A keringésbe juttatott antigének (vagyis az oltóanyagok) két helyen rakódhatnak le: nyirokcsomókban, lépben általános immunválaszt váltanak ki, még a nyálkahártyán át sokkal hatékonyabbak: mivel továbbra is ott cirkulálnak (mindent azért én sem értek egészen, tehát hozzáértőktől türelmet kérek), így már a természetes bejutás pillanatában blokkolják a kórokozók tevékenységét. Tehát az Igének nemcsak a belső részekig kell hatnia, de meg kell jelennie “nyálkahártyás” területen is, mivel ezek a behatolás fő kapui. Melyek ezek? Elsősorban a szemek és a száj. Mindkét területen erőteljes óvatosságra intett bennünket az Úr.
3.3. Az antigén dózisa és hatástartalma
A vakcinációnak két alapvető formája van: aktív és passzív immunizáció. A passzív passzivitása abban áll, hogy a kórokozó elölt formában kerül be a szervezetbe, így rövidebb védettséget biztosít. Sok esetben az ilyen oltóanyagot egy speciális vegyülettel dúsítják, amely késlelteti az antigén felszabadulását, ezzel próbálják meg kitolni a védettség időtartamát. De sok esetben a tartós védelemhez csak az újraoltás jelenthet segítséget. Nyilván szélsebesen levonhatjuk a következtetést: az elölt kórokozós megoldást az újraoltás fényében nem szívesen választanánk.
És valóban “Jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán” Préd 9,6. Az aktív antigén ugyanis bekerülve a szervezetbe azonnal szaporodni kezd (első hallásra felháborító!), de micsoda ellentmondás mégis, hogy tartósabb jelenléte tartósabb védelmet is biztosít. “Ahol megsokasodik a bűn, ott megsokasodik a kegyelem” Róm 5,20. Sokszor érezzük azt, hogy a megpróbáltatás terhe a személyiségünknek minden részét áthatotta, mindent lenyomott, és szeretnénk kiáltani Istenhez, de mintha egy üvegbúra lenne a fejünkön. Ilyenkor szaporodnak szépen az antigének. Egyetlen dolgunk van: rábízni magunkat a Teremtő programjára, amelyet bekódolt a testünk génjeibe. A kórokozó addig lesz a szervezetben, amíg a teljes immunitás ki nem alakul. Aztán kiürül. Észrevétlenül.
4. Az immunizálás időtényezői
A primer, elsődleges immunválasz egy oltásnál nagyjából 8 nap, de lehet ettől eltérően rövidebb vagy hosszabb is. Veszélyt éppen ezért a rövid lappangási idejű vírusok jelentenek, mert ezek akcióba lendülnek, még mielőtt a szervezet felkészülne a támadásra. Egyetlen védőoltás sem, egy védőoltás nem jelent védelmet egész életünkre, az immunválaszkészség idővel csökken. Mint ahogy a katona fegyverei és mozdulatai sem lendülnek éveken át tartó “civil szolgálat” után olyan rutinnal harcba, mintha aktív, konstans nyomás alatt állna, lényegében harci készültségben. Csak így iktathatjuk ki az ellenfél második ütőkártyáját: a gyorsaságát. Ő gyors? Mi legyünk rutinosak! Oda kell figyelnünk magunkra, hogy ne lustuljunk és ne tespedjünk el! Tudnunk kell, mi a dolgunk! Ez - ha más nem - önérdek.
A legjobb az idő múlásában mégis az, hogy habár elkerülhetetlen, mégis van előnye. A revakcinálás, vagyis az újraoltás ugyanis másodlagos immunválaszt vált ki a szervezetből. Egyfajta “emlékeztető megböködés”, mely a megfelelő reakciót már 1-2 nap (!) után létrehozza.
Tehát fogadjuk el, hogy az oltások 1) a javunkat szolgálják, 2) legjobb, ha a lehető legközelebb hoznak bennünket a nehézségekhez, s ha már kórokozó, legyen az is - velem együtt - aktív, 3) értsük meg, hogy egy oltással nem húzzuk ki sokáig, újabb és újabb kórházszag, tűszúrás és immunválasz vezet el a védettségig, 4) vagyis:
“Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetetnek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1,2-4)
