2018. szeptember 18., kedd

David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 19.

Az úgynevezett keresztények legfőbb gondja az, hogy nincsen meg a Jézussal való személyes találkozás biztos tapasztalata. Némelyek azt mondják, hogy azért keresztények, mert keresztény családba születtek, és keresztény otthonban nőttek fel. Mások azt mondják, hogy rokonaik és barátaik biztatására mentek el a gyülekezetbe. Bizonyos körök ugyan keresztényeknek mondják ezeket az embereket, de ezek még nem újjászületett hívők. Újjászületett keresztény az a valaki, akinek személyes tapasztalata van Jézus Krisztussal. A családi tapasztalat nem helyettesítheti a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot. 

Ha valaki nem keresztény, más szavakkal, ha valaki nem született újjá úgy, hogy Krisztus éljen benne ő pedig Krisztusban, az ilyen személy még nem ismeri az üdvösség kegyelmét. Az üdvösség hite még nem vert gyökeret a szívében, következésképpen nincs is meg benne az a hit, amely elsegíti őt a jelek és csodák megtapasztalásához. Akikben ott van az üdvösség hite, tudják jól, hogy mire képes a hitük: "Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban." (János 14,12-13) "Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9,23) Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott." (Márk 11,23)

A jeleket és csodákat hit által tapasztaljuk s ez a hit ugyanaz, mint a megtéréskor kapott hit. A hit nem az emberi erőfeszítés eredménye. A Jézus Krisztussal való találkozás nélkül senki sem tapasztalhatja meg ezt a hitet. Azok az emberek, akik nem hisznek a jelekben és a csodákban és tagadják ezeket, valójában nem is találkoztak Jézus Krisztussal, bár lehet, hogy járnak az istentiszteletekre. A megtérés idején született szívbeli hit megteremti a folyamatos hálaadást, és a mély szeretetet Isten dolgai iránt. Szívünket betölti az eljövendő világ utáni vágyakozással. Amikor Istenre gondolunk, aki elküldte Jézus Krisztust e világra, elkezdünk hálát adni neki nagy kegyelméért és szeretetéért, amely magába ölelt bennünket is. Az a hit, amely bízik Isten kegyelmében, meghozza a gyógyulás csodáját, beteg testünk számára is. Isten kegyelmes Atya, aki annyira kívánja egészségünket, hogy megengedte egyszülött fia szenvedését a javunkra. Megtört testéből víz és vér folyt ki a kereszten. Isten a szeretet Atyja, aki gyógyít, és félreteszi az útból a betegséget a bűnökkel együtt. Hitünk és hálánk az Atyát illeti, aki gyógyulást ad nékünk.

Hiszünk Jézus Krisztus nevének tekintélyében. A Bibliában azt találjuk, hogy a démonokat kiűzték, és a bénákat lábra állították Jézus nevének a meghirdetésével. Jézus neve csodát, gyógyulást és üdvösséget hoz. "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel 4,12) "Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!" (ApCsel 3,6) Jézus nevében megkötözhetjük a démonokat, segítségül hívhatjuk a gyógyulás Szellemét. Jézus nevében elég erő van a gyógyuláshoz, és az üdvösséghez. Jézus neve tele van irgalommal és kegyelemmel, hiszen Ő volt az, aki elhordozta betegségeinket. Gondolatunkban lássuk magunkat teljesen egészségesnek Isten Igéjének a tekintélye alapján. Akkor az a kép, hogy a gyógyulás munkája megtörténik és a hit növekedni fognak szívünkben. Szánkkal is meg kell vallanunk gyógyulásunkat, mintha már visszanyertük volna egészségünket, mert bizony van gyógyító erő beszédünkben. Mivel beszédünk gondolatainkat fejezzük ki, és a gyógyulásba vetett hit megváltoztatja gondolkodásmódunkat, beszédünk parancsot ad testünk egész idegrendszerének, és ez hozzájárul a gyógyuláshoz. Ezzel a paranccsal egyetértésben az élet erői gondoskodnak az egész testről.

Mindenekelőtt hitre van szükségünk. Ha nem kapunk hitet a rendszeres imádkozás során, részt kell vennünk imaéjszakán, és böjtölnünk is kell, azért, hogy ez az élő hit ott legyen a szívünkben. A nagyobb értelmi megértés még nem ad hitet, a hit nem is azonos a jövőbe vetett bizonytalan reménységgel. A hit mindig a jelen dolga. Most van itt az idő arra, hogy megszeressed Jézust, és e kapcsolat által hited növekedjen.

Éppen ezért, a hitet csak azok ismerik, akiben ez a hit élő. Amikor növekszik a hit, a szívünkben a Szent Szellem betakarja, mint egy meleg paplannal, és növeli hitünket egészen addig, amíg el nem tud bennünket vezetni a jelekhez, és csodákhoz.

Amikor hit ébred bennünk megváltozik önmagunkról alkotott képünk is, és már teljesen helyreállított állapotban látjuk magunkat. A vérfolyásos asszonyhoz hasonlóan, aki megérintette Jézus köntösének szegélyét, nekünk is hit alapján kell cselekednünk Meg van írva a Bibliában: "Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9,23)

Ne lépjünk vissza, ha már egyszer elindultunk hitben. Inkább gyakoroljuk hitünket és haladjunk lépésről-lépésre előre, hogy újabb meg újabb győzelmeket tapasztalhassunk meg Jézusban.