Vajon mi történne, ha valóban odafigyelnénk arra, amit a Szentírás mond nekünk? Nem szeretnék ujjal mutogatni, csak arra kérlek, vedd fontolóra a következő kérdést: amit megélünk, az vajon a „Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a Mennyben, úgy a Földön is”? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jézus szavait: „az Isten országa tibennetek van.” (Lukács 17:21) Ez a királyság itt van, Krisztus testében. Úgy élünk a saját nemzedékünk közepette, ahogy Jézus tette a maga idejében? Vajon nem arra szólít fel minket a Szentírás: „aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt?” (1János 2:6, EFO) Olyan hatékonyak vagyunk, mint a korai egyház volt a saját világuk elérésben? Vajon látjuk, amint egész régiók hallják Isten Igéjét csupán két év alatt? (ApCsel 19:10) Ne feledd, nem rendelkeztek internettel, Facebookkal, egyéb közösségi média felületekkel, televízióval, sőt még rádióval sem. Mégis minden egyes személy – nemcsak egy városban vagy nemzetben, hanem egy egész régióban – hallotta az evangéliumot. Vajon mi is ezt tapasztaljuk? Legyünk őszinték ennek megítélésében! Kikerültük a kényes kérdést ezekkel a szavakkal: „Isten többé már nem cselekszik így.” Ez olyan, mintha megnyirbáltuk volna az evangéliumot, hogy összhangban legyen az állapotunkkal. Úgy tűnik, visszahúzódtunk mindentől – sőt, olykor megvetéssel kezeltük – ami hatalmat, erőt, sikert, bővölködést, gyümölcsözést vagy egészséget hirdet. Azt mondjuk, hogy az ilyen üzenet túlzó, kiegyensúlyozatlan és önös érdekeket szolgál. Ezáltal gyakorlatilag megvédtük magunkat attól, hogy válaszolnunk kelljen néhány nehéz kérdésre, és felmentést adtunk magunknak, amiért nem gyakorlunk hatást a világra az evangéliummal.
Tehát az a kérdés, amit feltettem a hatékonyságunk hiányával kapcsolatban, pontosan az, amin sokan, ha nem mindannyian, töprengünk. De vajon miért nem kérdezünk rá? Miért nem keressük a választ? Lehetséges, hogy a habozásunk annak köszönhető, hogy ha feltesszük a kérdést, esetleg olyan témák kerülnek napvilágra, amelyekkel nem vagyunk hajlandóak foglalkozni? De ha nem kérdezünk, és nem cselekszünk a válasznak megfelelően, messze alatta maradunk annak az életminőségnek, amire ígéretet nyertünk, és amire el vagyunk hívva. Miután több mint harmincöt éve állok szolgálatban, és közeledem hatvanadik életévemhez, kész vagyok megvitatni ezt a kérdést. Valójában isteni sürgetést érzek, hogy szembenézzek vele. Hiszem, hogy ha őszintén megvizsgáljuk ezt a kérdést Isten Igéjében, feltárul az életnek az a teljessége, amire elhívásunk szól. Ha te is, akárcsak én, válaszokat szeretnél, induljunk együtt erre az igei utazásra! Nem lesz gyors, és időnként fájdalmas is lehet, hasonlóan ahhoz, amikor egy szakképzett sebész elvégez egy összetett műveletet. Az orvos törődik a betegével, és elvégzi a szükséges lépéseket, hogy megmentse a páciens életét. A Szent Szellem sokkal mélyebben törődik velünk, mint akármilyen sebész, mind egyéni, mind közösségi szinten. Tartsuk észben ezt a gondolatot, amikor nehezebben emészthető fejezetekkel találkozunk! Végeredményben erőt, egészséget, életet, szeretetet és életerőt nyerünk majd. Hiszem, hogy a válaszokban megvan az a lehetőség, hogy megváltoztassák az életünk irányát, a közösségeinket és korunk nemzedékét is. Ha velem tartasz, indulhatunk!
