A TRADÍCIÓ KRITIKÁJA - Németh Sándor és Békés Gellért hitvitája 1995-ben

Az 1990-es években a Hit Gyülekezete országosan ismert egyházzá vált, és tevékenységére felfigyeltek a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. A közösség egyik vonzereje kezdettől fogva az volt, hogy egyaránt képes volt megszólítani deviáns fiatalokat és többdiplomás értelmiségieket. A Budapest Sportcsarnokban rendszeresen tartott teltházas istentiszteletek mérete és vonzereje csak a katolikus egyház egyes ünnepi szertartásaihoz volt mérhető. Nem véletlen, hogy Németh Sándor független karizmatikus missziós tevékenységét a katolikus egyház vezetői – a Vatikánban és idehaza egyaránt – figyelemmel kísérték. Ennek is köszönhető, hogy 1995-ben a legnevesebb magyarországi katolikus folyóirat megkereste a Hit Gyülekezete alapító lelkészét, hogy vállalna-e egy beszélgetést Békés Gellért teológus-egyetemi tanárral a Vigília számára. Így született meg az alábbi „disputa”, amelyet teljes terjedelmében közlünk. A nagyívű beszélgetésben – ami helyenként tiszteletteljes, ámde éles vita formáját öltötte – a karizmatikus lelkész és a bencés tudós számos témát körbejárt, az apostoli utódlástól kezdve az ébredések intézményesülésén át a spirituális élmények értelmezéséig.

Vitapartnerek:

Békés Gellért (1915-1999)
Bencés szerzetes, Széchenyi-díjas teológus, irodalmár, költő, egyetemi tanár, a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke. A Piarista Hittudományi Főiskola tanára volt, és 40 éven át főszerkesztőként vezette a Katolikus Szemle folyóiratot. 1948 és 1951 között Dalos Patrik oratoriánus szerzetessel közösen lefordították az Újszövetséget, mely több mint egy tucat kiadást élt meg.

Németh Sándor (szül. 1950)
Lelkész, főiskolai tanár. A Római Katolikus Hittudományi Akadémia világi hallgatója volt, majd megtérése után 1979-ben megalapította a később Hit Gyülekezete néven ismertté vált karizmatikus-pünkösdi közösséget, ami 1989-ben egyházi státust kapott, és mára Európa legnagyobb evangéliumi felekezetévé vált.


Németh Sándor: A Hit Gyülekezete a keresztény karizmatikus mozgalom eredményeként jött létre. A katolikus egyház tagjaként 1975-ben volt részem a Szentlélek-keresztségben, ezután több társammal megkeresztelkedtünk vízzel is. Nem egy új felekezet alapításának a szándéka vezérelt bennünket, hanem az volt a célunk, hogy bibliai igazságok alapján — a modern kor követelményeinek, kihívásainak figyelembevételével — kövessük Jézus Krisztust. A nyolcvanas évek elejéig független, főleg katolikus értelmiségiekből álló imacsoportként működtünk. Ez időben kezdődtek konfliktusaink a pártállammal, mely a teológiai kérdések mellett döntő szerepet játszott abban, hogy a Hit Gyülekezete 1989-ben végül is önálló keresztény közösségként került törvényes bejegyzésre.

Békés Gellért: Voltaképpen mi az oka annak, hogy a Hit Gyülekezete lassanként elvált a katolikus egyháztól?

Németh Sándor: Az első teológiai ok a felnőttkori vízkeresztség kérdése volt. Akkoriban a hit és a keresztség kapcsolata foglalkoztatott bennünket. A Szentlélek-keresztségben részesült katolikusok között néhányan azon az állásponton voltunk, hogy a csecsemőkeresztség nem tudja az egyháztagok életét a kegyelem uralma alá helyezni. Véleményünket a katolikus hit- és életgyakorlatról szerzett tapasztalatainkra alapoztuk. Római katolikusnak születtünk, és az egyház tanításai szerint neveltek szüleink, ennek ellenére ténylegesen mi is pogány életmódot éltünk, bár a kereszténység látszatát igyekeztünk megtartani. A tudatos és hitbéli döntésem Jézus Krisztus mellett, valamint a felnőttkori keresztségek feloldották bennem ezt a belső konfliktust. Erkölcsi és szellemi területen is radikális fordulat állt be, miután az Úr kegyelme felszabadult az életemben.

Békés Gellért: Kérdem, hogy a névleges és a tényleges keresztény lét közti konfliktus feloldásához szükséges-e kiszakadni az egyetemes egyházi közösségből? Kierkegaard, mint evangélikus teológus, a dán egyházat bíráló kritikájában azt vetette a reformáció szemére, hogy „correctivum" helyett „institutivum" lett, vagyis ahelyett, hogy a reformáció eredeti programjához híven megújította volna a fennálló egyházi intézményt, új intézményt hozott létre. Hiszen Luther és Kálvin, mindketten meg voltak győződve, hogy az Una Sancta Catholica egy és oszthatatlan. Ezt kellett volna intézményes mivoltában megújítani — ami a római katolikus egyházban a trentói zsinat óta folyamatban is van —, nem pedig új intézményt létrehozni.

Németh Sándor: Hiszem, hogy Jézus Krisztusnak csak egyetlen egyetemes egyháza van, mely tagjának tartom magamat és a Hit Gyülekezeteit is.
Értékelem mindazokat a római katolikus egyházon belüli reformmozgalmakat és törekvéseket, melyek az evangéliumi értékek alapján keresik a megújulást. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a szervezeti egység nem a legfontosabb kérdés. Az egyház egységét elsősorban szellemi és erkölcsi dimenzióban kell minden nemzedéknek létrehoznia és megőriznie. Ha ez az egység az egyetemes egyházban helyreáll, akkor a felekezeti és különféle vallásos intézmények közötti határok spiritualizálódni és relativizálódni fognak. Ezért nem tartom nagy problémának, ha a jelenkori kereszténység különböző szervezeti formákban jelenik meg, és így a keresztény világnak, legalábbis az intézmények és a liturgia területén, plurális arculata van. Tisztában vagyok azzal is, hogy a független reformmozgalmak sem tudták a történelmi kereszténység botrányait megszüntetni, ezért az eddigi reformokat inkább kísérletnek, mint megoldásnak látom.

A cikk folytatása itt olvasható: http://www.hitgyulekezete.hu/hirek/tradicio-kritikaja