1. És ezek Dávid utolsó szavai. Úgymond Dávid, Jisáj fia, úgymond a magasra emelt férfiú, fölkentje Jákób Istenének, kedves dalosa Izraelnek. 2. Az Örökkévaló szelleme szólt bennem, s az ő szava nyelvemen van. 3. Mondta Izrael Istene, nekem szólt Izrael sziklája: Aki embereken uralkodik igazként, aki uralkodik istenfélelemmel, 4. mint reggelnek virradása, midőn felsüt a nap, mint reggel felhők nélkül, midőn fénytől, esőtől pázsit kel a földből. 5. Nem olyan-e az én házam Isten előtt? Bizony örök szövetséget szerzett velem, mindenestől rendezettet és őrzöttet; mert minden üdvömet és minden kívánságot, nemde ő sarjasztja? 6. De az alávalók mint ellökött tüske, mindannyian, mert azt kézzel nem foghatják. 7. Ember, ki hozzájuk nyúl, teljesen fegyverkezik vassal és dárdanyéllel; tűzben kell azokat elégetni azon helyen. 8. Ezek Dávid vitézeinek nevei: Az ülésben elölülő, Tachkemóni, a harcosok feje ő, az ecni Adínó, nyolcszáz elesett mellett állt egyszerre. 9. Utána Eleázár, Dódó fia, Achóchi fia; a három vitéz közül volt Dáviddal, mikor elszántan küzdöttek a filiszteusok ellen, kik odagyűltek harcra és elhúzódtak Izrael emberei: 10. ő fölkelt és verte a filiszteusokat, míg keze ki nem fáradt és keze hozzá nem ragadt a kardhoz; és szerzett az Örökkévaló ama napon nagy győzelmet, a nép pedig visszament utána, csak kifosztásra. 11. Utána Samma, Ágé fia, a Hárárbeli; összegyűltek a filiszteusok csapatba, és volt ott egy telek mező tele lencsével, és a nép megfutamodott a filiszteusok elől. 12. Odaállt a telek közepére, megmentette azt és megverte a filiszteusokat; és szerzett az Örökkévaló nagy győzelmet. 13. Lementek egyszer hárman a harminc főbb vitéz közül és elérkeztek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; a filiszteusok csapatja pedig táborozott Refáim völgyében, 14.Dávid akkor a hegyvárban volt, a filiszteusok őrse pedig akkor Bét-Léchemben volt. 15. És kívánkozott Dávid és mondta: Ki ad nekem vizet innom Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van?16. Erre áttört a három vitéz a filiszteusok táborán és vizet merítettek Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van, vették és elhozták Dávidhoz; de nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Örökkévalónak. 17. Így szólt: Távol legyen tőlem, Örökkévaló, hogy ezt cselekedjem; azon férfiaknak vérét igyam-e, kik életük veszélyével mentek? És nem akarta meginni.Dávid vitézei
Ezeket tette a három vitéz. 18. Abisáj pedig, Jóábnak, Czerúja fiának, a testvére – ő a harmincoknak feje, és ő forgatta dárdáját háromszáz elesett fölött; s neki neve volt a harmincok közt. 19. A harmincoknál bizony kiválóbb volt és vezérük lett, de a hárommal föl nem ért. 20. Benájáhú, Jehójádá fia, derék ember, tettekben nagy, Kabczeélból; ő verte meg Móáb két hősét és ugyanő ment le és verte meg az oroszlánt a veremben a hóesés napján. 21. Ugyanő vert meg egy feltünő termetű egyiptomi embert, az egyiptominak kezében dárda volt, ő meg lement hozzá pálcával; kiragadta a dárdát az egyiptominak kezéből és megölte őt saját dárdájával. 22. Ezeket tette Benájáhú, Jehójádá fia; neki neve volt a vitézek, a harmincok közt. 23. A harmincoknál kiválóbb, de a hárommal föl nem ért; és tette őt Dávid a szolgálatához. 24. Aszáél, Jóáb testvére a harminc közt; Elchánán, Dódó fia, Bét-Léchemből. 25. A Charódbeli Samma; a Charódbeli Elíká. 26. A Péletbeli Chélecz; a Tekóabeli Íra, Ikkés fia. 27. Az Anátótbeli Abíézer; a Chúsabeli Mebunnáj. 28. Az Achóachbeli Czalmón; a Netófabeli Máharáj. 29. A Netófabeli Chéleb, Báana fia; Ittaj, Ríbaj fia, a Benjáminbéli Gibeából. 30. A Pirátonbeli Benájaíhú; Chiddáj, Gáas völgyeiből. 31. Az Arábabeli Abí-Albón; a Barchúmbeli Azmávet. 32. A Sáalbónbeli Eljáchba; Jásén fiai: Jónátán. 33. Harárbeli Samma; az Arárbeli Achíám, Sárár fia. 34. A Máakhabeli Elífélet Achaszbáj fia; a Gílóbeli Eliám Aehítófel fia. 35.A Karmelbeli Checzráj; az Érebbeli Páaráj. 36. Jigeál, Nátán fia, Czóbából; a Gádbeli Báni. 37. Az ammóni Czélek; a Beérótbeli Nácharáj, Jóábnak Czerúja fiának fegyverhordója. 38. A Jéterbeli Íra; a Jéterbeli Gáréb. 39. A chittita Úrija. Mindössze harminchét.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
