2010. április 22., csütörtök

Leon Uris: Mila 18


Az 1944-es varsói zsidó gettólázadásról szóló kitűnően érzékletes mű a hűségről, odaadásról, önfeláldozásról, küzdésről és kitartásról ad megismételhetetlen leírást.

Részlet a könyvből:

– Mondd meg nekem, Aleksander, úgy is, mint tudós történész: ugyan mikor nem forgott veszélyben a zsidóság fennmaradása? Legföljebb fokozati különbségek ha voltak. Ami ma Lengyelországban végbemegy, sokszor előfordult már történelmünk során, és most arra válaszolj, történész: nem éltünk-e még mindig túl minden zsarnokot?

– Azt hiszem, valami különbség mégis van.

– Halljam.

– Az Első Templom ideje óta indulatból mészároltak bennünket, tudatlanságból, vagy azért, mert az uralkodóknak és a politikusoknak bűnbakra volt szükségük. Így történt ez a keresztes hadjáratok korában, az inkvizíció, a wormsi pogromok vagy a kozákfelkelések alatt. De még sohasem kellett szembenéznünk egy hidegvérrel kiszámított és megszervezett, tudatos tervvel, amely teljes megsemmisítésünkre irányul.

– És honnan tudod ezt ilyen biztosan?

– Onnan, hogy olvastam Adolf Hitlert.

– Aha. Nos, akkor mondd meg nekem, Aleksander: szerinted mit nyernek a németek a zsidók megsemmisítésével? Legföljebb némi pénzt és vagyontárgyakat. Területhez nem jutnak. Mi lehet a végső céljuk azzal, hogy kiirtják a világ legjobb orvosainak, zenészeinek, iparosainak, tudósainak, íróinak jelentős részét? Mit nyernek rajta?

– Itt nem arról van szó, hogy valamit nyerni akarnának. Úgy rontottak ránk, mint előttük már nagyon sokan, csakhogy a németek, azt hiszem, nem tudják majd abbahagyni a gyilkolást. Ők az egyetlen nép a történelemben, amely lelkileg arra van felkészítve, hogy öncélúan, csak a pusztítás kedvéért pusztítson.

– Vagyis azt állítod, hogy a nácik a gonosz képviselői. De mint történész, tudnod kell, hogy a gonosz önmagát pusztítja el.

– Közben azonban bennünket is kiirthat. Mondd meg nekem, rabbi: hol áll az a Tórában vagy a Talmudban, hogy nem szabad megvédenünk magunkat?

– De hiszen védekezünk mi! Azzal védekezünk, hogy megőrizzük a hitet, amely a századok során mindvégig megtartott bennünket. Azzal védekezünk, hogy továbbra is jó zsidók maradunk. És ez majd átsegit ezen az órán is, ahogy már annyi válságon átsegített. A Messiás pedig eljön, úgy, amint megígérte.