Simon Wiesenthal - Mennyit ér egy hulla? 2.

Az életről vagy halálról szóló döntést már akkoriban is törvényes formaságok szabályozták. A kórházak megküldték az egyes betegek anyagát az úgynevezett „T4-szakértőknek”, akik aztán ennek nyomán formálták meg véleményüket. Az akta végére biggyesztett kereszt a halált jelentette. Az eutanáziára szánt betegeket különleges egység gyűjtötte össze és szállította a legközelebbi „szanatóriumba”, ahol kezdetben méreginjekciókkal ölték meg őket.

  De ez még csak a nyitány volt. Midőn a Harmadik Birodalom teljes lendülettel hozzálátott a zsidók kiirtásával járó szervezési problémák megoldásához, Heydrich felismerte, hogy az eutanáziát végző szanatóriumok eszményi terepet kínálnak a gyakorláshoz, a kiképzéshez és a kísérletezéshez. Hartheimben vagy Hadamarban kutatói szinten lehetett kipróbálni azt, amit később Treblinkában vagy Auschwitzban nagyipari méretekben alkalmaztak. A kísérleti helyiséget a kastély pincéjében rendezték be, s közvetlen összeköttetése volt egy kis krematóriummal. A helyiségben Hartheim parancsnoka, Christian Wirth rendőr főfelügyelő embereket gyilkoltatott meg mérges gázzal. Haláltusájukat lefényképezték, stopperórával mérve az időt, majd a képeket és adatokat elküldték Berlinbe. Később véletlenül találkoztam azzal az emberrel, akit fényképezésre kényszerítettek – így fedeztem fel, mi történt Hartheimben.

  

1941-ben Wirthet áthelyezték, s utóda egy bizonyos Franz Stangl lett. Az osztrák hatóságok eleinte ugyan nem voltak egészen tisztában Hartheim szerepével, de azért elrendelték Stangl letartóztatását, s így az egykori SS-tisztnek az amerikai internálótáborból át kellett települnie a linzi tartományi bíróság vizsgálati fogházába. Abban az időben a foglyoknak romeltakarításon és lebombázott házak újjáépítésén kellett dolgozniok. Stanglt olyan brigádba osztották, melynek tagjait csak apróbb vétségek terhelték, s így nem őrizték őket valami szigorúan. 1948. május 30-án este Stangl nem tért vissza a börtönbe – szökésére napközben senki nem figyelt fel. De amikor az esetre fény derült, akkor sem keltett különösebb izgalmat. Az ügyről az amerikai hivatalos szerveket sem értesítették, így aztán magam is csak sokkal később tudtam meg, hogy Stangl már nincs lakat alatt. Ekkor utánanéztem a családjának, a szomszédok pedig közölték, hogy Stanglné 1949. május 6-án leányaival együtt Ausztriából ismeretlen helyre távozott.

  

Később, a per folyamán Stangl nagy vonalakban beszámolt róla, miképpen boldogult a továbbiakban. Azt már Glasenbachban megtudta, hogy a fő dolog eljutni Rómába; onnan az egyházi szervek már továbbsegítik. A protestánsok Heinemann zsinati elnökhöz forduljanak, a katolikusok Alois Hudal német püspöknél kaphatnak menedéket. A tájékoztatás helytállónak bizonyult. Hudal vöröskeresztes útlevelet szerzett Stanglnak, a német papi szeminárium Collegium Germanicuma pedig álláshoz segítette, ahol továbbutazásáig dolgozhatott.

  Az 1976-ban Grazban megjelent Római napló című emlékiratában Hudal szerencsésnek mondja magát, amiért 1945 után karitatív tevékenységét teljes egészében a nemzetiszocializmus és a fasizmus hajdani hívei, kivált az úgynevezett „háborús bűnösök” javára fordíthatta, és hamis iratok segítségével sokukat boldogabb tájakra menekíthette üldözőik elől.

  Stangl „boldogabb tája” Szíria lett. Szökése után hat héttel már el is jutott Damaszkuszba, és végül kivitethette a családját is. Stanglné a Svájcon át vezető útvonalat választotta. Bernben megkapta a szíriai vízumot, és kereket oldott.

  

Időközben egyre több részlet vált ismeretessé a treblinkai megsemmisítő táborról, és Franz Stangl az egyik leglázasabban keresett náci bűnözővé lépett elő. A kiadatás veszélye persze a legcsekélyebb mértékben sem fenyegette: a szírek őt és a hozzá hasonlókat szellemi testvéreikként és az Izrael elleni harc szakembereiként becsülték. Ha Stangl ott marad Szíriában, kollégájához, Alois Brunnerhez hasonlóan még ma is biztonságban élhetne. Csakhogy amikor 1960-ban Eichmannt Argentínában elfogták, az illegalitásba vonult náci gyilkosok nyugtalanok lettek. Egyszer csak egyikük sem érezte magát biztonságban ott, ahol éppen volt. Ráadásul az idő tájt még senki sem tudta pontosan, ki is rabolta el Eichmannt: mivel az akció formailag ellentmondott a nemzetközi jognak, az izraeli kormány nem vállalt vele semmilyen közösséget. Amikor például nem sokkal Eichmann elfogása után a Yad Vashem meghívott, hogy számoljak be a felkutatásában játszott szerepemről, dr. Koubovy, az intézmény igazgatója nyomatékosan figyelmeztetett: semmi esetre se említsem meg, hogy egész levelezésem az izraeli követségen át bonyolódott, és hogy a nyomozásba természetszerűleg bekapcsolódott az izraeli titkosszolgálat is. Az utasítást tisztességgel megfogadtam: az izraeli titkosszolgálatról egy árva szó sem esett. Ezen viszont Isser Harel, a titkosszolgálat főnöke úgy felbőszült, hogy 1971-ben megjelent emlékiratában nem méltatja egyetlen szóra sem az én tevékenységemet.

  

No de ezt csak úgy mellesleg jegyeztem meg. Mindenesetre akkoriban, 1960 tavaszán az Eichmann elfogása körüli titkolózás a világsajtót a legkülönfélébb találgatásokra ihlette. Így például egy német képes újságban az a változat látott napvilágot, hogy Eichmannt a szíriai–izraeli határ közelében élő Izrael-barát drúz törzs tagjai rabolták el s szállították Izraelbe. A mese ugyan az első szótól az utolsóig koholmány volt, de arra épp megfelelt, hogy Stangl megijedjen. Legalábbis egy német újságírótól úgy hallottam, hogy ekkor menekült el hanyatt-homlok Damaszkuszból. Én pedig kivettem a lapját kartotékrendszeremből, és a „Damaszkusz” megjelölés helyett ráírtam: „tartózkodási helye ismeretlen”.

Gyógyító Kéz Rendezvény Székesfehérváron

Kronológikus Biblia olvasás 354. nap

I. Péter levél

Rodney H. Browne - ADJ NÉKÜNK KIRÁLYT

Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 És mondának néki: Ímé te megvénhedtél és fiaid nem járnak útaidon; most azért válassz nékünk királyt, akit ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. 6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. 7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem Engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük. 1 Sámuel 8:4-7

 

Sámuel érezte, hogy a nép visszautasítja Sámuel vezetését, mert azt akarták, hogy egy király uralkodjon felettük, azonban Isten arról biztosította Sámuelt, hogy nem őt utasítják vissza, hanem valójában Istent és az Ő vezetését! Körűlbelül 1400 évig - Ábrahámtól Sámuelig - Ábrahám gyermekei: Izsák és Jákób teokráciában éltek, amelyben egyedül Isten uralkodott. Most azonban a nép királyt akart - ahogy azt a körülöttük levő népeknél látták -, aki összefogja és vezeti  az országukat, aki bíráskodik felettük és harcaikat vezeti. Tudták, hogy Sámuel fiai nem voltak alkalmasak a vezetésre, ugyanakkor nem elégedtek meg azzal, hogy Isten támasszon számukra vezetőt. Törvényeket, hadsereget és olyan királyságot akartak, amelyben egy ember uralkodik felettük, nem pedig Isten.

 

A nép azt akarta, hogy isteni erő helyett emberi erő vezesse az országot - amely döntés eleve kudarcra van ítélve. Új kormányrendszert akartak - hogy valaki más vállaljon felelősséget értük; aki megmondja, mit tegyenek. Eladták szabadságukat az emberalkotta vezetői rendszer "kényelméért és biztonságáért". Azt gondolták, hogy egy király minden problémájukat meg fogja oldani és pozitív változást fog hozni az országukban, de mivel az alapvető probléma a nép Isten iránti engedetlensége volt, bajaik egy új vezetés alatt sem tűntek el. Nem látták meg, hogy Isten vezetése alatt szabadok voltak. Ahelyett, hogy teher emelkedett volna fel róluk, még több terhet raktak magukra. Nem egységes vezetésre, hanem egységes hitre lett volna szükségük! Ha azt kérjük Istentől, hogy legyen vezetője a családunknak vagy személyes életünknek, de továbbra is a világ rendszere és értékei szerint élünk, ez azt jelenti, hogy engedelmességünk gyenge. Istenben való hitünknek életünk minden gyakorlati területét érintenie kell.

 

Isten nem akarta, hogy Izráel fiainak királya legyen, mert tudta, hogy emberre fognak figyelni, azt pedig el fogják felejteni, hogy Isten az ő vezetőjük. Isten azt akarta, hogy szabadok legyenek - hogy csak Neki tartozzanak elszámolással. El akarta kerülni a rabszolgaságot, amely a lelkiismeretlen veetőknek való szolgálatból származik. Ha a nép alávetetette volna magát Isten vezetésének, felvirágoztak volna. Isten meg akarta adni azt a szabadságot, hogy csak Őt szolgálják, hogy csak Neki dolgozzanak, hogy csak Istennek és maguknak termeljenek. Azonban ha egy népnek királya van, az azzal jár, hogy az emberek elveszítik személyes szabadságukat, és a királynak és a kormánynak kell dolgozniuk és fizetniük.

 

Az 1 Sámuel 8:8-17-ben az Úr a következőt mondta Sámuelnek: Mindama cselekedetek szerint, amelyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak Engem és idegen isteneknek szolgáltak): veled is aszerint cselekesznek. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettük. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek:

 

1. Fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.

 

2. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett.

 

3. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását.

 

4. Készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket.

 

5. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.

 

6. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.

 

7. Veteményeitek és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.

 

8. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.

 

9. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.

 

Kettő között választhatunk: vagy Istenben bízunk, vagy emberben. Isten tizedet kér abból az áldásból, amelyet kiáraszt a számunkra, és azt ígéri, hogy továbbra is bőségesen meg fog áldani bennünket, ha szolgáljuk és tiszteljük Őt. A tizeden kívül kezünk minden munkája a miénk. Ugyanakkor, az emberalkotta állam egyre többet követel javainkból, és azért ad munkát a számunkra, hogy a családunk helyett őket tartsuk el. Az újkori történelemben is láthatjuk, hogy minél jobban támaszkodnak az emberek az államra, hogy támogassa és fenntartsa őket, annál többet adnak fel  szabadságukból és jólétükből. Az emberalkotta állam az embereket saját perselyének tekinti - akik szükségeiket betöltik. Az emberek tárgyakká válnak, akiket kihasználnak és kizsákmányolnak.

 

Ezzel szemben Isten drága, értékes gyermekeinek tekint bennünket, akiket meg szeretne áldani és  védelmezni! A mi döntésünk, hogy kit szolgálunk. Nemzetünkben szolgálhatjuk, tisztelhetjük Istent, és engedelmeskedhetünk Neki, vagy emberi erőbe vethetjük bizalmunkat, és a rendszernek való kiszolgáltatottakként élhetünk, mint a többi bűnös, a szabadságnak csupán illúzióját dédelgetve magunkban. Ha azt választjuk, hogy csak emberekre fogunk figyelni, és Isten vezetését és uralkodását, felcseréljük a kormánnyal, akkor ne várjuk, hogy Isten áldása legyen az életünkön, mert sajnos, nem lesz rajta.

 

És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. 19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. 20 és mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon és vezesse a mi harcainkat. 21 és miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. 22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába. 1 Sámuel 8:18-22

• 
  

Halavács Judit - Kenneth E. Hagin 4.

A fiatalember hamarosan, már 1936-ban elkezdett prédikálni, elõször a baptista egyházban, és mindenütt bizonyságot tett gyógyulásáról. Baptista körökben ezeket a tényeket – finoman szólva – nem fogadták egyértelmû lelkesedéssel. Hamarosan viszont találkozott teljes evangéliumi, nyelveken szóló hívõkkel, akik között otthonosan érezte magát, hiszen gyógyulása alkalmával õt is az Úr ereje érintette meg, ugyanaz a Szellem, amely egyéb módon is megnyilvánult, munkálkodott a természetfölötti jelenségeket vállaló keresztények között. 1937-ben Hagin – pünkösdi hívõk bátorítására – elfogadta a Szent Szellem ajándékát, és nyelveken kezdett imádkozni, egyre többet és többet – és ezután még jobban élvezte az imát, a közösséget Istennel. Látása kiszélesedett: ismerte már Jézust, aki gyógyít, aki Szentlélekkel keresztel, s lassanként a Biblia más igazságai is kezdtek megnyílni elõtte, ahogy tanulmányozta az Írásokat, és hirdette, gyakorolta, amit felfedezett. Ezután egyre többet szolgált pünkösdi gyülekezetekben: tizenkét év alatt öt texasi gyülekezetnek volt a pásztora. 1938 novemberének végén feleségül vette Oretha Rookert, aki ezután hatvannégy éven át volt állhatatos, bátor, hûséges társa és támogatója tûzön-vízen át. Két gyermekük született: Kenneth Jr. és Patricia. Felesége, aki a mostani napokban fájdalma ellenére is nyilatkozott együtt eltöltött éveikrõl, a következõképpen értékelte közös pályájukat: „Mindezek alatt az évek alatt úgy éreztem, csodálatos dolog együttmunkálkodni – semmivel sem cseréltem volna fel. Semmi nem lehetett volna nagyobb jutalom, mint férjemmel együtt az Úr Jézus Krisztusért tevékenykedni… A korai évek nehezek voltak. Nem voltunk jómódúak. És amikor Isten utazó szolgálatra hívta el Kennethet – vagyis amikor nyolc éven át egyfolytában úton volt az ország különbözõ helyein – akkor rendkívül nehéz volt mindnyájunknak. De akármenynyire kemény idõk is voltak azok, Isten átsegített minket rajtuk. Nem is sejtettük akkor, mennyi mindent tartogat még számunkra az Úr…”

Oretha Rooker a texasi Blue Ridge-ben született, és egy kis farmerközösségben nõtt fel a Sherman város melletti White Moundban, ahol apja gyapotot és kukoricát termesztett, és ebbõl viszonylagos jólétet tudott biztosítani felesége és egyetlen leánya részére. A család elõször baptista, majd metodista imaházba járt, ez utóbbi volt Oretha megtérésének színhelye. Szülei is hitre jutottak eközben, de apja inkább pünkösdi gyülekezethez kívánt csatlakozni, mivel az ottani igehirdetést hitelesebbnek tartotta. Így jutottak el a közeli Tom Bean nevû helyen zajló istentiszteletekre 1938 nyarán, ahová éppen akkor érkezett egy fiatal, megnyerõ, és Isten tüzével prédikáló pásztor – a neve Kenneth E. Hagin volt… Oretha elsõ látásra vonzalmat érzett iránta, de megismerkedésük után Hagin is félreérthetetlen tanújelét adta érdeklõdésének. Szinte azonnal találkozni kezdtek (persze a család jelenlétében), és ezeket az alkalmakat hamarosan jegyesség követte, házasságkötésükre is viszonylag rövid idõn belül, 1938. november 25-én sor került. A võlegény még az esküvõ elõtt közölte Orethával, hogy minden földi lény közül õt szereti a legjobban – viszont az Urat, a Megváltó Jézust még nálánál is jobban szereti, Õ az elsõ számára, ezért „ha az Úr azt mondaná, menjek Afrikába vagy Indiába szolgálni, azt is megtenném” – mondta, vagyis menyasszonya értésére adta, hogy az Úr akarata lesz számára a legfontosabb egész élete folyamán. Oretha nem is kifogásolta ezt, s a maga részérõl szintén elkötelezte magát Isten feltétlen szolgálatára. (Hagin idõskorában a házasságról szólva megjegyzi, hogy fontos ilyen és más lényeges kérdéseket tisztázni házasságkötés elõtt. Ugyanis éppen elég szenvedõ pásztort látott élete során, akiket feleségük állandóan vádolt amiatt, hogy Istent követték, és az elhívásukban jártak. 

Voltak, akik házastársuk nyomására felhagytak a szolgálatukkal, és ezután tönkrement az életük – semmivel sem lettek sikeresebbek a civil életben, mert engedetlenek voltak Isten rájuk vonatkozó eredeti tervét illetõen. Ezért, mint mondja, a leendõ férjnek és feleségnek idõben tisztázni kell, mi lesz a közös életcéljuk, milyen értékrendet vallanak, és ha a leglényegesebb kérdésekben nincsenek egy hullámhosszon, nem szabad összekötni az életüket…) Hagin felesége maga is beszél errõl a döntésükrõl könyvében, amelyet 1991-ben írt (címe: The Price Is Not Greater Than God’s Grace – szabad fordításban: Isten kegyelme nagyobb, mint lemondásaink mértéke). Megemlékezik arról, hogy fiatal lányként azt szokta mondani, semmiképpen sem szeretne prédikátor felesége lenni. És ezután hozzáteszi: „Soha ne mondjátok, mit nem szeretnétek tenni Istenért. Ugyanis a dolog vége az lesz, hogy pontosan azt fogjátok majd csinálni!” Oretha menyasszonyként már felmérhette, hogy mit kell vállalnia: az addiginál jóval szerényebb életszínvonalat; sok váratlan helyzetet, eseményt; sok ember terheinek, gondjainak hordozását; ismeretlen helyekre való költözéseket; és mindennek tetejébe a férjérõl való lemondást – rengeteg alkalommal (például szolgálatok elõtt, alatt és után) – olyankor is, amikor a legjobban igényelné a jelenlétét, a vele való közösséget…

Dr. Leaf - A Kiváló Gondolkodás Kiváló Étellel Kiváló Agyat Eredményez

Anyák napján, amikor hazaértem egy prédikációs hétvégéről, egy fantasztikus, szerves ebéd várt otthon, citromos süteménnyel együtt, amit az én drága 4 gyermekem készített! Feltettem a Facebook oldalra ennek fényképét azzal az ajánlással, hogy „Az egészséges, nyers, organikus szuper citrom tortám, amit 17 éves lányom csinált, aki szerint az egészséges étel egyáltalán nem finom!”

Az erre érkezett válasz mennyisége rávilágított arra a szükségre, hogy információhoz juttassunk az emberekhez az ételekről, az egészséges ételekhez kapcsolódó ellentmondásos és zavaros információk rengetege között. Szerintem a legjobb módszer az evéssel kapcsolatosan, ha két dolgot megvizsgálunk: Mit evett Jézus és mire van agyunknak szüksége az életben maradáshoz? Ez hosszú téma, ami több tanulmányt is megtöltenek, de van néhány alapelv, amit érdemes tisztázni.

Először is, hogy az ember egy hármas lény, szellem, lélek és test- s ezek össze vannak kapcsolva. Ha az egyiket megtámadja valami, a többi is sérül. Például, ha hallottak már tanítást sokszor arról, hogy a gondolatok valóságosan léteznek, a fizikai, elmebeli és viselkedési betegségek 75%-a ezen toxikus gondolatok eredménye. Tehát amiről gondolkozunk, hatással van fizikai testünk állapotára és szellemi fejlődésünkre is. Ugyanígy amit megeszünk, hatni fog elménkre és szellemi fejlődésünkre is: biztos, hogy nem lesz nagyon boldog és szellemi, ha túlsúlyos, egészségtelen, negatív vagy depressziós ember. Jézus erre azt mondta: „…Akarom, hogy gyógyult szellemed, lelked és tested legyen!.....(1 Thesszalóniai levél 5:23, 3. János levél 2)

Jézus még igazi ételeket fogyasztott: halat, bárányhúst, gyümölcsöt, zöldséget, morzsolt magvakat, hogy csak egy párat említsünk. Mondhatjuk erre „Hát én is ezt eszem!” Majdnem! De van egy óriási a különbség! Amit Jézus fogyasztott, nem volt hormonkezelt, vegyszerezett, tartósítószerrel megtömött, génmódosított ennivaló! Nem olyan állatok húsát és tojásait fogyasztotta, amiket antibiotikummal, hormonokkal és más állatok testének maradványával etettek és „állati módon” kezeltek. Nem fogyasztott természetellenesen előállított vacak kajákat, amik mérgezettséggel árasztják el az ember agyát, testét és környezetét, amikor belélegezi, szinte, „ördögi” körforgásba lép! Ne feledkezzünk el arról az óriási károkozásról, ami környezetünkkel történik ezek miatt a kereskedelemi forgalomba hozott étkek miatt! Tehát hacsak nem 100%-ban eredeti, szerves ételt fogyaszt, legalább 80%-ban nyersen, akkor nem veszi figyelembe, amit Isten mond: „„…testünk a Szent Szellem temploma…” (1 Korinthus 6:15., 19:20)

Mindenki ismeri a gyorséttermi láncok hátrányait, vagy bármit, ami hasonlóan készül, mégsem veszik szigorúan figyelembe a tényeket! Egyre gyakoribb az a hozzáállás, ami előbbre teszi a kívánságot és sóvárgást az lelkiismeretnél, bár biztosan tudjuk, hogy a bóvli étel kárt okoz!

Nincs különbség a között, aki rossz és egészségtelen ételt eszik,- minden tudományos bizonyíték ellenére, jóllehet káros az agy és a test számára- és egy alkoholista között. Ez erősen italozik, bár tudja az alkohol veszélyeit, vagy mint a drogos, aki jóllehet ismeri a kábítószer káros voltát, mégis használja azt.

A falánkság éppolyan szenvedély, mint az iszákosság. A cukor és a feldolgozott ételek ételfüggővé tesznek és romboló hatásúak. Idővel ezek az „ételek” legyőzik ízlelő bimbóinkat, megtévesztve választásunkat és hamis vágyódást, epekedést hoznak létre. Ez a vágy csak akkor elégszik meg, ha megkapja azt az ételt. Úgy működik, mint a kábítószer. A tudomány azt is kimutatta, hogy a feldolgozott ételek (amik cukorrá változnak) ugyanúgy szenvedéllyé válhatnak, mint a kokain. Azok, akik azt állítják, hogy nem tudnak lemondani ezekről a ételekről és szándékosan kitartanak emellett- szabad akaratból választanak.

Álljon itt pár megdöbbentő adat: a feldolgozott étel magas cukortartalma torzulást okoz, ami azt jelenti, hogy a proteinek megfogják a fölösleges cukrot és csomókat alkotnak az idegsejt membránokon (ha ez nem történne meg, kómába esne az ember). Ezek a csomók akadályozzák az idegsejtet abban, hogy az ember világosan gondolkodjon, jó emlékező képessége legyen, és az ember érzéseit a félelem és depresszió felé viszik. Ezen kívül a gondolkodási és információfeldolgozási folyamat is károsodik az idegekben levő kémiai káosz miatt, amit a „nem ételek” káros hatása okoz az agyra és ezzel az embert számos betegségnek kiszolgáltatja. Ezen kívül a DNS is eltorzul, és ez megjelenik az evési és gondolatalkotási szinten is. Majd fizikai gondolatmintává válik az agyban és átadódik a következő négy generációnak a spermán keresztül. A szándékosan rossz ételválasztás hatása óriási kárt okoz, nem csak a mi életünkben, hanem a következő generációkéban is! Ez úgy hangzik, mint „szándékosan megszentségteleníteni a szent helyet” (1 Korinthus 6:15,19, 20) rossz választásainkon keresztül. I Mózes 30:19)

Az evés cselekedete és a hozzá kapcsolódó döntések az elméből származnak, ezért ha rossz és egészségtelen döntéseket hozunk, ez az elménk zavaros állapotát is tükrözi. A beteg elme megnyitja az ajtót sok más probléma előtt, ezért szükséges azt egészségesen megőrizni és tartózkodni az értéktelen kajáktól. Az evés érzelmi esemény. A két legszélsőségesebb elme-test kapcsolatból származó, elmében kezdődő abnormális állapot a falánkság és az anorexia. A döntési lehetőség, hogy figyelünk a testünkre, elménkre és szellemünkre, választással kezdődik az elménkben, amit a Szent Szellem vezessen!

Bátorítok mindenkit arra, hogy azt tegye, ami helyes és akarjunk megfelelő ennivalót enni!

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0917 AM Brooklyn Park

Kronológikus Biblia olvasás 351-353. nap

Filippi levél.

I. Timótheus levél.

Titus levél.

Mark Gungor - Te jó anyám!

Kenneth Hagin - Több, mint elegendő

És  megállt  a  nap,  és  vesztegle  a  hold  is,  amíg bosszút állt a nép az õ ellenségein…
— JÓZSUÉ 10,13.

Látjuk   El   Shaddait   Izraellel   a   Kánaán   földjén. (Mellesleg mondom: Kánaán nem a menny elõképe. Nem lehet az. A mennyben nem kell majd csatákat megvívni, városokat elfoglalni, vagy ellenségeket és óriásokat legyõzni — ezek itt, ebben a világban vannak. Nem, Kánaán a Szent
Szellem-keresztségnek és a Krisztus Jézusban való kiváltságainknak az elõképe.) Amikor Izrael nehézségekkel került szembe Kánaánban, a vezetõjük, Józsué, az Úrhoz fordult. És Isten megállította az egész univerzumot, mert Isten egy embere imádkozott!  Isten  meg  tudja  ezt  tenni  —  Õ  az  Isten,  aki
több, mint elegendõ!

Az egész Ószövetségen át látjuk El Shaddait hatalmasan cselekedni a nép, a próféták, a papok és a királyok életében. Õ azonban nem csak a tegnap Istene, Õ a jelen Istene! Nem úgy nevezte magát: „az Isten, aki több, mint elegendõ volt”, vagy „az Isten, aki több, mint elegendõ lesz”. Sokszor a múltra  tekintve  mondogatjuk:  „Ó,  milyen  csodálatos  volt  az, amikor Isten még ilyen dolgokat cselekedett”, vagy a jövõbe nézve mondjuk: „Amikor mind a mennyben leszünk majd, milyen csodálatos lesz!” Nem! A dolgok itt és most fognak megváltozni, ha bízol Istenben, aki több, mint elegendõ!


Megvallás: Én hiszek Istenben. Én bízom Istenben, most. Õ több, mint elegendõ, ma! Több, mint elegendõ arra, hogy legyõzzön bármilyen helyzetet, amivel szembe kerülhetek. Õ TÖBB, MINT ELEGENDÕ a számomra.

Kenneth E Hagin - El Shaddai 2-3 (magyar)

Simon Wiesenthal - Mennyit ér egy hulla? 1.

Franz Stangl volt az egyik legnevezetesebb náci azok közül, akiket az ODESSA szöktetett meg, hogy aztán Dél-Amerikában találjanak új hazát. Nevével először egy listán találkoztam, amelyen frissen kitüntetett magas rangú SS-tisztek szerepeltek. A nevéhez ceruzával a következő megjegyzést fűzték: „Titkos birodalmi ügy – lelki megterhelésért”. A nemzetiszocializmus szótárában ez annyit jelentett: a treblinkai parancsnokot azért tüntették ki, mert a tömeggyilkosság kivitelezésében különleges érdemeket szerzett.

  Azt viszont nem hiszem, hogy Stangl lelkét ez a feladat különösebben megterhelte volna. Amikor 1970 májusában végre bírái elé állt, elmondta, mi viselte őt meg valójában. Voltak napok, amikor egy tételben tizennyolcezer embert kapott megsemmisítés céljából, és elvárták tőle, hogy még aznap üresen küldje vissza valamennyi vagont. Mi mást tehetett volna, mint hogy azonnal meggyilkolja őket? Hiszen ennyi embert nem tudott elszállásolni!

  

Ehhez a védekezéshez jól illik egy dokumentum, melyet Odilo Globocnik, a „Reinhard-akció” vezetője küldött a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak. A jegyzék felsorolja mindazon vagyontárgyakat, melyeket a treblinkai, sobibóri és belżeci megsemmisítőtáborok igazgatósága 1942. október 1. és 1943. augusztus 2. között juttatott el Berlinbe, a Biztonsági Főhivatal címére. Íme a lajstrom, pontról pontra:

„25 tehervagonnyi női haj

248 tehervagonnyi ruhanemű

100 tehervagonnyi cipő

22 tehervagonnyi fehérnemű

46 tehervagonnyi gyógyszer

254 tehervagonnyi szőnyeg és takaró

400 tehervagonnyi különféle használati tárgy

2 800 000 amerikai dollár

400 000 font sterling

12 000 000 szovjet rubel

140 000 000 lengyel złoty

400 000 aranyóra

145 000 kilogrammnyi arany jegygyűrű

4000 karátnyi, egyenként több mint kétkarátos gyémánt

120 000 000 złoty különféle aranyérmékben

Néhány ezer igazgyöngy nyaklánc

Odilo Globocnik

s. k.”

A nácik nem egyszerűen gyilkosok, hanem rablógyilkosok voltak.

1943 végére erről a vidékről kifogytak az áldozatok: Lengyelország „zsidómentessé” vált, és mint ahogy a maffiacsaládok keresztapái megszabadulnak a fölöslegessé vált gyilkosoktól mint gaztetteik utolsó tanúitól, úgy döntötték el a Harmadik Birodalom „keresztapái” is: elteszik az útból megsemmisítési szakértőiket. Franz Stanglt a jugoszláv frontra vezényelték, ahol nem sok esélyt adtak neki az életben maradásra: Tito partizánjai ugyanis nem ejtettek foglyokat. A férfiút, aki Treblinka krematóriumaiban nyolcszázezer embert intézett el, most kiszolgáltatták: intézzék el őt is. Ám Stangl egyike lett a keveseknek, akik hazatértek. Nem sokkal a háború befejezése után már ismét Welsben volt, gyermekei körében, nevelőnő felesége oldalán.

  Nemigen iparkodott elrejtőzni, hiszen ezzel valószínűleg csak feltűnést keltett volna. Ehelyett, mint egykori SS-Hauptsturmführert, nemsokára „automatikusan” őrizetbe vették az amerikaiak, és a Salzburg melletti Glasenbachba, a Marcus W. Orr elnevezésű internálótáborba szállították. Treblinkában viselt tisztségét elhallgatta, és kétéves glasenbachi tartózkodása alatt nem is derült fény rá. Ám 1947-ben hirtelen kritikussá vált Stangl helyzete: az osztrák hatóságok felfedezték a rendőrtiszt nevét a hartheimi kastély személyzeti listáján.

  

Hartheim, ez az ősi reneszánsz kastély, amely a felső-ausztriai Mauthausen koncentrációs tábora közelében áll, a Limburg melletti Hadamarral, a szászországi Sonnensteinnel és a brandenburgi Grafeneck-kastéllyal egyetemben egyike volt ama négy „szanatóriumnak”, amelyekben a Harmadik Birodalom a tömeggyilkosságot oktatta. A folyamat az „életképtelen életek” megsemmisítési programjával kezdődött. A programot orvosi szempontból dr. Werner Heyde professzor, a würzburgi egyetem pszichiátriai tanszékének nyilvános rendes tanára irányította. (Heyde, aki legalább százezer ember haláláért felelt, a háború után a dr. Savade nevet vette fel, majd amikor 1962-ben letartóztatták, öngyilkoslett.)

  Ha azt hallom, hogy orvosi körökben ma ismét vitáznak az eutanáziáról, nevezzék bár „irgalmas halálnak”, feltámad bennem az irtózat. Az akadémiai fokozat megszerzése sajnos nem óv meg sem a pszichopátiától, sem a szadizmustól – amint ékesen bizonyítja a hartheimi kastély orvosainak példája. Kezdetben ott is „gyógyíthatatlan betegekről” volt szó, hozzájuk csatlakoztak aztán az elmezavarban szenvedők, a gyengeelméjűek és a nagyon öregek, hogy nemsokára minden testi vagy szellemi fogyatékos „életképtelennek” minősüljön.

Tom Marshall - Az én felszabadulása 2.

MlFÉLE KERESZT?

            Ekkor felmerül a kérdés: miféle kereszt tud elbánni életemben az alapos önzéssel, hogy megszabaduljak? Ha az életünkben lévő keresztről beszélünk, az emberek valószínűleg azt mondják: "Várj csak fél órát, akkor majd bemutatom neked, amikor a munkából hazajön." Keresztjük egy ember, aki csalódást okoz nekik és bosszantja őket. Mások számára a kereszt egy kedvezőtlen tevékenység, amivel küszködnek és közben azt remélik, hogy ettől valahogyan szentebbek lesznek. Némelyek a betegséget, a gyászt, a pénzhiányt vagy a nehéz körülményeket tekintik keresztnek.

            

Ha azt reméled, hogy ezeknek a kereszteknek valamelyike is megszabadít téged az éntől, vagy mérsékli énközpontúságodat, csalódni fogsz. Ezt egyikük sem éri el. Egyik sem. A gond és betegség valójában még inkább énközpontúvá tehet minket, ellentétben azzal a hittel, melyre minket tanítottak. Vegyük például a 102. Zsoltárt, amely a meggyötört ember imája kegyelemért. Az első 11 versben az író az "én", "engem" vagy "enyém" névmásokat nem kevesebbszer, mint 28-szor használja, versenként két és félszer. Mi van figyelme központjában? Önmaga. Hasonlítsd ezt össze a 103. Zsoltár elejével! Ez a Zsoltár az Urat dicsőíti jótéteményeiért: "Áldjad én lelkem az Urat...az Ő szent nevét...ne feledkezzél el semmi jótéteményéről."

            

Nem tudjuk önmagunkat keresztre feszíteni. Nem tudjuk magunkat odaszögezni. Némelyek olyan buzgón próbálják megfeszíteni magukat, hogy végül már az élet legegyszerűbb dolgai után is sóvárognak. Sőt, ha sikerülne megfeszítenünk magunkat, ez még katasztrofálisabb eredménnyel járna, mert akkor kegyhelyet építenénk agyonkínzott énünknek és életünk hátralévő részében azt imádnánk! Néha szülők teszik ezt. Feláldozzák magukat gyermekeik jövőjéért, aztán az egész családi kapcsolatot tönkreteszik azzal, hogy folyton emlékeztetik gyermekeiket, mit adtak fel értük.

Csak egy kereszt tud megszabadítani minket önmagunktól úgy, hogy ezáltal felszabadítja az ént arra, hogy önmaga legyen: ez Jézus Keresztje.

A KERTBEN

            Az emberi önzés problémája a kertben, az Éden kertjében kezdődött. A megoldás egy másik kertben született meg - a Gecsemáné kertjében.

Régebben sokszor tűnődtem Jézus gecsemánéi tapasztalatának néhány furcsa­sá­gán. Jézus annyira bánkódott és gyötrődött, hogy majdnem belehalt. Márk azt írja, hogy Jézus "igen meghökkent" (angol fordítás). Azon töprengtem, mi lepte meg Jé­zust a Gecsemáné kertjében. Biztosan nem a kereszt. Arról mindig tudott és gyakran pró­bált a tanítványokkal beszélni róla. Egész életében efelé az óra felé, fel­emel­teté­sének órája felé tartott, amikor majd az Atyához megy. Aztán itt ez a furcsa ima: "ne az én akaratom..., hanem a tiéd", nem egyszer vagy kétszer, hanem háromszor, olyan értelmi és erkölcsi gyötrelemben, hogy Jézus verejtéke olyan volt, mint a vércseppek. Mi volt a küzdelem lényege? Jézus mindeddig feltétlenül bízott abban, hogy képes az Atya akaratát cselekedni. "Mindig azokat cselekszem, amelyek az Atyának kedvesek." Most, az út végén azonban nagy és váratlan harcot vív Jézus azért, hogy alávesse Magát az Atya akaratának.

Az igaz, hogy ez a történet az örökkévaló dolgok világába nyúlik bele, melyeket sosem leszünk képesek teljesen felfogni, de hiszem, hogy itt valami olyan létfontosságú mondanivaló is rejlik, amit meg kell próbálnunk megérteni. Ez olyan alapvető egész életünk számára, hogy alaposan megtérül a megértésére szánt erőfeszítés. Kezdjük kicsit előbbről!

            

Már többször volt alkalmunk utalni a Megtestesülésben levő kinyilatkoztatásra, amikor az Ige testté, emberré lett az ember Jézusban, aki olyan kapcsolatban élt az Atyával és a Szent Szellemmel, amelyben megtapasztalta Isten életét, szeretetét és dicsőségét. Láttuk, hogy Jézus emberi alakjában mindent úgy tett, mint egy Szent Szellemmel telt ember. Mindent, amit Istenről tudott, a Szellem kinyilatkoztatásából tudta. Ő ezt nem azért tette, hogy megmutasson nekünk valamit, hanem hogy megosszon velünk valamit. Ezért amikor a keresztre ment, egyéni ember volta testületi emberi létté lett. Mindazokat magába foglalta, akik hinni fognak Benne. Azt mondta: "És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." (János 12:32.).

Emlékezz, milyen következtetést vont le Jézus a János 13:8-ban: "Ha megmoslak téged, részed van Bennem". Az Ő halála azért lesz a miénk, mert mi Őbelé foglaltattunk. Osztozunk Vele feltámadásában és részesülünk erejében is.

Ez az egyesülés azonban Jézus számára is jelentős. Ő azáltal, hogy Megváltónkká lett, a kereszten nem csupán bűneink bűntudatát vette Magára, hanem bűnösségünket magát is.

"Azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne." (2Korintus 5:21.)

            

Az Éden kertjében az ember evett a jó és gonosz tudásának fájáról, ezért már nem járulhatott az Élet Fájához. A Gecsemáné kertben a bűntelen Isten Fia és Emberfia megízlelte e halálos fa gyümölcsét, hogy az ember újra hozzáférhessen az Élet Fájához.

Mit jelent ez? Nem azt, hogy Jézus vétkezett. Távolról sem. A kertben azonban megtapasztalta Jézus Önmagában az emberi természet gyökeres önzőségét, aminek megszabadításáért eljött. Ez döbbentette meg. Meglepte és elszomorította az a felfedezés, hogy milyen mély és megkötöző az ember lázadó énközpontúsága, aminek megváltására vállalkozott. Ez az önzés az ember egész természetét áthatja, tetőtől talpig, megfertőzi az ember minden cselekedetét. Igazságtalanságban született, a nemzedékek rabszolgai engedelmessége táplálgatta, rendíthetetlen és konok.

            

Gecsemáné kertjében Jézus a lázadó emberi nem mindenestől önző aka­ra­tá­val küzdött. Ezt az akaratot kényszerítette az Isten akarata előtti meghajlásra. Fel­foghatatlan harc volt ez. Csak azt tudjuk, hogy gyötrődéssel, agóniával és véres ve­rej­tékkel járt, egy angyal szolgálata erősítette Őt, mielőtt elvégezte volna. És el­vé­gez­te! Dicsőség az Ő Nevének! Győzött Önmagában, egymagában - értünk! El­sza­kí­tot­ta az ember természetében a mélyen rejlő, én-központú köteléket és azáltal, hogy ezt a természetet végül arra kényszerítette, hogy az Atya akaratát válassza, meg­sza­ba­dí­tott minket eme radikális önzéstől.

            J

ézus pontosan tudta, hogy emberként kell valahogyan eljutnia a keresztig. Isteni ter­mészetében érinthetetlen és változhatatlan volt. Ha a Golgotán meg is tört volna em­bersége, Istenben semmi sem változhatott volna. Istenben semmi nem tud változni. Az Örök Logos visszatért volna a mennybe az Atya jobbjára, de mi örökre, ment­he­tet­le­nül elvesztünk volna. Jézusnak emberként kellett átmenni a Golgotán, hogy mi is átjussunk rajta. Biztosan az volt Jézus megkísértésének legrosszabb pillanata, amikor a kertben vívott harca után a tanítványokat alva találta. Szerintem Sátán ekkor mondta Neki: "Sosem fog sikerülni. Ugyanolyan ember vagy, mint ők és nézd, még virrasztani sem tudnak érted." Jézus mégis végigcsinálta, - mint ember - ezért mi is átmentünk. Áldva legyen Isten! Mivel Ő él, mi is élünk.

Kronológikus Biblia olvasás 350. nap

Efézus levél

Kenneth Hagin - El Shaddai

Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendõs volt, megjelenék  az  Úr  Ábrámnak,  és  monda  néki:  ÉN  A MINDENHATÓ ISTEN VAGYOK, EL SHADDAI, járj énelõttem, és légy tökéletes.
— 1MÓZES 17,1.

A héber eredeti szerint ebben az ószövetségi versben Isten azt mondta: „Én El Shaddai vagyok.”
Isten  hét  szövetségi  néven  nyilatkoztatta  ki  magát Izraelnek, ezek egyike volt az El Shaddai — szószerinti jelentése: ‘az Isten, aki több, mint elegendõ’ vagy ‘az, aki teljességgel elegendõ’.

Növeli a hitedet, ha úgy gondolsz Istenre, mint „aki több, mint  elegendõ!”  Isten  az  ó  szövetség egésze  alatt  megjelenítette  és  kinyilatkoztatta  magát  mint  El  Shaddai  —  az Isten, aki több, mint elegendõ. Amikor például kihozta Izrael gyermekeit  az  egyiptomi  rabszolgaságból,  a  fáraó  katonái
utánuk  mentek,  hogy  elfogják,  és  újra  rabszolgákká  tegyék õket.  Izrael  gyermekeinek  egyik oldalán  a  pusztaság  volt, másik  oldalon   a  hegyek, elõttük   meg   a   Vörös-tenger.
Látszólag reménytelen helyzet, de õk Istenre tekintettek — az Istenre,  aki  több,  mint  elegendõ  —  és  Õ  kettéválasztotta a  tengert!  Megmerevítette  a  mélységes  vizeket  a  tenger szívében!  (2Móz. 15,8)  Befagyasztotta  a  vizeket!  A  vizek  fal módjára álltak mindkét oldalon, és Izrael gyalog kelt át a túlpartra. A mi Istenünk több, mint elegendõ!

Megvallás: Az én Atyám El Shaddai, az Isten, aki több, mint  elegendõ.  Õ  több,  mint  bármekkora hegy  a  jobboldalamon. Õ több, mit bármilyen ellenség mögöttem. Õ több, mit bármely akadály elõttem. Õ az én tulajdon Atyám. És Õ az El Shaddai — az Isten, aki több, mint elegendõ!

Kenneth E Hagin - El Shaddai 01 (magyar)

Rodney H. Browne - ISTENNEK GONDJA VAN AZ Ő IGÉJÉRE, HOGY BETELJESÍTSE AZT

Isten egy kimondott szava sem erőtlen, ill. lehetetlen, hogy beteljesüljön. Ha Isten szól valamit, az BE FOG teljesedni.

 

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Lukács 1:37

 

Isten Maga vigyázza és figyeli a saját beszédét, hogy az beteljesedjen.

 

A Jeremiás 1:12-ben a következőt olvassuk: "És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az Én Igémre, hogy beteljesítsem azt."

 

Isten Igéje megcselekszi, amit akar, és szerencsés lesz ott, ahova Ő elküldi.

 

Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. 7 Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. 8 Mert nem az Én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az Én útaim, így szól az Úr! 9 Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az Én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! 10 Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: 11 Így lesz az Én beszédem, amely számból kimegy, nem tér Hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Ézsaiás 55:6-11

 

Az eső és a hó leesik, megöntözi a földet és kisarjasztja a magokat, amelyek felnövekednek és gyümölcsöt teremnek. Ugyanígy Isten Igéje is kimegy és jó gyümölcsöt terem. Isten Igéje mindig eredményes -, de nem akárhogyan, hanem pontosan olyan eredményt produkál, amelyet Isten eltervezett. Isten Igéje soha nem tér vissza Hozzá üresen - haszontalanul, ill. anélkül, hogy elérné a célját -, hanem elvégzi azt, amit Ő akar és amit célul tűzött ki, és szerencsés lesz ott, ahova az Úr küldte!

 

Istenünk Beszéde megáll és megmarad mindörökké.

 

Megszáradt a fú, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! Ézsaiás 40:8

 

Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: 25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett. 1 Péter 1:24-25

 

A Te Igédnek summája igazság, és a Te igazságod ítélete mind örökkévaló. Zsoltár 119:160

 

Isten Igéje soha nem múlik el.

 

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elműlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Máté 5:18

 

Isten megbízható és hűséges az Ő Igéjéhez.

 

Tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. Zsidókhoz írt levél 10:23

 

Isten Igéje kipróbált.

 

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Pajzsa Ő mindeneknek, akik Őbenne bíznak. 2 Sámuel 22:31

 

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsuk Ő mindazoknak, akik bíznak Benne. Zsoltár 18:31

 

Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Példabeszédek 30:5

 

Isten megtartja a szavát, még akkor is, ha az emberek a saját szavukat nem tartják meg. Isten Igéje igaz, és bármit mondanak, tesznek, hisznek az emberek, be fog teljesedni.

 

Dehát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? 4 Tvol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a Te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak Téged. Róma 3:3-4

 

Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja. 2 Timótheus 2:13

 

Isten Igéje MŰKÖDNI FOG SZÁMODRA IS, ha elhiszed azt.

 

Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek. 1 Thessalonika 2:13

 

Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. 19 és hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; 20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, 21 És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. Róma 4:18-21

Kronológikus Biblia olvasás 349. nap

Kolossé levél;
Filemon levél

Rodney H. Browne - ISTEN IGÉJÉNEK SZIMBÓLUMAI

Emésztő tűz:

Az Ige tűz, ami megemészti a bűnt, a szívünket és az életünket pedig megtisztítja.

 

Pöröly:

Az Ige olyan, mint egy pöröly, ami szétver minden ellenállást, és meggyőződést ültet még a legkeményebb szívbe is.

 

Nem olyan-é az Én Igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? Jeremiás 23:29

 

Tükör:

Isten Igéje tükör, amely visszatükrözi, hogy kik vagyunk Krisztusban, hogy úgy lássuk magunkat, ahogy Ő lát bennünket, és így tovább növekedhessünk az Ő hasonlatosságára.

 

Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: 24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.Jakab 1:23-24

 

Mag:

Isten Igéje magként elvettetik, ami megsokasodik, majd élet, áldás és szabadság származik belőle.

 

A magvető az Igét hinti. Márk 4:14

 

A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. Lukács 8:11

 

Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké. 1 Péter 1:23

 

Víz:

Ahogy a víz kívülről, Isten Igéje belülről megmos bennünket.

 

Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. János 15:3

 

Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. Efézus 5:26

 

Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a Te beszédednek megtartása által? Zsoltár 119.9

 

Világosság:

Ahogy szükségünk van világosságra ahhoz, hogy - fizikai szemünkkel - lássuk merre megyünk, és hogy ne térjünk le az ösvényről, ugyanúgy szükségünk van Isten Igéjére, hogy világosan megmutassa az utat az életben, hogy ne kószáljunk el rossz irányba és ne vesszünk el.

 

Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága. Zsoltár 119:105

 

Eső és hó:

Ahogy az eső és a hó leesik az égből, megöntözi a földet és ezáltal kisarjadnak és kinőnek a magok és gyümölcsöt teremnek, ugyanúgy Isten Igéje megöntözi, és életet hoz mindenhova, amely helyre eljut. Mindig termést fog hozni és virágozni fog.

 

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: 11 Így lesz az Én beszédem, amely számból kimegy, nem tér Hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Ézsaiás 55:10-11

 

Kard:

Isten Igéje kard, amely erős fegyver az ellenség legyőzésére. Isten Igéje élesebb, mint a kétélű kard. Azonnal és pontosan a dolgok közepébe hat. A Dake fordításban azt olvassuk, hogy az Ige 'áthatol a testen és felnyitja a lélek (az érzelmek, a szenvedélyek, a kívánságok, a kedvtelések), valamint az elme (a gondolatok és az akarat) legbensőbb üregeit is).'

 

Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde. Efézus 6:17

 

Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. Zsidókhoz írt levél 4:12

 

(A bosszú) kézíve:

Csupasz, meztelen a Te kézíved, a törzseknek eskövéssel tett ígéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.Habakuk 3:9

 

Arany:

Isten Igéje értékesebb a színaranynál.

 

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyüt. 9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. 10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. 11 Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Zsoltár 19:8-11

 

Erő:

Isten Igéje hatalmas arra, hogy hitet és örök életet teremtsen és hozzon létre.

 

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Róma 10:17

 

Eledel, ami táplál:

 

Tej a kicsiknek:

 

Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. 1 Péter 2:2

 

Kenyér az éhesnek:

 

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik. Máté 4:4

 

És megsanyargata téged és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. V. Mózes 8:3

 

Szilárd eledel a növekedő hívőknek:

 

Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségete és nem kemény eledelre. 13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédeiben, mivelhogy kiskorú: 14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. Zsidókhoz írt levél 5:12-14

 

Méz, mint desszert:

 

10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. 11 Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Zsoltár 19:10-11

• 
  

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0311 PM Augusta, GA

Tom Marshall - Az én felszabadulása 1.

Kezdtük meglátni, milyen mély és megkötöző a bukáskor létrejött énközpontúság és hogyan erősítik azt minden nemzedékben a folyamatosan hozott önző döntések. Világos, hogy a probléma megoldásának is - ha van megoldás - ugyanilyen gyökeresnek kell lennie. Kiderül, hogy a megoldás pusztító.

"Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét (lelkét), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (lelkét) én érettem, megtalálja azt." (Máté 16:24-25.)

A KERESZT - VESZÉLY VAGY MEGVÁLTÁS?

            Fiatalabb koromban, mikor a Keresztről a keresztény életre vonatkozó üzenetet hallottunk, azt "kihívó szónoklat"-nak hívtuk. Ez azt jelentette, hogy az ilyet nagyon kényelmetlen dolog volt hallgatni és utána a lehető leggyorsabban elfelejtettük! A Keresztet valamiért nagyon fenyegető témának találtuk. A kereszt Jézus számára? Igen, ez csodálatos és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy Jézus végigcsinálta. De a mi keresztünk? Az valami egészen más!

Nyilvánvaló, hogy Péter is ugyanúgy reagált, amikor Jézus a Máté 16. részének beszámolója szerint elkezdte megmutatni a tanítványoknak, hogy azzal a céllal megy Jeruzsálembe, hogy megfeszítsék. Péter félrevonta az Urat és feddeni kezdte Őt. Úgy gondolom, Péter valahogy így okoskodott: "Ha megfeszítik a Mestert, az rossz. Aztán valószínűleg megfeszítik a tanítványait is - azaz engem!"

Van valami a keresztben, ami valamit fenyeget bennünk. Na de mi ez? Az én- vagy az önszeretet? Döntő, hogy ezt megértsük.

A gondot nem az én, mint olyan okozza, hanem az önzés.

        

Nem az a baj, hogy énünk van, hanem az, hogy jelenleg teljesen helytelenül viszonyulunk az énünkhöz.

Az én a szeretet célja, avagy tárgya lett ahelyett, hogy szeretetünk kifejezési eszköze lenne.

A szeretet az énre rögzül, mint céljára, avagy tárgyára. Ezen kell változtatni, hogy úgy szerethessük az ént, ahogyan Isten eltervezte, azaz egy célra vezető eszközként. Ez a cél pedig az, hogy az Urat, a mi Istenünket, teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel szeressük, felebarátunkat pedig úgy, ahogy magunkat.

Jézus viszont azt is kijelenti, hogy csak olyan drasztikus dolog, mint a kereszt, szakíthatja el az önszeretet erős kötelékét. Jézus nagyon erőteljes kifejezést használ: a "megtagad" szó az eredetiben azt jelenti: "teljesen lemond tulajdonjogáról".

            

Lapozzunk Ábrahám történetéhez az 1Mózes 22. részében, hogy megértsük az itt rejlő alapelvet! Emlékezz, hogyan adott Isten az öreg Ábrahámnak fiút, Izsákot, az ígéret gyermekét! Aztán egy napon azt mondta Ábrahámnak: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatúl a hegyek közül egyen, a melyet mondándok néked." (1Mózes. 22:2.)

Mit tett Isten? Tudod, Izsák nem a megígért Mag volt, hanem az eszköz, akin keresztül a Magnak el kellett jönnie, amint ezt Pál a Galata 3. részében leírja, mert Krisztus a Mag. Más szóval, Izsák eszköz volt, nem a cél. Isten úgy bánt Ábrahámmal, mint a hit emberével. Meg kellett óvnia Ábrahámot attól, hogy Izsákért, mint végcélért rajongjon, mert fia az Isten tervének eszköze. A Zsidó levél 11. része mondja el, hogyan küszködött Ábrahám ezzel a problémával. Ábrahám végül úgy döntött, hogy Istennek engedve meg kell ölnie Izsákot és testét el kell égetnie. Mivel azonban az Ígéretnek Izsák révén kellett megvalósulnia, Istennek végül fel kellett volna támasztania őt hamvaiból. Tudjuk, mi történt valójában. Amikor Ábrahám szíve eljutott addig a pontig, hogy felemelte a kést Izsák levágására, indulatainak beleszólási lehetősége megtört. Ábrahám szabad lett. Visszakapta Izsákot "halottaiból" és halála napjáig élvezte jelenlétét.

            

Velünk is ez Isten célja, hogy szeretetünknek az énre, mint célra rögzüléséből felszabaduljunk és így veszélytelenül, szabadon magunkat mint eszközt szerethessük, melynek segítségével Isten célja megvalósulhat.