Ez a tizenkét férfi csodálta azt a békességet, amelyet Jézus életében tapasztaltak a három esztendő során. Mesterük sohasem félt. Mindig nyugodt volt, sohasem zaklatták fel a körülmények.
Tudjuk, hogy Krisztus olykor lelkileg haragra gerjedt. Máskor megindult és tudott sírni is. De életét békés emberként élte itt a földön. Békében volt az Atyával, békessége volt a kísértések ellenére, és békét sugárzott az elutasítás és a kigúnyolás közepette is. Akkor is béke volt lelkében, amikor vihar dúlt a tengeren és a hajó fedélzetén aludt, miközben tanítványai reszkettek a félelemtől.
A tanítványok szemtanúi voltak annak, amikor a dühös tömeg egy magas szikla szélére ráncigálta Jézust azzal a szándékkal, hogy lelökjék onnan. Mégis nyugodtan átsétált köztük, érintetlenül és teljes békességgel. Azt is hallották, amikor Urukat ördöginek nevezték. A vallási vezetők csalónak titulálták. De sem ember, sem vallási rendszer, sem pedig az ördög nem tudta megfosztani békességétől.
Mindez különféle beszélgetéseket indított el tanítványai körében: „Hogyan aludhatott a viharban? Milyen békesség ez? Hogyan maradhatott annyira nyugodt, amikor a tömeg le akarta taszítani a szikláról? Az emberek gúnyolják, sértegetik, leköpik, de sohasem adja vissza nekik. Semmi sem zaklatja fel őt.”
Jézus most ugyanezt a békességet ígérte az övéinek. Amikor a tanítványok meghallották kijelentését, bizonyára csodálkozva néztek egymásra: „Úgy érti, hogy ugyanazt a békességet adja nekünk, aminek Ő volt a birtokában? Ez hihetetlen.”
Jézus ezután hozzátette: „De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (János 14:27). Ez nem az elfásult, kirekesztett társadalom úgynevezett „békéje” volt. Nem a gazdag és híres emberek átmeneti békessége, akik anyagi dolgok megszerzésével próbálnak nyugalmat találni. De nem is azoknak a hamis békéje, akik átadják magukat egy hazugságnak és eltökélik magukban: „Békességem lesz, még ha a saját szívem makacssága szerint élek is.”
Nem, itt Krisztus békességéről van szó; egy olyan békességről, amely minden emberi értelmet felülmúl.
A békesség ajándékának az időzítése nagyon fontos volt a tanítványoknak, de ma is fontos minden hívő embernek
A tanítványok életük legnagyobb megpróbáltatása előtt álltak. Miért? Mert Krisztus távozni készült. Megpróbálta felkészíteni őket, de amikor kijelentette nekik az igazságot, az teljes mértékben megdöbbentette mindannyiukat. Tanítványai azt a napot várták, amikor Uruk királysága elkezdődik a földön és őket is uralkodókká teszi. Úgy képzelték, hogy hamarosan elérkezik uralmának kezdete.
De Jézus azt mondta nekik: „Tudnotok kell, hogy hamarosan a gonoszok kezére adnak és meg fognak ölni. De feltámadok.”
Ugyanitt Jézus ígéretet tett a Szentlélek eljövetelére. Krisztus elmagyarázta tanítványainak: „A Szent Szellem vezetni fog benneteket bármivel is kell szembenéznetek. A barátotok lesz. Ő tesz képessé arra, hogy megtapasztalhassátok ezt a békességet, amelyet nektek adok.”
Ezeknek az embereknek még fogalma sem volt arról, hogy ki az a Szent Szellem. Ilyen gondolatok járhattak a fejükben: „Hogyan helyettesíthet egy lélek egy látható, megérinthető, élő embert? Hogyan várhatja el tőlünk Jézus, hogy megőrizzük az Ő békességét, ha már nem lesz velünk testben? Hogyan remélhetjük azt, hogy sikerül megőriznünk hit által, ha már nem látjuk őt?”
Ekkor szólalt meg Jézus: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához” (János 14:28). De a tanítványok nem tudtak örülni vele. Egészen addig nem értették a Szent Szellemről szóló ígéretet, amíg Pünkösd napján le nem szállt rájuk.
A tanítványok életük legnagyobb megpróbáltatása előtt álltak. Miért? Mert Krisztus távozni készült. Megpróbálta felkészíteni őket, de amikor kijelentette nekik az igazságot, az teljes mértékben megdöbbentette mindannyiukat. Tanítványai azt a napot várták, amikor Uruk királysága elkezdődik a földön és őket is uralkodókká teszi. Úgy képzelték, hogy hamarosan elérkezik uralmának kezdete.
De Jézus azt mondta nekik: „Tudnotok kell, hogy hamarosan a gonoszok kezére adnak és meg fognak ölni. De feltámadok.”
Ugyanitt Jézus ígéretet tett a Szentlélek eljövetelére. Krisztus elmagyarázta tanítványainak: „A Szent Szellem vezetni fog benneteket bármivel is kell szembenéznetek. A barátotok lesz. Ő tesz képessé arra, hogy megtapasztalhassátok ezt a békességet, amelyet nektek adok.”
Ezeknek az embereknek még fogalma sem volt arról, hogy ki az a Szent Szellem. Ilyen gondolatok járhattak a fejükben: „Hogyan helyettesíthet egy lélek egy látható, megérinthető, élő embert? Hogyan várhatja el tőlünk Jézus, hogy megőrizzük az Ő békességét, ha már nem lesz velünk testben? Hogyan remélhetjük azt, hogy sikerül megőriznünk hit által, ha már nem látjuk őt?”
Ekkor szólalt meg Jézus: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához” (János 14:28). De a tanítványok nem tudtak örülni vele. Egészen addig nem értették a Szent Szellemről szóló ígéretet, amíg Pünkösd napján le nem szállt rájuk.
