A nehézség abban áll, hogy elmosódtak a határvonalak. Nézzünk egy önző személyt, aki vallja, hogy részesült az újjászületésben, beszéli a valódi hívők nyelvezetét, barátkozik az istenfélő emberekkel és még a keresztény összejövetelekért is lelkesedik - még sincs változás a természetében. Lényegét tekintve ez a személy tudtán kívül egy szélhámos, és a nehézség abból a tényből adódik, hogy az ilyen emberek öncsalása úgy terjed, mint a betegség. Mások is a keresztény kultúrában elfogadott „mintára” alapozzák az életüket, de ez a minta nincs összhangban a Mennyből kinyilatkoztatott életmóddal, így hát nehézzé válik valódi hívőként élni. Pál idejében, ha valaki hívő volt, az élete minden órában veszélyben forgott. Nem volt kérdéses - ha hűséget fogadtál Jézusnak, akkor kockáztattad az életedet.
A 2Timótheus 3-ban Pál így folytatja:
"De te tudod, mit tanítok, Timótheus, hogyan élek, és mi a célom az életben. Ismered a hitemet, és hogy milyen hosszú ideig szenvedtem. Ismered szeretetemet és türelmes kitartásomat. Tudod, mennyi üldöztetést és szenvedést kellett elviselnem. Mindent tudsz arról, hogyan üldöztek Antiókhiában, Ikóniumban és Lisztrában - de az Úr mindezekből megszabadított. Igen, és mindenki, aki istenfélő életet akar élni Jézus Krisztusban, üldözést szenved majd. De a gonosz emberek és a szélhámosok virulni fognak. Tovább folytatják mások megtévesztését, és ők maguk is félre lesznek vezetve. (2Timótheus 3:10-13, az angol fordítás alapján)
Pál világossá teszi a dolgokat. Nem csupán a tanításai bizonyították Timótheus számára, hogy megbízhat benne. A szavahihetősége az életében és az életcéljában (az örökkévalóság vezérelte őt) is tetten érhető volt. Pál bizonysága nem megválaszolt imáiban, az őt követő csodálatos jelekben, a szolgálata népszerűségében állt, sőt még csak nem is az Isten Igéjének tanítására adatott kiváló képességében. Nem, ő nem ezeket a jellemzőket emelte ki. Az életstílusa számított. Ez volt, és ma is ennek kell lennie a meghatározó tényezőnek.
Pál úgy folytatta, hogy elmondta: „a gonosz emberek és a szélhámosok" virulni fognak. Nos, mind tudjuk, hogy óvakodnunk kell a gonosz embertől. Azonban a szélhámosok - akik olyan külső személyazonosságot színlelnek, ami nem felel meg a valódi természetüknek - a legveszélyesebbek. Ők azok, akik kereszténynek vallják magukat, és formailag azok is, de a viselkedésükben nincsen bizonyítéka a kegyelem életet megváltoztató erejének. Figyeljük meg, Pál azt mondja, hogy ők nem csupán másokat fognak megtéveszteni, hanem ők maguk is meg lesznek tévesztve.
Ahogyan élünk, sokkal hangosabban kommunikál annál, mint amit mondunk.
Ez egy olyan küzdelem, amire nemcsak Pál figyelmeztetett, hanem az Újszövetség sok másik szerzője is. Júdás azt mondja nekünk:
"Kedves barátaim, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy írjak nektek az üdvösségről, amelyből közösen részesedünk, amikor is annak éreztem szükségét, hogy azonnal újak, és bátorítsalak benneteket, hogy harcoljatok tovább a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra Isten az ő népének adott,."(Júdás 3, az angol fordítás alapján)
Figyeld meg a sürgetést a hangában! Júdás azokat a csodálatos dolgokat akarta fejtegetni, amelyekben az üdvösség által részesedünk, de azután valami másről kellett írnia. Bátorítania kellett Isten népét, hogy harcoljon a hitért. Miben áll ez a harc? Ezt is elmagyarázza:
"Mert néhány istentelen ember észrevétlenül beszivárgott közénk, olyan személyek, akik eltorzítják a mi Istenünk kegyelméről szóló üzenetet, hogy igazolják erkölcstelen útjaikat és akik elutasítják Jézus Krisztust, egyedüli Mesterünket és Urunkat. Az írások már régen megjövendölték a rájuk kimondott ítéletet." (Júdás 4, az angol fordítás alapján)
A háború az olyan emberek által közvetített hatások ellen folyik, akik kiforgatták Isten kegyelmét annak érdekében, hogy igazolják istentelen életmódjukat. Ezek a támadások sokkal halálosabbak, mintáz egyház elleni totális üldözés. Sokkal veszélyesebbek, mint a bibliai alapelveknek ellentmondó törvények, mint például az abortusz, a marihuána fogyasztás, és az azonos neműek házasságának legalizálása, vagy hogy kötelező tanítani az evolúciót az iskolákban. Sokkal erősebb befolyást gyakorolnak, mint bármilyen kultusz vagy hamis vallás. Örökkévalóság szempontjából végzetesnek bizonyulnak!
Most megkérdezhetnéd, hogy ez hogyan vonatkozik a gyülekezetben lévő emberekre. Azok a személyek, akikre Júdás utal, elutasítják vagy megtagadják Jézus Krisztust. Manapság senki sem tudná ezt megtenni a gyülekezeteinkben úgy, hogy továbbra is keresztényként fogadjuk el.
De miből gondolod, hogy a keresztények védtelenebbek voltak Júdás napjaiban? Nézzük meg újra figyelmesen! Ezek az emberek észrevétlenül szivárognak be a köreinkbe. Ma (vagy akár Júdás napjaiban), senki sem állhat fel a gyülekezeteinkben, és tagadhatja meg szóban Jézus Krisztust úgy, hogy észrevétlen marad. Akkor tehát hogyan tagadják meg Őt ezek az emberek? A válasz egy másik újszövetségi könyvben található: „Az ilyen emberek azt vallják, hogy ismerik Istent, de az életmódjukkal megtagadják Őt” (Titus 1:16a] az angol fordítás alapján). Az életmódjukkal tagadják meg Őt, nem a szavaikkal. Valójában azt állítják, hogy ismerik Istent. Megvallják Uruknak Jézust. De a cselekedeteikkel az ellenkezőjét közvetítik. Emlékezzünk rá, ők nem csak másokat csapnak be. Saját magukat is félrevezetik. Más szóval, teljesen, őszintén elhiszik magukról, hogy keresztények.
