2019. május 16., csütörtök

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 12.

Elutasítottság, hiba és igazságtalan hasonlítgatás

"Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem [gyermekének fogad]."
Zsoltárok 27:10.

Az elutasítottság depresszióhoz vezet. Ha elutasítanak az olyan, mintha eldobnának, mint egy értéktelen vagy szükségtelen vacakot. Elfogadásra lettünk teremtve nem elutasításra. Az elutasítottságból fakadó érzelmi fájdalom az egyik legégetőbb fájdalom. Különösen, ha olyan valakitől jön, akit szeretünk, vagy azt gondoljuk, hogy szeret bennünket, például szülőktől vagy házastárstól.

Egyszer találkoztam egy asszonnyal, aki legtöbbször mélyen depressziós volt, bár keresztény volt és egy kedves családja volt. A depressziója abban gyökerezett, hogy örökbefogadták. Azt mondta, hogy mélyen legbelül azt érzi, hogy valami nincs rendben vele, mert őt nem akarták. Úgy fejezte ezt ki, mintha egy nagy lyuk lenne a szívében, amit semmi sem tud betölteni.

Elszántan akart szeretetet kapni Istentől. Kihangsúlyozom a „kapni” szót, mert sokan mentálisan elfogadják, hogy Isten szereti őket, még ki is mondják, az életükben azonban ez nem válik valósággá.

A Zsoltárok 27:10-ben azt olvassuk: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem [gyermekének fogad].”

Isten elfogadta őt és nagyon szerette, ő azonban tönkretette az életét azzal, hogy valami olyanra vágyott, ami soha nem volt az övé – a természetes szüleinek a szeretetére.

A vágyakozás depresszióssá tette. A sátán kihasználta a lehetőséget, és az érzelmei által kinyitott ajtón át besétált az életébe, amikor a hölgy még fiatal volt. A depresszió szokásává vált. Már annyira hozzászokott ehhez az érzéshez, hogy nagyon könnyedén mozgott a régi negatív érzések között.

Amikor Jézus megszabadít minket a bűneinkből, az érzelmeinkben nem megy végbe a szabadulás. Még mindig „érezzük” a negatív dolgokat. De abban a pillanatban, amikor üdvösséget nyerünk – amikor elfogadjuk Jézus Krisztust Urunknak és Szabadítónknak és hiszünk Benne – megkapjuk a Szent Szellem gyümölcseit.

Az egyik gyümölcs az önuralom gyümölcse (Galata 5:23). Ez az a gyümölcs, ami megszabadít minket a negatív érzelmektől. Amint megismerjük, mit mond Isten Igéje az érzelmekről, akkor a Szent Szellem segítségével ellenőrizni tudjuk a negatív érzelmeinket, és nem hagyjuk, hogy kifejezést nyerjenek a testünkön keresztül, amely már Jézus Krisztusé.

Ez a fiatalasszony, bár keresztény volt, a test uralma alatt élt, a szokásait követte. El kellett kezdenie átvenni azt a személyes értéket, amely abból a tényből fakad, hogy Jézus annyira szerette őt, hogy kész volt meghalni érte, és fel kellett hagynia a szeretetlenség érzésével, amiért a szülei nem tartották meg őt. Végül győzedelmeskedett, de kemény küzdelem volt.

Ha érezted már depressziósnak magadat, elképzelhető, hogy ez az érzés az elutasítottságból fakad. Természetesen nem egyszerű az elvetettségből megszabadulni, de képesek vagyunk rá Jézus Krisztus szeretete által.

Az Efézus 3:18-19-ben Pál azért imádkozott, hogy az egyház megtapasztalhassa „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”. Úgy gondolta, hogy ez a tapasztalat minden ismeretet felülmúl.

Figyelj arra, Isten milyen módon mutatja meg neked az Ő szeretetét, és akkor legyőzni az emberektől jövő elutasítottságot.

Miközben ezt a fejezetet írtam, egy ismert pásztor hívott telefonon. Mindig nagyszerű istentiszteleteket tartott a gyülekezeti házában, de nem volt hajlandó átengedni az épületet másoknak, hogy ott szolgáljanak. Nekem sem engedte meg soha, hogy konferenciát tartsak a teremben, és most azzal hívott fel, hogy Isten azt helyezte a szívére, hogy engedje meg, hogy használhassuk az épületet!

A szolgálatom már kinőtte azt a gyülekezeti házat, amit korábban használtunk, és azon gondolkodtunk, hogy egy nagyobb épületet kell használnunk, mert nem fértünk el. Az egyetlen megoldásnak a szabadidőközpont kibérlése tűnt, ami eléggé költséges bürokratikus folyamat.

Gyakran történik meg velünk, hogy egyszerűen elmegyünk dolgok mellett, anélkül hogy észrevennénk, ezzel Isten az irántunk érzett szeretetét mutatja ki. Amikor Isten valami szívességet tesz nekünk, azzal azt mutatja meg nekünk, mennyire szeret bennünket. Szeretetének számtalan módja van; nincs más dolgunk, mint odafigyelni rá. Ha felismerjük Isten szeretetét, megszabadulunk a depressziótól.

Ha az emberek elutasítanak is, Jézus odafigyel rád.

A Lukács 10:16 a következőket írja: „Aki titeket [tanítványokat] hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.”

Gondolj csak bele: ha valaki elutasít bennünket, Jézust magát utasítja el. Gonosz dolog az, amikor az egyik ember elutasítja a másikat. A Jakab 2:8-9 arra tanít bennünket, hogy a szeretet az új törvény, „de ha személyválogatók (előítélettel telve) vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.” Megszegjük a szeretet törvényét.

Az elutasítás gonosz dolog, nem szabad engednünk, hogy az ördög irányítsa az érzelmeinket, és lenyomjon bennünket. A Róma 12:21-ben azt olvassuk: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.”

Az arcodon levő mosoly és az öröm nagyon jó dolog, segítségükkel leküzdheted az elutasítás ördögét, a depresszió okozóját.

Fordította: Berényi Irén