Megjelent!

"Globális világunk a nyugati civilizáció zászlóshajóját követve megállíthatatlanul száguldani látszik végzete, az Isten Törvényének teljes elutasítása és az ezt elkerülhetetlenül követő isteni ítélet felé. Vagy mégsem? Évszázadunk legfontosabb kérdése ez. A fiatal nemzedékre általánosan jellemző az apokaliptikus tudat, akár keresztényekkel, akár nem hívőkkel beszélgetünk. Nehéz az embernek úgy építenie a jövőjét, hogy azt közben teljesen bizonytalannak kell látnia. De mit tehetünk?

A Biblián végigvonuló általános törvényszerűség, hogy Isten a már kinyilatkoztatott ítéletét is mindenkor elhalasztja, ha üzenetére az emberek megtéréssel válaszolnak. Az, hogy a jelenlegi világkorszak nem békés úton fejlődik bele az Isten elérkező világbirodalmába, hanem annak a végsőkig ellenáll, és ezért utóbbi erőszakos úton, apokaliptikus katasztrófasorozattal érkezik el, porrá zúzva a mostani világrendszert, egyértelműen ki van nyilatkoztatva a Szentírásban, ez nem vitatható. Hogy ez mind előjeleit, mind idejét tekintve egyértelműen a küszöbön áll, szintén igen nagy valószínűséggel kijelenthető. De a Biblia egésze által tanított isteni bánásmód még adhat egy halvány reményt az ítélet elodázhatóságára. Ez pedig minden esetben kellő számú ember megtérésén múlik. Szodomát Isten tíz igaz emberért megkímélte volna; Jónás biztos szavakkal jelentette be Ninive negyven nappal későbbi pusztulását, az mégis megmenekült, mert a város megtért az üzenet hatására; Illés hasonlóképp kijelentette Akháb király büntetését, de annak megtérése miatt az egy teljes nemzedékkel elhalasztódott; és ugyanez történt Jósiás királlyal, akinek radikális megtérése és a nép megtérítésére tett kísérlete szintén egy teljes nemzedéknyi haladékot szerzett a már visszavonhatatlanul kijelentett babiloni fogságravitel előtt. „Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját…” – mondja Ámós próféta, hiszen az rettenetes lesz: az emberiség túlnyomó része elpusztul a kataklizmákban, és az emberi élet minden közösségi-társadalmi strukturális kerete és rendje menthetetlenül felbomlik, széthullik. Nem vall egészséges lélekre, ha valaki erre vágyik. Isten Birodalmát nagyon várjuk, de az előtte lévő katasztrófasorozatról jól mondják a rabbik: „Nagyon várom a Messiást, de nem akarok azokban a napokban itt élni a földön, amikor eljön.” Minden olyan fiatalnak tehát, aki szeretné a saját életét még viszonylag normális körülmények között leélni, egyetlen alternatívája marad: az Evangélium nagyon hatékony hirdetése minden embernek. Egyrészt mindig is egyértelműen ez volt az Egyház legfőbb feladata (amelyet gyakran elhanyagolt); másrészt ez az egyetlen esély arra, hogy – ha kellő számban reagálnak pozitívan – a vég ideje tovább halasztódjon. Aztán hogy eléri-e ezt a célt a világevangelizáció, vagy már csak tanúságtételül lesz, hogy senki ne mondhassa védekezésül az ítéletkor: nem tudtam – ez egyelőre Isten titka mindannyiunk előtt.

A Szerkesztőség"

Frank Hammond történetei 3.

ÁLTERHESSÉG

Louisianában, New Orleansban tartottunk egy szemináriumot a szabadulásról. Az első szolgálat végén egy házaspár jött oda hozzánk. Úgy tűnt, hogy a feleség gyermeket vár.

- Mikorra várják a babát? – kérdezte Ida Mae.

- Már tizenkét hónapja terhes vagyok – mondta a hölgy. – Minden nap órákat töltök azzal, hogy megvalljam, él a gyermekem. Miután az utolsó gyermekünk megszületett, úgy döntöttünk, nem szeretnénk több gyermeket. A férjem vaszektómiát is csináltatott. Aztán rájöttünk, hogy ez rossz döntés volt, hittel kértük, hogy a vaszektómia forduljon vissza, és én hit által terhes legyek.

Ez az a gyülekezet volt, amelynek a pásztora lelkes híve lett egy prominens hitoktatónak, aki aztán elsodródott. A pásztor tévútra vezette a gyülekezetét. Az egész gyülekezet hatalmas várakozással figyelte a hölgy elhúzódó terhességét. Össze voltak zavarodva, de nem akartak szembesülni azzal a lehetőséggel, hogy valami nem félrement. Nem érezte a hölgy, hogy a baba mozogna, tehát az egész gyülekezet a magzat életéért imádkozott.

Ida Mae, aki nagyon pontosan fogalmazott a szellemekkel kapcsolatosan, és kitűnően felismerte őket.

- Önnek álterhessége van – mondta. Tapintatosan és gyengéden kimondattuk a házaspárral az álterhességet, és megparancsoltunk a szellemnek, hogy távozzon. Hatalmas csoportosulás támadt körülöttünk, mindenki kíváncsi volt a szolgálatunkra.

A következő este a szolgálat megkezdése előtt a hölgy azonnal megkeresett bennünket. A hasa teljesen lapos volt, már nem kismamaruhát viselt. Démonikus álterhessége volt. Idéztük neki a Szentírást: „Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk”. (Ézsaiás 26:18)

Vajon az istenhit képes visszafordítani a vaszektómiát? Természetesen! Isten számára nincs lehetetlen! Adhat-e a hit gyermeket egy olyan asszonynak, akinek nemzőképtelen a férje? Igen. Minden lehetséges annak, aki hisz! Ebben az esetben az volt a probléma, hogy ez a házaspár nem hitben járt, de kötelességüknek érezték, hogy fenntartsák a hit látszatát azért, hogy a pásztoruk és a gyülekezet, amelyhez tartoztak, elfogadja őket. Tehát az úgynevezett hitük csupán feltételezés volt.

A házaspár nagyon megkönnyebbült, amikor ez a kutyakomédia véget ért, és ugyanígy érzett a pásztor és az egész gyülekezet. Hálájuk kifejezéseként a házaspár ajándékokkal halmozott el bennünket. Miután eljöttünk tőlük, postán is küldtek nekünk ajándékokat.

A megtévesztés egy erőteljes csapda, amit az ördög arra használ, hogy tévutakra vigyen bennünket, és a hitünk hajótörést szenvedjen. Nem csoda, hogy ekkora szükség van a szellemek ismeretére és felismerésére. Szeretettel meg kell osztanunk ezt az igazságot azokkal, akik a sátán megtévesztésének csapdájában vergődnek.

DISZNÓ A KONYHÁBAN

Az angliai Croydon pásztora, John Edwards Lengyelország felé tartott autójával. Éppen a csehszlovák határon kelt át. Ez az 1980-as években volt, a kommunista rezsim idején. A táskájában ott lapult a „Disznók a szalonban” című könyvünk egy példánya. A kommunista határőröknek mindenfajta irodalom gyanús volt, főleg, ha vallásos tartalmú irodalomról volt szó. A határőr megtalálta a könyvet, és megkérdezte, miről szól. John nem beszélte a cseh nyelvet, a határőr nem tudott angolul, csak németül. John is beszélt egy keveset németül, tehát megpróbáltak német nyelven kommunikálni egymással. John tudta, hogy a disznó németül „swine”, de nem tudta, hogy mondják a „szalon” szót németül, ezért a „konyha” szóval helyettesítette, és így fordította a könyv címét: „Disznók a konyhában”.

- Ja, akkor ez egy szakácskönyv – válaszolta a határőr. - Akkor minden rendben.

Tehát a Disznók a szalonban szakácskönyvként vált ismertté; szuper ötleteket találsz benne ahhoz, hogy kell ördögöt roston sütni!

Fordította: Berényi Irén

Benny Hinn: Ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 13.

Sikertelenség

A társadalom által úgy lettünk beprogramozva, hogy mindenáron győzni kell, és a siker azt jelenti, hogy az életed mentes a sikertelenségtől. Én azonban úgy gondolom, hogy a bukás hozzátartozik a valódi sikerhez.

A következőket értem ez alatt: az élete során mindenkinek meg kell tanulnia néhány dolgot. Ezek egyike az alázat. Az alázat nem automatikus dolog; valamennyiünkben nagy adag büszkeség lakik. Néhány sikertelenség pillanatok alatt megtanítja nekünk, mi is az alázat!

Péter erőteljes apostol volt. Mondhatjuk, hogy sikerember volt, és eljutott a csúcsra – engedelmes volt az Úrnak, hagyta, hogy Isten hatalmas dolgokat cselekedjen rajta keresztül. Péter azonban hatalmas hibát követett el, amikor háromszor tagadta le, hogy ismerte Jézust.

Pál is Isten rendkívüli embere volt, mégis beismerte gyengeségeit, Dávid hatalmas király, zsoltáros és próféta volt, de hibázott, amikor házasságtörést követett el Betsabéval, majd megölette a férjét, Uriást.

Nagyon sikeres a szolgálatom, pedig biztosan rengeteg hibát követtem el, többször is elbuktam, amíg elértem idáig. Volt, amikor úgy éreztem, Isten hangját hallom, de aztán rájöttem, hogy mégsem. Olyan dolgokba kezdtem, amelyek nem Istentől valók voltak, de aztán ki kellett hátrálnom belőlük, ami néha nagyon kellemetlen volt. Nem olyan szeretettel és irgalommal fordultam az emberek felé, mint Jézus tette volna.

A sikertelenségek elkeserítettek, elbátortalanítottak, gyakran depresszióssá is tettek. Gyakorlatilag ez egy természetes reakció volt részemről mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy Isten arra használja a gyengeségeimet, hogy a jellememet fejlessze, jobb emberré tegyen.

Senki sem bukik el addig, amíg próbálkozik. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy a sátán okozhat kellemetlen perceket nekem, de soha nem győzhet le. Ha valami nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy egy csődtömeg vagy. Meg kell tanulnunk különválasztani a cselekedeteinket a személyiségünktől. Lehet, hogy nem sikerül az, amit csinálok, attól még nem vagyok csődtömeg. Isten gyermeke vagyok, aki folyamatosan az Ő képére változik, dicsőségről dicsőségre (lásd 2Korinthus 3:18)

Nem a sikertelenség okozza a depressziót, hanem a sikertelenséghez való hozzáállásunk. Ha hiszünk abban, hogy Isten nagyobb, mint a hibáink, akkor a hibák nem tudnak leuralni bennünket. A gyengeségünk csak lehetőség Isten számára ahhoz, hogy megmutassa az erejét.

A Róma 5:20-ban a következőket olvassuk: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”. Hogyan lehet sikertelen valaki egy ilyen rendszerben, amely érte működik?

Ne ess depresszióba a gyengeségeid és sikertelenségeid miatt. Örülj, mert tudnod kell, hogy Jézusnak köszönhetően nem kell ott maradnod. Ha valaki Isten nélkül éli az életét, számára nem marad más választás, mint depresszióba esni egy sikertelenség miatt, mi azonban Jézushoz mehetünk. Ez a tudat boldoggá tesz minket, nem szomorúvá!

Ne feledd, Isten nem lepődik meg semmin. Tudta, kit választ, amikor téged választott, ugyanúgy, mint ahogy azzal is tisztában volt, kit választott, amikor engem választott. Az Efézus 1:4 azt írja: „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” Már akkor ismerte valamennyi gyengeségünket, hibánkat, és bármiben elbukunk, Ő akkor is azt mondja: „Szükségem van rád!” Az Efézus 1:5 szerint Ő előre elhatározta, hogy gyermekeivé fogad bennünket.

Ami engem illet, nagyon boldog vagyok – Isten az édesapám! Ha Isten mellettünk áll, a végén minden jóra fordul. Tehát most örülj, és ne vesztegesd az idődet a szomorkodásra!

Fordította: Berényi Irén

Benny Hinn - Közvetítés a Hit Parkból

"Kedves Barátunk!

Örömmel értesítünk, hogy a mai istentiszteletünket több média is közvetíti várhatóan 18 órás kezdettel. A következő helyeken lehet majd követni magyarul, illetve több idegen nyelven:

- ATV Spirit TV csatorna
- Hit Rádió (online rádió) (https://www.hitradio.hu/)
- Facebook live közvetítés a Hit Gyülekezete (https://www.facebook.com/ahitgyulekezete) és Németh Sándor (https://www.facebook.com/nemethsandorofficial/) Facebook oldalán
- YouTube live közvetítés a Hit Gyülekezete (https://www.youtube.com/user/hitgyulekezete) YouTube csatornáján

Az idegen nyelvű tolmácsolást biztosító linkek (angol, német, szlovák, román, francia, orosz ) megtalálhatóak lesznek a hivatalos weboldalunkon és a Hit Gyülekezete központi Facebook oldalán."

Németh Sándor - A történelmi és a végső Babilón 3.

BABILÓN KEZDETE

Bábel görög megfelelője Babilón, a szó jelentése: 'zűrzavar'. A víz­özön után Sineár síkságán letelepedett korabeli emberekben szüle­tett meg Bábel felépítésének terve (lásd Mózes 1. könyve 11. fejezet), amely az önmaga dicsőségét kereső emberi civilizáció első giganti­kus vállalkozása volt.

Ádám bukásától a vízözönig az emberek hatalmát nem korlátoz­ta sem az államhatalom, sem isteni törvény. Az ember önmaga volt a hatalom, rendelkezett saját magával, azt csinált, amit akart és tudott.

Az ember korlátlan szabadságát a bűn és a gonosz szolgálatára hasz­nálta (lásd Mózes 1. könyve 6. fejezet), aminek eredménye az lett, hogy az emberiség Noé családja kivételével gonosz szellemi lények rabságába került. A vízözönt túlélő és a közvetlenül utána született emberek élettapasztalata a pusztulás lehetőségével is gazdagodott Noé kortársaiéhoz képest. Ezért a bábeli összefogásban az Isten Igé­jébe vetett hit helyett a félelem játszotta az irányító szerepet. Féltek, hogy elszakadnak egymástól, és szétszélednek a földön.

Tehát a földre már nem úgy tekintettek, mint Isten által teremtett barátságos otthonra, hanem mint olyan valóságra, amely életüket, boldogulásukat veszélyezteti, akadályozza. Minden bizonnyal a féle­lem volt a fő oka annak, hogy nyíltan szembehelyezkedtek Isten Igé­jével, amely így szólt: „Töltsétek be a földet!" (Mózes 1. könyve 9:1) Az emberek nagyfokú félelmét látszik igazolni a Sineár kifejezés egyik je­lentése is: 'oroszlánok földje'. Közvetlenül a vízözön után Isten az ál­latokba helyezte az emberektől való félelmet (uo. 9:2). A Sineár sík­ságán elkezdett emberi alkotás viszont ennek már a fordítottját lát­szik mutatni.

A bábeli torony az Isten Igéjét kiszorító és megvető emberi szövet­séget, egységet is jelképezi. Kezdetben Bábel népe egy etnikum volt, egy volt a nyelve, s egyféleképpen beszélt (uo. 11:1). Egységük ereje miatt gondolhatták azt, hogy a természetes feltételek, az emberi erő, tehetség és tudás az Istennel való közösség és a Vele való egység nél­kül is elégségesek lesznek ahhoz, hogy céljaikat, létérdekeiket érvé­nyesítsék és megvalósítsák a földön. Az Isten valóságos jelenlétét ki­záró emberi összefogás, egyesülés szorgalmazásának attitűdje közel ötezer éve a babiloni valóság tartós vonása maradt.

Ez az igeellenes kollektivizmus a történelem során újra és újra fel­bukkan, és mozgalmak, szervezetek, rendszerek működésének fő moz­gatóerejévé válik. Hol vallási, hol nemzeti egységet tűz zászlajára, máskor például a proletárok egyesülését, majd (ennek zűrzavarba ful­ladása után) az európai vagy világunió formájában kap különböző he­lyi, illetve nemzetközi fórumokon hangot ez a babilóni program a min­denkori érdekeknek megfelelően. A babilóni szellem elhomályosítja a hamis egységet szorgalmazók előtt azt a nyilvánvaló történelmi tényt, hogy a megváltó Istennel való egység hiánya miatt az emberi szövetsé­gek, összefogások és erőlködések végeredménye a kezdeti, átmenetileg sikeres építkezés után mindeddig a zűrzavar és a szétesés volt. Va­lóban új világot csakis az élő Istennel, Jézus Krisztus által képes építe­ni az ember. A Názáreti Jézus nélküli, újnak titulált világok tervezetei és kísérletei valójában az Isten által megítélt ősi Bábel megmentését, helyreállítását tűzték és tűzik célul maguk elé.

A bábeli akaratnak egy másik tanulsága az, hogy a földön véglege­sen berendezkedni akaró ember az embercentrikus civilizáció építésé­vel saját neme felemelkedése helyett az emberiség történelmi hanyat­lásának, sanyarú sorsának okozója, és végső soron önmaga kárhozatba taszítója is. Az égig érő torony az Isten ellen lázadó, a mennyei otthont semmibe vevő, a látható világba foggal-körömmel kapaszkodó, önma­gát és helyét kereső, a saját sorsát irányítani szándékozó, valamint emberi mivoltát a teremtő Isten fölé magasztaló teremtmény halálos tévútjainak mementója. Az ember Istentől kapott feladata az, hogy olyan házat (hajlékot) építsen fel a földön, amelyben az élő Isten di­csősége az emberekkel együtt tud lakozni.

Egyébként a bábeli toronyépítés pontosan azt eredményezte, amit az építők nagyszabású alkotásukkal mindenképpen szerettek volna elkerülni: a földön való szétszóratást, az egymással való meghasonlást. Rengeteg energiát, pénzt, időt, fájdalmas csalódást takaríthatna meg az emberiség ma is, ha a modern Babilont felépíteni akarók fi­gyelmesen tanulmányoznák az eddigi, ilyen célú kísérletek végkimenetelét. Az Isten Igéjét kizáró emberek által kitalált politikai, vallási rendszerek végeredménye mindig az, amit a tervezők, szervezők, végrehajtók a leginkább szerettek volna kiiktatni az emberiség sorsá­ból. Az evolucionista ember- és történelemszemlélettel szemben a Szentírás ábrázolásában - miközben a történelmi események ugyan bizonyos célok felé haladnak előre - az Istentől elszakadt ember ter­mészetében, cselekedeteinek motívumaiban és belső szellemi, lelki magatartásában a történelem során nincs semmi fejlődés, sőt tényle­ges pozitív változás sem. A megváltást semmibe vevő ember a szelle­mi, erkölcsi fejlődés hiánya miatt kísérli meg szinte minden korszak­ban a bábeli szisztéma megvalósítását a földön.

Forrás: Új Exodus Magazin

Frank Hammond történetei 2.

A DÉMONOK TESTET ÖLTENEK

Nem sokkal az első könyvem – Disznók a szalonban – megjelenése után meghívtak egy beszélgetésre egy keresztény tévécsatornához. Amikor megérkeztünk a stúdióba, a legnagyobb megdöbbenésünkre a felelős programigazgató nem hitt abban, hogy egy kereszténynek lehetnek démonai. Megtiltotta, hogy a szabadításról beszéljünk, ő maga pedig a kamera mögött kuporgott, azt lesve, nem említjük-e a szabadítást az élő adásban. Nagyon elkeseredtünk a dolgok pillanatnyi állása miatt, és úgy éreztük, feleslegesen jöttünk el az interjúra. Istennek azonban más tervei voltak számunkra.

A stúdió felé menet az egyik titkárnő megállított minket, tudva, hogy egy szabadító szolgálat képviselői vagyunk. Arra kért, hogy szolgáljunk felé. Meghívtuk őt a szállodai szobánkba. Odakészítettük elé a szemetestartályt és egy csomó papír-zsebkendőt, minden eshetőségre felkészülve.

Az abortusz szelleme volt érzékelhető.

- Átesett abortuszon? – kérdezte Ida Mae.
- Igen. Háromszor – válaszolta.

Elmagyaráztuk neki, hogy az abortusz gyilkosság, tehát ki kell hívnunk belőle az abortusz és gyilkosság szelleminek csapatát. Azután bűnvallást tett, és imában kértük az Urat, hogy bocsásson meg neki.

Amikor Jézus nevében utasítottuk az abortusz és a gyilkosság szellemét, hogy hagyják el a testét, a nyaka annyira megduzzadt, hogy a nyakán és az arca alsó részén futó vékony erek elpattantak. Fulladni kezdett, nem kapott levegőt. Az a néhány másodperc örökkévalóságnak tűnt, miközben mi folyamatosan utasítottuk a démonokat arra, hogy távozzanak. Hirtelen egy nagy valami repült ki a szájából, és a szemeteskosárba esett. Mindhárman a kosár fölé hajoltunk, hogy lássuk, mi az. A legnagyobb megdöbbenésünkre egy ezüstdollár nagyságú friss vért láttunk, mellette pedig egy körülbelül 7 centiméter nagyságú, szabályos alakú embrió feküdt. A hölgy megdöbbent:

- Önök is látják, amit én látok?

Megpróbáltunk normális arcot vágni, és úgy viselkedni, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.

- Ez biztosan nem a gyomromból jött ki, mert hét órája egy falatot sem ettem
- Nem, az az ön torkában növekedett – nyugtattam meg a hölgyet.

A démonok testet öltöttek! A friss vörös vér a gyilkosság szellemét jelentette. Az embrió az abortusz szelleme volt.

Amikor Ida a mosdóba öntötte az embriót és lemosta vízzel, közelebbről is megvizsgálta. Kétségkívül egy tökéletesen formált embrió volt!

Kérdésünkre a hölgy elmondta, hogy ő és a családja spiritizmussal foglalkoztak, amelynek során arra biztatták a szellemeket, hogy öltsenek testet. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a spiritualizmussal való kapcsolat miatt materializálódtak a démonok. A szabadító szolgálat mindig bővölködik kihívásokban és meglepetésekben!

Mindazok, akik végrehajtják az abortuszt, közreműködnek benne, egyetértenek vele, ugyanúgy vádolhatók gyilkossággal. A szabadítás várja azokat a bűnösöket, akik megtérnek, és elfogadják Isten megbocsátását.


ROSSZUL MEGVÁLOGATOTT SZAVAK

Szeretnék most egy vicces történetet megosztani, ami azért történt velem, mert rosszul választottam meg a szavaimat. A sógorom, Willard velem együtt szolgált egy kedves kis hölgy felé, aki a gyerekszolgálatot vezette abban a gyülekezetben, amelynek korábban a pásztora voltam. Egészen jól ment a szabadítás egészen addig, amíg nem érzékeltem a paráznaság szellemét.

- Paráznaság szelleme, azonnal hagyd el az ő testét! – parancsoltam a szellemnek. A szellem hatására azonban a hölgy kinyújtotta a kezét, és csábítóan simogatni kezdte a karomat.

- Vedd le rólam a kezedet, te tisztátalan szellem! - parancsoltam. A hölgy egy pillanatra visszahúzta a kezét, aztán újra a tapogatózva kezdte keresni a kezemet. Miután háromszor megdorgáltam a parázna szellemet, Willard keze után kezdett tapogatózni (a testvérnő szeme végig csukva volt). A démon aztán mézédes hangon így édelgett:

- Oh, Willard, te olyan jóképű férfi vagy!

Én ezután így vágtam vissza:
- Hallgass már el, te hazug szellem!

Furcsa kifejezés jelent meg Willard arcán, és felháborodást színlelve csak annyit mondott:
- Átállok!

A szerző megjegyzése: a paráznaság szelleme a hölgy fantáziáján keresztül lépett be: más férfiakkal létesített kapcsolatokba képzelte bele magát, a férjét megcsalva.

Fordította: Berényi Irén

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 12.

Elutasítottság, hiba és igazságtalan hasonlítgatás

"Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem [gyermekének fogad]."
Zsoltárok 27:10.

Az elutasítottság depresszióhoz vezet. Ha elutasítanak az olyan, mintha eldobnának, mint egy értéktelen vagy szükségtelen vacakot. Elfogadásra lettünk teremtve nem elutasításra. Az elutasítottságból fakadó érzelmi fájdalom az egyik legégetőbb fájdalom. Különösen, ha olyan valakitől jön, akit szeretünk, vagy azt gondoljuk, hogy szeret bennünket, például szülőktől vagy házastárstól.

Egyszer találkoztam egy asszonnyal, aki legtöbbször mélyen depressziós volt, bár keresztény volt és egy kedves családja volt. A depressziója abban gyökerezett, hogy örökbefogadták. Azt mondta, hogy mélyen legbelül azt érzi, hogy valami nincs rendben vele, mert őt nem akarták. Úgy fejezte ezt ki, mintha egy nagy lyuk lenne a szívében, amit semmi sem tud betölteni.

Elszántan akart szeretetet kapni Istentől. Kihangsúlyozom a „kapni” szót, mert sokan mentálisan elfogadják, hogy Isten szereti őket, még ki is mondják, az életükben azonban ez nem válik valósággá.

A Zsoltárok 27:10-ben azt olvassuk: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem [gyermekének fogad].”

Isten elfogadta őt és nagyon szerette, ő azonban tönkretette az életét azzal, hogy valami olyanra vágyott, ami soha nem volt az övé – a természetes szüleinek a szeretetére.

A vágyakozás depresszióssá tette. A sátán kihasználta a lehetőséget, és az érzelmei által kinyitott ajtón át besétált az életébe, amikor a hölgy még fiatal volt. A depresszió szokásává vált. Már annyira hozzászokott ehhez az érzéshez, hogy nagyon könnyedén mozgott a régi negatív érzések között.

Amikor Jézus megszabadít minket a bűneinkből, az érzelmeinkben nem megy végbe a szabadulás. Még mindig „érezzük” a negatív dolgokat. De abban a pillanatban, amikor üdvösséget nyerünk – amikor elfogadjuk Jézus Krisztust Urunknak és Szabadítónknak és hiszünk Benne – megkapjuk a Szent Szellem gyümölcseit.

Az egyik gyümölcs az önuralom gyümölcse (Galata 5:23). Ez az a gyümölcs, ami megszabadít minket a negatív érzelmektől. Amint megismerjük, mit mond Isten Igéje az érzelmekről, akkor a Szent Szellem segítségével ellenőrizni tudjuk a negatív érzelmeinket, és nem hagyjuk, hogy kifejezést nyerjenek a testünkön keresztül, amely már Jézus Krisztusé.

Ez a fiatalasszony, bár keresztény volt, a test uralma alatt élt, a szokásait követte. El kellett kezdenie átvenni azt a személyes értéket, amely abból a tényből fakad, hogy Jézus annyira szerette őt, hogy kész volt meghalni érte, és fel kellett hagynia a szeretetlenség érzésével, amiért a szülei nem tartották meg őt. Végül győzedelmeskedett, de kemény küzdelem volt.

Ha érezted már depressziósnak magadat, elképzelhető, hogy ez az érzés az elutasítottságból fakad. Természetesen nem egyszerű az elvetettségből megszabadulni, de képesek vagyunk rá Jézus Krisztus szeretete által.

Az Efézus 3:18-19-ben Pál azért imádkozott, hogy az egyház megtapasztalhassa „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”. Úgy gondolta, hogy ez a tapasztalat minden ismeretet felülmúl.

Figyelj arra, Isten milyen módon mutatja meg neked az Ő szeretetét, és akkor legyőzni az emberektől jövő elutasítottságot.

Miközben ezt a fejezetet írtam, egy ismert pásztor hívott telefonon. Mindig nagyszerű istentiszteleteket tartott a gyülekezeti házában, de nem volt hajlandó átengedni az épületet másoknak, hogy ott szolgáljanak. Nekem sem engedte meg soha, hogy konferenciát tartsak a teremben, és most azzal hívott fel, hogy Isten azt helyezte a szívére, hogy engedje meg, hogy használhassuk az épületet!

A szolgálatom már kinőtte azt a gyülekezeti házat, amit korábban használtunk, és azon gondolkodtunk, hogy egy nagyobb épületet kell használnunk, mert nem fértünk el. Az egyetlen megoldásnak a szabadidőközpont kibérlése tűnt, ami eléggé költséges bürokratikus folyamat.

Gyakran történik meg velünk, hogy egyszerűen elmegyünk dolgok mellett, anélkül hogy észrevennénk, ezzel Isten az irántunk érzett szeretetét mutatja ki. Amikor Isten valami szívességet tesz nekünk, azzal azt mutatja meg nekünk, mennyire szeret bennünket. Szeretetének számtalan módja van; nincs más dolgunk, mint odafigyelni rá. Ha felismerjük Isten szeretetét, megszabadulunk a depressziótól.

Ha az emberek elutasítanak is, Jézus odafigyel rád.

A Lukács 10:16 a következőket írja: „Aki titeket [tanítványokat] hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.”

Gondolj csak bele: ha valaki elutasít bennünket, Jézust magát utasítja el. Gonosz dolog az, amikor az egyik ember elutasítja a másikat. A Jakab 2:8-9 arra tanít bennünket, hogy a szeretet az új törvény, „de ha személyválogatók (előítélettel telve) vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.” Megszegjük a szeretet törvényét.

Az elutasítás gonosz dolog, nem szabad engednünk, hogy az ördög irányítsa az érzelmeinket, és lenyomjon bennünket. A Róma 12:21-ben azt olvassuk: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.”

Az arcodon levő mosoly és az öröm nagyon jó dolog, segítségükkel leküzdheted az elutasítás ördögét, a depresszió okozóját.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 1.

Bevezető

Frank Marzullo és Frank Hammond 1975-ben, a Tennessee-Georgia keresztény táborban szolgáltak először együtt, és itt kötöttek életre szóló barátságot. Feleségeikkel együtt az Egyesült Államok, Mexikó, Anglia és Kolumbia számos városában szolgáltak.

Az évek során megosztották egymással azokat a humoros, furcsa, izgalmas, néha kissé bizarr élményeiket, amelyeket a gyógyító és szabadító szolgálatuk alatt szereztek.

A két Frank történetei című könyvben a legemlékezetesebb élményeiket osztják meg velünk. Bizonyára te is nagyra értékeled majd azt az őszinteséget, ahogyan beszélnek hibáikról, sikertelenségeikről, amelyek a fantasztikus győzelmek és váratlan események mellett érték őket.

A két Frank megnyitják előttünk életüket, betekintést engednek magánéletükbe, amely jól tükrözi Isten és az emberek iránti szeretetüket, valamint azt, hogy mekkora örömmel végzik azt a szolgálatot, amelyre Isten hívta el őket.

Ebben az olvasmányos és szórakoztató könyvben nem csak érdekes történeteket olvashatsz, hanem feltárul előtted az értékes igazság is.


AZ ELSŐ MECCSET AZ ÖRDÖG NYERI

Amikor Ida Mae-ben és bennem először szereztünk tudomást a szabadításról, a Colorado-beli Friscoban éltünk, ahol egy aprócska házicsoport pásztora voltam. Nem voltak mentoraink, nem voltak forrásanyagaink, sem tapasztalatunk; a tudatlanság és a tapasztalatlanság keveréke volt ez, ami az izgalmas lehetőséget biztosított ahhoz, hogy a kudarcokból tanuljunk.

Egy napon arra jöttem haza egy utamról, hogy Ida Mae és néhány idősebb hölgy démonokat próbál kiűzni egy a közösség egyik bizonytalan hölgytagjából. H valakiben voltak démonok, akkor az a személy biztosan ő volt! Pásztorként azonnal bekapcsolódtam a szabadítási kísérletbe. Azért nevezem „kísérletnek”, mert valójában az is volt.

Amint egy démont megszólítottunk, az a hölgyön keresztül beszélni kezdett. Az egyik démon a következőt jelentette ki a hölgyön keresztül:

- Ha Jézus itt lenne, akkor én azonnal eltűnnék, de Ő nincs itt!

Teljes megdöbbenéssel álltunk ott, az egyik kedves hölgy térdre esett, az öklével elkezdte csépelni a szőnyeget, és közben azt kiabálta:

- Jöjj vissza, Jézus! Ne hagyj el minket, Jézus! Szükségünk van rád, Jézus!

Egy kis időbe telt, amíg kielemeztük a démon állítását, mely szerint Jézus magunkra hagyott bennünket. Addigra arra már rájöttünk, hogy a démon hazudik, de aztán így folytatta:

- Csak egyvalaki van közöttetek, aki valóban követi az Urat, ti, többiek, csak csapódtok hozzá!

Valamennyiünknek az jutott az eszébe: hát persze, hogy nem jutunk előre a szabadítással. Rajtam kívül senki sem követi itt az Urat!

A démon annyira ügyesen keltett zavart és bizalmatlanságot közöttünk, hogy semmire sem jutottunk. Egyetlen démont sem sikerült kiűznünk azon az estén.

Amikor Isten frissen toborzott katonái először néznek szembe az ellenséggel, az mindent meg fog tenni azért, hogy elbátortalanítsa és legyőzze őket, azért, hogy letegyenek a szabadításról. Istennek hála, mi kitartóak voltunk, és nem adtuk fel az első veszteség után. Egy kis időbe telt, amíg igazán egységes csapattá váltunk, de végül sikerült. Azóta megnövekedett bennünk a hit bátorsága is. Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy az ördög és a démonok valamennyien hazugok, és nekünk hatalmunk van felettük! Egy csatát elveszítettünk, de azt eldöntöttük, hogy a háborút nem fogjuk!


A DÉMON VÉRALÁFUTÁSOSSÁ TESZI IDA MAE SZEMÉT

Isten Ida Mae-t választotta ki, hogy elsőként ő részesüljön a szabadításban. Meghívtuk Andy Smith-t vendégszolgálatra. Egyszer csak félbeszakította a tanítást, és így szólt:

- Valakit a zaklatás szelleme gyötör, és addig nem tudom a tanítást folytatni, amíg nem foglalkozom vele.

Nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy néven nevezzük a gondjainkat. Végül Ida Mae félénken felemelte a kezét, és azt mondta:

- Uram, azt hiszem, én lehetek az a személy.

Ida Mae azt érezte, hogy a szellem a tizenéves lányunk, Joyce miatt kínozta, aki éppen egy iskolai kiránduláson volt a behavazott hegyekben.

Andy rátette az egyik kezét Ida Mae vállára, és azt parancsolta:

- Zaklatás démona, azonnal hagyd el az ő testét!

Ida Mae térdre esett, amikor a démon megszólalt rajta keresztül. Belemélyesztette körmeit a vastag padlószőnyegbe, ami a padlótól jó néhány centiméterre meg is emelkedett. A kiűzött szellemet egy újabb követte – a magas vérnyomás szelleme. Ida Mae majdnem meghalt urémiás (ford: veseelégtelenség) fertőzésben, amikor a lányunk született. Az orvos azt mondta, hogy negyven éves korára Ida Mae magas vérnyomástól fog szenvedni. Pontosan a megjósolt menetrend szerint történt minden! Nemrégiben, amikor vizsgálaton volt, az orvos azt mondta, hogy magas a vérnyomása, és azonnal el kell kezdenie gyógyszert szednie.

Amikor Andy azt parancsolta a magas vérnyomás szellemének, hogy hagyja el Ida Mae testét, a démon olyan fejgörcsöt okozott neki, hogy a szeme körül levő véredények megrepedtek. A démon ugyanúgy megrázta őt, mint azt Jézus szolgálatával kapcsolatosan olvashatunk a Bibliában (ld Márk 1:26, 9:20)

Másnap reggel Ida Mae szemkörnyéke még mindig a szivárvány minden színében játszott (le is fotóztam őt, a kép még mindig megvan). Mivel a bankban dolgozott, két napig be sem tudott menni a munkahelyére. A harmadik napon jó vastag sminket tett fel, úgy ment dolgozni. A munkatársai kíváncsiak voltak, miért volt távol. Ida Mae csak annyit mondott:

- Egy betolakodó volt a házamban, és amikor ki akartam ebrudálni, ellenállt.

A munkatársai nevettek egyet, és többet nem kérdezték.

A gyülekezetünk tagjai még sosem láttak ehhez hasonló dolgot, tehát mindenkire nagy hatással volt az, ami a pásztor feleségével történt. Amikor vasárnap ismét eljöttek, Ida Mae felállt, és azt mondta:

- Tudom, hogy kíváncsiak vagytok arra, ami szerda este történt. Nyugodtan mondhatom, hogy még sosem tapasztaltam ehhez foghatót. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek a szabadítást.

Fordította: Berényi Irén

Idézet

"Sokan az üdvösséget és a kárhozatot Isten jutalmaként, illetve büntetését fogják fel. Ebben is van igazság, de valójában az örök boldogság vagy örök elveszés nem Istentől függ, hanem a saját, szabad választásunk, döntéseink és tetteink következménye."
Ruff Tibor

Ruff Tibor - Megérthető-e a Törvény?

A Törvény egy jelentős része egyedül a zsidókra vonatkozik, továbbá vita van arról, hogy az Újszövetség tanítja-e annak bármilyen mértékű felfüggesztését. Az sem világos, hogy a keresztényeknek immáron hitük álláspontja szerint szívből, de mely törvényeket kellene megtartaniuk. Ráadásul ott vannak a zsidókeresztények, ami még árnyaltabb problémahalmazt vet fel mindennek kapcsán. Van-e remény ezek teljeskörű tisztázására ebben a sorozatban? Folytatjuk a Törvény tanulását.

https://www.hitradio.hu/podcastok/a-hit-filozofiaja-2-evad/12-megertheto-e-a-torveny

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 8.

A dicséret zűrzavart okoz az ellenség táborában

Lássunk néhány idevágó igehelyet. Nézzük meg a Zsoltárok 35:26-27 verseket:

„Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.”

Dávid azt mondja: „OK, az ördög mozgolódik, de szégyent fog vallani. Meg fog szégyenülni. Teljesen össze fog zavarodni, és mindenki, aki mellettem áll, kezdje el dicsérni az Urat velem együtt.”

A 70. zsoltárban ugyanezt az ígérete találjuk:

„Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” (Zsoltárok 70:2-4)

Dávid zavart okozott az ellenség soraiban Isten népének dicséretén keresztül.

De nézzük csak a 109. zsoltárt:

„Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsoltárok 109:29-30)

Dicsérd Isten! Isten népének dicséretei a szégyen köpenyébe burkolják az ellenfelet. Isten dicsérete nem csak követi az ellenség összezavarását és legyőzését; meg is előzi azt. A dicséret erőteljes fegyver az ördög erejével szemben.

Kötözd meg a hatalmast, és rabold el a kincseit

De térjünk vissza a 2Krónika 20-hoz:

„Mire a júdabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. Akkor odament Jósafát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt.” (2Krónika 20:24-25)

A dicséret megkötözte és megverte az ellenséget, Isten népe pedig bement a házába és lerombolta. Először megkötözöd az ellenséget, ebben az esetben a dicséret segítségével, majd kirabolja a házát (Máté 12:29, Márk 3:27). Bementek az ellenség táborába és kirabolták őket. Manapság az ördög rengeteg értékes dolgot birtokol, ami Isten népéé. Amikor legyőzzük a „királyokat”, akkor kiraboljuk a házukat is, elvesszük az értékes ékszereket és gyémántokat, amiket most az ördög tart a markában. Raboljuk ki a házát!

Erről eszembe jut a megváltás egy erőteljes ígérete az Ézsaiás 45-ben, amit az Úr Círusnak tett:

„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” (Ézsaiás 45:2-3)

Isten ércajtókat tör be, és vaszárakat ver le azért, hogy megszabadíthassa népét az ördög fogságából. De nem áll itt meg. Célja van a győzelemmel: fel akarja tárni a „sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat”, amelyek benned vannak. Látod, Isten meglátja a benned elrejtett aranykincset, és azért akarja legyőzni az ellenséget, hogy ez a rejtett kincs napvilágra kerüljön, és te használhasd azt.

„A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is.” (2Krónika 20:26)

Dicsérték az Urat az ütközet előtt, dicsérték Őt a csata közepette, és a győzelem után megint dicsérték! Ilyenek voltak az ószövetségi emberek egy győztes csata után. Az életük rendben volt: a prioritásaik rendben voltak. Kitakarították a szemetet az életükből, és keresték az Urat. Igazságban éltek. Szolgálták Istent, imádták Őt teljes szívükből.

Tehát amikor eljött végre a csata napja, kiálltak az ellenség elé, akiről már a dicséretben szóltak, mert ilyen volt az életvitelük, ilyen volt a napi gyakorlatuk. Felkészültek. Semmi újdonság nem volt abban, amikor Isten azt mondta nekik, hogy álljanak ki az ellenséggel szemben, és a dicséretet harci fegyverként alkalmazták.

„Azután visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az Úr: megszabadította őket ellenségeiktől. És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az Úr házához. Az Istentől való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen.” (2Krónika 20:27-29)

Vedd észre, hogy ez nem csak egy győzelem volt, hanem győzelmek sorozata. Júda győzelme félelmet keltett a királyságok szívében, akik tanultak ebből a győzelemből. Valamennyi szomszédjuk hallotta, hogy Isten harcolt Izraelért. Láthatod, milyen szintű vereséget szenvedett az ellenség. Nem csak az ellenük támadó ellenség feletti győzelem volt, hanem elejét vette a környező királyságok minden Izrael ellen irányuló tervének és mesterkedésének. Gondold csak el, milyen hatása van ennek a szellemi életünkre!

Szentek, gondoljatok a dicséret erejére! Láthatjuk, mit cselekszik Isten a Szelleme által értünk a mennyi birodalomban. Látjuk, mi megy végbe, amikor dicsérjük Istent. A dicséret elemi és létfontosságú dolog. Nagyon fontos!

„Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.” (2Krónika 20:30)

Jósafát ellensége legyőzetett. Ennek az lett az eredménye, hogy békesség volt az egész királyságban. Az egész királyság megpihent. Látod, micsoda győzelmet tartogat Isten számunkra? És a fegyver, amely ezt a győzelmet elhozta nem más, mint a dicséret.

Nagy kell értékelnünk a dicséret erejét! Jósafát történetével Isten bepillantást engedett abba, milyen munkát végez valójában a dicséret a mennyei birodalomban. Véssük ezt a leckét a szívünkbe azért, hogy a dicséret életformánkká váljon, valódi dicséret legyen, és még akkor is dicsérd az Urat, amikor már az ágyadban fekszel.

Most nem egy „felvett” szokásról beszélek, nem a test cselekedetéről. Én egy olyan dologról beszélek, ami e legbensőnkből fakad. Arról beszélek, hogy annyira telve vagy azzal, mit jelent számodra Isten és az Ő jósága, hogy nincs olyan edény, ami elég nagy és erős lenne ahhoz, hogy a belőled fakadó dicséretet megtartsa.

Összegzés

Semmilyen körülmények között ne engedd, hogy az ellenség elrabolja a fegyvereidet. Nem veheti el a fegyvereinket tőlünk. Nem számít, mit mondanak mások, hogyan gúnyolnak ki bennünket azért, mert dicsérjük az Urat, táncolunk és énekelünk előtte. Ne félj, ne bátortalanodj el! Ne érezd kényelmetlenül magadat! A szégyenünket és zavarunkat az ördög arra használja, hogy megfosszon minket a fegyvereinktől, amelyek erőteljesek az ördög és a démonok ellen.

A dicséret hatalmas fegyver. Hatékonyan kell használnunk, a megfelelő időben a gonosz erőivel szemben.
Ámen!

Fordította: Berényi Irén

Benny Hinn a Hit Parkban! 05.22.