A társadalom által úgy lettünk beprogramozva, hogy mindenáron győzni kell, és a siker azt jelenti, hogy az életed mentes a sikertelenségtől. Én azonban úgy gondolom, hogy a bukás hozzátartozik a valódi sikerhez.
A következőket értem ez alatt: az élete során mindenkinek meg kell tanulnia néhány dolgot. Ezek egyike az alázat. Az alázat nem automatikus dolog; valamennyiünkben nagy adag büszkeség lakik. Néhány sikertelenség pillanatok alatt megtanítja nekünk, mi is az alázat!
Péter erőteljes apostol volt. Mondhatjuk, hogy sikerember volt, és eljutott a csúcsra – engedelmes volt az Úrnak, hagyta, hogy Isten hatalmas dolgokat cselekedjen rajta keresztül. Péter azonban hatalmas hibát követett el, amikor háromszor tagadta le, hogy ismerte Jézust.
Pál is Isten rendkívüli embere volt, mégis beismerte gyengeségeit, Dávid hatalmas király, zsoltáros és próféta volt, de hibázott, amikor házasságtörést követett el Betsabéval, majd megölette a férjét, Uriást.
Nagyon sikeres a szolgálatom, pedig biztosan rengeteg hibát követtem el, többször is elbuktam, amíg elértem idáig. Volt, amikor úgy éreztem, Isten hangját hallom, de aztán rájöttem, hogy mégsem. Olyan dolgokba kezdtem, amelyek nem Istentől valók voltak, de aztán ki kellett hátrálnom belőlük, ami néha nagyon kellemetlen volt. Nem olyan szeretettel és irgalommal fordultam az emberek felé, mint Jézus tette volna.
A sikertelenségek elkeserítettek, elbátortalanítottak, gyakran depresszióssá is tettek. Gyakorlatilag ez egy természetes reakció volt részemről mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy Isten arra használja a gyengeségeimet, hogy a jellememet fejlessze, jobb emberré tegyen.
Senki sem bukik el addig, amíg próbálkozik. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy a sátán okozhat kellemetlen perceket nekem, de soha nem győzhet le. Ha valami nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy egy csődtömeg vagy. Meg kell tanulnunk különválasztani a cselekedeteinket a személyiségünktől. Lehet, hogy nem sikerül az, amit csinálok, attól még nem vagyok csődtömeg. Isten gyermeke vagyok, aki folyamatosan az Ő képére változik, dicsőségről dicsőségre (lásd 2Korinthus 3:18)
Nem a sikertelenség okozza a depressziót, hanem a sikertelenséghez való hozzáállásunk. Ha hiszünk abban, hogy Isten nagyobb, mint a hibáink, akkor a hibák nem tudnak leuralni bennünket. A gyengeségünk csak lehetőség Isten számára ahhoz, hogy megmutassa az erejét.
A Róma 5:20-ban a következőket olvassuk: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”. Hogyan lehet sikertelen valaki egy ilyen rendszerben, amely érte működik?
Ne ess depresszióba a gyengeségeid és sikertelenségeid miatt. Örülj, mert tudnod kell, hogy Jézusnak köszönhetően nem kell ott maradnod. Ha valaki Isten nélkül éli az életét, számára nem marad más választás, mint depresszióba esni egy sikertelenség miatt, mi azonban Jézushoz mehetünk. Ez a tudat boldoggá tesz minket, nem szomorúvá!
Ne feledd, Isten nem lepődik meg semmin. Tudta, kit választ, amikor téged választott, ugyanúgy, mint ahogy azzal is tisztában volt, kit választott, amikor engem választott. Az Efézus 1:4 azt írja: „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” Már akkor ismerte valamennyi gyengeségünket, hibánkat, és bármiben elbukunk, Ő akkor is azt mondja: „Szükségem van rád!” Az Efézus 1:5 szerint Ő előre elhatározta, hogy gyermekeivé fogad bennünket.
Ami engem illet, nagyon boldog vagyok – Isten az édesapám! Ha Isten mellettünk áll, a végén minden jóra fordul. Tehát most örülj, és ne vesztegesd az idődet a szomorkodásra!
Fordította: Berényi Irén
