Nem sokkal az első könyvem – Disznók a szalonban – megjelenése után meghívtak egy beszélgetésre egy keresztény tévécsatornához. Amikor megérkeztünk a stúdióba, a legnagyobb megdöbbenésünkre a felelős programigazgató nem hitt abban, hogy egy kereszténynek lehetnek démonai. Megtiltotta, hogy a szabadításról beszéljünk, ő maga pedig a kamera mögött kuporgott, azt lesve, nem említjük-e a szabadítást az élő adásban. Nagyon elkeseredtünk a dolgok pillanatnyi állása miatt, és úgy éreztük, feleslegesen jöttünk el az interjúra. Istennek azonban más tervei voltak számunkra.
A stúdió felé menet az egyik titkárnő megállított minket, tudva, hogy egy szabadító szolgálat képviselői vagyunk. Arra kért, hogy szolgáljunk felé. Meghívtuk őt a szállodai szobánkba. Odakészítettük elé a szemetestartályt és egy csomó papír-zsebkendőt, minden eshetőségre felkészülve.
Az abortusz szelleme volt érzékelhető.
- Átesett abortuszon? – kérdezte Ida Mae.
- Igen. Háromszor – válaszolta.
Elmagyaráztuk neki, hogy az abortusz gyilkosság, tehát ki kell hívnunk belőle az abortusz és gyilkosság szelleminek csapatát. Azután bűnvallást tett, és imában kértük az Urat, hogy bocsásson meg neki.
Amikor Jézus nevében utasítottuk az abortusz és a gyilkosság szellemét, hogy hagyják el a testét, a nyaka annyira megduzzadt, hogy a nyakán és az arca alsó részén futó vékony erek elpattantak. Fulladni kezdett, nem kapott levegőt. Az a néhány másodperc örökkévalóságnak tűnt, miközben mi folyamatosan utasítottuk a démonokat arra, hogy távozzanak. Hirtelen egy nagy valami repült ki a szájából, és a szemeteskosárba esett. Mindhárman a kosár fölé hajoltunk, hogy lássuk, mi az. A legnagyobb megdöbbenésünkre egy ezüstdollár nagyságú friss vért láttunk, mellette pedig egy körülbelül 7 centiméter nagyságú, szabályos alakú embrió feküdt. A hölgy megdöbbent:
- Önök is látják, amit én látok?
Megpróbáltunk normális arcot vágni, és úgy viselkedni, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.
- Ez biztosan nem a gyomromból jött ki, mert hét órája egy falatot sem ettem
- Nem, az az ön torkában növekedett – nyugtattam meg a hölgyet.
A démonok testet öltöttek! A friss vörös vér a gyilkosság szellemét jelentette. Az embrió az abortusz szelleme volt.
Amikor Ida a mosdóba öntötte az embriót és lemosta vízzel, közelebbről is megvizsgálta. Kétségkívül egy tökéletesen formált embrió volt!
Kérdésünkre a hölgy elmondta, hogy ő és a családja spiritizmussal foglalkoztak, amelynek során arra biztatták a szellemeket, hogy öltsenek testet. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a spiritualizmussal való kapcsolat miatt materializálódtak a démonok. A szabadító szolgálat mindig bővölködik kihívásokban és meglepetésekben!
Mindazok, akik végrehajtják az abortuszt, közreműködnek benne, egyetértenek vele, ugyanúgy vádolhatók gyilkossággal. A szabadítás várja azokat a bűnösöket, akik megtérnek, és elfogadják Isten megbocsátását.
ROSSZUL MEGVÁLOGATOTT SZAVAK
Szeretnék most egy vicces történetet megosztani, ami azért történt velem, mert rosszul választottam meg a szavaimat. A sógorom, Willard velem együtt szolgált egy kedves kis hölgy felé, aki a gyerekszolgálatot vezette abban a gyülekezetben, amelynek korábban a pásztora voltam. Egészen jól ment a szabadítás egészen addig, amíg nem érzékeltem a paráznaság szellemét.
- Paráznaság szelleme, azonnal hagyd el az ő testét! – parancsoltam a szellemnek. A szellem hatására azonban a hölgy kinyújtotta a kezét, és csábítóan simogatni kezdte a karomat.
- Vedd le rólam a kezedet, te tisztátalan szellem! - parancsoltam. A hölgy egy pillanatra visszahúzta a kezét, aztán újra a tapogatózva kezdte keresni a kezemet. Miután háromszor megdorgáltam a parázna szellemet, Willard keze után kezdett tapogatózni (a testvérnő szeme végig csukva volt). A démon aztán mézédes hangon így édelgett:
- Oh, Willard, te olyan jóképű férfi vagy!
Én ezután így vágtam vissza:
- Hallgass már el, te hazug szellem!
Furcsa kifejezés jelent meg Willard arcán, és felháborodást színlelve csak annyit mondott:
- Átállok!
A szerző megjegyzése: a paráznaság szelleme a hölgy fantáziáján keresztül lépett be: más férfiakkal létesített kapcsolatokba képzelte bele magát, a férjét megcsalva.
Fordította: Berényi Irén
