Louisianában, New Orleansban tartottunk egy szemináriumot a szabadulásról. Az első szolgálat végén egy házaspár jött oda hozzánk. Úgy tűnt, hogy a feleség gyermeket vár.
- Mikorra várják a babát? – kérdezte Ida Mae.
- Már tizenkét hónapja terhes vagyok – mondta a hölgy. – Minden nap órákat töltök azzal, hogy megvalljam, él a gyermekem. Miután az utolsó gyermekünk megszületett, úgy döntöttünk, nem szeretnénk több gyermeket. A férjem vaszektómiát is csináltatott. Aztán rájöttünk, hogy ez rossz döntés volt, hittel kértük, hogy a vaszektómia forduljon vissza, és én hit által terhes legyek.
Ez az a gyülekezet volt, amelynek a pásztora lelkes híve lett egy prominens hitoktatónak, aki aztán elsodródott. A pásztor tévútra vezette a gyülekezetét. Az egész gyülekezet hatalmas várakozással figyelte a hölgy elhúzódó terhességét. Össze voltak zavarodva, de nem akartak szembesülni azzal a lehetőséggel, hogy valami nem félrement. Nem érezte a hölgy, hogy a baba mozogna, tehát az egész gyülekezet a magzat életéért imádkozott.
Ida Mae, aki nagyon pontosan fogalmazott a szellemekkel kapcsolatosan, és kitűnően felismerte őket.
- Önnek álterhessége van – mondta. Tapintatosan és gyengéden kimondattuk a házaspárral az álterhességet, és megparancsoltunk a szellemnek, hogy távozzon. Hatalmas csoportosulás támadt körülöttünk, mindenki kíváncsi volt a szolgálatunkra.
A következő este a szolgálat megkezdése előtt a hölgy azonnal megkeresett bennünket. A hasa teljesen lapos volt, már nem kismamaruhát viselt. Démonikus álterhessége volt. Idéztük neki a Szentírást: „Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk”. (Ézsaiás 26:18)
Vajon az istenhit képes visszafordítani a vaszektómiát? Természetesen! Isten számára nincs lehetetlen! Adhat-e a hit gyermeket egy olyan asszonynak, akinek nemzőképtelen a férje? Igen. Minden lehetséges annak, aki hisz! Ebben az esetben az volt a probléma, hogy ez a házaspár nem hitben járt, de kötelességüknek érezték, hogy fenntartsák a hit látszatát azért, hogy a pásztoruk és a gyülekezet, amelyhez tartoztak, elfogadja őket. Tehát az úgynevezett hitük csupán feltételezés volt.
A házaspár nagyon megkönnyebbült, amikor ez a kutyakomédia véget ért, és ugyanígy érzett a pásztor és az egész gyülekezet. Hálájuk kifejezéseként a házaspár ajándékokkal halmozott el bennünket. Miután eljöttünk tőlük, postán is küldtek nekünk ajándékokat.
A megtévesztés egy erőteljes csapda, amit az ördög arra használ, hogy tévutakra vigyen bennünket, és a hitünk hajótörést szenvedjen. Nem csoda, hogy ekkora szükség van a szellemek ismeretére és felismerésére. Szeretettel meg kell osztanunk ezt az igazságot azokkal, akik a sátán megtévesztésének csapdájában vergődnek.
DISZNÓ A KONYHÁBAN
Az angliai Croydon pásztora, John Edwards Lengyelország felé tartott autójával. Éppen a csehszlovák határon kelt át. Ez az 1980-as években volt, a kommunista rezsim idején. A táskájában ott lapult a „Disznók a szalonban” című könyvünk egy példánya. A kommunista határőröknek mindenfajta irodalom gyanús volt, főleg, ha vallásos tartalmú irodalomról volt szó. A határőr megtalálta a könyvet, és megkérdezte, miről szól. John nem beszélte a cseh nyelvet, a határőr nem tudott angolul, csak németül. John is beszélt egy keveset németül, tehát megpróbáltak német nyelven kommunikálni egymással. John tudta, hogy a disznó németül „swine”, de nem tudta, hogy mondják a „szalon” szót németül, ezért a „konyha” szóval helyettesítette, és így fordította a könyv címét: „Disznók a konyhában”.
- Ja, akkor ez egy szakácskönyv – válaszolta a határőr. - Akkor minden rendben.
Tehát a Disznók a szalonban szakácskönyvként vált ismertté; szuper ötleteket találsz benne ahhoz, hogy kell ördögöt roston sütni!
Fordította: Berényi Irén
