Egyre gyakoribbá válnak az árvizek, hurrikánok, tornádók és viharos jégesők. A természet a következő évtizedben fokozott intenzitással tombol majd dühében. Rövid időszakokra lecsillapodik ugyan, s az emberek fellélegezhetnek, mégis, az emberiség szinte minden nap tanúja lehet fékezhetetlen haragjának a világ valamely pontján. E rekorddöntő fordulatok minden múltbeli csapást messze fölülmúlnak majd.
Az árvizek, hurrikánok és tornádók tönkreteszik a termést, elpusztítják a jószágokat és sok vadon élő állatot is. Az árak ennek következtében még magasabbra szöknek, a szakértők egy része pedig arra a következtetésre jut, hogy kezd felborulni a természet egyensúlya.
A várható időjárást egyre lehetetlenebb lesz megjósolni. Viharok törnek ki váratlanul, minden előjel nélkül, a legdélebbre fekvő területeken rekordnak számító hideghullám söpör végig, míg az északi régiókon élőknek sohasem tapasztalt hőségben lesz részük.
Lesznek nyugalmi időszakok, amikor az emberek ezt fogják mondani: „A dolgok ismét jó mederben haladnak tovább, ahogyan a világ alapjainak megvettetése óta szokásuk. Semmi különös nincs mindabban, ami most történik, úgyhogy megnyugodhatunk és lazíthatunk.”
A dogok mélyére látó, bölcs emberek azonban tudni fogják ott legbelül, hogy a furcsa események mögött maga Isten áll, aki a természet haragjának szabadjára engedésével próbálja rávinni az embereket, hogy kezdjenek végre az örökkévaló értékekkel foglalkozni. A természetből feltörő ádáz erőket egyértelműen Isten hangolja össze, eljövendő haragjára és ítéletére figyelmeztetve velük a föld lakosságát. Mintha csak az egész menny ezt kiáltaná: „Ó, te föld! Figyelj az Ő szavára! Ő tartja kezében a föld oszlopait, és addig rázza a földet, mígnem meghallják a hangját. Ő megüli az árvizek
hullámait, Ő a szelek és nagy esők Ura!”
Az emberiség vágyva vágyik majd visszatérni a korábbi állapotokhoz, de eljön az idő, amikor egyszerűen nem lesz többé visszatérés. Isten felkél, mint aki álmából serken fel, s lángra gyúl haragja a hajthatatlan és bűnös emberek felé. Az idők végén az elemeket is megolvasztja lobogó tüzével, de még mielőtt eljönne az utolsó óra, és elmúlna ez a föld, kiönti haragja poharait. A természet Istene ítéletei útján láttatja meg hatalmát az emberiséggel és figyelmezteti őket: meneküljenek haragja elől!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
