David Wilkerson - Isten arcát keresve 2.

Mit jelent Isten arcának keresése?

Isten arca az Ő jelenléte, visszatükrözése. Válaszában, az Úr kinyilvánította Dávidnak, hogy miképpen elégítheti ki vágyát: és pedig, hogy Istent tükrözze vissza saját életében. Arra oktatta Dávidot, "Figyelj engem. Kutasd az igét és imádkozz, hogy a Szent Szellem segítségével megértést nyerjél, hogy olyanná váljál, mint én vagyok. Azt akarom, hogy életed visszatükrözze szépségemet ennek a világnak."

Ez nem csak egy egyszerű imádságra való hívást jelentett, hiszen Dávid már imádkozott naponta hétszer. Igazából Dávidban az állandó imádkozás gerjesztette a vágyat, hogy az Urat jobban megismerje. Nem, Istennek ez a hívása arra késztette Dávidot, hogy egy olyan életmódra vágyjon, amely teljesen visszatükrözi mindazt, ami maga Jézus.

Isten a kereszten emberi ábrázatot öltött. Jézus lejött a földre, mint ember, Isten a testben, és ezt azért tette, hogy érezhesse fájdalmunkat, hogy ugyanazokkal a kísértésekkel állhasson szembe, mint mi, és hogy megmutassa nekünk az Atyát. A Szentírás Jézusról írja, "Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása…" (Zsidók. 1: 3), vagyis ugyanaz; a bemetszett, bevésett képmása az Atyának. Egyszerűen mindenben "ugyanaz", mint az Atya.

Ma is Jézus Krisztus arca Istennek a pontos képmása ezen a földön. Az Atyával való zavartalan közösségünket Ő tette lehetővé. A kereszten keresztül kiváltságunk van, hogy "láthassuk arcát"és megérinthessük Őt, és még élhetünk is, tanúskodva, "Semmit nem cselekszem, hacsak nem az Úrtól látom vagy hallom azt."

Most, ha Isten azt mondja "keresd arcomat", akkor szava többet jelent, mint bármikor a múltban. Miért? Mert a sokaság azt kérdezi, "melyik Jézust?"

Krisztus figyelmeztetett minket, hogy csaló emberek fognak jönni akik magukat Krisztusként fogják feltüntetni. Ezek a csaló krisztusok az igazi Krisztus jövetele előtt fognak megjelenni a világ végén. "Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" és az Úr felelt, "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek." (Máté 24: 3, 5) Ezután Jézus pontos utasításokat ad, "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek." (24: 23)

Nem hiszem, hogy Jézus zavarodott, fehér köntösbe öltözött, hosszú szakállt viselő emberekről beszélt, mondván, "Én vagyok Isten fia.". Nem, inkább becsapott szolgálókról, akik egy más evangéliumot és más krisztust prédikálnak. Pál figyelmeztetett az ilyenekkel kapcsolatban, "mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk…vagy más evangéliumot". (2 Korinthus. 11: 4)

Jézus ugyanígy figyelmeztetett minket, "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és jeleket, és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is." (Márk 13: 22) Ezek a szavak Jézustól mindig intrikáltak engem. "Hogyan lehetnek a választottak becsapva olyanokkal, akik dicsekednek, hogy ők a Krisztus?. Egy ilyen személyt kinevetné a hívő."

De Jézus és Pál nem csak bizonyos személyekről beszélnek, akik azzal dicsekednek, hogy isteni erejük van, hanem ideákról is. Krisztushoz való hasonlóságot igényelnek; mint például az új Jézus mozgalom. Amikor azt mondják, "Ez Jézus igazi képmása, ilyen az igazi Jézus. Mi felfedeztük az igazi Krisztust, engedjétek meg, hogy megmutassuk milyen is Ő valójában!"

Az ilyen mozgalmakat nem őrültek, hanem jól nevelt emberek vezetik, akik jól tudják, hogy mi vonzza a tömegeket. Az ilyen ékesszóló tanítók eltávolodtak az Igétől és nem hiszik, hogy az imádságban van erő. Ehelyett, mint a "fény angyalai" olyan új "felvilágosodott" ideákat mutatnak be, melyek szerintük Jézust reflektálják. Ezek főleg a fiatalabb nemzedéknek tetszenek, még pedig azoknak, akiknek elegük van a templomok halott vallásos ceremóniáiból.

Pál figyelmeztet az ilyen szolgálókkal kapcsolatban, akik "megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől,…hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolává változtatják át magukat." (2 Korinthus. 11: 3, 13)