Kenneth Hagin - Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 23.

Emlékszem, mennyit gyötört az ördög, főképp az elmémet, amely még nem volt kellő mértékben megszabályozva az Ige által. Azt mondogatta:

·   Csak a drága időd fecsérled. De én azt válaszoltam:

·   Jó, akkor most még egy órát imádkozom nyelveken.

Sokan azt hiszik, valamiféle extázist vagy rendkívüli érzést kell átélnünk, de nem! Egyszerűen csak térdeltem és szánt szándékkal imádkoztam nyelveken. Pál azt mondja: „Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni.” Nem kell fölajzanod magad, vagy valamilyen külön­leges érzést átélned, a felhőkben járnod, ilyesmi. Felesleges. Ezt az emberek csinálják, nem a Szent Szellem. Különös, de néhány keresztény úgy érzi, ami­kor át akarja adni az ún. „üzenetet” nyelveken, kappanhangon kell rikoltoznia. Épp úgy beszélj ilyenkor is, ahogy általában. Sokan akarunk valami különöset tenni, hogy másokkal megpróbáljuk elhitetni, Isten ereje valóban rajtunk van. De a Szent Szellem mindenkor bennünk van, ezért elég, ha bekapcsolódsz és együtt mozogsz Vele. Egy összejövetelen egy hölgy minden áron tudatni akar­ta velünk, hogy a Szent Szellem valóban használja őt, ezért úgyszólván sikol­tozott és visított nyelveken. Nem volt valami építő. Ha történetesen mellette ülsz, felugrottal volna a rémülettől, amikor belekezdett. Kértem, hogy ugyan­úgy szóljon nyelveken is, ahogy bármikor beszél. A sikoltozás a te cselekede­ted, nem a Szent Szellemé. Nekünk olyan dolgokat kell tennünk, amely máso­kat is épít.

Tehát én nekiláttam szándékosan, céltudatosan nyelveken szólni, és imádkoz­tam egy órát az irodámban. Azután felkeltem, leültem a székembe, de valami azt mondta (az ördög, mert minden, ami elbátortalanít, tőle van):

·   Elfecséreltél egy órát, inkább embereket látogattál volna.

·   Most csak emiatt megint letérdelek, és még egy órát imádkozom nyelveken

- válaszoltam. így is tettem. Azután felkeltem és újból visszaültem a székem­be.

Néha erőt kell venned magadon ezekben a dolgokban, mert a test ellened har­col. Tested nem tudja, mit csinálsz, amikor a szellemi területen vagy; nem tud belépni erre a síkra. Sőt az értelmed, elméd sem fogja tudni, mit cselekszel, ha nem újult még meg Isten Igéje által, és mivel hozzászokott, hogy mindig ő irá­nyít, most nem akar majd veled menni. Tehát lehet, hogy minden tiltakozni fog benned az ellen, amit teszel, de Isten Igéje mégis azt mondja, hogy jó, és meg kell tenned.

·    Mindenesetre - mondta az ördög -, elvesztegettél három órát.

·    Csak emiatt most még tovább imádkozom - mondtam.

Tehát letérdeltem és végigimádkoztam a negyedik órát is, majd ismét felálltam és leültem a székembe, mire megint megszólalt:

·    Elpocsékoltál négy órát. Az Igét kellett volna tanulmányoznod, és elkészíte­ni a prédikációt vasárnapra, vagy embereket látogathattál volna, vagy tehettél volna valami olyasmit, aminek valóságos értéke van. Látjátok? Azt akarta, hogy az érzéki világban maradjak. Feleltem neki:

·  Megmondom, mit fogok csinálni ördög! Leülök ide és még két órát imádko­zom, és ha tovább zavarsz, akkor megduplázom, és legközelebb már négy, az­után pedig nyolc órát töltök el imával.

Öt és háromnegyed óra múlva betörtem abba a birodalomba, ahol addig még soha nem jártam, és ez fordulópontot eredményezett a szolgálatomban is. De szükség volt erre az időre, hogy valamit leromboljak magamban, és hogy az ördögöt legyőzzem. Ezalatt az Öt és háromnegyed óra alatt féltucat különböző nyelven imádkoztam: elkezdtem az egyiken, azután magyaráztam, majd leír­tam, dátummal elláttam, még most is megvan. De prédikáltam is arról, amit ak­kor tanultam. Prédikátorok elmondhatják, hogy három évvel a megtörténte előtt prédikáltam már egy dologról. A II.Világháború éveiben voltunk akkor, és Isten így szólt hozzám: „A II. Világháború után jön az 'Isteni Gyógyulás Éb­redése' Amerikában.” Ezt az igazságot 1943 szeptemberének első hétfőjén hir­dettem ki, tehát már évekkel ezelőtt, hogy a háború véget ért volna. És valóban eljött az ébredés, amiről imám közben szólt Isten évekkel azelőtt. Megfigyel­hető, hogy az Egyház nem halad abban az ütemben, ahogy kellene, mert egy személy egyedül nem hordozhatja ezt a fajta imát; mindannyiunknak részt kell vennünk benne. Ebben az imafajtában értelmemet le tudom csendesíteni és szempillantás alatt rá tudok lépni a szellemi síkra, ahol szellememből szólok a Szent Szellem által, aki vezet az imában.

Németh Sándor - Ha Jézus feltámadt, a kereszténység győzni fog

Ha Jézus Krisztus feltámadott - márpedig ez történelmi tény - a kereszténység győzni fog, hiába is próbálják Európa-szerte perifériára szorítani – mondta húsvéti prédikációjában a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, aki arról is beszélt, hogy több politikus a sátán szolgájaként foglal helyet a magyar parlamentben. 

Európa sok országában úgy gondolják, a kereszténység tetszhalott állapotban van. Ez azonban tévedés, mondta vasárnapi prédikációjában a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Németh Sándor az ATV-n közvetített Vidám Vasárnap című istentiszteleten azt mondta: Ne higgyünk azoknak, akik a kereszténységet a mitológia szakadékába próbálják letaszítani, mert a kereszténység nem eszme, nem mitológia és nem hitvallás, hanem történelmi tény.

A lelkész szerint a különböző keresztényellenes erők, melyekből Európában sokféle létezik, mindent elkövetnek, hogy a kereszténységet a társadalom perifériájára szorítsák, mert azt hiszik, a kereszténységnek vége van. De úgy nincs vége a kereszténységnek, ahogy Jézus Krisztusnak sincs vége, mivel feltámadott – hangsúlyozta Németh Sándor. „Lehet, hogy felekezeteknek vége lesz, lehet, hogy keresztény szervezeteknek vége lesz, de a kereszténységnek nem lesz vége, mert a Megváltó él” – mondta a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, majd hozzátette: a fönnmaradást, a megújulást és a fejlődést is az a személy - vagyis Jézus Krisztus - garantálja, aki meghalt helyettünk, és feltámadott.

A kereszténység – más vallásokkal ellentétben – nem misztikus élményeken alapul, hanem konkrét történelmi eseményeken áll. Történelmi tény, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Lukács, a harmadik evangélium szerzője, a tudomány világából érkezett, hiszen orvos volt. Evangéliuma kezdő részében leszögezi, hogy a Jézus feltámadásáról szóló beszámolóját szemtanúk vallomásaira és saját kutatásaira alapozta – hívta fel a figyelmet Németh Sándor. 

Az adás elején érkezett nézői kérdések egyikére – amely a tiszaeszlári vérvád parlamenti felbukkanására vonatkozott – a Vidám Vasárnap műsorvezető prédikátora kijelentette: a sátán besétált a Parlamentbe és jól érzi magát. Ezért szerinte nem csak azok az emberek a felelősek, akik a sátán szolgáiként ülnek az országgyűlésben, hanem azok is, akik számukra bizalmat szavaznak és felruházzák őket, hogy ott a sátán érdekeit, tervét, gyűlöletét képviseljék.

A sátán – mondja Németh Sándor – előszeretettel keres magának olyan politikusokat, közéleti szereplőket, akik gyűlölik a zsidóságot, Izrael Istenét és a Bibliát. Úgy véli, különösen a Jobbik képviselői között akadnak olyan figurák, akik büszkén hangoztatják a sátán propagandáját, és így gonosztevő történelmi elődeikre: Hitlerre és Szálasira emlékeztetnek.

Mivel a saját pártjuk vezetői nem tiltakoznak uszításaik ellen, Németh megítélése szerint az egész Jobbikot felelősség terheli hangvételükért és mondataikért. „Nem túloznak azok, akik azt mondják, hogy ez egy neonáci alakulat és ennek megfelelően kell hozzájuk viszonyulni” – állítja a lelkész, aki szerint minden Bibliát ismerő ember szemében az elmebetegség kategóriájába tartozik az a képtelen feltételezés, hogy a zsidó Húsvét pászkájának elkészítéséhez keresztény vérre van szükség.

atv.hu

Kronológikus Biblia olvasás 105. nap

Zsoltárok 7, 27, 31, 34, 52. fejezet

Steven Curtis Chapman - # 1's Vol. 1 (2012)

Tracklist:

01. Lord Of The Dance
02. Dive
03. More To This Life
04. The Great Adventure
05. Speechless
06. I Will Be Here
07. Go There With You
08. God Is God
09. Fingerprints Of God
10. Be Still And Know
11. Magnificent Obsession
12. All Things New
13. Cinderella (Bonus Track)

Derek Prince - Az antiszemitizmus gyökereiről 1.

Egy római katolikus történész rövid, de nagy erejű összegzését adta 2300 év folytonos antiszemitizmusának: "Ahogyan az antiszemitizmust kutató történész visszatekint a borzalmak e mögöttünk álló évszázadára, nem tud elmenekülni a megállapítás elől, hogy az emberi történelem leghosszabban tartó és legmélyebb gyűlölete az antiszemitizmus…
Más gyűlöletek talán túltettek rajta intenzitásukban egy-egy történelmi pillanatban, de sorban mindegyikük megtalálta – vagy napjainkban megtalálja - a maga helyét a történelem szemetesládájában. Ám milyen más gyűlölet tartott ki 23 évszázadon keresztül, élt túl egy hatmillió áldozatot követelő genocídiumot, csakhogy érintetlenül és erőteljesen továbbéljen még hosszú ideig. Már a számadatok nagysága, ha egyben látjuk őket, magyarázatért kiált. Hogyan jött létre ennek a kipusztíthatatlan gyűlöletnek az egyvelege? Mi a lényege? Ki a felelős érte?…”

A szerző tovább folytatja elemzését. Megjegyzései megvilágítják a kérdést, és segítenek, de véleményem szerint nem adják meg a teljes feleletet. Az évek során számos magyarázatát hallottam az antiszemitizmusnak: teológiait, filozófiait, gazdaságit, társadalmit. De egyik sem tűnt kielégítő válasznak. Ezt a kérdést 1946-ban első héber tanárommal, Ben Zion Segal úrral beszéltem meg, aki akkoriban az újonnan alapított Héber Egyetem tanára volt, mely Jeruzsálemben, a Scopus hegyen helyezkedett el akkoriban.
Segal úr úgy vélte, hogy az antiszemitizmus problémája alapvetően szociológiai: a zsidók mindig egy erősen elkülönülő, kisebbségi kultúra voltak, és nem illeszkedtek harmonikusan az őket befogadó nem zsidó többséghez. Ha a zsidók saját államhoz jutnak, gondolta, és ez két évvel beszélgetésünk után meg is történt, ez feloldaná az antiszemitizmus alapvető okát.
Erre én ezt feleltem: Ha Önnek igaza van, és az antiszemitizmus problémája valóban csak társadalmi eredetű, akkor a zsidó állam létrehozása valóban nagymértékben megoldja a problémát. Ám, ha – mint ahogyan én hiszem, az alapvető probléma szellemi eredetű, akkor a zsidó állam létrehozása nem megoldja, hanem kiélezi a konfliktust, és meg is adja hozzá a nyilvánvaló fókuszt: az újonnan alapított zsidó államot.

Ha visszatekintek az azóta eltelt 50 évre, a történelem sajnos, engem igazolt. A zsidó állam megteremtése megteremtett egy politikailag korrektebben hangzó kifejezést: „anticionizmus”, az antiszemitizmus helyett, és ha valami is változott, az inkább a hevesebb gyűlölet irányába változott.
És bár igazam volt abban, hogy az antiszemitizmus alapvető okát szellemi okként jelöltem meg, ezzel még nem tártam fel a gyökereket. Nemrégiben azonban, anélkül, hogy ezt tudatosan kerestem volna, két egymást követő kijelentést kaptam az Írásokból, amelyekről hiszem, hogy az antiszemitizmust egészen a gyökereinél tárják fel.

Egyszer Jeruzsálemi gyülekezetünkben prédikáltam, amikor a magam számára is váratlanul kimondtam: ... az antiszemitizmust egyetlen szóval lehet összefoglalni: a MESSIÁS.
Abban a pillanatban megértettem, hogy az antiszemitizmusnak egyetlen forrása van, maga a sátán, – akit az elejétől fogva az ismeret motivált, hogy a Személy, aki őt legyőzi, a Messiás, egy olyan népből fog születni, akit Isten különös módon felkészített. Ennek a népnek egyetlen különleges ismertető jele lesz: a Messiás úgy tud példát adni az engedelmességre földi szülei iránt, hogy ezzel nem lesz engedetlen mennyei Atyja iránt a bálványimádásnak bármilyen formája által.
Az Isten által évezredeken át formált zsidó nép volt az egyetlen, amely megfelelt ennek a követelménynek.

Azután megfigyeltem, hogy Izrael államának megszületésétől kezdve a sátán hogyan próbált meg két dolgot, egyre nagyobb erővel: először is bálványimádásba sodorni Izraelt, és ha ez nem sikerülne, akkor fizikai értelemben elpusztítani őket. Sátán kísérletei, hogy Izraelt bálványimádásba döntse, állandóan visszatérő elemek Izrael történetében.
A történelem két olyan esetet jegyez fel, amikor a sátán fizikailag kísérelte meg elpusztítani Izraelt.
Egyiptomban a fáraó minden fiúgyermeket meg akart ölni. Ha sikerült volna ezt a tervet végigvinni, sikeresen ki lehetett volna irtani a nemzetet. Később Hámán egészen közel került ahhoz, hogy egy, a Perzsiában élő zsidók megsemmisítéséről szóló rendeletet keresztül vigyen, és abban az időben nem is nagyon éltek zsidók máshol.

Bizonyság - Nadmid

Egyre rosszabb lett minden, még a családom is kettészakadt...

   

A Hit Gyülekezete nyilatkozata: Vérvád a Parlamentben

Kedden a Jobbik ismét bebizonyította, hogy a fasizmus és a nácizmus velünk élő valóság 2012 Magyarországán. Baráth Zsolt, a szélsőséges párt képviselője, napirend utáni felszólalásában Tiszaeszlár 130 éve címmel olyan történelmi megemlékezést tartott képviselőtársainak, melyre utoljára a Vészkorszak éveiben kerülhetett sor a magyar Országgyűlésben. A súlyosan alkotmánysértő és demagóg beszéd azt a középkori sötétségben fogant primitív babonaságot idézte meg, amely szerint százharminc évvel ezelőtt egy keresztény szolgálólányt rituálisan meggyilkolt egy kistelepülés zsidó közössége.

Tűrhetetlen, hogy napjainkban ismét aljas politikai szándékok eszközévé válhat egy nyilvánvaló antiszemita uszítás, melynek tételeiről már sokszorosan bebizonyosodott, hogy szöges ellentétei a történelmi tényeknek. A Jobbik elvakult bűnbakképzését azonban ez nem befolyásolja, mert az őt körülvevő – és a friss közvélemény-kutatásokban is tetten érhető – érdektelenségből csak társadalmi békétlenség és viszály szításával tud kiutat találni. Politikai antiszemitizmusának akadálytalan megnyilvánulása viszont már a kormányzó pártok és a hazai baloldal felelőssége is.

Megdöbbentő, hogy míg a Jobbik szellemi és politikai elődeinek több mint száz évvel ezelőtti – a tiszaeszlári vérvád nyomán elindult koncepciós eljárással foglalkozó – parlamenti felszólalásait zajos elutasítás kísérte, majd gyors elhatárolódások követték az ülésteremben, Baráth Zsolt gyakorlatilag akadálymentes közegen nyomta át a gyűlölet üzenetét. Érthetetlen, vagy éppenséggel nagyon is érthető, hogy a levezető elnök, a jobbikos Balczó Zoltán miért nem vonta meg a szót a párttársától. De hogyan hallgathattak ilyen helyzetben a jelenlévő képviselő hölgyek és urak? Csak Fónagy János államtitkár úr emlékszik, hogy ezeket a szavakat a magyar történelemben mindannyiszor a zsidóság diszkriminációja és nem egy esetben fizikai megsemmisítése követte?

Nyomatékosan kérjük az Országgyűlés elnökét, Lezsák Sándort, hogy az ebben a parlamenti ciklusban sajnálatos módon nem példátlan eset, ne maradhasson következmények nélkül, és a rendelkezésére álló eszközökkel állítsa helyre a T. Ház alkotmányos működését!
Nyomatékosan kérjük Magyarország kormányát, hogy tegyen lépéseket a hazai szélsőjobboldal parlamenti képviseletét ellátó Jobbik gyűlöletprogramjának megakadályozására, és tartsa be azon nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinket, amelyek a fasizmus eszméinek terjedését hivatottak visszaszorítani a csatlakozó nemzetállamokban!
Nyomatékosan kérjük a nagyobbik kormányzó párt frakcióvezetőjét, Lázár Jánost, hogy tartsa be az egyházügyi törvény vitájában, Novák Előd jobbikos képviselő antiszemita kirohanására reagáló vállalását, amelyben a Házszabály módosításával az antiszemita és rasszista gyűlöletbeszéd kiszorítását ígérte a parlament falai közül!

Budapest, 2012. április 5.
 
Németh Sándor
A Hit Gyülekezete vezető lelkésze

Kronológikus Biblia olvasás 104. nap

I. Sámuel 21-24. fejezet

Kronológikus Biblia olvasás 103. nap

I. Sámuel 18-20. fejezet
11. Zsoltár
59. Zsoltár

Ruff Tibor - Mi is a húsvét? 2.

Új nép születik

A pészach a zsidóság nemzeti ünnepe maradt, anélkül, hogy különösebb, történelmileg mérhető hatást tett volna más nemzetekre, ameddig a kereszténység nem adott neki olyan új tartalmat, amely a nemzeti megszabadulást immár általános emberi megmeneküléssé értelmezte át. A zsidó Jézus mintegy harmincnégy esztendő híján éppen kétezer éve a pészach ünnepét választotta a Megváltás megtörténtének időpontjául. Önmagát azonosítva a szabadulásért feláldozandó báránnyal, a hivatalos ünnepnapon tudatosan átadta önmagát a halálos ítéletnek, hogy kiomló vérével megjelölve a fát, szabadulást hozzon azoknak, akik "a világ fejedelmének", a Sátánnak a rabszolgaságában sínylődnek, aki láthatatlan láncokkal: a bűnökkel kötözi őket "e jelenlegi gonosz korszakhoz". A későbbi keresztény írásmagyarázat ennek megfelelően a pészach eseményének egészét mindmáig így magyarázza: Egyiptom a világnak felel meg, pontosabban e jelenlegi gonosz világkorszaknak. Hogy ez valóban lényegénél fogva, legalapvetőbb szerkezetében, működésében gonosz, azt mindenki pontosan tudja, érzi – aki nem, az nagyon nagy bajban van. A fáraó: "e világ (gonosz korszak) fejedelme", a Sátán. A rabszolgaságban tartó erő: a bűn. A bárány: Jézus, akinek a vére a bűnök bocsánatáért omlott ki. Ez a vér biztosít egyedül védelmet a szellemi halál és a világba való belefeledkezés pusztító erejével szemben, és ez oldozza ki a világban való szellemi fogság köteleit, a bűnöket: így vonulhatnak ki a gonoszok uralta világkorszak egykori rabjai a szabadságba. A Sátán pusztító ereje, a bűn "elkerüli" őket. Új nép születik: az Egyház, amely néppé válni és erkölcsöt kapni – előbb a szabadság s abból az erkölcs – indul hosszú, sivatagi – próbatételekkel gazdag – vándorlására.
A pészach nemzeti ünnepből ezzel az emberiség egyik legalapvetőbb egzisztenciális tapasztalatának, a világ gonoszságából és a személyes bűnökből való sikeres kimenekedésnek ünnepévé válik. Ennek a valóságosságát és fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni, de még talán leírni sem. Az ünnep annyira ünnepivé válik, hogy már meg sem lehet igazán ünnepelni: minden, az év egyes napjaihoz kötött ünneplési kísérlet silánynak tűnik a szabadulás mindennapos valósága mellett.

Az egyetemes ünnep

Jézus e szavakkal eszi meg az utolsó vacsorán a bárányt: "...bizony mondom nektek, hogy nem eszem többé abból, amíg be nem teljesedik az Isten királyságában." Az Isten királysága az a világbirodalom, amely el fog jönni a Földre: az igazságosságnak, békének, örömnek, szeretetnek a birodalma. Az ószövetségi-újszövetségi közös reménység értelmében el kell jönnie majd egy olyan világkorszaknak, amely a mostaninak pontos ellentéte lesz szellemi lényegét tekintve: ahogyan most a Földön a bűn, a gonoszság és a nyomorúság uralkodik a jó fölött, elnyomva azt, akkor éppen fordítva lesz. A jó, az igaz és jogos uralkodik majd, elnyomva a gonoszságot. Nem nehéz észrevennünk, hogy ez az időszak még előttünk áll. Jézus szavai arra utalnak, hogy értelmezése szerint a pészachi bárány képe akkor "teljesedik be" majd. Ahogyan Izrael szabadulásakor a pészach-hal kezdődött el a sivatagi vándorlás, és negyven évvel később egy másik pészach-ünnepléssel fejeződött is be, az Egyház sivatagi vándorlása is hasonlóképpen fog véget érni: egy újabb "elkerülés" hozza majd el. A Jelenések könyvében újra feltűnik egy leölt bárány a mennyben, amelyen ugyan látszik, hogy leölték, mégis él. Tevékenysége nyomán immár az egész Földet érik pontosan – szembetűnően – ugyanazok a csapások, amelyek egykoron Egyiptomot érték: a vizek vérré válnak, különös sáskahadak lepik el az emberiséget, sötétség borít el mindent. Az egész bolygót megdöbbentő katasztrófák rázzák meg gyors egymásutánban.
Itt felmerül a kérdés, ahogyan az első esetben is: valóságosan megtörténne mindez? Vajon az egyiptomiak elhitték volna néhány évvel korábban, hogy lehetséges az, ami azután megtörtént velük? Aligha. Ma is abból indulunk ki, amit már megéltünk – nem nagyon tudunk elfogadni olyasmit, amihez még hasonlót sem láttunk soha. De vajon ettől még valóban nem is történhet meg?
A harmadik pészach is kivonulással ér majd véget, miután a csapások különleges módon elkerülik azokat, akik a bárány vérében lévő lehetőséggel élnek. Ekkor az ünnep egészen egyetemessé válik: immár nem egy kiválasztott természetes nemzet, nem is egy kiválasztott szellemi közösség, hanem maga az egész emberiség menekül meg a világ gonoszságának, a bűnnek a láncaiból, hogy kilépve a valódi szellemi szabadságba, erkölcsöt tanuljon, "néppé" váljon, és új, ezúttal már boldog korszakok felé induljon.

Peszach - Húsvét

Kronológikus Biblia olvasás 102. nap

I. Sámuel 15-17. fejezet

Ruff Tibor - Mi is a húsvét? 1.

Az első pészach

Zsidó családokban a pészach ("elkerülés") ünnepének estéjén a család legifjabb fiának illik megkérdeznie a felnőtt férfiaktól: mit is ünnepelünk most voltaképpen? – azoknak pedig el kell mondaniuk. Egy ilyen kérdésre kétféleképpen lehet válaszolni. A válaszadó vagy megpróbál továbbadni egy tradíciót, amely a hétköznapokban semmit nem mond számára sem – vagy valóban az ünnepről beszél, feltételezve vagy érezve, hogy valami valóságosról, igazán fontos dologról szól. Ha már megemlékezünk róla, emlékezzünk meg valóságosan. Mit jelent az emberiség számára az "elkerülés"?
Több mint 3500 évvel ezelőtt Izrael népét kegyetlen rabszolgamunkára – vályogvetésre – fogta a József érdemeire már nem emlékező fáraó. A nemzet rendkívüli szaporaságát – amely már az egyiptomiak biztonságát, "életterét" fenyegette szerintük – megakadályozandó a zsidó fiúgyermekek megöletését is elrendelte. Ekkor a nép a Mindenhatóhoz emelte fel szavát – akit akkoriban nem sokkal ismert jobban bármely más nemzetnél: homályos emlékként élt bennük az atyák, Ábrahám, Izsák és Jákób Istentől való megérintettsége.

Az említett ima után még nyolcvan éven át öldökölhette szabadon a fáraó a zsidó gyermekeket (bár valószínűleg nem tette meg, hiszen akkor aligha olvashatnánk később férfiak tömeges jelenlétéről az Egyiptomból történő kivonuláskor). Semmi látványos nem történt, csak annyi, hogy egy családban megszületett Mózes, akit sikerült végül is megmenteni a haláltól. Negyvenévesen azután megmozdult benne valami: megölt egy zsidót verő egyiptomit, majd megkísérelt igazságot tenni testvérei között. Utóbbi kísérlete miatt idegen földre kellett menekülnie, ahol újabb negyven évet töltött el csendes magányban: apósa juhait őrizve a sivatagban. Isten nem sietett.
Amikor azután Mózest az égő csipkebokor lángjából megszólítva a Mindenható visszaküldi népéhez, hogy hozza ki őket Egyiptomból, néhány bátortalan kifogás után nyíltan is megtagadja a parancsot. Ekkor Isten egy pillanatra megharagszik – ez elegendő is Mózes engedelmessé válásához. Csodatevő erővel ruháztatik fel, majd hazaindul.

Nyolcvan évvel a fentebb említett ima után megérkezik Egyiptomba, és Isten követeként felszólítja a fáraót: engedje el Izraelt. A fáraó ellenállására válaszul Mózes a kapott jelekkel válaszol: a hihetetlen méretekben felszabaduló természetfeletti erő uralmat vesz a természet erői felett, és Egyiptomot eléri a tíz csapás: minden víz vérré változik, majd békák tömege borítja el egész Egyiptomot, azután a föld pora tetvekké változik, a fáraó további engedetlensége nyomán pedig ártalmas rovarok is elborítják az országot. Ezután dögvész tör ki az állatállományban, majd az emberek között tör ki – valószínűleg – himlőjárvány. Jégeső veri el a termést, még megmaradt részét pedig sáskák emésztik fel. Sötétség borítja el az országot, olyan, amelyen a lámpafény sem tud áthatolni, hiába gyújtják meg. Csak Izrael fiainak otthonaiban van világosság.
Az olvasó – hallgató, a kérdező fiú – most döntés elé kerül: elhiszi-e, hogy mindez pontosan így meg is történt, vagy csak bibliai mesének tartja. Ez egyáltalán nem mindegy. Előbbi esetben az embernek leírhatatlanul meg kell döbbennie, hogy ilyen egyedülálló esemény valaha is történt a Földön – utóbbiban a vallásoskodó félálom érdektelenségébe süllyed az asztali beszélgetés: hiszen mi okosat lehetne mondani egy ennyire buta és gyermekded meséről?

Mi az előbbi nyomon indulunk tovább – és máris szinte felfoghatatlanul sokkoló az, amit hallunk. Elérkeztünk a tizedik csapáshoz: Izrael fiai családonként levágnak egy-egy bárányt, majd annak vérével bekenve ajtófélfáikat, bezárkóznak. Útra kész öltözetben, saruban, kezükben bottal, összecsomagolva, éjfél körül nagy sietséggel megeszik a bárány megsütött húsát. Kint a városban eközben tömeges jajveszékelés tör ki: Egyiptomot elárasztották a gonosz angyalok, akik minden házban, amelynek ajtaján nincsen bárányvér, megölik az elsőszülötteket, emberekét, állatokét egyaránt. A bárány vére azonban megmenti azokat, akik elhitték a figyelmeztetést, és éltek a menekülés lehetőségével: a gonosz angyalok nem tudnak ártani a bent lévőknek, hanem elkerülik a házat, mintha irtóznának a bárányvértől – innen a név: pészach, "elkerülés". Be sem fejezhetik az étkezést a zsidók, amikor a fáraó küldöttei felszólítják őket az ország azonnali elhagyására. Hatszázezer ember vonul ki Egyiptomból a sivatagba, a szabadságba, hogy ott Istennel találkozva törvényt kapjon és néppé váljon. Isten először szabadságot adott, feltétel nélkül, azután a szabadságra építve erkölcsöt.
Izrael e nemzeti ünnepén, szabadságának és néppé válásának ünnepén a hagyomány szerint a legfontosabb az, hogy minden megemlékező zsidó teljesen tudatosan tisztában legyen azzal: Isten őt személyesen vezette ki Egyiptomból; és ő is ott volt utána a sivatagban. Remélheti, hogy népét ma is és mindenkor minden hasonló helyzetből ugyanígy menti meg Isten, ha végveszélybe kerül.

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 22.

Nem történik semmi a családunkban, amiről ne tudnék, néha már két évvel az esemény bekövetkezte előtt. És tíz esetből kilencben ilyen úton tudom meg. Ezt a szellemi ajándékot nem azért birtokolom, mert próféta vagyok; egyszerű­en a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázatának gyakorlása által fejlődött ki. Látjátok, hogy a Szent Szellem ismeri a jövőt, ahogyan az Ige is mondja, hogy Ő megmutatja a bekövetkező dolgokat. És ne felejtsd el, hogy ezt nem­csak egy prédikátornak vagy egy meghatározott személynek ígérte meg. A Szent Szellem megmutatja a bekövetkezendő dolgokat minden hívőnek.

Meggyőződésem, hogyha a Szellemmel betöltött személyek megtanulnák, hogy hallgassanak az Úrra, semmi váratlan nem történne az életükben. Sem baleset, sem tragédia, sem más nem következne rájuk, mert előre tudnák, és sok dolgot el tudnának hárítani, ha figyelembe vennék a Szent Szellem jelzése­it. De látjátok, a szellemi dolgok nem olyan világosak számunkra, mint aho­gyan lenniük kéne, mert túl sokat tartózkodunk természetes szinten. Pontosan ebben lehet segítségünkre a nyelveken szólás. „Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög”. Azaz ilyenkor nem a test és az értelem aktív, hanem a szellem. A nyelvek a szellemedből jönnek, láthatod tehát, hogy a szellemed aktív, az van kontaktusban Istennel és az tud Istentől elsajátítani dolgokat. Nagyra értékelem a nyelveken szólást. Újjászületésem után ez volt a legna­gyobb dolog, amely valaha is történt velem.

A Szent Szellemmel való betöltekezés a nyelveken szólás bizonyítékával és maga a nyelveken való imádkozás a legnagyobb dolog, a legnagyobb tényező az életemben. 1937-ben töltekeztem be a Szent Szellemmel. Öt évvel később, 1942-ben, mialatt pásztor voltam Kelet-Texasban, kezdtem el azon a módon imádkozni, amiről az előbb beszéltem és kapni kijelentéseket, bár senki nem mondta addig, hogy ilyesmi létezhet. Ezért először elfogadtam, később azon­ban eltávolodtam ezektől. Nem volt megfelelő világosságom az Igében, és nem voltam biztos a dologban, még ha áldást is nyertem belőle. Azokban az idők­ben legalább egy órába telt, amíg az értelmemet le tudtam csendesíteni.

Ez a másik oka annak, amiért rendkívüli módon értékelem a nyelveken szó­lást. Amikor elkezded, az értelmed szüntelenül mozog, de ha elég hosszan imádkozol, elcsendesedik. Most, lévén, hogy hosszú éveken át gyakoroltam ezt az imamódszert, azonnal be tudok lépni szellembe. Egyszerűen semlegesítem az elmém, nem gondolok semmire, így el tudom kezdeni a szellemi síkon való mozgást.