Zsoltárok 23.5
„Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim jelenlétében.
Felkened fejem olajjal; csordultig van a poharam.”
Az igevers tartalma az előző versekhez hasonlóan az első mondatban kijelentett fontos, alapvető kapcsolatból származik. „Az Úr az én pásztorom.” Ha ez a közösség egyszer megalapozódott életünkben, a folytatás mindannyiunk számára olyan lehet, mint Dávid számára.
Az itt idézett ötödik versszak Isten ellátásának három fő vonatkozását mutatja meg: terített asztal; fejünk elárasztva olajjal; csordultig töltött pohár. Először arra gondolhatnánk, hogy ezek olyan helyzetre vonatkoznak, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk, és nincs semmi problémánk, nincs akadály előttünk. De pont ellenkező a helyzet! Istennek ez a bőséges ellátása a mi ellenségeink jelenlétében válik elérhetővé számunkra. Fontos tudatosítanunk, hogy az ellenségeink jelenléte nem tud bennünket távol tartani attól, hogy élvezzük Isten számunkra készített tökéletes ellátását.
Ellenkezőleg: ez éppen az a helyzet, amikor Isten gyönyörködik abban, hogy bemutassa az Ő hatalmát és gazdagságát. Az ellenségeink jelenlétében terít nekünk ünnepi asztalt. Majd így szól az ellenségeinkhez: „Íme, így gondoskodom a gyermekeimről. Mindezt a szemetek előtt fogják élvezni, és nem tudtok nekik ártani vagy elvenni azt tőlük.”
Néha azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük tekintetünket az Úrról, és az ellenségeinkre koncentráljunk. Ilyenkor elkezdjük mondogatni: „ Ha ez a dolog nem lenne az ellenségeimmel, tudom, Isten megáldana és gondoskodna rólam.” Ehelyett így kell gondolkodnunk: „Ellenségeim miatt Istentől a legjobbat várom.”
Megvallás:
Nem engedem, hogy az ellenségeimtől való félelem visszatartson a legjobb dolgok élvezésétől, amit Isten tartogat számomra.
