Humor

Szörnyülködve hallja a rabbi, hogy egy fiatal zsidó éhen halt. - Egy zsidó nem halhat éhen! - kiáltja felindultan. - Miért nem jött el hozzánk, s miért nem kért alamizsnát? - Mert szégyellte, Rabelében. - Na mondtam én, hogy egy zsidó nem hal éhen! - állapítja meg a rabbi. - Ez se az éhségbe halt bele, hanem a büszkeségbe!

A kivándorlás gondolatával foglalkozik Kohn. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni. - Elmondom neked az öreg Weisz esetét - szól a bölcs rabbi. - Tüdőcsúcshurutja volt, az orvosok a hegyekbe küldték gyógyulni. A csúcshurutból kigyógyult, de a hideg levegőtől isiászt kapott. Az orvosok meleg klímát ajánlottak. Weisz elment Szicíliába, de az ottani koszttól súlyos májbetegséget szerzett. Annak a kúrálására az orvosok Karlsbadba küldték, de a sok gyógyvizet nem bírta a szíve. Egy másik gyógyhelyre ment tehát, de a szénsavas fürdő után megfázott, ki újult a tüdőcsúcshurutja... Kohn elgondolkodott. - Azt akarod mondani, bölcs férfiú, hogy ne vándoroljak ki? - Tégy belátásod szerint, de tudd, hogy valami betegség mindenhol van. Akkor pedig csak jobb a megszokott környezetben. ahol az ember legalább az orvost ismeri . . .