Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2019. április 30., kedd
2019. április 24., szerda
Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 11.
Azonnal állj ellen a depressziónak!
"Józanok (higgadtak, mértékletesek) legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint [kegyetlen éhségében] ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben [a támadása ellen – erősen, határozottan, megingathatatlanul] tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon (Krisztus egész testében) ugyanazok (megegyező) a szenvedések telnek be."
1Péter 5:8-9.
Ha ellenállsz a sátán támadásának, megelőzöd a depressziós rohamokat.
Úgy állhatunk ellen az ördögnek, ha átadjuk magunkat Istennek, használjuk a Szellem kardját, ami az Ő Igéje (Efézus 6:17)
Amikor Jézust háromszor kísértette meg a sátán a pusztában, Ő nem jött indulatba, nem mutatott különösebb érzelmet. Egyszerűen annyit mondott: „Meg van írva… Meg van írva…Meg van írva”. (ld Lukács 4:4, 8, 12) Így lehet ellenállni a sátánnak, amikor kárhoztatni akar, depresszióssá akar tenni vagy bármi módon ártani akar nekünk.
Észre kell vennünk, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a depresszió nem az örökségünk része Jézus Krisztusban. Nem része Isten akaratának. Amikor úgy érezzük, hogy az életünkben valami nem Isten akarata, azonnal kezdjük el az Ige éles, kétélű kardját forgatni (Zsidó levél 4:12)
A Bibliában ígéretet találunk arra, ha ezt tesszük, ha határozottan ellenállunk a sátán minden támadásának és elfut tőlünk. (Jakab 4:7, 1Péter 5:8-9)
Amint a kárhoztatás, bűn, lelkiismeret, megbánás miatt kezdjük depressziósnak érezni magunkat, rá kell állnunk Isten Igéjére és visszautasítani minden negatív érzelmet, ami ránk telepszik és lenyom bennünket.
Az Ézsaiás 61:1-3-ban azt látjuk, hogy Isten arra kente fel Jézust, hogy hirdesse az Evangéliumot a szegényeknek, bekötözze a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, megnyissa a börtönajtókat, megvigasztalja a gyászolókat – ékességet a hamu helyett, öröm kenetét a gyász helyett, a dicsőség palástját a csüggedt lélek helyett.
Krisztusban nincs kárhoztatás
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (nem ítélik vétkesnek és vétkesnek) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint."
Róma 8:1.
A Szentírás szerint mi, akik Jézus Krisztusban vagyunk, már nem vagyunk kárhoztatva, nem ítélnek minket bűnösnek. Mégis mi sokszor tesszük meg ezt saját magunkkal.
Ami engem illet, gyakran éreztem bűnösnek magamat mindaddig, amíg nem ismertem meg és nem értettem meg Isten Igéjét. Ha valaki megkérdezte volna, miért érzem bűnösnek magamat, nem tudtam volna mit mondani. Csak annyit tudtam, hogy volt egyfajta bűntudat, ami állandóan követett. Szerencsére, amint egyre jobban értettem Isten Igéjét, képes voltam leküzdeni ezt a gyötrő érzést.
Nemrégiben azonban volt egy rövid időszak az életemben, amikor újra rám tört ez a régi bűntudat. Néhány napba telt, mire rájöttem, mi is történik valójában, hiszen már régóta nem volt ilyen problémám.
Ebből megtanultam, hogy Isten megmutatta nekem, hogy lehet megszabadulni a bűntől és a kárhoztatástól. Megmutatta nekem és neked is, hogy nem csak az Ő megbocsátását kell átvennünk, de nekünk is meg kell bocsátanunk saját magunknak. Nem ostorozhatjuk magunkat olyan dolgok miatt, amiket Ő már rég megbocsátott és elfelejtett (ld Jeremiás 31:34, ApCsel 10:15)
Ez nem azt jelenti, hogy most már tökéletesek vagyunk, vagy nem hibázunk. Ez csak annyit jelent, hogy úgy élhetjük az életünket, hogy nem nyom bennünket állandóan a bűn és a kárhoztatást súlya, mint a múltban.
Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, őszintén megvalljuk a bűneinket és a szívünk tiszta Isten előtt, letehetjük a bűn és kárhoztatás súlyát.
Isten nem csak a tetteinket nézi. A szívünket nézi. Tudja, ha a szívünk tiszta, akkor a cselekedeteink összhangban lesznek a szívünkkel.
Volt egy időszak az életemben, amikor átéltem a bűn és kárhoztatás érzését, minden, amit tettem, nyugtalanított. Minden apró elkövetett hiba miatt bűntudatom volt, és folyton korholtam magamat. Végül azt mondtam a férjemnek:
- Dave, azt hiszem, megtámadott a kárhoztatás szelleme.
Időről-időre történnek ilyen dolgok velünk. Arra ébredhetünk egy reggel, hogy látszólag minden ok nélkül úgy érezzük, valami rosszat tettünk. Ha ez az érzés megmarad, elkezdjük kérdezgetni magunktól: Mi a baj velem?
Ekkor kell gyakorolnunk démoni erőkkel szemben azt a szellemi hatalmat, ami nekünk adatott Jézus nevében, az Ő vér által. Ekkor kell használnunk Isten Igéjét, hogy legyőzzük azokat az erőket, amelyek megpróbálják elrabolni a békességünket és az örömünket az Úrban.
Isten segíteni akar
Vannak, akik születésüktől fogva pozitív személyiséggel rendelkeznek, nem kell depresszióval küzdeniük. Vannak azonban olyanok, még újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztények, akik rendszeresen szenvednek tőle. Ha te is depresszióban szenvedsz, tudnod kell, hogy Isten sokkal jobban szeret, mint gondolnád és törődik a problémáddal. Nem akarja, hogy tovább szenvedj! De ha újra depresszióba esel, ami előfordulhat, akkor nem kell bűntudatot érezned miatta és nem kell kárhoztatnod magadat.
Én rendszeresen alkalmazom a könyvben leírt alapelveket az életemre. Ha nem tenném, heti öt napon keresztül depressziós lennék.
Hiszem, hogy nem lehetsz depressziós, ha az elmédet szigorú ellenőrzés alatt tartod. Ezért olvashatjuk az Ézsaiás 26:3-ban, hogy Isten megőrzi teljes és állandó békében azt, aki Benne bízik.
Ha teljes és állandó békességben vagyunk, nem leszünk depressziósok. A problémáink 99,9%-a az elménkben keletkezik.
"Kinek szíve [a hajlamai, jelleme] reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. Bízzatok az Úrban (szánjátok magatokat Neki, támaszkodjatok Rá, bízzatok Benne) örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [mindörökké való] kőszálunk van."
Ézsaiás 26:3-4.
"Józanok (higgadtak, mértékletesek) legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint [kegyetlen éhségében] ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben [a támadása ellen – erősen, határozottan, megingathatatlanul] tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon (Krisztus egész testében) ugyanazok (megegyező) a szenvedések telnek be."
1Péter 5:8-9.
Ha ellenállsz a sátán támadásának, megelőzöd a depressziós rohamokat.
Úgy állhatunk ellen az ördögnek, ha átadjuk magunkat Istennek, használjuk a Szellem kardját, ami az Ő Igéje (Efézus 6:17)
Amikor Jézust háromszor kísértette meg a sátán a pusztában, Ő nem jött indulatba, nem mutatott különösebb érzelmet. Egyszerűen annyit mondott: „Meg van írva… Meg van írva…Meg van írva”. (ld Lukács 4:4, 8, 12) Így lehet ellenállni a sátánnak, amikor kárhoztatni akar, depresszióssá akar tenni vagy bármi módon ártani akar nekünk.
Észre kell vennünk, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a depresszió nem az örökségünk része Jézus Krisztusban. Nem része Isten akaratának. Amikor úgy érezzük, hogy az életünkben valami nem Isten akarata, azonnal kezdjük el az Ige éles, kétélű kardját forgatni (Zsidó levél 4:12)
A Bibliában ígéretet találunk arra, ha ezt tesszük, ha határozottan ellenállunk a sátán minden támadásának és elfut tőlünk. (Jakab 4:7, 1Péter 5:8-9)
Amint a kárhoztatás, bűn, lelkiismeret, megbánás miatt kezdjük depressziósnak érezni magunkat, rá kell állnunk Isten Igéjére és visszautasítani minden negatív érzelmet, ami ránk telepszik és lenyom bennünket.
Az Ézsaiás 61:1-3-ban azt látjuk, hogy Isten arra kente fel Jézust, hogy hirdesse az Evangéliumot a szegényeknek, bekötözze a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, megnyissa a börtönajtókat, megvigasztalja a gyászolókat – ékességet a hamu helyett, öröm kenetét a gyász helyett, a dicsőség palástját a csüggedt lélek helyett.
Krisztusban nincs kárhoztatás
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (nem ítélik vétkesnek és vétkesnek) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint."
Róma 8:1.
A Szentírás szerint mi, akik Jézus Krisztusban vagyunk, már nem vagyunk kárhoztatva, nem ítélnek minket bűnösnek. Mégis mi sokszor tesszük meg ezt saját magunkkal.
Ami engem illet, gyakran éreztem bűnösnek magamat mindaddig, amíg nem ismertem meg és nem értettem meg Isten Igéjét. Ha valaki megkérdezte volna, miért érzem bűnösnek magamat, nem tudtam volna mit mondani. Csak annyit tudtam, hogy volt egyfajta bűntudat, ami állandóan követett. Szerencsére, amint egyre jobban értettem Isten Igéjét, képes voltam leküzdeni ezt a gyötrő érzést.
Nemrégiben azonban volt egy rövid időszak az életemben, amikor újra rám tört ez a régi bűntudat. Néhány napba telt, mire rájöttem, mi is történik valójában, hiszen már régóta nem volt ilyen problémám.
Ebből megtanultam, hogy Isten megmutatta nekem, hogy lehet megszabadulni a bűntől és a kárhoztatástól. Megmutatta nekem és neked is, hogy nem csak az Ő megbocsátását kell átvennünk, de nekünk is meg kell bocsátanunk saját magunknak. Nem ostorozhatjuk magunkat olyan dolgok miatt, amiket Ő már rég megbocsátott és elfelejtett (ld Jeremiás 31:34, ApCsel 10:15)
Ez nem azt jelenti, hogy most már tökéletesek vagyunk, vagy nem hibázunk. Ez csak annyit jelent, hogy úgy élhetjük az életünket, hogy nem nyom bennünket állandóan a bűn és a kárhoztatást súlya, mint a múltban.
Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, őszintén megvalljuk a bűneinket és a szívünk tiszta Isten előtt, letehetjük a bűn és kárhoztatás súlyát.
Isten nem csak a tetteinket nézi. A szívünket nézi. Tudja, ha a szívünk tiszta, akkor a cselekedeteink összhangban lesznek a szívünkkel.
Volt egy időszak az életemben, amikor átéltem a bűn és kárhoztatás érzését, minden, amit tettem, nyugtalanított. Minden apró elkövetett hiba miatt bűntudatom volt, és folyton korholtam magamat. Végül azt mondtam a férjemnek:
- Dave, azt hiszem, megtámadott a kárhoztatás szelleme.
Időről-időre történnek ilyen dolgok velünk. Arra ébredhetünk egy reggel, hogy látszólag minden ok nélkül úgy érezzük, valami rosszat tettünk. Ha ez az érzés megmarad, elkezdjük kérdezgetni magunktól: Mi a baj velem?
Ekkor kell gyakorolnunk démoni erőkkel szemben azt a szellemi hatalmat, ami nekünk adatott Jézus nevében, az Ő vér által. Ekkor kell használnunk Isten Igéjét, hogy legyőzzük azokat az erőket, amelyek megpróbálják elrabolni a békességünket és az örömünket az Úrban.
Isten segíteni akar
Vannak, akik születésüktől fogva pozitív személyiséggel rendelkeznek, nem kell depresszióval küzdeniük. Vannak azonban olyanok, még újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztények, akik rendszeresen szenvednek tőle. Ha te is depresszióban szenvedsz, tudnod kell, hogy Isten sokkal jobban szeret, mint gondolnád és törődik a problémáddal. Nem akarja, hogy tovább szenvedj! De ha újra depresszióba esel, ami előfordulhat, akkor nem kell bűntudatot érezned miatta és nem kell kárhoztatnod magadat.
Én rendszeresen alkalmazom a könyvben leírt alapelveket az életemre. Ha nem tenném, heti öt napon keresztül depressziós lennék.
Hiszem, hogy nem lehetsz depressziós, ha az elmédet szigorú ellenőrzés alatt tartod. Ezért olvashatjuk az Ézsaiás 26:3-ban, hogy Isten megőrzi teljes és állandó békében azt, aki Benne bízik.
Ha teljes és állandó békességben vagyunk, nem leszünk depressziósok. A problémáink 99,9%-a az elménkben keletkezik.
"Kinek szíve [a hajlamai, jelleme] reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. Bízzatok az Úrban (szánjátok magatokat Neki, támaszkodjatok Rá, bízzatok Benne) örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [mindörökké való] kőszálunk van."
Ézsaiás 26:3-4.
Fordította: Berényi Irén
2019. április 18., csütörtök
Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 7.
„Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónika 20:9)
Itt azt mondja, hogy nem számít, milyen háborúval, ítélettel, dögvésszel vagy éhínséggel kell szembenézniük. Az Úr azt mondta, hogy az Ő népe megáll az Ő háza előtt és kimondják a nevét, Isten a segítségükre siet. Ez a mai napig igaz!
„De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál.” (2Krónika 20:10-11)
Figyeld meg, hogy az ellenség mennyire igyekszik, hogy kiszorítson az örökségünkből, ami Isten királysága. Amikor a királyságban vagyunk, igazságban, békességben és örömben vagyunk a Szent Szellemben. Elégedettek vagyunk, békességben vagyunk, nyugalomban vagyunk. De az ördögöt őrületbe kergeti, ha így lát minket. Ezért terveket sző arra, hogy kiszorítson minket az örökségünkből, azt akarja, hogy eltávolodjunk Isten Szellemétől, és nem kaphatjuk meg a Szellem gyümölcseit az életünkben.
„Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2Krónika 20:12)
A saját erőnk, a testünk, saját erőforrásunk nem elég és teljesen hatástalan a szellemi hadviselésben. Erről beszél Jósafát ebben a részben. Emeljük fel a szemeinket az Úrra! Júda nem Egyiptomhoz vagy Izraelhez fordult ebben a helyzetben, ugyanúgy, mint a múltban; szigorúan az Úrra támaszkodtak. Ez a legnagyobb változás a szívükben.
„Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia volt, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia volt, és az Ászáf fia közül, Lévita volt) az Úrnak szelleme szállt, a gyülekezet közepette” (2Krónika 20:14)
Isten Szelleme ott mozgott a gyülekezet között, és rászállt Jaháziélre, Ászáf fiára. Az ő családja felelt a dicséretek összegyűjtéséért és leírásáért.
Isten Szelleme leszállt Zakariásra, aki prófétálni kezdett. Hallgasd csak meg a próféciát:
„És mondta: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szavamat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Holnap szálljatok szembe velük! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.” (2Krónika 20:15-16)
Figyelj csak oda, mi történik. Érted a helyzetet? Ez a tudás ajándéka, ahol az Úr megmondja Júda népének, hol az ellenség, és azt is, hogyan állíthatják meg. Halleluja!
„Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.” (2Krónika 20:17)
Az Úr azt mondja nekik, hogy álljanak meg hitben. H félelmet éreznek, nem hitben járnak. Isten azt mondja nekik: „Ne rettegjetek, ne féljetek, ne veszítsétek el a reményt. Holnap induljatok ellenük, az Úr veletek lesz!”
Amikor Jósafát ezt meghallotta,
„meghajtotta fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt és imádták az Urat.” (2Krónika 20:18)
Figyeld csak meg: a próféciára imádattal válaszoltak. A következő vers így folytatódik:
„A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dicsérjek.”
Isten népe felállt, és hangosan dicsérni kezdte az Urat. Ne feledd, hogy még el sem érkezett a csata ideje! Itt még csak alapozás történik, a szellemi alapok lerakása. Megtették a feladatukat, a dicséreten keresztül.
„És reggel felkészülve, kimentek a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megállt Jósafát, és mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és boldogultok!” (2Krónika 20:20)
Jósafát azt mondja, hogy nem fognak győzelmet aratni az ellenség fölött, ha nem hitben lépnek ki. „Bízzatok a prófétákban” – tanácsolja nekik, és akkor jólétben élnek majd. Isten a prófétákon keresztül szólt a néphez – és most az embereken volt a sor, hogy bízzanak és higgyenek az Úrban. Az Ószövetség prófétái csak Isten Igéjét szólták. Ha olvasod Ézsaiást, Jeremiást, vagy a többi prófétát, a próféták szavait olvasod, ami nem más, mint Isten Igéje. Gyakorlatilag Jósafát azt mondja Júdának, nekünk, mai embereknek, hogy „legyen hitünk Isten Igéjében, higgyünk az Ő ígéreteiben!”
Isten azt ígérte, hogy hogy velük megy, megmenti őket az ellenség kezéből, és győzelemre vezeti őket. Jósafáton keresztül Isten ugyanezt mondja nekünk is: csak akkor jön a várva-várt győzelem, ha megállunk.
Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezve megállhassatok.” (Efézus 6:13)
Ha nem bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, nem aratunk teljes győzelmet, bármennyire is szeretnénk.
„Tanácsot tartván pedig a néppel, előállította az Úr énekeseit, hogy dicsérjek a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága.” (2Krónika 20:21)
Egy kórust küldött a sereg előtt, hogy dicséreteket énekeljenek az Úrnak azért, „mert örökkévaló az Ő irgalmassága”. Nagyon egyszerű dicséretet énekeltek, és ugye, milyen erőteljes volt? Az ellenség biztosan nevetségesnek találta, amikor meghallotta.
„És a mint elkezdették az éneklést és a dicséretet: az Úr ellenséget szerzett az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jöttek, és megverettettek. Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadtak, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.” (2Krónika 20:23-24)
Ezt a helyzetet legjobban a zűrzavar szóval írhatjuk le. Nagyszerű példa ez arra, mi történik a mennyei birodalomban, amikor elkezded dicsérni az Urat – hatalmas zűrzavar keletkezik az ellenség táborában. Szentek, a démonok becsavarodnak! Teljesen összezavarodnak, és egymás ellen fordulnak.
Itt azt mondja, hogy nem számít, milyen háborúval, ítélettel, dögvésszel vagy éhínséggel kell szembenézniük. Az Úr azt mondta, hogy az Ő népe megáll az Ő háza előtt és kimondják a nevét, Isten a segítségükre siet. Ez a mai napig igaz!
„De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál.” (2Krónika 20:10-11)
Figyeld meg, hogy az ellenség mennyire igyekszik, hogy kiszorítson az örökségünkből, ami Isten királysága. Amikor a királyságban vagyunk, igazságban, békességben és örömben vagyunk a Szent Szellemben. Elégedettek vagyunk, békességben vagyunk, nyugalomban vagyunk. De az ördögöt őrületbe kergeti, ha így lát minket. Ezért terveket sző arra, hogy kiszorítson minket az örökségünkből, azt akarja, hogy eltávolodjunk Isten Szellemétől, és nem kaphatjuk meg a Szellem gyümölcseit az életünkben.
„Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2Krónika 20:12)
A saját erőnk, a testünk, saját erőforrásunk nem elég és teljesen hatástalan a szellemi hadviselésben. Erről beszél Jósafát ebben a részben. Emeljük fel a szemeinket az Úrra! Júda nem Egyiptomhoz vagy Izraelhez fordult ebben a helyzetben, ugyanúgy, mint a múltban; szigorúan az Úrra támaszkodtak. Ez a legnagyobb változás a szívükben.
„Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia volt, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia volt, és az Ászáf fia közül, Lévita volt) az Úrnak szelleme szállt, a gyülekezet közepette” (2Krónika 20:14)
Isten Szelleme ott mozgott a gyülekezet között, és rászállt Jaháziélre, Ászáf fiára. Az ő családja felelt a dicséretek összegyűjtéséért és leírásáért.
Isten Szelleme leszállt Zakariásra, aki prófétálni kezdett. Hallgasd csak meg a próféciát:
„És mondta: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szavamat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Holnap szálljatok szembe velük! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.” (2Krónika 20:15-16)
Figyelj csak oda, mi történik. Érted a helyzetet? Ez a tudás ajándéka, ahol az Úr megmondja Júda népének, hol az ellenség, és azt is, hogyan állíthatják meg. Halleluja!
„Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.” (2Krónika 20:17)
Az Úr azt mondja nekik, hogy álljanak meg hitben. H félelmet éreznek, nem hitben járnak. Isten azt mondja nekik: „Ne rettegjetek, ne féljetek, ne veszítsétek el a reményt. Holnap induljatok ellenük, az Úr veletek lesz!”
Amikor Jósafát ezt meghallotta,
„meghajtotta fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt és imádták az Urat.” (2Krónika 20:18)
Figyeld csak meg: a próféciára imádattal válaszoltak. A következő vers így folytatódik:
„A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dicsérjek.”
Isten népe felállt, és hangosan dicsérni kezdte az Urat. Ne feledd, hogy még el sem érkezett a csata ideje! Itt még csak alapozás történik, a szellemi alapok lerakása. Megtették a feladatukat, a dicséreten keresztül.
„És reggel felkészülve, kimentek a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megállt Jósafát, és mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és boldogultok!” (2Krónika 20:20)
Jósafát azt mondja, hogy nem fognak győzelmet aratni az ellenség fölött, ha nem hitben lépnek ki. „Bízzatok a prófétákban” – tanácsolja nekik, és akkor jólétben élnek majd. Isten a prófétákon keresztül szólt a néphez – és most az embereken volt a sor, hogy bízzanak és higgyenek az Úrban. Az Ószövetség prófétái csak Isten Igéjét szólták. Ha olvasod Ézsaiást, Jeremiást, vagy a többi prófétát, a próféták szavait olvasod, ami nem más, mint Isten Igéje. Gyakorlatilag Jósafát azt mondja Júdának, nekünk, mai embereknek, hogy „legyen hitünk Isten Igéjében, higgyünk az Ő ígéreteiben!”
Isten azt ígérte, hogy hogy velük megy, megmenti őket az ellenség kezéből, és győzelemre vezeti őket. Jósafáton keresztül Isten ugyanezt mondja nekünk is: csak akkor jön a várva-várt győzelem, ha megállunk.
Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezve megállhassatok.” (Efézus 6:13)
Ha nem bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, nem aratunk teljes győzelmet, bármennyire is szeretnénk.
„Tanácsot tartván pedig a néppel, előállította az Úr énekeseit, hogy dicsérjek a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága.” (2Krónika 20:21)
Egy kórust küldött a sereg előtt, hogy dicséreteket énekeljenek az Úrnak azért, „mert örökkévaló az Ő irgalmassága”. Nagyon egyszerű dicséretet énekeltek, és ugye, milyen erőteljes volt? Az ellenség biztosan nevetségesnek találta, amikor meghallotta.
„És a mint elkezdették az éneklést és a dicséretet: az Úr ellenséget szerzett az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jöttek, és megverettettek. Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadtak, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.” (2Krónika 20:23-24)
Ezt a helyzetet legjobban a zűrzavar szóval írhatjuk le. Nagyszerű példa ez arra, mi történik a mennyei birodalomban, amikor elkezded dicsérni az Urat – hatalmas zűrzavar keletkezik az ellenség táborában. Szentek, a démonok becsavarodnak! Teljesen összezavarodnak, és egymás ellen fordulnak.
Fordította: Berényi Irén
Királyok II. könyve 25.
1. És volt uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, jött Nebúkacineccár, Bábel királya, ő meg egész hadserege Jeruzsálem alá és táborozott ellene; és építettek ellene ostrom-tornyokat köröskörül. 2. És ostrom alá került a város, Cidkíjáhú király tizenegyedik évéig. 3. A hónap kilencedikén erős lett az éhség a városban, és nem volt kenyere az ország népének. 4. Áttöretett a város, mind a harcosok pedig elszöktek éjjel, a két fal közötti kapun át, mely a király kertje mellett volt, míg a kaldeusok a város körül voltak és mentek a síkság felé. 5. De a kaldeusok hadserege űzőbe vette a királyt és utólérték őt Jeríchó síkságain; egész hadserege elszéledt tőle. 6. Elfogták a királyt és fölvitték őt Bábel királyához és törvényt tartottak fölötte. 7. Cidkíjáhú fiait lemészárolták szemei láttára, Cidkíjáhú szemeit pedig megvakította, békóba verte őt és elvitte Bábelbe. 8. És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén – tizenkilencedik éve volt Nebúkadneccár királynak, Bábel királyának – eljött Nebúzaradán, a testőrök nagyja, Bábel királyának szolgája Jeruzsálembe. 9. Elégette az Örökkévaló házát és a király házát; meg Jeruzsálem házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben. 10. Jeruzsálem falait pedig körös-körül lerombolta a kaldeusok egész hadserege, mely a testőrök nagyjával volt. 11. És a többi népet, mely a városban maradt, meg az átszökőket, akik átszöktek Bábel királyához és a többi tömeget számkivetésbe vitte Nebúzaradán, a testőrök nagyja. 12. Az ország szegényéből pedig ott hagyott egy részt a testőrök nagyja vincelléreknek és földmíveseknek. 13. S a rézoszlopokat, melyek az Örökkévaló házában voltak, a talapzatokat és a réztengert, melyek az Örökkévaló házában voltak, összetörték a kaldeusok és vitték azok rezét Bábelbe. 14. A fazekakat és a lapátokat és a késeket és a kanalakat és mind a réz-edényeket, melyekkel szolgálatot tettek, elvitték. 15. A serpenyőket pedig és a tálakat, mind az aranyból valókat, mind az ezüstből valókat, elvitte a testőrök nagyja.
16. A két oszlop, az egy tenger és a talapzatok, melyeket készített Salamon az Örökkévaló háza számára – mind ez edények rezének nem volt súlya. 17. Tizennyolc könyök volt az egyik oszlop magassága, oszlopfő rajta rézből, s az oszlopfő magassága három könyök, meg háló és gránátalmák az oszlopfőn köröskörül, mind rézből; és ilyenek a másik oszlopnak is a hálókon. 18. És elvitte a testőrök nagyja Szeráját a főpapot, Cefanjáhát, a másodpapot és a három küszöbőrt. 19. A városból pedig magával vitt egy udvari tisztet, azt, aki rendelve volt a harcosok fölé, és öt férfit azok közül, kik a király személye körül voltak, akik találtattak a városban és a hadvezér íróját, aki seregbe írta az ország népét, meg hatvan férfit az ország népéből, kik találtattak a városban. 20. Elvitte azokat Nebúzaradán, a testőrök nagyja és Bábel királyához vezette őket Riblába. 21. És leütötte Bábel királya őket és megölte Riblában, Chamát országában. Így ment számkivetésbe Jehúda az ő országából. 22. A Jehúda országában maradt nép pedig, melyet ott hagyott Nebúkadneccár Bábel királya – azok fölé rendelte Gedaljáhút, Achíkám, Sáfán fiának fiát. 23. Midőn hallották mind a seregvezérek, ők meg embereik, hogy kirendelte Bábel királya Gedaljáhút, elmentek Gedaljáhúhoz Micpába: Jismáél, Netanja fia, Jóchánán, Kárésch fia, Szerája, Tanchúmet fia, a Netófaueli, és Jáazanjáhú, a Maakhábelinek fia, ők meg embereik. 24. Megesküdött Gedaljáhú nekik meg az embereiknek és mondta nekik: Ne féljetek a kaldeusok szolgáitól, maradjatok az országban és szolgáljátok Bábel királyát, és jó dolgotok lészen. 25. És történt a hetedik hónapban, eljött Jismáél, Netanja, Elisámá fiának a fia, a királyi magzatból való, meg tíz ember ő vele és leütötték Gedaljáhút, úgy hogy meghalt, meg a Jehúdabelieket is és a kaldeusokat, kik vele Micpában voltak. 26. Erre fölkelt az egész nép aprajától nagyjáig, meg a seregvezérek és Egyiptomba mentek, mert féltek a kaldeusoktól. 27. És volt Jehójákhín Jehúda királya számkivetésének harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedikén, fölemelte Evíl-Meródákh, Bábel királya, amely évben király lett, Jehójákhínnak, Jehúda királyának fejét a fogházból. 28. Jóságosan beszélt vele és föléje helyezte trónját azon királyok trónjának, kik nála voltak Bábelben. 29. Megváltoztatta fogházruháit és evett előtte kenyeret mindig, élete minden napjaiban. 30. És ellátása, állandó ellátás, adatott neki a király részéről, a minden napra való, élete minden napjaiban.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. április 15., hétfő
Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 10.
Ne flörtölj az ördöggel!
Ne játssz a depresszióval! Amint a csalódás kezd úrrá lenni rajtad, mondd azt magadnak: „Jobb lesz, ha teszek valamit, mielőtt rosszabbra fordul a helyzet!” Ha nem így teszünk, elmegy a kedvünk, és a végén depressziósak leszünk. Jézus nekünk adta a „dicsőség palástját”, amit magunkra ölthetünk (ld Ézsaiás 61:3). Ha nem használjuk azt, amit Tőle kaptunk, egyre mélyebbre süllyedünk a depresszió gödrébe, és a végén tényleg bajba kerülünk.
Ha tudjuk, mi a helyes és nem azt tesszük, akkor „flörtölünk az ördöggel”. A világi életben egy férfi vagy egy nő flörtölhet valakivel az irodában, mégsem követnek el házasságtörést. Az ördöggel azonban ezt nem teheted meg! Ha kinyitod az ajtót, azonnal beteszi a lábát az ajtónyílásba. Ha egyszer bejut az ajtón, be is költözik hozzád. Nagyon gyorsan terjeszkedik, és nagyon agresszív velünk szemben, és nekünk is agresszíven kell viselkednünk vele szemben
Emlékszem, amikor Isten megmutatta nekem, milyen rossz az önsajnálat. Azt mondta, hogy nem lehetek szánalmas és erőteljes egyszerre. Az életem nagy részében önsajnálatban éltem le. Akkor megfogadtam, hogy nem engedem meg, hogy a jövőben negatív érzelmek uralják az életemet. Ha valami nem úgy történt, ahogyan szerettem volna és szívesen sajnáltam volna magamat emiatt, azonnal ellenálltam az érzésnek. Ha hagytam volna, egyre mélyebbre süllyedtem volna.
Emlékszem, egyszer megtörtént velem, hogy így akartam magamat érezni, de aztán kihúztam magamat ebből az állapotból. Reggeli kávémmal a kezemben ültem a fotelemben, ahol imádkozni szoktam. David megsértett, és sajnálni akartam magamat. Tudtam, hogy nem maradhatok ebben az állapotban, de még nem voltam képes túllépni a negatív érzelmeimen. Az Úr megmutatta, ha nem akarom azonnal feladni ezt az érzést, az olyan, mintha Mr. Sajnálattal kávéznék. Ez talán nem tűnik túlságosan ártalmasnak, de az ördögnek mindig szüksége van egy erődítményre, amelyet nagyon nehéz lerombolni.
Isten nagyobb mértékben védelmez bennünket, amíg tudatlanok vagyunk, és nem tudjuk, mit csinálunk. De amikor tudjuk, mi a helyes és szándékosan a rosszat választjuk, akkor egy más játéktérbe kerülünk. Isten még mindig szeret bennünket és még mindig segíteni akar, de nagyobb a felelősségünk. A tudás felelősséggel jár.
Ezt a történetet egy konferencián kaptam valakitől, amikor a bűnről tanítottam. Nagyon jól rávilágít a lényegre, amiről én is beszélek.
Egy fiatal lány egy hegyi úton sétált. Ahogy ment felfelé, nagyon hideg lett. Út közben találkozott egy kígyóval. A kígyó így szólt hozzá:
-Kérlek, vegyél fel, nagyon fázom.
-Nem tehetem – mondta a lány.
-Kérlek, melegíts meg – kérlelte a kígyó. A lány végül megadta magát.
-Bújj be a kabátom alá.
A kígyó befészkelte magát és felmelegedett. A lány azt gondolta, minden a legnagyobb rendben van. A kígyó azonban váratlanul belemart. A lány ledobta a kígyót és így szólt:
-Megbíztam benned. Miért martál belém?
-Amikor felvettél, tudtad, milyen vagyok – válaszolta a kígyó.
Ha flörtölsz az ördöggel, sérülni fogsz. Nagyon veszélyes dolog az, ha azért nem veszed fel a dicsőség palástját, mert nincs kedved hozzá vagy nem akarod. Ezzel ajtót nyitsz a súlyosabb problémák előtt, ami súlyos következményekkel jár.
Ne játssz a depresszióval! Amint a csalódás kezd úrrá lenni rajtad, mondd azt magadnak: „Jobb lesz, ha teszek valamit, mielőtt rosszabbra fordul a helyzet!” Ha nem így teszünk, elmegy a kedvünk, és a végén depressziósak leszünk. Jézus nekünk adta a „dicsőség palástját”, amit magunkra ölthetünk (ld Ézsaiás 61:3). Ha nem használjuk azt, amit Tőle kaptunk, egyre mélyebbre süllyedünk a depresszió gödrébe, és a végén tényleg bajba kerülünk.
Ha tudjuk, mi a helyes és nem azt tesszük, akkor „flörtölünk az ördöggel”. A világi életben egy férfi vagy egy nő flörtölhet valakivel az irodában, mégsem követnek el házasságtörést. Az ördöggel azonban ezt nem teheted meg! Ha kinyitod az ajtót, azonnal beteszi a lábát az ajtónyílásba. Ha egyszer bejut az ajtón, be is költözik hozzád. Nagyon gyorsan terjeszkedik, és nagyon agresszív velünk szemben, és nekünk is agresszíven kell viselkednünk vele szemben
Emlékszem, amikor Isten megmutatta nekem, milyen rossz az önsajnálat. Azt mondta, hogy nem lehetek szánalmas és erőteljes egyszerre. Az életem nagy részében önsajnálatban éltem le. Akkor megfogadtam, hogy nem engedem meg, hogy a jövőben negatív érzelmek uralják az életemet. Ha valami nem úgy történt, ahogyan szerettem volna és szívesen sajnáltam volna magamat emiatt, azonnal ellenálltam az érzésnek. Ha hagytam volna, egyre mélyebbre süllyedtem volna.
Emlékszem, egyszer megtörtént velem, hogy így akartam magamat érezni, de aztán kihúztam magamat ebből az állapotból. Reggeli kávémmal a kezemben ültem a fotelemben, ahol imádkozni szoktam. David megsértett, és sajnálni akartam magamat. Tudtam, hogy nem maradhatok ebben az állapotban, de még nem voltam képes túllépni a negatív érzelmeimen. Az Úr megmutatta, ha nem akarom azonnal feladni ezt az érzést, az olyan, mintha Mr. Sajnálattal kávéznék. Ez talán nem tűnik túlságosan ártalmasnak, de az ördögnek mindig szüksége van egy erődítményre, amelyet nagyon nehéz lerombolni.
Isten nagyobb mértékben védelmez bennünket, amíg tudatlanok vagyunk, és nem tudjuk, mit csinálunk. De amikor tudjuk, mi a helyes és szándékosan a rosszat választjuk, akkor egy más játéktérbe kerülünk. Isten még mindig szeret bennünket és még mindig segíteni akar, de nagyobb a felelősségünk. A tudás felelősséggel jár.
Ezt a történetet egy konferencián kaptam valakitől, amikor a bűnről tanítottam. Nagyon jól rávilágít a lényegre, amiről én is beszélek.
Egy fiatal lány egy hegyi úton sétált. Ahogy ment felfelé, nagyon hideg lett. Út közben találkozott egy kígyóval. A kígyó így szólt hozzá:
-Kérlek, vegyél fel, nagyon fázom.
-Nem tehetem – mondta a lány.
-Kérlek, melegíts meg – kérlelte a kígyó. A lány végül megadta magát.
-Bújj be a kabátom alá.
A kígyó befészkelte magát és felmelegedett. A lány azt gondolta, minden a legnagyobb rendben van. A kígyó azonban váratlanul belemart. A lány ledobta a kígyót és így szólt:
-Megbíztam benned. Miért martál belém?
-Amikor felvettél, tudtad, milyen vagyok – válaszolta a kígyó.
Ha flörtölsz az ördöggel, sérülni fogsz. Nagyon veszélyes dolog az, ha azért nem veszed fel a dicsőség palástját, mert nincs kedved hozzá vagy nem akarod. Ezzel ajtót nyitsz a súlyosabb problémák előtt, ami súlyos következményekkel jár.
Fordította: Berényi Irén
2019. április 11., csütörtök
Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 6.
Jósafát dicsérettel indul a csatába
Most lapozzunk a Krónikák második könyvéhez, ahol élőben láthatjuk a dicséret fegyverét működés közben. Menjünk végig Jósafát történetén, és nézzük meg, hogyan állította fel a kórust, amely énekelt és legyőzte az ellenséget.
Kezdjük a 18. fejezettel, ahol megtudjuk, hogy Jósafát kissé megkeverte a dolgokat. Úgy döntött, hogy egy csapatban játszik majd Izrael királyával, a gonosz Aháb királlyal, és közben majdnem megölték. Amint a csatából visszatérőben volt, a sebeit nyalogatva, Isten prófétájával találkozott, aki azt mondta: „Ezt megcsináltad! Majdnem meghaltál!”
Aztán a 19. fejezetben azt látjuk, hogy Jósafát erős szellemi alapokat fektet le magának és Júda népének. A 3. versben a próféta azt mondja neki:
„Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
Jósafát „kiirtotta az országból a szent fákat”. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy kiirtotta a bálványimádást Júda földjéről. Ez az egyik jó cselekedete volt, amit a javára írhatunk.
Majd úgy folytatja, hogy „állhatatos szívvel kerested az Istent”. Mivel eltávolította a bálványokat, sem az ő, sem a nép szíve nem volt többé megosztott, tehát felkészült arra, hogy megfelelő módon keresse az Urat. Ezt fontos tudni ahhoz, ami a 20. fejezetben történik, és ahhoz is, ami a mi életünkben történik. Fontos, hogy eltávolítsunk minden olyan dolgot az életünkből, ami idegen Isten előtt, minden bálványt, és ha így teszünk, felkészítjük magunkat az Úr keresésére.
A 2Krónika 19:7-ben Jósafát bírákat nevezett ki az országban. Olvasd csak el, mit mondott a bíráknak:
„Most azért rettegjetek az Úrtól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!”
Tehát tulajdonképpen azt mondta ezeknek a bíráknak:
„Megbízlak benneteket, és miközben a megbízatásotokat ellátjátok, féljétek az Urat! Igazságosan, tisztességesen végezzétek a munkátokat. Ne fogadjatok el kenőpénzt, ne bánjatok rosszul senkivel!”
A 9. versben felhívja a figyelmet arra, hogy a papok szolgálata is helyreálljon, és a következőket mondja a papoknak:
„Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel.”
Röviden így szólt a papokhoz:
„Amikor az Úr előtt szolgáltok a tabernákulumban, azt mindig az Úr félelmében, tisztelettel tegyétek! Az Isten előtti szolgálatotokat hűséggel, tiszta szívvel végezzétek az Úr előtt!”
A fentiekből látható, hogy Jósafát milyen szellemi reformokat hajtott végre a nemzetben, az emberek pedig olyan életet éltek, ami tetszett az Úrnak, a szívüket teljesen Istenre hangolták.
Folytassuk a 20. fejezettel.
„Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.
Amikor megérkeztek, és jelentették Jósafátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak”.
Jósafát király tehát megkapta az üzenetet, egy nyílt fenyegetést, és azt kérdezték tőle: „Mit fogunk cselekedni? Az ellenség az országunk határán van! Harcosok és szekerek sokasága, felfegyverzett emberek akarnak lerohanni bennünket.”
A 3. versben megtudjuk, hogy Jósafát félt:
„megijedt Jósafát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.” (2Krónika 20:3)
Ez a zsoltárost juttatja eszünkbe: „Ha félek is, benned bízom!” A félelem késztette Jósafátot arra, hogy keresse az Urat. Aztán imádkozni és böjtölni kezdett, és hívta az Urat.
„Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.”
Ilyen volt az emberek hozzáállása. Nem estek pánikba. Követték a vezetőjüket, Jósafátot, akik imádkozott és böjtölt, az emberek követték, és ők is keresni kezdték az Urat. Júda minden városából érkeztek ide, hogy keressék az Urat.
A következő rész jó bizonyság Isten nagyságára és hatalmára.
„És felállt Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az Ú házánál, az új udvar előtt, és ezt mondta: Uram, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.”
(2Krónika 20:5-6)
Ezt a megvallást mondta ki. Elkezdte Isten nagyságát hirdetni. A hit szavait szólta, megvallotta, hogy Isten hatalmas ahhoz, hogy segítsen. Nekünk is így kell cselekednünk. Isten már akkor tudja, milyen gondjaid vannak, amikor te még ki sem mondtad.
„Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.” (2Krónika 20:7)
Jósafát azt mondja: „Te vagy az Úr, aki megmentetted a népedet. Már behoztál bennünket az örökségünkbe.”
Beléptek az örökségükbe, de az ellenség összeesküvést szőtt ellenük. Ne lankadjon az éberséged, ne engedd le a védelmedet, maradj az Úr útján. Ne légy passzív szellemi életedben. Csak azért, mert arattál már győzelmeket az Úrral, és ma az Úrral jársz, az nem jelenti azt, hogy az ördög úgy dönt, hogy az életed hátralevő részében már békén hagy. A fenti részben is azt látjuk, hogy a sátán nem feledkezett meg Izraelről. Azt tervezte, hogy tönkreteszi ezt a népet, vagy legalábbis megpróbálja akadályozni Isten népét.
Most lapozzunk a Krónikák második könyvéhez, ahol élőben láthatjuk a dicséret fegyverét működés közben. Menjünk végig Jósafát történetén, és nézzük meg, hogyan állította fel a kórust, amely énekelt és legyőzte az ellenséget.
Kezdjük a 18. fejezettel, ahol megtudjuk, hogy Jósafát kissé megkeverte a dolgokat. Úgy döntött, hogy egy csapatban játszik majd Izrael királyával, a gonosz Aháb királlyal, és közben majdnem megölték. Amint a csatából visszatérőben volt, a sebeit nyalogatva, Isten prófétájával találkozott, aki azt mondta: „Ezt megcsináltad! Majdnem meghaltál!”
Aztán a 19. fejezetben azt látjuk, hogy Jósafát erős szellemi alapokat fektet le magának és Júda népének. A 3. versben a próféta azt mondja neki:
„Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
Jósafát „kiirtotta az országból a szent fákat”. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy kiirtotta a bálványimádást Júda földjéről. Ez az egyik jó cselekedete volt, amit a javára írhatunk.
Majd úgy folytatja, hogy „állhatatos szívvel kerested az Istent”. Mivel eltávolította a bálványokat, sem az ő, sem a nép szíve nem volt többé megosztott, tehát felkészült arra, hogy megfelelő módon keresse az Urat. Ezt fontos tudni ahhoz, ami a 20. fejezetben történik, és ahhoz is, ami a mi életünkben történik. Fontos, hogy eltávolítsunk minden olyan dolgot az életünkből, ami idegen Isten előtt, minden bálványt, és ha így teszünk, felkészítjük magunkat az Úr keresésére.
A 2Krónika 19:7-ben Jósafát bírákat nevezett ki az országban. Olvasd csak el, mit mondott a bíráknak:
„Most azért rettegjetek az Úrtól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!”
Tehát tulajdonképpen azt mondta ezeknek a bíráknak:
„Megbízlak benneteket, és miközben a megbízatásotokat ellátjátok, féljétek az Urat! Igazságosan, tisztességesen végezzétek a munkátokat. Ne fogadjatok el kenőpénzt, ne bánjatok rosszul senkivel!”
A 9. versben felhívja a figyelmet arra, hogy a papok szolgálata is helyreálljon, és a következőket mondja a papoknak:
„Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel.”
Röviden így szólt a papokhoz:
„Amikor az Úr előtt szolgáltok a tabernákulumban, azt mindig az Úr félelmében, tisztelettel tegyétek! Az Isten előtti szolgálatotokat hűséggel, tiszta szívvel végezzétek az Úr előtt!”
A fentiekből látható, hogy Jósafát milyen szellemi reformokat hajtott végre a nemzetben, az emberek pedig olyan életet éltek, ami tetszett az Úrnak, a szívüket teljesen Istenre hangolták.
Folytassuk a 20. fejezettel.
„Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.
Amikor megérkeztek, és jelentették Jósafátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak”.
Jósafát király tehát megkapta az üzenetet, egy nyílt fenyegetést, és azt kérdezték tőle: „Mit fogunk cselekedni? Az ellenség az országunk határán van! Harcosok és szekerek sokasága, felfegyverzett emberek akarnak lerohanni bennünket.”
A 3. versben megtudjuk, hogy Jósafát félt:
„megijedt Jósafát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.” (2Krónika 20:3)
Ez a zsoltárost juttatja eszünkbe: „Ha félek is, benned bízom!” A félelem késztette Jósafátot arra, hogy keresse az Urat. Aztán imádkozni és böjtölni kezdett, és hívta az Urat.
„Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.”
Ilyen volt az emberek hozzáállása. Nem estek pánikba. Követték a vezetőjüket, Jósafátot, akik imádkozott és böjtölt, az emberek követték, és ők is keresni kezdték az Urat. Júda minden városából érkeztek ide, hogy keressék az Urat.
A következő rész jó bizonyság Isten nagyságára és hatalmára.
„És felállt Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az Ú házánál, az új udvar előtt, és ezt mondta: Uram, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.”
(2Krónika 20:5-6)
Ezt a megvallást mondta ki. Elkezdte Isten nagyságát hirdetni. A hit szavait szólta, megvallotta, hogy Isten hatalmas ahhoz, hogy segítsen. Nekünk is így kell cselekednünk. Isten már akkor tudja, milyen gondjaid vannak, amikor te még ki sem mondtad.
„Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.” (2Krónika 20:7)
Jósafát azt mondja: „Te vagy az Úr, aki megmentetted a népedet. Már behoztál bennünket az örökségünkbe.”
Beléptek az örökségükbe, de az ellenség összeesküvést szőtt ellenük. Ne lankadjon az éberséged, ne engedd le a védelmedet, maradj az Úr útján. Ne légy passzív szellemi életedben. Csak azért, mert arattál már győzelmeket az Úrral, és ma az Úrral jársz, az nem jelenti azt, hogy az ördög úgy dönt, hogy az életed hátralevő részében már békén hagy. A fenti részben is azt látjuk, hogy a sátán nem feledkezett meg Izraelről. Azt tervezte, hogy tönkreteszi ezt a népet, vagy legalábbis megpróbálja akadályozni Isten népét.
Fordította: Berényi Irén
Királyok II. könyve 24.
1. Az ő napjaiban vonult fel Nebúkadneccár Bábel királya; és szolgája lett Jehójákím három évig; de megint föllázadt ellene. 2. És rábocsátotta az Örökkévaló a kaldeusok csapatjait, Arám csapatjait, Móáb csapatjait és Ammón fiai csapatjait, reábocsátotta őket Jehúdára, hogy megsemmisítse, az Örökkévaló igéje szerint, melyet szólt szolgái a próféták által. 3. Csak az Örökkévaló parancsa szerint történt ez Jehúdával, hogy eltávolítsa színe elől Menasse vétkei fejében, mindahhoz képest, amit cselekedett; 4. meg az ártatlanok véréért is melyet ontott, úgy hogy megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel és nem akart az Örökkévaló megbocsátani. 5. Jehójákímnak egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 6. És feküdt Jehójákím ősei mellé; és király lett helyette fia, Jehójákhín. 7. És Egyiptom királya nem vonult ki többé országából, mert elvette Bábel királya Egyiptom patakjától egészen az Eufrates folyamig azt, a mi Egyiptom királyáé volt. 8. Tizennyolc éves volt Jehójákhín, mikor király lett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Nechusta, Elnátán leánya Jeruzsálemből. 9. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen ahogy tette az atyja.
10. Abban az időben felvonultak Nebúkadnecezárnak, Bábel királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és ostrom alá került a város. 11. Odajött Nebúkadneccár, Bábel királya a város alá, mialatt szolgái ostromolták azt. 12. Akkor kiment Jehójákhín, Jehúda királya, Bábel királyához, ő és anyja meg szolgái, nagyjai és udvartisztjei; és elfogta őt Bábel királya uralkodása nyolcadik évében. 13. Kivitte onnan az Örökkévaló házának minden kincseit és a király házának minden kincseit és széttörte mind az arany edényeket, melyeket készített Salamon, Izraél királya, az Örökkévaló templomába, amint szólt az Örökkévaló. 14. És számkivetésbe vitte egész Jeruzsálemet, mind a vezéreket és mind a hadsereg vitézeit, tízezer számkivetettet, meg mind a kovácsot és lakatost; nem maradt más, mint az ország népének szegénye. 15. Számkivetésbe vitte Jehojákhínt Bábelbe; a király anyját is és a király feleségeit és udvari tisztjeit, meg az ország előkelőit elvitte számkivetésbe Jeruzsálemből Bábelbe. 16. És mind a hadsereg embereit hétezret, meg a kovácsokat és lakatosokat ezret, mindannyian vitézek, harcképesek – elvitte őket Bábel királya számkivetésbe Bábelbe. 17. És királlyá tette Bábel királya Mattanját, annak nagybátyját, ő helyébe és Cidkíjáhúra változtatta nevét. 18. Huszonegy éves volt Cidkíjáhú, mikor király lett és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Chamútál, Tirmejáhú leánya Libnából. 19. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen ahogy tette Jehójákím. 20. Mert az Örökkévaló haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Jehúdával, mígnem elvetette őket színe elől. És fellázadt Cidkíjáhú Bábel királya ellen.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. április 10., szerda
Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 9.
Állj ellen az ördögnek a kezdet kezdetén!
"Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben [az ő támadásainak]."
1Péter 5:9
A depressziónak számtalan oka van – de csak egy forrása: a sátán. Le akar nyomni minket, azt akarja, hogy rosszul érezzük magunkat, és ne kaphassuk meg mindazt, amiért Jézus az életét adta. Az egyik legnagyobb fegyvere arra, hogy elvegye a kedvünket a kárhoztatás.
A kárhoztatás valószínűleg a depresszió egyik oka lehet. A sátán arra használja, hogy elrabolja az örömünket. Tudja, hogy „az Úr öröme” a mi „erősségünk” (ld Nehémiás 8:10). A sátán meg akar minket gyengíteni, hogy ne tudjunk semmit tenni, csak fogadjunk el mindent, amit ránk mér.
Az emberek attól is depressziósak lehetnek, ha valami fizikálisan nem jól működik – a beteg emberek gyakran depressziósak; a kémia egyensúly elvesztése, a kimerültség szintén depressziót okozhat. Ha azért vagy depressziós, mert elhanyagolod a testedet, nem pihensz eleget, és sokat stresszelsz, akkor könnyen orvosolható a probléma magadat a megfelelő pihenés és táplálkozás segítségével. Ha azonban a depresszió orvosi jellegű, amelyet kémiai kiegyensúlyozatlanság vagy valamilyen testi probléma okoz, akkor a megfelelő fizikai segítséget is alaposan át kell gondolni.
Más szóval a zenélés, éneklés vagy kiabálás nem hozza rendbe azokat az embereket, akik az összeomlás határán állnak, hiszen a szervezetük nem működik megfelelően, a hormon-háztartásuk és a szervezet kémiai egyensúlya felborult. Oda kell figyelni a fizikai szükségletekre is.
A depresszió visszavezethető fizikai, mentális, érzelmi vagy szellemi okokra. Dávid király azért volt depressziós, mert nem vallotta meg a bűneit (ld Zsoltárok 51). Jónás azért volt depressziós, mert elfutott Isten elhívása elöl, és engedetlen volt (ld Jónás 1-2). Illés azért volt depressziós, mert megfáradt. Az 1Királyok 19:5-8 leírja, hogy az Úr angyala naponta kétszer megetette majd elaltatta.
Nem mindig kapunk azonnali megoldást minden problémánkra. De minden esetben Jézus a megfelelő válasz, nem számít, mivel tett a sátán depresszióssá minket, de Jézust követve győztesek leszünk. Ő mutatja meg mindannyiunknak azt, hogy mit tegyünk azért, hogy örömteli életet élhessünk.
Nem számít, mi okozza a depressziót, de amint érezzük, hogy kezd eluralkodni rajtunk, azonnal ellen kell állni, és megtenni azt, amire az Úr vezet minket.
"Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben [az ő támadásainak]."
1Péter 5:9
A depressziónak számtalan oka van – de csak egy forrása: a sátán. Le akar nyomni minket, azt akarja, hogy rosszul érezzük magunkat, és ne kaphassuk meg mindazt, amiért Jézus az életét adta. Az egyik legnagyobb fegyvere arra, hogy elvegye a kedvünket a kárhoztatás.
A kárhoztatás valószínűleg a depresszió egyik oka lehet. A sátán arra használja, hogy elrabolja az örömünket. Tudja, hogy „az Úr öröme” a mi „erősségünk” (ld Nehémiás 8:10). A sátán meg akar minket gyengíteni, hogy ne tudjunk semmit tenni, csak fogadjunk el mindent, amit ránk mér.
Az emberek attól is depressziósak lehetnek, ha valami fizikálisan nem jól működik – a beteg emberek gyakran depressziósak; a kémia egyensúly elvesztése, a kimerültség szintén depressziót okozhat. Ha azért vagy depressziós, mert elhanyagolod a testedet, nem pihensz eleget, és sokat stresszelsz, akkor könnyen orvosolható a probléma magadat a megfelelő pihenés és táplálkozás segítségével. Ha azonban a depresszió orvosi jellegű, amelyet kémiai kiegyensúlyozatlanság vagy valamilyen testi probléma okoz, akkor a megfelelő fizikai segítséget is alaposan át kell gondolni.
Más szóval a zenélés, éneklés vagy kiabálás nem hozza rendbe azokat az embereket, akik az összeomlás határán állnak, hiszen a szervezetük nem működik megfelelően, a hormon-háztartásuk és a szervezet kémiai egyensúlya felborult. Oda kell figyelni a fizikai szükségletekre is.
A depresszió visszavezethető fizikai, mentális, érzelmi vagy szellemi okokra. Dávid király azért volt depressziós, mert nem vallotta meg a bűneit (ld Zsoltárok 51). Jónás azért volt depressziós, mert elfutott Isten elhívása elöl, és engedetlen volt (ld Jónás 1-2). Illés azért volt depressziós, mert megfáradt. Az 1Királyok 19:5-8 leírja, hogy az Úr angyala naponta kétszer megetette majd elaltatta.
Nem mindig kapunk azonnali megoldást minden problémánkra. De minden esetben Jézus a megfelelő válasz, nem számít, mivel tett a sátán depresszióssá minket, de Jézust követve győztesek leszünk. Ő mutatja meg mindannyiunknak azt, hogy mit tegyünk azért, hogy örömteli életet élhessünk.
Nem számít, mi okozza a depressziót, de amint érezzük, hogy kezd eluralkodni rajtunk, azonnal ellen kell állni, és megtenni azt, amire az Úr vezet minket.
Fordította: Berényi Irén
2019. április 4., csütörtök
David Wilkerson - Isten arcát keresve 3.
Egy új mozgalom formálódik napjainkban, amelyet a "feltörekvő gyülekezetnek" neveznek.
Ez az új mozgalom azt hirdeti, hogy ők az "új kereszténység" képviselői. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött, hívők kis csoportjaival akik kiábrándultak a "bűnösökhöz barátságos" mega-gyülekezetek mozgalmából. Az egyik újságíró "mega-kiégésnek"nevezte. Tagjai főleg azok a fiatalok, akiknek elegük volt az önbeteljesítést tanító, felszínes evangéliumból.
A Barna Group felmérése szerint, Amerikában 10-12 millió "újjászületett" keresztény nem jár gyülekezetbe, legtöbbjük pedig a "baby-boom" nemzedékből van. Azt mondják, hogy menedéket kerestek a mega-gyülekezetekben az iPods, Tivos, Xboxos, a versengés és nagyság kultúrája ellen, de a gyülekezetek becsapták őket. Nem adtak menedéket a világiasságtól, hanem inkább Disney-World-höz hasonló légkört találtak sport csoportokkal, kávé házakkal, játék termekkel- amelyektől próbáltak elmenekülni.
Az egyik író ezt mondta, "Azt mondták nekünk, hogy az ilyen dolgok vonzották a "keresőket" a gyülekezetekbe, de mi azt kérdeztük, "mihez vonzották őket?" Kutattuk a Bibliát és nem találtunk semmit a mega-gyülekezetekben, ami az Apostolok Cselekedeteiben lévő gyülekezetekben létezett."
Az igazság az, hogy a "keresők" közül a legtöbben olyanok, akik valóban Krisztus arcát keresik. Ők egy olyan gyülekezet után kutatnak, ahol Jézus jelenléte –Isten Igéjének Krisztusa-érezhető. Azokat a Pásztorokat keresik, akiknek egyetlen ambíciójuk, hogy Krisztushoz hasonlítsanak, és hogy Jézusnak tetsző életet éljenek; nem számító emberek, akik egy zavart evangéliumot ajánlanak. Egy valóságban meggyökerezett gyülekezetet keresnek, - nem pedig jó érzéseket keltő előadásokat arról, hogy miképpen érhetik el lehetőségeiket, hanem lelket meggyőző, Isten szívéből származó tanításokat, amelyek megmutatják a bűnt és megtörik annak erejét az életükben.
Sokan akik ott hagyták a mega-gyülekezeteket, a "feltörekvő gyülekezetek" mozgalmához vonzódnak. A Dallas híradó így jellemezte a mozgalmat: "A feltörekvő gyülekezetek legtöbbje összefűzi a különböző vallások hagyományainak elemeit, különösen a katolikus és a keleti ortodox-vallásokból. Némelyek felújítják a régi misztikus gyakorlatokat, mint például, "labirintust járni". Ez a mozgalom egy "válaszd magadnak" fajta mozgalom, sokszor hangsúlyozza a közösséget és a szociális igazságosságot. A poklot elutasítják, mert ez az Istent egy kínzónak tüntetné fel. Istentiszteleteiken képeket, gyertyákat, tömjént és más hasonló dolgokat is használnak.
Sok ilyen gyülekezet kapcsolódik egymáshoz az internet blogon keresztül, és a mozgalom a hagyományos vallások gyülekezeteiben is kezd felbukkanni. általános ígéretük, hogy "Próbálunk összeköttetést találni az igazi Jézussal-a radikális Jézussal." "Akarunk egy emberibb arcot adni Krisztusnak." "Beszélgessünk és együtt próbáljuk megérteni Krisztust." Nem! Ezek saját arcukat festik Krisztusra és ez nem a Szentírás Krisztusa. Minden Jézusról szóló teológia és idea elfogadható számukra. Biztatják magukat, "használjuk képzeletünket, hogy mit is mondott Jézus." A mozgalom egyik fő személyisége ezt mondta, "Jó a Világosság, de néha talán az intrika értékesebb."
Csak gondold meg, mit is mondanak! A világosság a bibliai kereszténység alapja. Semmi sem világosabb, mint Pál kijelentése a szentírások igazi Krisztusáról. Ő figyelmezteti a Galáciabeli gyülekezetet, "Csodálkozom, hogy Attól aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok...
"ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen,…tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által." (Galáciabeliekhez 1: 6-12)
Csak gondold meg mit mond ez a "feltörekvő" gyülekezet amikor kijelenti, hogy az intrika értékesebb mint a világosság. Intrika az egy titkos, homályos igyekezet hogy felkeltse az érdeklődést." Pál ezt a Krisztusi evangélium elferdítésének, romlottságnak nevezi. Csak a Szentírásokban kijelentett Jézus fogadható el Isten előtt. És Pál figyelmeztet minket világos értelemben: "Nem bánom, ha akármilyen angyal prédikálja ezt az új evangéliumot, az hamis, egyenesen a pokolból jön. Azok, akik prédikálják, legyenek átok alatt."
Szintén komolyan figyelmeztetem a fiatal pásztorokat és az igazságot keresőket is, akik az interneten vagy a könyves boltokban keresgélnek; fogtok találni olyan könyveket vagy más irodalmat, amelyek egy új fajta kereszténységről szólnak, nagyon jól, ékes szólással vannak megírva és bemutatva, de légy óvatos: Jézus neve a horog, de ez nem az igazi Jézus. Ha ugyanis nem ismered a biblia Krisztusát, megcsalattatsz.
Több mint ötven éves szolgálatom során láttam a hamis tanok mindenféle, elképzelhető szeleit és hullámait. Mindig összegyűjtik követőiket és egy pár év múlva eltűnnek, hátrahagyva a hajótört hiteket, és mindezek az internet megjelenése előtt történtek. Most a démonok tanai egy pár óra alatt az egész föld kerekségén el tudnak terjedni.
A "feltörekvő gyülekezet" mozgalma nem fog eltűnni, hanem különböző formában fog átalakulni, amíg mindaz, amit Jézus előre mondott meg nem történik. Ami elszomorít engem az az, hogy az ilyen téves hangok által szolgálók ezrei fognak elváltozni. Sokan megcsalattatnak és egy saját képzeletükben formált Krisztust kezdenek prédikálni, mert nem fogják többé Isten Igéjét kutatni, hanem el fognak merülni az új radikális teológiában. Isten Igéje helyett egy radikális Jézust fognak prédikálni, aki a háború ellen van, aki le akarja rombolni a kormányt, aki el fogja tüntetni a szegénységet.
Akárki, aki ismeri az evangéliumot, tudja hogy Jézus beszélt az ilyen emberi dolgokról. Igen, Megváltónk szerette a szegényeket és megparancsolta egyházának, hogy viseljen gondot az özvegyekről és árvákról. Mi, Krisztus szeretetének tükre vagyunk a világ felé áldozatos életünkön és odaadásunkon át. De a "feltörekvő gyülekezet" ezt a tükröt egy festő vászonjával helyettesítette. Azt mondja, mi Krisztust olyannak festjük, amilyennek képzeletünk megengedi. Ez egy nyilvános támadás Krisztus Isteni mivolta ellen, lerántva Őt emberi mivoltunk szintjére. Én ezt vélem felismerni az ellenség utolsó támadásának, mielőtt Jézus visszatér egyházáért.
Mi Isten válasza minderre?
Mit tegyünk mi, akik szeretik a Kálvária vérrel bepiszkolt Jézusát? Erre a kérdésre Isten ugyanazt a választ adja, mint amit Dávidnak adott, amikor ez az Istenfélő ember körül volt véve bálványimádókkal: "Keresd orcámat!" Kell, hogy ez legyen az egyetlen, mindent áthatoló vágyunk az életünkben. Egyetlen missziónk pedig, egy folytonos, zavartalan közösség a dicsőséges Krisztussal, keressük és kérdezzük a Szentírásban Jézus szépségét, amíg meg nem ismerjük őt és amíg Ő nem lesz a mi teljes elégedettségünk.
Mindezt pedig azzal az egy céllal tegyük, hogy olyanokká válhassunk mint amilyen Ő, hogy az Ő teljes képmásává váljunk, hogy, azok, akik az igazi Krisztust keresik, megláthassák őt bennünk. Minden evangéliumhirdetés, lelkek megnyerése, minden missziós munka hiábavaló, ha nem Jézus arcára nézünk, és ha nem állandóan az Ő képmására változunk. Nem leszünk képesek megérinteni az emberek lelkét, hacsak nem ilyen keresztények leszünk, és Jézus arra hívott minket, hogy az Ő képmását tükrözzük ennek az elveszett világnak, mely meg van zavarodva, és nem érti, hogy ki is Ő.
Amint nemrégen tanulmányoztam az Igét, felsírtam, "Oh nézd, mit tesznek a mi kedves Úr Jézusunkkal." De a Szent Szellem ezt súgta, "Ne ess kétségbe. Tudod, hogy miként fog mindez végződni. A mennyek megnyílnak és a királyok Királya, az urak Ura meg fog jelenni fehér lován. Ő vas vesszővel fog uralkodni, és minden hamis prófétát levág a kardjával, valamint azokat is, akik az Antikrisztushoz tartoznak."
Minden térd meg fog hajolni azon a napon, amikor meglátjuk arcát!
Dicsőség az Ő Szent nevének!
Ez az új mozgalom azt hirdeti, hogy ők az "új kereszténység" képviselői. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött, hívők kis csoportjaival akik kiábrándultak a "bűnösökhöz barátságos" mega-gyülekezetek mozgalmából. Az egyik újságíró "mega-kiégésnek"nevezte. Tagjai főleg azok a fiatalok, akiknek elegük volt az önbeteljesítést tanító, felszínes evangéliumból.
A Barna Group felmérése szerint, Amerikában 10-12 millió "újjászületett" keresztény nem jár gyülekezetbe, legtöbbjük pedig a "baby-boom" nemzedékből van. Azt mondják, hogy menedéket kerestek a mega-gyülekezetekben az iPods, Tivos, Xboxos, a versengés és nagyság kultúrája ellen, de a gyülekezetek becsapták őket. Nem adtak menedéket a világiasságtól, hanem inkább Disney-World-höz hasonló légkört találtak sport csoportokkal, kávé házakkal, játék termekkel- amelyektől próbáltak elmenekülni.
Az egyik író ezt mondta, "Azt mondták nekünk, hogy az ilyen dolgok vonzották a "keresőket" a gyülekezetekbe, de mi azt kérdeztük, "mihez vonzották őket?" Kutattuk a Bibliát és nem találtunk semmit a mega-gyülekezetekben, ami az Apostolok Cselekedeteiben lévő gyülekezetekben létezett."
Az igazság az, hogy a "keresők" közül a legtöbben olyanok, akik valóban Krisztus arcát keresik. Ők egy olyan gyülekezet után kutatnak, ahol Jézus jelenléte –Isten Igéjének Krisztusa-érezhető. Azokat a Pásztorokat keresik, akiknek egyetlen ambíciójuk, hogy Krisztushoz hasonlítsanak, és hogy Jézusnak tetsző életet éljenek; nem számító emberek, akik egy zavart evangéliumot ajánlanak. Egy valóságban meggyökerezett gyülekezetet keresnek, - nem pedig jó érzéseket keltő előadásokat arról, hogy miképpen érhetik el lehetőségeiket, hanem lelket meggyőző, Isten szívéből származó tanításokat, amelyek megmutatják a bűnt és megtörik annak erejét az életükben.
Sokan akik ott hagyták a mega-gyülekezeteket, a "feltörekvő gyülekezetek" mozgalmához vonzódnak. A Dallas híradó így jellemezte a mozgalmat: "A feltörekvő gyülekezetek legtöbbje összefűzi a különböző vallások hagyományainak elemeit, különösen a katolikus és a keleti ortodox-vallásokból. Némelyek felújítják a régi misztikus gyakorlatokat, mint például, "labirintust járni". Ez a mozgalom egy "válaszd magadnak" fajta mozgalom, sokszor hangsúlyozza a közösséget és a szociális igazságosságot. A poklot elutasítják, mert ez az Istent egy kínzónak tüntetné fel. Istentiszteleteiken képeket, gyertyákat, tömjént és más hasonló dolgokat is használnak.
Sok ilyen gyülekezet kapcsolódik egymáshoz az internet blogon keresztül, és a mozgalom a hagyományos vallások gyülekezeteiben is kezd felbukkanni. általános ígéretük, hogy "Próbálunk összeköttetést találni az igazi Jézussal-a radikális Jézussal." "Akarunk egy emberibb arcot adni Krisztusnak." "Beszélgessünk és együtt próbáljuk megérteni Krisztust." Nem! Ezek saját arcukat festik Krisztusra és ez nem a Szentírás Krisztusa. Minden Jézusról szóló teológia és idea elfogadható számukra. Biztatják magukat, "használjuk képzeletünket, hogy mit is mondott Jézus." A mozgalom egyik fő személyisége ezt mondta, "Jó a Világosság, de néha talán az intrika értékesebb."
Csak gondold meg, mit is mondanak! A világosság a bibliai kereszténység alapja. Semmi sem világosabb, mint Pál kijelentése a szentírások igazi Krisztusáról. Ő figyelmezteti a Galáciabeli gyülekezetet, "Csodálkozom, hogy Attól aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok...
"ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen,…tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által." (Galáciabeliekhez 1: 6-12)
Csak gondold meg mit mond ez a "feltörekvő" gyülekezet amikor kijelenti, hogy az intrika értékesebb mint a világosság. Intrika az egy titkos, homályos igyekezet hogy felkeltse az érdeklődést." Pál ezt a Krisztusi evangélium elferdítésének, romlottságnak nevezi. Csak a Szentírásokban kijelentett Jézus fogadható el Isten előtt. És Pál figyelmeztet minket világos értelemben: "Nem bánom, ha akármilyen angyal prédikálja ezt az új evangéliumot, az hamis, egyenesen a pokolból jön. Azok, akik prédikálják, legyenek átok alatt."
Szintén komolyan figyelmeztetem a fiatal pásztorokat és az igazságot keresőket is, akik az interneten vagy a könyves boltokban keresgélnek; fogtok találni olyan könyveket vagy más irodalmat, amelyek egy új fajta kereszténységről szólnak, nagyon jól, ékes szólással vannak megírva és bemutatva, de légy óvatos: Jézus neve a horog, de ez nem az igazi Jézus. Ha ugyanis nem ismered a biblia Krisztusát, megcsalattatsz.
Több mint ötven éves szolgálatom során láttam a hamis tanok mindenféle, elképzelhető szeleit és hullámait. Mindig összegyűjtik követőiket és egy pár év múlva eltűnnek, hátrahagyva a hajótört hiteket, és mindezek az internet megjelenése előtt történtek. Most a démonok tanai egy pár óra alatt az egész föld kerekségén el tudnak terjedni.
A "feltörekvő gyülekezet" mozgalma nem fog eltűnni, hanem különböző formában fog átalakulni, amíg mindaz, amit Jézus előre mondott meg nem történik. Ami elszomorít engem az az, hogy az ilyen téves hangok által szolgálók ezrei fognak elváltozni. Sokan megcsalattatnak és egy saját képzeletükben formált Krisztust kezdenek prédikálni, mert nem fogják többé Isten Igéjét kutatni, hanem el fognak merülni az új radikális teológiában. Isten Igéje helyett egy radikális Jézust fognak prédikálni, aki a háború ellen van, aki le akarja rombolni a kormányt, aki el fogja tüntetni a szegénységet.
Akárki, aki ismeri az evangéliumot, tudja hogy Jézus beszélt az ilyen emberi dolgokról. Igen, Megváltónk szerette a szegényeket és megparancsolta egyházának, hogy viseljen gondot az özvegyekről és árvákról. Mi, Krisztus szeretetének tükre vagyunk a világ felé áldozatos életünkön és odaadásunkon át. De a "feltörekvő gyülekezet" ezt a tükröt egy festő vászonjával helyettesítette. Azt mondja, mi Krisztust olyannak festjük, amilyennek képzeletünk megengedi. Ez egy nyilvános támadás Krisztus Isteni mivolta ellen, lerántva Őt emberi mivoltunk szintjére. Én ezt vélem felismerni az ellenség utolsó támadásának, mielőtt Jézus visszatér egyházáért.
Mi Isten válasza minderre?
Mit tegyünk mi, akik szeretik a Kálvária vérrel bepiszkolt Jézusát? Erre a kérdésre Isten ugyanazt a választ adja, mint amit Dávidnak adott, amikor ez az Istenfélő ember körül volt véve bálványimádókkal: "Keresd orcámat!" Kell, hogy ez legyen az egyetlen, mindent áthatoló vágyunk az életünkben. Egyetlen missziónk pedig, egy folytonos, zavartalan közösség a dicsőséges Krisztussal, keressük és kérdezzük a Szentírásban Jézus szépségét, amíg meg nem ismerjük őt és amíg Ő nem lesz a mi teljes elégedettségünk.
Mindezt pedig azzal az egy céllal tegyük, hogy olyanokká válhassunk mint amilyen Ő, hogy az Ő teljes képmásává váljunk, hogy, azok, akik az igazi Krisztust keresik, megláthassák őt bennünk. Minden evangéliumhirdetés, lelkek megnyerése, minden missziós munka hiábavaló, ha nem Jézus arcára nézünk, és ha nem állandóan az Ő képmására változunk. Nem leszünk képesek megérinteni az emberek lelkét, hacsak nem ilyen keresztények leszünk, és Jézus arra hívott minket, hogy az Ő képmását tükrözzük ennek az elveszett világnak, mely meg van zavarodva, és nem érti, hogy ki is Ő.
Amint nemrégen tanulmányoztam az Igét, felsírtam, "Oh nézd, mit tesznek a mi kedves Úr Jézusunkkal." De a Szent Szellem ezt súgta, "Ne ess kétségbe. Tudod, hogy miként fog mindez végződni. A mennyek megnyílnak és a királyok Királya, az urak Ura meg fog jelenni fehér lován. Ő vas vesszővel fog uralkodni, és minden hamis prófétát levág a kardjával, valamint azokat is, akik az Antikrisztushoz tartoznak."
Minden térd meg fog hajolni azon a napon, amikor meglátjuk arcát!
Dicsőség az Ő Szent nevének!
Királyok II. könyve 23.
1. Erre küldött a király és összegyűjtötték hozzá Jehúda és Jeruzsálem véneit mind. 2. Fölment a király az Örökkévaló házába és mind a Jehúda emberei és mind a Jeruzsálem lakói ővele meg a papok, a próféták és az egész nép aprajától nagyjáig; és felolvasta füleik hallatára minden szavait a szövetség könyvének, mely találtatott az Örökkévaló házában. 3. Erre felállt a király az emelvényre és megkötötte a szövetséget az Örökkévaló színe előtt, hogy járjanak az Örökkévaló útján és hogy megőrizzék parancsolatait, bizonyságait és törvényeit egész szívvel és egész lélekkel, fönntartva e szövetségnek szavait, melyek írva vannak ebben a könyvben. És belépett az egész nép a szövetségbe. 4. És megparancsolta a király Chilkíjáhú főpapnak, a másodrangú papoknak és a küszöb őreinek, hogy vigyék ki az Örökkévaló házából mind az edényeket, melyek készültek a Báal, az Aséra és az ég egész serege számára; elégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidrón mezőségein és elvitték porukat Bét-Élbe. 5. Beszüntette a bálványpapokat, kiket tartottak Jehúda királyai s akik füstölögtettek a magaslatokon Jehúda városaiban és Jeruzsálem környékein, meg azokat, akik füstölögtettek a Báalnak, a napnak, a holdnak, a csillagzatoknak, az ég egész seregének. 6. Kivitte az asérát az Örökkévaló házából Jeruzsálemen kívül a Kidrón patakhoz és elégette azt a Kidrón patak mellett, porrá törte, és vetette a porát a köznép sírjaira. 7. És lerombolta a szentelt férfiak házait, melyek az Örökkékévaló házában voltak, melyekben az asszonyok sátrakat szőttek az aséra számára. 8.Elhozta mind a papokat Jehúda városaiból és a magaslatokat, ahol füstölögtettek volt a papok, Gébától Beér-Sébáig és lerombolta a kapuk magaslatait, amelyek Józsuának, a város nagyjának kapuja bejáratán voltak, amely az embernek baljáról volt a város kapujánál. 9.Csakhogy nem mehettek föl a magaslatok papjai az Örökkévaló oltárára Jeruzsálemben, hanem kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között. 10. Megtisztátalanította a Ben-Hinnóm völgyében levő Tófetet, hogy senki ne vezethesse át fiát és leányát a tűzön a Molokhnak. 11. És beszüntette a lovakat, melyeket oda helyeztek Jehúda királyai a napistennek, az Örökkévaló házának bejáratán Netán-Mélekh udvari tisztnek a Parvárímban lévő csarnokába, a napisten szekereit pedig elégette tűzben. 12. Az oltárokat is, melyek Ácház felső termének tetején voltak, a melyeket készítettek Jehúda királyai, meg az oltárokat, melyeket készített Menasse az Örökkévaló házának mindkét udvarában, lerombolta a király; összezúzta ott és vetette porukat a Kidrón patakba. 13. A magaslatokat is, melyek Jeruzsálem előtt a romlás hegyétől jobbra voltak, melyeket épített volt Salamon, Izraél királya az Astóretnek, a Cídónbeliek undokságának, a Kemósnak, Móáb undokságának és Milkómnak, Ammón fiai utálatának, megtisztátalanította a király; 14. széttörte az oszlopokat, kivágta az asérákat és megtöltötte helyüket embercsontokkal. 15. A Bét-Élben levő oltárt is, a magaslatot, melyet készített Járobeám, Nebát fia, aki vétkezésre indította Izraélt, azt az oltárt is és a magaslatot lerombolta; elégette a magaslatot, porrá törte és elégette az asérát.
16. Akkor fordult Jósíjáhú, meglátta a sírokat, melyek ott a hegyen voltak, küldött és kivette a csontokat a sírokból, elégette az oltáron és megtisztátalanította azt az Örökkévaló szavai szerint, melyet hirdetett Istennek embere, aki hirdette ezeket a dolgokat. 17. És mondta: Micsoda emlékjel az ott, melyet látok? Szóltak hozzá a város emberei: Az Isten emberének sírja az, aki Jehúdából jött és hirdette e dolgokat, melyeket tettél, Bét-Él oltára felől. 18. Ekkor mondta: Hagyjátok őt, senki ne bolygassa csontjait! Így megmentették azon prófétának csontjait, ki Sómrónból jött. 19. A Sómrónban lévő magaslatok házait is, melyeket bosszantásra készítettek Izraél királyai, eltávolította Jósíjáhú és tett velük mindazon tettek szerint, melyeket Bét-Élben tett. 20. Levágta az ott lévő magaslatok papjait mind az oltárokon és embercsontokat égetett el rajtuk. Erre visszatért Jeruzsálembe.
21. És parancsolta a király az egész népnek, mondván: Tartsatok pészachot az Örökkévalónak, Istenteknek, a mint írva van a szövetség e könyvében. 22. Mert nem tartatott ilyen pészach, a bírák napjai óta, kik bírái voltak Izraélnak, sem Izraél királyainak és Jehúda királyainak minden napjaiban; 23. hanem csak Jósíjáhú királynak tizennyolcadik évében tartatott e pészach az Örökkévalónak Jeruzsálemben. 24. A szellemidézőket is és a halottjósokat, meg a teráfimképeket és a bálványokat és mind az undokságokat, melyek láthatók voltak Jehúda országában és Jeruzsálemben, kitakarította Jósíjáhú, azért hogy fenntartsa a tan szavait, melyek írva vannak azon könyvben, melyet talált Chilkijáhú pap az Örökkévaló házában. 25. Olyan mint ő, nem volt előtte király, aki megtért volna az Örökkévalóhoz egész szívével, egész lelkével és egész erejével Mózes egész tana szerint, sem utána nem támadt olyan, mint ő. 26. Csakhogy az Örökkévaló nem tért meg nagy haragjának fellobbanásától, mivel fellobbant haragja Jehúda ellen mindazon bosszúságok miatt, melyekkel őt bosszantotta Menasse. 27. Mondta tehát az Örökkévaló: Jehúdát is eltávolítom színem elől, valamint eltávolítottam Izraélt; és megvetem e várost, melyet kiválasztottam, Jeruzsálemet és a házat, melyről mondtam: ott lesz az én nevem!
28. Jósíjáhúnak egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 29. Az ő napjaiban vonult fel Fáraó Nekhó Egyiptom királya Assúr királya ellen az Eufrátes folyamhoz; és ellenébe ment Jósíjáhú király, de megölte őt Megiddóban, a mint meglátta őt. 30. Elszállították őt szolgái holtan Megiddóból, Jeruzsálembe vitték és eltemették sírjában. Erre vette az ország népe Jehóácházt, Jósíjáhú fiát, fölmenték és királlyá tették őt atyja helyébe. 31. Huszonhárom éves volt Jehóácház, mikor király lett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Chamútál, Jirmejáhú leánya Libnából. 32. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen, ahogy tették ősei. 33. És elfogta őt Fáraó Nekhó Riblában, Chamát országban, hogy ne uralkodjék Jeruzsálemben, és kivetett sarcot az országra: száz kikkár ezüstöt és egy kikkár aranyat. 34. És királlyá. tette Fáráó Nekhó Eljákímot, Jósíjáhú fiát, atyja Jósíjáhú helyébe és átváltoztatta nevét Jehójákímra. Jehóácházt pedig elfogta; Egyiptomba jutott és meghalt ott. 35. Az ezüstöt és az aranyat megadta Jehójákím Fáraónak, csakhogy felbecsültette az országot, hogy adhassa a pénzt Fáraó parancsa eszerint, kinek-kinek becsléséhez képest hajtotta be az ezüstöt és az aranyat az ország népétől, hogy Fáraó Nekhónak adja. 36. Huszonöt éves volt Jehójákím, mikor király lett és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Zebudda, Pedája leánya Rúmából. 37. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen ahogy tették ősei.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2019. április 1., hétfő
David Wilkerson - Isten arcát keresve 2.
Mit jelent Isten arcának keresése?
Isten arca az Ő jelenléte, visszatükrözése. Válaszában, az Úr kinyilvánította Dávidnak, hogy miképpen elégítheti ki vágyát: és pedig, hogy Istent tükrözze vissza saját életében. Arra oktatta Dávidot, "Figyelj engem. Kutasd az igét és imádkozz, hogy a Szent Szellem segítségével megértést nyerjél, hogy olyanná váljál, mint én vagyok. Azt akarom, hogy életed visszatükrözze szépségemet ennek a világnak."
Ez nem csak egy egyszerű imádságra való hívást jelentett, hiszen Dávid már imádkozott naponta hétszer. Igazából Dávidban az állandó imádkozás gerjesztette a vágyat, hogy az Urat jobban megismerje. Nem, Istennek ez a hívása arra késztette Dávidot, hogy egy olyan életmódra vágyjon, amely teljesen visszatükrözi mindazt, ami maga Jézus.
Isten a kereszten emberi ábrázatot öltött. Jézus lejött a földre, mint ember, Isten a testben, és ezt azért tette, hogy érezhesse fájdalmunkat, hogy ugyanazokkal a kísértésekkel állhasson szembe, mint mi, és hogy megmutassa nekünk az Atyát. A Szentírás Jézusról írja, "Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása…" (Zsidók. 1: 3), vagyis ugyanaz; a bemetszett, bevésett képmása az Atyának. Egyszerűen mindenben "ugyanaz", mint az Atya.
Ma is Jézus Krisztus arca Istennek a pontos képmása ezen a földön. Az Atyával való zavartalan közösségünket Ő tette lehetővé. A kereszten keresztül kiváltságunk van, hogy "láthassuk arcát"és megérinthessük Őt, és még élhetünk is, tanúskodva, "Semmit nem cselekszem, hacsak nem az Úrtól látom vagy hallom azt."
Most, ha Isten azt mondja "keresd arcomat", akkor szava többet jelent, mint bármikor a múltban. Miért? Mert a sokaság azt kérdezi, "melyik Jézust?"
Krisztus figyelmeztetett minket, hogy csaló emberek fognak jönni akik magukat Krisztusként fogják feltüntetni. Ezek a csaló krisztusok az igazi Krisztus jövetele előtt fognak megjelenni a világ végén. "Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" és az Úr felelt, "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek." (Máté 24: 3, 5) Ezután Jézus pontos utasításokat ad, "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek." (24: 23)
Nem hiszem, hogy Jézus zavarodott, fehér köntösbe öltözött, hosszú szakállt viselő emberekről beszélt, mondván, "Én vagyok Isten fia.". Nem, inkább becsapott szolgálókról, akik egy más evangéliumot és más krisztust prédikálnak. Pál figyelmeztetett az ilyenekkel kapcsolatban, "mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk…vagy más evangéliumot". (2 Korinthus. 11: 4)
Jézus ugyanígy figyelmeztetett minket, "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és jeleket, és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is." (Márk 13: 22) Ezek a szavak Jézustól mindig intrikáltak engem. "Hogyan lehetnek a választottak becsapva olyanokkal, akik dicsekednek, hogy ők a Krisztus?. Egy ilyen személyt kinevetné a hívő."
De Jézus és Pál nem csak bizonyos személyekről beszélnek, akik azzal dicsekednek, hogy isteni erejük van, hanem ideákról is. Krisztushoz való hasonlóságot igényelnek; mint például az új Jézus mozgalom. Amikor azt mondják, "Ez Jézus igazi képmása, ilyen az igazi Jézus. Mi felfedeztük az igazi Krisztust, engedjétek meg, hogy megmutassuk milyen is Ő valójában!"
Az ilyen mozgalmakat nem őrültek, hanem jól nevelt emberek vezetik, akik jól tudják, hogy mi vonzza a tömegeket. Az ilyen ékesszóló tanítók eltávolodtak az Igétől és nem hiszik, hogy az imádságban van erő. Ehelyett, mint a "fény angyalai" olyan új "felvilágosodott" ideákat mutatnak be, melyek szerintük Jézust reflektálják. Ezek főleg a fiatalabb nemzedéknek tetszenek, még pedig azoknak, akiknek elegük van a templomok halott vallásos ceremóniáiból.
Pál figyelmeztet az ilyen szolgálókkal kapcsolatban, akik "megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől,…hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolává változtatják át magukat." (2 Korinthus. 11: 3, 13)
Isten arca az Ő jelenléte, visszatükrözése. Válaszában, az Úr kinyilvánította Dávidnak, hogy miképpen elégítheti ki vágyát: és pedig, hogy Istent tükrözze vissza saját életében. Arra oktatta Dávidot, "Figyelj engem. Kutasd az igét és imádkozz, hogy a Szent Szellem segítségével megértést nyerjél, hogy olyanná váljál, mint én vagyok. Azt akarom, hogy életed visszatükrözze szépségemet ennek a világnak."
Ez nem csak egy egyszerű imádságra való hívást jelentett, hiszen Dávid már imádkozott naponta hétszer. Igazából Dávidban az állandó imádkozás gerjesztette a vágyat, hogy az Urat jobban megismerje. Nem, Istennek ez a hívása arra késztette Dávidot, hogy egy olyan életmódra vágyjon, amely teljesen visszatükrözi mindazt, ami maga Jézus.
Isten a kereszten emberi ábrázatot öltött. Jézus lejött a földre, mint ember, Isten a testben, és ezt azért tette, hogy érezhesse fájdalmunkat, hogy ugyanazokkal a kísértésekkel állhasson szembe, mint mi, és hogy megmutassa nekünk az Atyát. A Szentírás Jézusról írja, "Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása…" (Zsidók. 1: 3), vagyis ugyanaz; a bemetszett, bevésett képmása az Atyának. Egyszerűen mindenben "ugyanaz", mint az Atya.
Ma is Jézus Krisztus arca Istennek a pontos képmása ezen a földön. Az Atyával való zavartalan közösségünket Ő tette lehetővé. A kereszten keresztül kiváltságunk van, hogy "láthassuk arcát"és megérinthessük Őt, és még élhetünk is, tanúskodva, "Semmit nem cselekszem, hacsak nem az Úrtól látom vagy hallom azt."
Most, ha Isten azt mondja "keresd arcomat", akkor szava többet jelent, mint bármikor a múltban. Miért? Mert a sokaság azt kérdezi, "melyik Jézust?"
Krisztus figyelmeztetett minket, hogy csaló emberek fognak jönni akik magukat Krisztusként fogják feltüntetni. Ezek a csaló krisztusok az igazi Krisztus jövetele előtt fognak megjelenni a világ végén. "Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" és az Úr felelt, "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek." (Máté 24: 3, 5) Ezután Jézus pontos utasításokat ad, "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek." (24: 23)
Nem hiszem, hogy Jézus zavarodott, fehér köntösbe öltözött, hosszú szakállt viselő emberekről beszélt, mondván, "Én vagyok Isten fia.". Nem, inkább becsapott szolgálókról, akik egy más evangéliumot és más krisztust prédikálnak. Pál figyelmeztetett az ilyenekkel kapcsolatban, "mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk…vagy más evangéliumot". (2 Korinthus. 11: 4)
Jézus ugyanígy figyelmeztetett minket, "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és jeleket, és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is." (Márk 13: 22) Ezek a szavak Jézustól mindig intrikáltak engem. "Hogyan lehetnek a választottak becsapva olyanokkal, akik dicsekednek, hogy ők a Krisztus?. Egy ilyen személyt kinevetné a hívő."
De Jézus és Pál nem csak bizonyos személyekről beszélnek, akik azzal dicsekednek, hogy isteni erejük van, hanem ideákról is. Krisztushoz való hasonlóságot igényelnek; mint például az új Jézus mozgalom. Amikor azt mondják, "Ez Jézus igazi képmása, ilyen az igazi Jézus. Mi felfedeztük az igazi Krisztust, engedjétek meg, hogy megmutassuk milyen is Ő valójában!"
Az ilyen mozgalmakat nem őrültek, hanem jól nevelt emberek vezetik, akik jól tudják, hogy mi vonzza a tömegeket. Az ilyen ékesszóló tanítók eltávolodtak az Igétől és nem hiszik, hogy az imádságban van erő. Ehelyett, mint a "fény angyalai" olyan új "felvilágosodott" ideákat mutatnak be, melyek szerintük Jézust reflektálják. Ezek főleg a fiatalabb nemzedéknek tetszenek, még pedig azoknak, akiknek elegük van a templomok halott vallásos ceremóniáiból.
Pál figyelmeztet az ilyen szolgálókkal kapcsolatban, akik "megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől,…hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolává változtatják át magukat." (2 Korinthus. 11: 3, 13)
Királyok II. könyve 22.
1. Nyolc éves volt Jósíjáhú, mikor király lett és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Jedída, Adája leánya Bockátból. 2. És tette azt, ami helyes az Örökkévaló szemeiben. Járt ősének, Dávidnak minden útján és nem tért el se jobbra, se balra. 3. És volt Jósíjáhú királynak tizennyolcadik évében, küldte a király Sáfánt, Acaljáhúnak, Mesullám fiának a fiát, az írót, az Örökkévaló házába, mondván: 4. Menj föl Chilkijáhú főpaphoz, hogy összeszámlálja a pénzt, mely bevitetett az Örökkévaló házába, amelyet gyüjtöttek a küszöb őrei a néptől; 5. és adják a munkavezetőknek kezébe, kik kirendelve voltak az Örökkévaló házában és adják azon munkavezetőknek, kik az Örökkévaló házában vannak, hogy kiigazítsák a házon a javítani valót: 6. faíveseknek, az építőknek és a kőíveseknek és arra, hogy fát és faragott köveket vegyenek, hogy kijavítsák a házat. 7. De ne számolják le velük a pénzt, mely kezükbe adatott, mert becsületesen járnak el. 8. Ekkor szólt Chilkíjáhú főpap Sáfánhoz az íróhoz: A tannak könyvét találtam az Örökkévaló házában. És átadta Chilkíjáhú a könyvet Sáfánnak, és elolvasta. 9. Erre bement Sáfán az író a királyhoz. és választ vitt a királynak; mondta: Kiöntötték szolgáid a pénzt, mely házában találtatott és adták azt a munkavezetők kezébe, kik kirendelve vannak az Örökkévaló házában. 10. És jelentette Sáfán az író a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Chilkijáhú pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt. 11. És volt, a mint hallotta a király a tan könyvének szavait, megszaggatta ruháit. 12. És parancsolta a király Chilkíjáhú papnak és Achíkámnak, Sáfán fiának és Akhbórnak, Míkhája fiának, meg Sáfán írónak és Aszájának, a király szolgájának, mondván: 13. Menjetek, kérdezzétek meg az Örökkévalót érettem és a népért és egész Jehúdáért e megtalált könyv szavai felől, mert nagy az Örökkévalónak haragja, amely ellenünk kigyulladt, mivelhogy nem hallgattak őseink e könyv szavaira, hogy cselekedtek volna mind aszerint, amint íratott számunkra.
14. Ekkor elment Chilkíjáhú pap, meg Achíkám, Akhbór, Sáfán és Aszája Chulda prófétanőhöz, feleségéhez Sallúmnak, Tikva Charcháez fia fiának, a ruhaőrnek; ő lakott Jeruzsálemben a második városrészben és beszéltek hozzá. 15. Erre szólt hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött, 16. így szól az Örökkévaló: íme én hozok veszedelmet e helyre és lakóira – azon könyvnek minden szavait, melyet olvasott Jehúda királya. 17. Azért hogy elhagytak engem és füstölögtettek más isteneknek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden művével, úgy hogy kigyulladt haragom e hely ellen és nem alszik ki. 18. Jehúda királyához pedig. a ki küldött bennetek megkérdezni az Örökkévalót – így szóljatok hozzá: így szól az Örökkévaló, Izraél Istene a szavak felől, melyeket hallottál: 19. mivelhogy meglágyult a szíved és megalázkodtál az Örökkévaló előtt, midőn hallottad azt, amit kimondtam e helyről és lakóiról, hogy iszonyattá és átokká lesznek és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem, én is hallgattam rá, úgymond az Örökkévaló. 20. Azért íme engedlek betérni őseidhez és betakaríttatok sírodba békében, úgy hogy nem látják meg szemeid mind a veszedelmeket, melyeket hozni akarok e helyre. És vittek a királynak választ.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)