet előtt, dicsérték Őt a csata közepette, és a győzelem után megint dicsérték! Ilyenek voltak az ószövetségi emberek egy győztes csata után. Az életük rendben volt: a prioritásaik rendben voltak. Kitakarították a szemetet az életükből, és keresték az Urat. Igazságban éltek. Szolgálták Istent, imádták Őt teljes szívükből.
Tehát amikor eljött végre a csata napja, kiálltak az ellenség elé, akiről már a dicséretben szóltak, mert ilyen volt az életvitelük, ilyen volt a napi gyakorlatuk. Felkészültek. Semmi újdonság nem volt abban, amikor Isten azt mondta nekik, hogy álljanak ki az ellenséggel szemben, és a dicséretet harci fegyverként alkalmazták.
„Azután visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az Úr: megszabadította őket ellenségeiktől. És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az Úr házához. Az Istentől való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen.” (2Krónika 20:27-29)
Vedd észre, hogy ez nem csak egy győzelem volt, hanem győzelmek sorozata. Júda győzelme félelmet keltett a királyságok szívében, akik tanultak ebből a győzelemből. Valamennyi szomszédjuk hallotta, hogy Isten harcolt Izraelért. Láthatod, milyen szintű vereséget szenvedett az ellenség. Nem csak az ellenük támadó ellenség feletti győzelem volt, hanem elejét vette a környező királyságok minden Izrael ellen irányuló tervének és mesterkedésének. Gondold csak el, milyen hatása van ennek a szellemi életünkre!
Szentek, gondoljatok a dicséret erejére! Láthatjuk, mit cselekszik Isten a Szelleme által értünk a mennyi birodalomban. Látjuk, mi megy végbe, amikor dicsérjük Istent. A dicséret elemi és létfontosságú dolog. Nagyon fontos!
„Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.” (2Krónika 20:30)
Jósafát ellensége legyőzetett. Ennek az lett az eredménye, hogy békesség volt az egész királyságban. Az egész királyság megpihent. Látod, micsoda győzelmet tartogat Isten számunkra? És a fegyver, amely ezt a győzelmet elhozta nem más, mint a dicséret.
Nagy kell értékelnünk a dicséret erejét! Jósafát történetével Isten bepillantást engedett abba, milyen munkát végez valójában a dicséret a mennyei birodalomban. Véssük ezt a leckét a szívünkbe azért, hogy a dicséret életformánkká váljon, valódi dicséret legyen, és még akkor is dicsérd az Urat, amikor már az ágyadban fekszel.
Most nem egy „felvett” szokásról beszélek, nem a test cselekedetéről. Én egy olyan dologról beszélek, ami e legbensőnkből fakad. Arról beszélek, hogy annyira telve vagy azzal, mit jelent számodra Isten és az Ő jósága, hogy nincs olyan edény, ami elég nagy és erős lenne ahhoz, hogy a belőled fakadó dicséretet megtartsa.
Összegzés
Semmilyen körülmények között ne engedd, hogy az ellenség elrabolja a fegyvereidet. Nem veheti el a fegyvereinket tőlünk. Nem számít, mit mondanak mások, hogyan gúnyolnak ki bennünket azért, mert dicsérjük az Urat, táncolunk és énekelünk előtte. Ne félj, ne bátortalanodj el! Ne érezd kényelmetlenül magadat! A szégyenünket és zavarunkat az ördög arra használja, hogy megfosszon minket a fegyvereinktől, amelyek erőteljesek az ördög és a démonok ellen.
A dicséret hatalmas fegyver. Hatékonyan kell használnunk, a megfelelő időben a gonosz erőivel szemben.
Ámen!
Fordította: Berényi Irén
