2010. április 26., hétfő

Creflo Dollar: Mit is jelent felnőni szellem szerint? 4. rész

Következő fontos dolog: süketség a kritikára, és a dicséretre. Nem mindig a kritika zavarja össze az embert, előfordul hogy a dicséret. Nem mindenki tudja kezelni a hálát. 1kor 4,2-4-ben Pál mit mondott? (Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan kritizálták Pált: ő az okozója a keresztények szenvedésének, üldözésének - mondhatták. Aztán egyszer megjelent a templomban: újjászülettem! Mondhatták: jó, jó, de nézd meg, mit tettél előtte. Szeretem, ahogy mondja: nem ítélek senkit, engem se ítéljetek. Szükséges megváltoztatni a nevemet Saulról Pálra. Saul meghalt.)

Lehet, hogy most is épp rólad beszélnek, de téged ez nem tesz csalódottá. Mikor 40 elmúlsz, nem igazán érdekel, ki mit gondol rólad. Beszélnek - na és? Ugyanígy van szellemileg is, mikor saját magadban sokkal bizonyosabb vagy, mint a környezeted ítéletében. Ahogy növekedünk, meg kell tanulni, hogy mások véleménye ne befolyásoljon. S ha észreveszed, hogy mert másoknak rossz véleménye van rólad, rosszul alszol, akkor még nem vagy szellemileg érett. Én rájöttem, hogy nem tetszhetek mindenkinek. Éppen ezért nem is akarok. Csak Istennek! Ha mondok valamit neked, és te ezen megsértődsz, és úgy válaszolsz, nekem nem szabad „vissza” sértődni.

A szellemi érettség egyfajta süketséget jelent a kritikára, vádlásokra, de a dicséretre is. Pál nem került senki miatt ilyen fogságba. Persze ez nem azt jelentette, hogy ne lett volna nyájas, kedves az emberekhez, ő nem volt arrogáns. Neki küldetése volt. Arra összpontosított, hogy mit kell megtennie, és nem engedte, hogy ebből éretlen keresztények kizökkentsék.

Imádkozó és türelmes ember légy, hogy felnövekedhess. Pál életét a szeretet törvénye irányította. És mindannyiunkat ez kellene hogy jellemezzen. Biztosnak kell lenned abban, hogy a szeretet törvénye vezet. Ne arrogáns hozzáállásod legyen, amikor azt mondod: nem érdekel, mit mondasz nekem! Hanem az 1Kor13 szerint nem számítjuk be a rosszat, amit velünk tesznek, az érett keresztények nem arra néznek, nem arra összpontosítanak. Az éretlen keresztény, ha kritizálják, rögtön tele van önsajnálattal. (Nem érti senki, min megyek keresztül, hogyan is beszélhetnek így velem, mit gondolhatnak rólam?) És zokog, jajgat, sajnálja magát ahelyett, hogy türelmes lenne azzal a személlyel, aki megbántotta. Nem tudja kezelni a kritizálást. Engem nem érdekel, nem veszem föl, hogy mit mondanak rólam. Ne is mondjátok, mert nem érdekel. (Egyébként is tudom, mit mondanak.) Kell lenni egy olyan hozzáállásnak, hogy ez nem fog engem kibillenteni, mert nekem küldetésem van.

Az éretlen emberek a küldetésüket elfelejtik, és megpróbálnak tetszeni a kritizálóiknak. Én nem akarok tetszeni. Megkérdezhetik: hiszel a bővölködésben? Abban, hogy Isten gazdaggá akar tenni? Erre azt fogom mondani: a leghatározottabban hiszem. Ha nem tudsz kiállni valami mellett, akkor bármi mellett eleshetsz. Nem lehet mindenkinek tetszeni! Ha pásztor vagy, akkor sem tudsz. S ha nem tudsz, akkor javaslom: tetsszél inkább Istennek.