Derek Prince - Varázslás álruhában 2.

A varázslás sokszor kereszténynek mutatja magát, keresztény nyelvezetet használ. A varázslás az a próbálkozás, hogy kontrollálj embereket és elérd, hogy megtegyék azt, amit akarsz, bármilyen szellem felhasználásával, ami nem a Szent Szellem. Ha valakiben van egy szellem, amit használni is tud, az nem a Szent Szellem, mert Ő Isten és senki nem használhatja Istent.

A varázslás elsősorban a test cselekedete.

(Gal 5:19-20) A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalóak, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések.

Mert a bűnös emberi természet szeret kontrollálni másokat. Másodsorban a varázslás nagyon sokszor egy szellem, egy démon, ami a testen keresztül jött be. 3 kulcsszó, ami a varázslás jelenlétét és működését jelzi:

- manipuláció

- megfélemlítés
- leuralás

A cél mindig a 3. A manipuláció elkezdődhet a születéskor:

(Zsolt 58:4)  Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

A reklámok nagy része manipulál: olyan dolgot vásárolj, amire nincs szükséged, vagy nincs rá pénzed. A vásárlás is függőséget okozhat. A házasságokban is gyakori a varázslás. A férj a megfélemlítést alkalmazza, a feleség pedig a manipulálást. És általában a nő győz. Féltékenységgel is lehet kontrollálni, duzzogással is. A felség általában a megbántott viselkedést veszi fel, könnyek, felháborodás, érzelmi zavarok. Ezek nincsenek megtervezve, mind a láthatatlan, természetfeletti világban van. Egy másik mód a feleségek részéről, a bűntudat. Emlékezteti finoman a férjét, hogy milyen rosszul bánt vele. A Szent Szellem soha nem kelt bennünk bűntudatot, ő meggyőz a bűnről, de nem ad bűntudatot. A manipuláció valójában varázslás. A férjből egy szörnyeteget csinál ezzel, kezelhetetlen lesz. A varázslás női vonalon öröklődik nemzedékről nemzedékre. 

Mindkét nem részéről varázslás, ha visszatartják a szexuális kapcsolatot. Ezt kifejezetten megtiltja a szentírás.

(1Kor 7:3-5) A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg nem kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Hogyan manipulálnak a gyerekek? Általában lázadással, hisztizéssel. Ne engedjétek, hogy a gyerekek manipuláljanak. meg kell ezt fékezni, mert felnőtt korukban rémesek lesznek. A szülők részéről az a manipulálás, mikor kialakítják, hogy a gyerek tőlük függjön. A másik mód a kizsákmányoló szeretet: Ha szereted, anyut lemész a boltba. stb. A manipuláció következő formája, ha hagyod, hogy a gyerekeid azt higgyék, hogy az irántuk való szereteted a jó viselkedésüktől függ. A szülők szeretetét nem kell kiérdemelni, azt ingyen kell adni. Minden gyereknek abszolút biztosan kell érezniük azt, hogy apjuk és anyjuk szeretik, még akkor is, mikor szófogadatlan.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Csordultig legyen a poharad

Scofield - Ezékiel könyve 1. fejezet

(1,3) Minthogy Ezékiel pap volt, papi jelek figyelhetők meg végig a prófécián. Látomásai Isten dicsőségéről (1. és 10. fej.) emlékeztetnek Isten dicsőségének felhőjére, a sekinára, a mózesi időkből. A dicsőség eltávozásának mozzanatait (8-11. fej.) olyasvalaki írta le, aki jól ismerte a papi szolgálat rendjét. A 40-48. fejezetben kétségtelenül olyan kifejezéseket használ, amelyeket csak a lévitai előírások keretében lehet megérteni. A papi tisztség felől még olyan részleteket is találunk benne, mint: a papok tisztátalanságának (4,13 kk.) és a szombat megszentségtelenítésének (20,12 kk; 22,8) tilalma.

(1,4) Ezékielnek a fogságban, ahol nem láthatta Isten földi templomának dicsőségét, ahol a bálványimádás pompája vette körül, látomása volt: látta Isten dicsőségének fenségét és csodáját. Isten megmutatta neki, hogy Ő magasztosabb mindannál, amit a pogányság nyújthat, és bevéste szívébe Izráel láthatatlan Istenének nagyságát. A látomás tudatta vele, hogy a világ dolgait nem a természet személytelen törvényei intézik, hanem egy élő Szellem (20-21. v.). Az emberi tervek zűrzavara fölött a Mindenható hangja szól (24. v.). A látomás négy arca (10. v.) annak a négy módnak a kiábrázolása, ahogy Isten majd kinyilvánítja magát, amikor mint Messiás emberi testben megjelenik. Jobb felől van az oroszlán, a királyság jelképe (Mt). Balról a bika, a Szolga jelképe (Márk). Az emberi arc az Ő tökéletes ember voltát jelképezi (Lk). A szárnyaló sas az Ő istenségét szimbolizálja (Jn).

(1,5) Ezek a lények azonosak a Ezék 10,20 kerubjaival. A kerubok Isten szent jelenlétét és megközelíthetetlenségét ábrázolják ki. Mennyei lények ezek, akik Isten igazságosságát őrzik és igazolják (vö. 1Móz 3,24; 2Móz 26,1.31; 36,7.34), hirdetik Isten kegyelmét (vö. 2Móz 25,22; 37,9) és Isten uralmát (vö. 1Sám 4,4; Zsolt 80,2; 99,1; Ez 1,22.26). A szentek szentjében Isten dicsősége a kerubok között lakozik (Zsolt 80,2; vö. 2Móz 25,10-22). Egyesek úgy gondolják, hogy a Jel 4 lelkes lényei szintén kerubok (bizonyos hasonlóságok mellett figyeljük meg a szárnyak számában mutatkozó különbözőségeket; Ez 1,6; 10,21; Jel 4,8; vö. Ézs 6,2). Ez a különbség talán annak a jele, hogy van hatalmuk különböző alakban megjelenni attól függően, hogy mi a célja jelképes megjelenésüknek.

3 napos konferencia a Hit Parkban! November 16-18.

Kronológikus Biblia olvasás 304-306. nap

Máté 19;
Márk 10.

Máté 20-21.

Lukács 18:15-19:48

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - A lélek gyógyulása

Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 1.

A bűn által okozott károsodást teljes mértékben meg kell értenünk ahhoz, hogy a megváltás teljes hatókörét is világosan lássuk. A megváltás mindazon területre kiterjed, amelyet a bukás érintett. Semmit sem hagy ki. Nem csak a szellem születik újjá, hanem megújulhat az elme, meggyógyulhat a test és az érzelmek szintén felszabadulhatnak, harmóniába kerülhetnek.

Krisztus keresztjének egyik legnagyobb igazsága az, hogy a megbékítés művét rejti magában.

"Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek voltatok gonosz cse­le­ke­de­tek­ben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett az Ő emberi tes­tében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állítson titeket Önmaga elé."

    (Kolossé 1:21-22.)

A megbékítés két korábban szembenálló fél egymással való összhangba hozása. Isten részéről érzéseiben ez nem jelent változást, mert az Ő szeretete a bukott ember iránt sosem változott. Kapcsolatában viszont változást hozott, mert Isten most már ítélet helyett az áldásban kapcsolódhat a bűnös emberhez.

Az ember részéről az egész Istennel szembeni magatartásnak meg kell változni. Valahogyan le kell győzni a félelem, a bűntudat, a lázadás, az akaratosság és a keménység reakcióit.

"...Mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az Ő Fiának halála által." (Róma 5:10.).

Hogyan békül ki Isten az emberrel, aki az ellensége? Hogyan kezdesz kibékülni valakivel, aki ellenséges veled szemben és ragaszkodik is ehhez? Hogyan állítsa helyre Isten azt az engedetlen embert, aki elszalad, elbújik és mindenféle negatív érzéssel küszködik valahányszor Isten közeledik hozzá? Figyeld meg, hogy Isten mindazon évek alatt a kezét nyújtotta Izrael felé, amikor Izrael ismételten elfordult Tőle és hamis, kegyetlen bálványokat imádott.

MEGTESTESÜLÉS - A BEHATOLÁS

            Amennyiben Isten változtatni akart az emberi nem helyzetén, először is be kellett jutnia az emberiségbe, mert azt csak belülről lehetett meggyógyítani. Ezért volt olyan fontos a megtestesülés. Az Örökkévaló Logos, a Fiú testté lett. Tökéletesen emberré vált: "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképen részese lett azoknak...Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz..." (Zsidók 2:14. 17.).

Az Istenség Személyei öröktől fogva tökéletes szeretet kapcsolatában, vagy ahogy János fogalmaz, "dicsőségben" élnek (János 17:5, 24.). Ez a szeretet vagy dicsőség mindig jelen volt Isten Lényében. Az embert bűne ettől az élettől vágta el. Isten az emberré lett Jézusra kiterjesztette ezt a szeretet kapcsolatot. Jézus volt az első ember, aki részesülni kezdett az Istenségen belüli szeretetkapcsolatban és dicsőségben. Az evangéliumokban ez többször megjelenik. Jézus mondja, hogy Ő "az Atya kebelében" van, avagy a "mennyben", vagy fordítva: "Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem".

Először történt, hogy egy ember Istennel teljes összhangban, teljes közösségben és az Iránta való teljes engedelmességben élt.

BEMERÍTKEZÉS - AZ AZONOSULÁS

            Jézus nem csak azért jött, hogy az emberek előtt egy tökéletes, egyedi emberi éle­tet éljen. Ez csak bukásunk nagyságát érzékeltette volna, egyebet nem. Ő azért jött el, hogy ennél sokkal többet tegyen. Eljött, hogy az Istennel való kapcsolatunkat és a Ve­le szembeni magatartásunkat megváltoztassa. A Keresztelő János általi be­me­rít­ke­zé­se a Jordánba nagyon jelentős volt. Hogyan értsük ezt? Amikor bemerítkezünk, a Krisz­tussal való egységbe, a Vele való azonosulásba merítkezünk be. Azonosulunk Ve­le halálában, eltemetésében és feltámadásában. Amikor Jézus bemerítkezett, Ő a ve­lünk való egységbe merítkezett be, azaz azonosult bűnösségünkkel, el­ve­szett­sé­günk­kel és elidegenülésünkkel.

Amikor mi bemerítkezünk, elfoglaljuk helyünket mint szentek, Isten elhívottai és megváltottai. Amikor Jézus bemerítkezett, belépett megváltói elhívásába. Mindaz, amit Jézus ezután tett, közvetlen kapcsolatban volt megváltásunkkal. Jézus nem Önmagáért, hanem értünk szenvedte el a félreértettséget, rosszindulatot és gyűlöletet. Nem Önmagáért, hanem a mi kedvünkért győzött le mindenféle kísértést. Nem Önmagáért, hanem miattunk engedelmeskedett egész életében tökéletesen az Atya akaratának.

A harc mindig az Ő emberi mivolta körül folyt. A kérdés sosem az volt, hogy Sátán meg tudja-e kísérteni, csonkítani, vagy ölni az Örökkévaló Logost, hanem az, hogy az ember Jézus legyőzi-e a kísértést és a kereszten át eljut-e a feltámadásig. Ha elbukott volna, az cseppet sem hatott volna istenségére - de mi örökre elvesztünk volna. Jézusnak emberként kellett győznie, hogy mi is győzhessünk.

A GOLGOTA - AZ EGYESÍTÉS

            A János 12:32-ben Jézus ezt mondta: "Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." János a továbbiakban elmagyarázza, hogy Jézus ezzel saját halálnemét jelentette ki. Nem csak az ember helyett kellett Jézusnak meghalnia, hanem az Ő halálából részesülnie kellett az embernek is. Pál ugyanúgy érti ezt a Galata 2:20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Jézus nem csak a bűnösségünkkel bánt el; megbékítés történt, egy összetört kapcsolat helyreállítása, a belénk gyökerezett félelemmel teli és ellenséges magatartás megváltozása.

Jézus ember volta a kereszten az egyetemes emberiség helyzete lett, amely magába olvasztott mindenkit, aki hisz Őbenne, hogy Jézus halála és feltámadása által ugyanolyan kapcsolatba kerüljünk Istennel, amilyenben Jézus volt.

Az Efézus 2:5-6-ban Pál ezt részletesen kifejti. Nem csak megfeszítettünk Krisztusban, hanem fel is támadtunk Vele. Nem csak feltámadtunk Vele, hanem Vele együtt mennyei helyekre is helyeztettünk. Mik ezek a mennyei helyek? Az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel való kapcsolatot jelentik; azt az egymásban lévő kapcsolatot, amit Jézus megtapasztalt: az Atya Őbenne és Ő az Atyában. Most az Atya bennünk van és mi az Atyában; a Fiú bennünk és mi Krisztusban; a Szent Szellem bennünk és mi a Szellemben.

Ez a megbékélés. Ebből Istennel szembeni megváltozott magatartás fakad. Érzelmi reakcióink Vele szemben már nem a félelem, a bűntudat és az ellenségesség, hanem -

"A kit, noha nem láttatok, szerettek; Akiben noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek." (1Péter 1:8.)

Sőt, az ember természete is újra összhangba került az eredeti tervvel.

Isten örök szándéka az emberrel mindig az volt, hogy az ember Krisztus által Isten fia lehessen (Efézus 1:5.). A megváltással az a célja, hogy az ember "az Ő Fia ábrázatához hasonlatos legyen" (Róma 8:29.). Ezért válik Jézus a megbékélt emberi rend példaképévé, prototípusává. Őbenne az emberi személyiség minden része az őt megillető helyre kerül, olyan összhangba, ami Isten minden teremtő munkáját jellemzi.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0305 AM Augusta, GA

Scofield - Ezékiel könyve

Ezékiel pap volt, neve azt jelenti: Isten megerősít. Őt is elhurcolták Babiloniába a zsidó száműzöttekkel együtt, Júda első és végső elhurcolása közötti időben (2Kir 24,11-16). Könyve úgy mutatja be őt, mint teljesen feddhetetlen és célkitűzéseiben határozott férfit, aki teljesen odaszentelte magát papi hivatásának. Mint Dániel és János apostol, ő is Júda országának határain kívül prófétált, jövendölései az övékhez hasonlóan szimbólumokban és látomásokban bővelkednek. A fogság előtti prófétákkal ellentétben, akik főként Júdának vagy a tíz törzsnek prófétáltak, néha mindkettőnek, Ezékiel az Úr szava volt „Izrael egész házához”. Feltűnő ellentétben Jeremiással, Ezékiel jövendöléseinek anyagát abban az időrendi sorrendben rendezi el, ahogy Isten azokat kijelentette neki.

Ezékiel szolgálatának tulajdonképpen az volt a célja, hogy a fogságban született nemzedék elé állítsa a nemzet bűneit, amelyek Izraelt ilyen mély romlásba döntötték (pl. 14,23); hogy a száműzöttek hitét erősítse a nemzet helyreállításáról, Istennek elnyomóikat sújtó igazságos ítéletéről és a Dávid királysága alatti nemzeti dicsőségről szóló jövendöléssel.
Figyeljük meg, hogy az Úr dicsősége közvetlenül Jeruzsálem elpusztítása előtt távozott el a városból (11,23); ez a dicsőség az ezeréves birodalom korszakában tér majd vissza Jeruzsálembe (43,2). Kr. e. 586 óta nem volt templom Jeruzsálemben, amely Isten dicsőségének ilyen jelenlétét láttatta volna.

A könyvet a következő részekre oszthatjuk fel:
I. Ezékiel elhívása, 1-3.
II. Figyelmeztetések a Jeruzsálem fölötti ítélet előtt, 4-24.
III. Ítélet a pogány nemzetek fölött, 25-32.
IV. Ezékiel őrállói felelőssége, 33.
V. Jövendölések az időszak végén történő eseményekről, amikor Izrael ismét visszatér az ő országába, 34-39.
VI. Az ezeréves birodalom temploma és annak istentiszteleti rendje, 40,1-47,12.
VII. Az ország felosztása az ezeréves birodalom idején, 47,13-48,35.

Imatámogatást Izraelnek! Tel-Avivot lövik, a hadsereg mozgósít

Az izraeli Jerusalem Post értesülései szerint Tel-Avivban is megszólalt a rakétatámadást jelző légvédelmi sziréna (az első Öböl-háború óta nem volt ilyen eset - a szerk.). A lap szerint ezt követően két robbanás rázta meg Izrael gazdasági fővárosát. 

Az izraeli Haaretz arról ír, hogy rakétatámadás történt. A lap szerint egy iráni gyártású Fadzsr-5-ös rakétát lőtt ki az Iszlám Dzsihád nevű palesztin terrorszervezet - a lövedék Tel-Aviv Holon nevű elővárosa mellett, nyílt területen robbant fel. 

Később a rendőrség közölte: feltehetően egy rakéta csapódott be Tel-Aviv déli részén.

Közben Izrael déli részén folytatódtak a rakétatámadások: Beér-Sevára újabb három Grád rakétát indítottak a Gázai-övezetből. Ezek közül egyet sikeresen elfogott az izraeli Vaskupola.

Joáv Mordeháj, az izraeli hadsereg szóvivője a 2-es hírcsatornának nyilatkozva elmondta: a Gázai-övezet térségében kialakult válságos helyzet miatt 30 ezer izraeli tartalékos katonának kézbesítették ki a behívókat.

http://atv.hu/kulfold/20121115_felhooszlop_hadmuvelet_harom_izraeli_meghalt_a_hadsereg_mozgosit

Hit Gyülekezete - A gyógyító kezek és az ima ereje

Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, betegségeikből, fájdalmaikból szabadulni vágyókkal a Hit Gyülekezete nagy sikerű „Gyógyító Kéz” rendezvénysorozata első megyei állomásán a komáromi Arany 17 Rendezvényközpont.

"A csodák ideje nem járt le. Jézus Krisztus nem változott, Ő tegnap ma és örökké ugyanaz" – derült ki a vidám, életerős, három gyermekes Lehel Adrienn helyszínen elhangzott beszámolójából. A sport szakedzőnek a mozgás élete legfontosabb része volt.

- Magatehetetlen fekvőbetegként, félig megvakulva, orvosok által megállapított közeli halál diagnózisával, szó szerint a halál árnyékának völgyéből kiáltottam Istenhez, hogy könyörüljön rajtam. Ugyanúgy, mint a bibliai vérfolyásos asszony, aki hallotta Jézusról, hogy mindenkit meggyógyít; én is segítségül hívtam Jézus nevét. Amikor a Hit Gyülekezete egyik lelkésze és felesége kézrátétellel imádkoztak értem, kellemes melegség áradt szét bennem és azonnal lábra tudtam állni. A gyógyulásom ezután folyamatos volt. A kezelőorvosom által kiállított zárójelentés szerint teljesen meggyógyultam - mesélte.

A komáromi helyszínen elmondott sok beszámolóból kiderült, hogy ez csak egyike azoknak a hiteles, orvosilag is alátámasztott gyógyulásoknak, amelyek napjainkban is megtörténnek az imák hatására.

Gyógyító Kéz rendezvények a megyében

A Hit Gyülekezete szervezésében a következő Gyógyító Kéz rendezvény a megyében:

Esztergom, november 30. péntek, 18 óra, Művelődési Ház (Imaház u. 2.; volt Zsinagóga épülete)

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/a-gyogyito-kezek-es-az-ima-ereje-470545

Kronológikus Biblia olvasás 303. nap

Lukács 17:11-18:14.

Scofield: Jeremiás könyve 36-38. fejezet

(36,32) Ez a vers érthetővé teszi Jeremiás próféciáinak elrendezését. Ahogy a száműzetés ideje közeledett, Isten megparancsolta Jeremiásnak, hogy írja le azokat az üzeneteket, melyeket már élőszóval elmondott neki (Jer 30,2). – Ezekhez újabb isteni ígéreteket fűzött a fogságból való visszatérésről és egy jóval későbbi idő áldásairól (Jer 30,3.10-11). Jójákim elégette Jeremiás tekercsét (Jer 36,23). Isten megparancsolta a prófétának, hogy diktálja le újra az üzenetet egy másik tekercsre. Jeremiás így cselekedett, és újra leíratta az előző tekercs tartalmát, valószínűleg abban a sorrendben, ahogy Isten neki eredetileg elmondta. De megfelelő helyeken megtoldotta más hasonló tárgyú ihletett kijelentésekkel (Jer 36,32). Később Jeremiás bejegyeztetett más utóbb kapott üzeneteket is, melyek tartalmilag szoros kapcsolatban voltak azokkal, melyeket Isten neki korábban adott, és ez utóbbiakat a megfelelő helyekre betoldotta a már megírt tekercsbe pl. a 21; 24; 27-29; 32-34. fej. Az új tekercs megírása után kapott üzeneteket azok sorrendjében fűzte hozzá, majd még néhány különleges fejezet következik (45-52). Így a könyv elrendezése részben az üzenetek időpontja, részben azok tárgya szerint történt.


(37,11) Öt dolgot említ itt az Ige Jeremiás bebörtönzésével kapcsolatban:
(1) Elfogták őt a város kapujánál, és hamis vád alapján a börtön vermébe vetették (Jer 37,11-15).
(2) Kivették őt a veremből, de továbbra is fogva tartották a börtön udvarán (Jer 37,17-21).
(3) Melkiás sáros vermébe (szennyvízderítő) vetették őt (Jer 38,6).
(4) Kimentették a veremből, és a börtön udvarán tartották egészen a város elfoglalásáig (Jer 38,17-28). És
(5) Nabuzáradán, az őrség parancsnoka, láncokban elhurcolta a városból, míg végül Rámában szabadon bocsátották (Jer 40,1-4).

(38,10) Sédékiás király mindent megtett, hogy enyhítse Jeremiás rabságát. Úgy látszik, őszinte vágy volt benne, hogy segítsen a prófétán, és hogy kövesse azokat az üzeneteket, melyeket az Úr adott neki Jeremiás által. Viszont félt azoktól a főemberektől, akik gonosz testvérétől, Jójákimtól kapták hatalmukat. Bár Sédékiás szeretett volna jó király lenni, de gyöngesége és félelme nemcsak tehetetlenné tették, hanem végül rossz király lett belőle. Jójákimot, aki Sédékiás elődje volt, több gonosz tervében megakadályozták apjának, Jósiásnak főemberei, akik tőle kaptak hatalmat (Jer 26), de uralkodása végén Jójákimnak sikerült ezek nagy részét gonosz emberekkel pótolni, akik kezükben tartották Sédékiást.

Tom Marshall - A belső gyógyulás folyamata 3.

A SÉRÜLÉST ÁTADJUK KRISZTUSNAK

           

            A megbocsátás gyakran előfeltétele a gyógyulásnak, de a megbocsátás önmagában nem gyógyít meg minket. Ugyanúgy szükséges a fájdalmas, negatív érzéseket a velük való foglalkozás végett felszínre hozni, de ez még önmagában nem tesz minket éppé. A sérülést át kell adni Krisztusnak.

Az Evangéliumi gyógyítást az teszi egyedülállóvá (és az különbözteti meg minden emberi pszichoterápiától), hogy egy valóságos, élő természetfölötti Megváltó és Gyógyító jön segítségünkre. Sokszor az elfojtott fájdalmak és sérülések felsejlésekor nem merném az embereket további megnyílásra bátorítani, ha nem tudnám biztosan: Jézus valóban ott van.

Mivel Ő jelen van és mivel a sérüléshez akkor férhetünk hozzá, amikor érezzük, Őhozzá kell mennünk és át kell adnunk az egészet Neki. Amikor a bűnnel folytatott harcba belefáradunk, meg kell tanulnunk a harcot Istennek átadni, hogy a ter­mé­szet­fö­lötti kegyelem szabadítson meg minket. Amikor már fájdalmainkat nem tudjuk tu­dat­küszöbünk alatt tartani, akkor azokat ugyanúgy át kell adnunk Jézusnak. A sérelem és a fájdalom szívünkből Jézus vére alá kerülhet – ugyanúgy, ahogy bűneink és be­teg­sé­geink. Az a sérülés, amelyről azt gondoltuk, sose leszünk túl rajta, eltűnhet – még­hozzá végleg!

            Bízzatok Ő benne mindenkor, ti népek;

            öntsétek ki előtte szíveteket;

            Isten a mi menedékünk."   (Zsolt. 62:9.)

Amikor átadjuk a sérülést, viszonzásul elfogadhatjuk az Atya feltétlen sze­re­te­té­nek gyógyítását. Az örökbe fogadás Szellemének ereje megszabadít minket és el­kezd­he­tünk az érzelmi érettség felé növekedni.

FELNÖVEKEDÉS KRISZTUSBA

            Mivel az érzelmi sérülés sokszor éretlenséget okoz, a sérülés gyógyulásához nö­ve­kedési folyamat is tartozik. Általánosan úgy fogalmazhatunk, hogy az éretlenségből nem lehet meggyógyulni vagy megszabadulni: abból csak kinőni lehet. Ezért, míg az aka­dályt egy perc alatt eltávolíthatjuk, s ugyanígy elbánhatunk a sérülést kiváltó él­ménnyel, a folyamat befejezéséhez idő kell. Mivel ezeken a gátolt területeken gyak­ran sok élet záródik el, a növekedés nagyon gyorsan végbemehet; de bizonyos időre min­dig szükség van.

Elkezdjük személyesen átélni Isten irántunk való szeretetének valóságát. Sosem fe­lejtem el, hogyan tapasztaltam meg egyszer Isten szeretetét. Néhány római ka­to­li­kus testvérrel együtt megkértek, hogy imádkozzunk egy férfival, aki Szent Szellem ke­reszt­séget akart kapni. Egy ideig beszélgettünk a témáról és én nagyon megkedveltem a testvért, jóllehet még sosem találkoztam vele korábban. Akkor így szólt: "Most már ele­get beszéltünk róla. Imádkozzatok értem!" A padlóra térdelt, mi körülvettük és imád­kozni kezdtünk. Hirtelen elkezdtem szívemben érezni, hogyan szereti Isten ezt az em­bert. Aznap este megértettem valamit Isten szeretetéről, amit nem tudok el­fe­lej­te­ni. Rádöbbentem, hogy Isten szeretete egészen más, mint az emberi szeretet. Nem azo­nos a sokszor felnagyított és magasztalt emberi szeretettel. A különbség mi­nő­sé­gi, nem csak mennyiségi. Kétség nélkül tudtam, hogy ha ez a testvér felugrana a pad­ló­ról és szembe köpne, vagy akár megpróbálna megölni, ez semmit sem változtatna ezen a szereteten. Tudtam ezt. Isten szeretete teljesen feltétlen és változhatatlan. Nem lehet kiérdemelni, megdolgozni érte, megváltoztatni vagy elveszteni – egy­sze­rű­en van. Felénk nyúl, akár tudjuk, akár nem, akár válaszolunk rá, vagy elutasítjuk. Ez olyan megdöbbentő volt, hogy miután abbahagytuk az imádkozást, keresni kezdtem szí­vemben ezt a szeretetet; de már nem volt ott. Újra az emberi együttérzés és von­za­lom szintjén voltam.

           

Ugyanez a szeretet keres mindnyájunkat. Szükségünk van rá – így teremtett minket Isten. Velem ez az élmény megértette, gyakran miért nem a szükség vagy baj idején vágyunk legjobban Isten jelenlétére, hanem az öröm és boldogság idején, amikor emberileg szólva az élet legteljesebb és a legjobb. Mindennek közepette valami bennünk így kiált: "Mindez nem elég!"

Ez a szeretet – Isten feltétlen, örök, végtelen szeretete – az emberi élet minden szeretetéhségét ki tudja elégíteni. Ez isteni szeretet nélkül viszont mindig szeretet­hiányunk van.

Végezetül, hogy erről is szóljunk, Isten a fontosságunkat is megadja. Életembe hihetetlen biztonságérzetet hozott az a felismerés, hogy értékes vagyok, örökre fontos vagyok, és ez teljesen Isten kegyelmének ajándéka. Semmit sem tehetek hozzá. Ha mindenben sikeres vagyok, amihez nyúlok (és mindent végre is hajtok, amire csak ember képes), ez semmivel sem növeli örök értékemet. Másrészt, ha minden próbálkozásom megbukik és egész életem egy személyes katasztrófa, ez csöppet sem csökkenti örök értékemet. Élvezhetem mások megbecsülését és kívánhatom a sikernek a célok elérésekor érezhető édességét, de egyikre sincs szükségem ahhoz, hogy örökké jelentős legyek. A remény és méltóság értékesség viszont Isten ajándéka gyermekei számára.

Kronológikus Biblia olvasás 302. nap

János 11.

Jesus Culture with Martin Smith - Live from New York (2012)

Tom Marshall - A belső gyógyulás folyamata 2.

Ne feledd, hogy a jelenlevő sérüléssel foglalkozunk. Néha az "emlékek gyó­gyu­lá­sa" kifejezés kicsit félrevezető lehet, mert azt sugallja, hogy valamiképp vissza kell mennünk az időben ahhoz, hogy a már megtörténtet megváltoztassuk. Bár a sérülést okozó esemény történhetett évekkel ezelőtt és az emlékezés fontos, de a sérülés, a fájdalom ma is megvan, ezért hozzáférhetünk mi is, és Isten is.

Mivel jelenlegi fájdalomról van szó, akkor lépek összeköttetésbe a problémás területtel, amikor érzem a fájdalmat. A gyermekkori problémákkal való foglalkozás egyik nehézsége az, hogy felnőttként már nem tudunk úgy azonosulni azzal, ahogyan gyermekkorunkban történtek velünk a dolgok. Férfiakká váltunk mint Pál apostol és félretettük a gyerekes dolgokat. Amin felnőttként visszatekintve nevetünk, az gyakran nem volt nevetséges, amikor megtörtént. Erre azonnal rájövünk, ha megcsapoljuk ezeket a még mindig működőképes érzéseket.

Néha könnyen feltárjuk érzéseinket, mert szükségünk oly égető és leteperő, és az ér­zés is nagyon erős. Máskor talán nem a felszíni érzések jelentik a valódi problémát, ha­nem csak egy mélyebb probléma következményei, vagy esetleg egy régóta gya­ko­rolt védekező eljárással nyomjuk el nem kívánatos érzéseinket. Ezekben az esetekben nem tudjuk akaratunk segítségével feltárni az adott érzéseket. Nem tudunk lét­re­hoz­ni érzéseket, csak elfojtani. Nem tudunk kedvünk szerint örülni, haragudni vagy fél­ni. Ezt megértheted, ha már megpróbáltál nevetni olyan viccen, aminek nem ér­tet­ted a poénját.

            

Az emlékezet az egyik leghatékonyabb eszköz a sérült érzések területeinek feltárására. "Mikor ezekről emlékszem, megkeseredem lelkemben." (Zsolt. 42:5.). Az érzelmi állapotok egyik különös tulajdonsága tehát, hogy azokat kiválthatja, vagy működésbe hozhatja az, ha visszagondolunk az azokat előidéző eredeti helyzetre.

A Szent Szellemnek kell azonban engednünk, hogy emlékeztessen minket! Csak Ő tud­ja, melyek a jelentős emlékek; talán nem is azok, amelyeket mi fontosnak gon­dol­nánk. Sok olyan feszült, sőt fájdalmas átélésünk is lehetett, amelyeken sikeresen es­tünk túl, s talán még jót is tettek nekünk. A kritikus tapasztalatok azok, amelyek meg­ha­ladták erőnket, melyeket a tudatalattiba temettünk. Ezért kell Dávidhoz hasonlóan imád­koznunk: "Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg en­gem, és ismerd meg gondolataimat" (Zsolt. 139:23.).

Olykor nem is elég az incidensre vagy a körülményekre való emlékezés. Gon­dol­ha­tunk a tényekre anélkül, hogy megragadhatnánk a  hozzájuk tartozó érzéseket. A gát­lás gyakran rossz magatartásformákat von maga után és először ezekkel kell fog­lal­koznunk, mielőtt a gyógyulás lehetséges lenne.

            

A sérülést gyakran neheztelés és keserűség követi. Ezekkel is foglalkozni kell. Amíg keserűségünkhöz ragaszkodunk a minket megsértők felé, addig gyakorlatilag Krisztust kizárjuk a helyzetből. Ő nem tud belépni, hogy meggyógyítson, bármennyire kérjük is erre, ha a gyógyítás látszólag neheztelésünk jogosságát igazolná. A megbocsátás létfontosságú a belső gyógyuláshoz.

A megbocsátás azért is fontos, mert amíg ragaszkodunk a meg nem bocsátáshoz, a sérülésünkért felelős személy vagy helyzet uralma alatt  vagyunk. Nem vagyunk szabadok érzéseink vagy reakcióink megválasztásában. A sérülés hatalma alatt maradunk akkor is, ha okozói távol vannak vagy már meg is haltak.

A megbocsátás nem elnézés. Bizonyos értelemben csak Isten nézheti el a vétket. Ami­kor megbocsátok valakinek, akkor nem azt mondom, hogy rossz cselekedete he­lyes volt, hanem a vele kapcsolatos érzelmi reakciómmal foglalkozom. Fel­sza­ba­dí­tom az illetőt az alól a harag és rossz érzés alól, amit vele szemben fenntartottam. Ez aka­rat dolga. Az akaratomon múlik, hogy fenntartok-e valaki ellen valamit; ezért sza­bad választásom szerint el is engedhetem azt, amit fenntartok. Ezért a megbocsátás Is­ten parancsa; azzal kezdődik, hogy a helyes magatartás mellett döntök el­len­sé­geim­mel szemben. "Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyű­löl­nek. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak és imádkozzatok azokért, akik titeket há­borgatnak" (Lukács 6:27-28.).

           

A szomorúság vagy bánat is válhat a gyógyulás akadályává. Gyász esetén, egy összetört házasságban vagy ehhez hasonló sérült kapcsolatban a bánat időszakán mindnyájunknak át kell esni. Lehetséges viszont, hogy egy ilyen bánat bálvánnyá is válhat, ha szívünkben a központi helyet foglalja el és egész életünk veszteségünk emléke körül kezd szerveződni. Az ilyen bálványt le kell rombolni.

Végül, szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy amit sérülésnek nevezünk, az valójában annak a megnyilvánulása, hogy nem vagyunk hajlandók vagy képesek vállalni kellemetlen igazságokat önmagunkról, viselkedésünkről. Ilyenkor nem az a teendő, hogy megpróbálunk megbocsátani annak, aki elmondta az igazságot, mert neki volt igaza, és nem nekünk. Az igazság néha fáj, de az igazság ejtette sebek tisztán és gyorsan gyógyulnak, ha szembenézünk velük. Az efféle becsületes küzdelem majdnem mindig tudatunk felszínére hozza a valódi sérelmet és a valódi problémát, úgy hogy azok hozzáférhetők lesznek és tudjuk, mivel van dolgunk.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - Five Things God Has Shown Me will Shortly Come To Pass (1954)

Kronológikus Biblia olvasás 301. nap

Lukács 16-17:10

CFAN (Reinhard Bonnke evangelizációs csapata), Etiópia 2012. november 11.

Sok ezren fogadták el Jézust Megváltójuknak és ismét sok csodát tett Isten!
Nagyon sok láb gyógyult meg különféle betegségekből, egy nőnek pedig, akinek az egyik lába rövidebb volt, kinőtt és akkor lett, mint az egészséges lába.
(a fényképekre kattintva nagyobb méretben tekinthetők meg)

Derek Prince - Varázslás álruhában 1.

 (1Móz 1:27) Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

(1Móz 1:28) És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Isten uralkodásra teremtette az embert, hogy képviselje őt, mint egy alkirály, itt a földön. A bűnbeesés után nem vesztette el az ember a belső késztetést az uralkodásra. Amikor az ember bukott állapotában uralkodik, ezt nem Isten hatalmával teszi, hanem idegen szellemi erővel, amit varázslásnak nevezünk. A varázslás kiszorítja Isten valódi hatalmát, és helyette igyekszik leuralni, kontrollálni másokat. Isten nem kontrollál. Ő meghagyja a szabad akaratunkat. A Sátán az, aki kontrollál. Ha valaki igyekszik kontrollálni téged, akkor ott a varázslás működik.

(1Sám 15:23) Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Ahol lázadás van, ott varázslás is. A kettő „ikertestvér”.

A varázslás 3 területen működik aktívan:

*Termésért, esőért, természeti erőkért való folyamodás. Életünk folyama, különösen a gyereknemzés kapcsán erős a kontroll. A varázslás igyekszik embereket kontrollálni, hogy más emberek azt tegyék, amit mi akarunk. A varázslás az igazi Isten tiszteletébe hamis dolgokat csempészik.

*Áldozatok. A mai napig vannak emberáldozatok; a gyerekeket a Sátánnak áldozzák.

*Esküket, szövetségeket használnak, valamint átkokat.  A Sátán ereje is természetfeletti. Vannak igézések, ráolvasások. A ráolvasás nagyon gyakori. Bájitalok, kábítószerek. A drogok mind a boszorkánysághoz tartoznak. A varázslás zenét is használ (pl. rockzene). Például a törzseknél a dobot is varázslásra használják, hogy embereket démonok uralma alá vonják.

(Csel 16:16) Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak szelleme vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.

(Csel 16:17) Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.

(Csel 16:18) Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a szellemnek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.

Piton szellem volt a hölgyben az eredeti görög szöveg alapján. A piton nem méreg által öl, hanem körbefonja az áldozatát és lassan kiszorítja belőle az életet. A jövendőmondás így működik. Ha Pál elfogatta volna a leány mondandóját, akkor ez által a Sátán már kezdetben beszivárgott volna a filippi gyülekezetbe. A mai napig így hatol be a gyülekezetbe a Sátán, mert ha már valaki Isten szolgájának nevezi a vezetőket, akkor azt az embert be is engedik, elfogadják.

Balogh Mihály - Te vagy az akiből élet árad

Simon Wiesenthal - A profi 3.

Maga Rauff 1949-ig még Olaszországban maradt. Egy ízben olasz partizánok vették őrizetbe, de úgy látszik, meg tudta váltani szabadságát: állítólag átadta a partizánoknak az olasz fasiszta párt irattárának egy részét – az anyag Mussolini bukása után került a birtokába. Ám ezután mégiscsak forró lett számára az olasz talaj.

  1954 elején arról tájékoztattak, hogy Rauff az ecuadori El Quitóban telepedett le. Még a postafiókjának a számát is megtudtam, de nem mentem sokra vele: Rauff nem személyesen vitte el a postáját, sőt később talált egy postahivatalnokot, aki helyette bérelt postafiókot, és a küldeményeket aztán továbbította neki. Rauff ugyanis már régóta nem Ecuadorban, hanem Chilében élt; Punta Arenasban lakott, és egy konzervgyár tulajdonosa vagy legalábbis társtulajdonosa volt.

  1955-ben nyugdíjigényt nyújtott be a Német Szövetségi Köztársaságnak. Csakhogy az Eichmann-per után az NSZK hozzálátott, hogy a náci bűntetteket olyan alapossággal derítse fel, ahogyan annak idején elkövették őket, s amikor 1960-ban közölhettem az ügyészséggel Rauff címét, a hivatal harcra készen állt. Rögtön kiosztották az ügyet a hannoveri ügyészségnek, amelyet a ludwigsburgi központ ellátott minden szükséges dokumentummal, s így már 1963-ban alaposan megindokolt kiadatási kérelemmel fordulhattak Chiléhez. A legfőbb bizonyíték a „97 000 feldolgozott személyről” szóló levél volt; ehhez járult még Rauff beosztottjának, Pradelnek a vallomása, valamint a Gaubschat karosszériaüzem levelezése.

  

Rauffnak azonban szerencséje volt. Chilében a gyilkosság tizenöt év múltával elévül, és mire a santiagói Legfelsőbb Törvényszék foglalkozni kezdett az üggyel, már tizenhat év is eltelt. Így aztán a kiadatási kérelem teljesítését három a kettőhöz arányban leszavazták. Hannoverből egy vizsgálóbíró utazott Chilébe, hogy Rauffot a Pradel elleni eljárás kapcsán kihallgassa, de azzal a meggyőződéssel tért vissza, hogy az Obersturmbannführert csak akkor lehet megkaparintani, ha Chilében más rendszer kerül hatalomra.

  Nyolc év múlva ez is bekövetkezett: a kormány élére a szocialista Salvador Allende került. Augusztus 21-én lehetőségem nyílt rá, hogy Benadava professzornak, Chile bécsi követének átadjak egy Allendéhez írott levelet, amelyben felhívtam a figyelmét a Rauff-ügyre. Allende igen szívélyes hangon válaszolt, de rámutatott az ügy újbóli felülvizsgálatának nehézségeire – hiszen a Legfelsőbb Törvényszék egyszer már döntött a kérdésről. Ekkor megkértem Allendét, vizsgálja meg, nem lehetne-e Rauffot – aki még nem volt chilei állampolgár – kiutasítani az országból; egy másik országban, ahol a törvények kedvezőbbek számunkra, esetleg többre juthatnánk vele szemben. Ám mielőtt Allende e második levélre válaszolhatott volna, Chilében gazdát cserélt a hatalom, és Allende eközben életét vesztette.

  

1975-ben Walter Rauff Punta Arenasból Santiago de Chilébe költözött. Pontos címe ez volt: Los Posos 7243, Las Condes. Új céget alapított Neptuna Sociedada de Navegazao néven, és új postafiókot bérelt, 14 120 számon. Ehhez a postafiókhoz nekem is megvolt a magam kulcsa. Egy német ismerősömnek annyira sikerült Rauff bizalmába férkőznie, hogy le tudta másolni a leveleit, minek következtében tekintélyes gyűjteményem van a menekülők egykori fő segítőjének levelezéséből. Időnként egészen különös dolgokat hoztak a tudomásomra. Így például Karl Wolff, Himmler segédtisztje egy Heidemann nevű újságíró (Der Stern) szakértő közreműködésével, könyvet akart írni a háborús évekről, és ehhez kérte Rauff avatott segítségét. Rauffból időközben nevezetes személyiség lett. Körleveleim és beszámolóim az évek során ismertté tették nevét, és most a politikai ellenzék is felkarolta. Nagy képes tudósítások ecsetelték, hogy egy időben a chilei titkosrendőrség, a Dina tanácsadójaként működött. Már amennyiben a Dina rászorult a tanácsaira…

  1983-ban fogadott Reagan elnök, és megkérdezte, tehetne-e értem valamit. Arra kértem, legyen segítségemre a Rauff-ügyben. Reagan valóban tájékoztatta is a State Departmentet, az pedig felszólított, hogy bocsássuk rendelkezésére teljes anyagunkat. Az eredmény sajnos a semmivel volt egyenértékű.

  Több sikerrel járt – bár erről csak később szereztem tudomást – a Kohl szövetségi kancellárral folytatott beszélgetésem. Neki is megemlítettem a Rauff-ügyet, ő pedig azt ígérte, megbeszéli az igazságügy-minisztériummal, nem lehetne-e Rauffot ismét kikérni.

  

Jól tudtam, mi a teendő: olyan helyzetet kellene teremteni, amelyben Pinochet nem utasíthatja el egykönnyen az újabb kiadatási kérelmet. A Los Angeles-i Simon Wiesenthal Center nagyszabású aláírásgyűjtést kezdeményezett. Az Egyesült Államokból százezer levelezőlap érkezett Pinochet elnök címére, felszólítva őt, hogy fossza meg Rauffot állampolgárságától.

  Rauff neve így legalább ismét közszájon forgott – más eredménye nem volt a dolognak. Valamilyen módon közvetlenül kellett a chilei kormányhoz fordulnunk és érvekkel meggyőznünk róla, hogy Rauff kiadásával javíthatna az országról kialakult képen. Egy ideig még azt is fontolgattam, hogy kapcsolatba lépek Pinochet fiával, aki álnéven az USA-ban dolgozott, Chile egyik diplomáciai képviseletén. Hier rabbi, központunk főfelügyelője azonban úgy vélte, okosabb, ha Chile Los Angeles-i főkonzuljával beszélek, akit ő személyesen ismer, és aki talán fogékonyabbnak mutatkozik.

  Bizonyos értelemben így is történt. Igaz, az az érvem, hogy Rauff kiadatása növelné Chile tekintélyét, meglehetősen hidegen hagyta a főkonzult, annál jobban érdekelte viszont az a kissé túlzott megállapítás, amelyre a cél érdekében vetemedtem. Azt mondtam ugyanis: elképzelhetőnek tartom, hogy sok tisztességes amerikai Chile gazdasági bojkottjára szánná el magát, ha Pinochet továbbra is ország-világ előtt kinyilvánítja, hogy a 97 000 zsidó „feldolgozásával” büszkélkedő gázkocsik feltalálója szívesen látott vendég hazájában. Mellesleg az amerikaiak szemében az a tény sem gyarapítaná Pinochet tekintélyét, hogy az elnök fia álnéven működik az Egyesült Államokban.

  

Úgy látszik, ez az érv hatásosabbnak bizonyult a halottak felemlegetésénél. A főkonzul már másnap átadta nekünk a másolatot Sinclair tábornoknak, Pinochet vezérkari főnökének táviratáról, amely azt javasolta a Német Szövetségi Köztársaságnak, hogy kérje ismételten Rauff kiadatását.

  Azonnal kapcsolatba léptem Landgraf hannoveri államügyésszel, és tudattam vele az új fejleményt. Kohl szövetségi kancellár felszólítására a vádhatóság időközben már megfogalmazta az új letartóztatási parancsot. 1984. február 21-én a szöveget véglegesítették, nemsokára lefordították spanyol nyelvre, és úgy volt, hogy május 16-án futár viszi Santiagóba, a kiadatási kérelemmel együtt.

  Május 14-én azonban, két nappal a futár gépének indulása előtt, megjött a hír: Rauff szívrohamban meghalt. Barátai egész Dél-Amerikából Santiagóba sereglettek, hogy elkísérjék utolsó útjára: a végtisztességhez hitleri üdvözletre lendítették karjukat. Még mindig sokan voltak, noha hiányoztak néhányan épp a legjavából: Eduard Roschmann, a rigai gettó parancsnoka, Gustav Wagner, a sobibóri gázkamrák felügyelője, vagy legjobb barátja, Franz Stangl, a treblinkai megsemmisítő tábor parancsnoka. Adolf Eichmannt sem lehetett immár fellelni a gyászoló gyülekezetben. Rauff ugyan a nevezetteket mind hozzásegítette a meneküléshez, csakhogy azok elkövettek néhány hibát. És én kihasználtam ezeket a hibákat.

Újra megjelent!!! Balogh Mihály - Szent Szellem jöjj!

Kronológikus Biblia olvasás 300. nap

Lukács 14-15.

CFAN (Reinhard Bonnke evangelizációs csapata), Etiópia 2012. november 9.

Az összejövetelen 2 hordónyi "juju" boszorkány eszközöket égettek el, nagyon sok démoni köteléktől szabadultak meg emberek, rengeteg démon sikoltozott, míg a tömeg Isten jelenlétében örült és táncolt, igazi "szent káosz" volt! Halleluja!
Bonnke elkezdett imádkozni és az egész hatalmas területen csodák kezdtek kitörni: egy nőnek golyva tűnt el a nyakáról, egy másik nőnek 12 éve volt fertőzése amely egy pillanat alatt kiszáradt, egy nőnek 3 éve volt csomó az egyik mellében, amely eltűnt, és még sok egyéb csoda történt...

Tom Marshall - A belső gyógyulás folyamata 1.

Az érzelmeket az emberi szellemmel a remény köti össze. Más szavakkal: ahhoz, hogy a Szent Szellem meggyógyíthassa érzelmeinket, azokhoz hozzá kell férnie. Nekünk kell kitárnunk a sérült területeket az Ő szolgálata előtt.

AZ ÉRZELMEK FELTÁRÁSA

A belső gyógyulással kapcsolatban fontos tudnunk, hogy egy érzelemmel csak ak­kor foglalkozhatunk, amikor érezzük azt. Csak így léphetünk kapcsolatba köz­vet­le­nül a sérüléssel, és Isten is csak így férhet hozzá. Nézd meg az alábbi ábrát! Ha az aka­ratommal van baj, például egy rossz szokással kell felhagynom, ezzel csak az aka­ra­tom cselekedete által bánhatok el, mert ott van a probléma gyökere. Sem okos­ko­dás (elme), sem a bűnbánat érzése (érzelem) nem ragadja meg a valódi problémát.

Amikor viszont érzelmi problémákkal kezdünk foglalkozni, az emberek általában el­nyomják kellemetlen érzéseiket és néha oly mélyre temetik őket, hogy már meg sem találják. Ha mégis imádkozunk a problémáért, Istennek valójában egy elménk sze­rinti jelentést adunk, s nem érzéseinket nyújtjuk Neki.

            

Ezt évekkel ezelőtt tanultam meg, amikor ráébredtem, hogy Isten meg akar érinteni valamit az életemben, de nem tudtam, mit. Egy reggelen felébredtem és eszembe jutott az álmom. Az álom részletei nem fontosak, de jelentése igen. Álmomban egy utat láttam, amiről tudtam, hogy ha rá tudok lépni, az egy mély területre fog vezetni, ahova Isten el akar jutni. Amint ott félálomban az ágyon feküdtem, ezt kérdeztem: "Uram, hogyan léphetek rá erre az útra?" Az Úr szinte azonnal világosan szólt az elmémhez: "Kezdd a gyermekkori emlékekkel!"

Meg kell mondanom, hogy ez jóval azelőtt történt, hogy a belső gyógyulásról vagy az emlékek gyógyulásáról bármit olvastam volna. Ez évekkel azelőtt volt, mielőtt bármi is megjelent volna ezekről a dolgokról, de az elmémen azonnal átvillant egy emlék. Erre a dologra legalább 25 éve nem gondoltam tudatosan. Arra emlékeztem, hogy az 1930-as válság közepe táján a középiskolában vagyok. Akkoriban nagyon szegények voltunk, és nem engedhettem meg magamnak, hogy futball cipőm vagy sportfelszerelésem legyen. Ugyanakkor rajongtam a sportokért, tehát ha játszani akartam, meg kellett próbálnom valakitől kölcsönkérni a szerelését. Ott az ágyban visszagondoltam arra, milyen alsóbbrendűnek éreztem magam olyankor, mennyire zavart voltam és szégyenkeztem.

És itt jön a lényeg: ezen a ponton csak a tényekre emlékeztem, de később ugyanaznap – szombat volt, és épp az egyik hálószobát tapétáztam – az egész emlék rámömlött, méghozzá az érzésekkel együtt. Úgy éreztem magam, mint az a depressziós iskolás: haragudtam, szégyenkeztem és zavarban voltam. Az érzések olyan erősek voltak, hogy arra eszméltem, telesírok egy ív tapétát. Aztán Jézus szólt hozzám, sokkal világosabban, mint azelőtt vagy azóta bármikor. Soha nem felejtem el szavait.

Azt mondta: "Tudom mit érzel, én is voltam szegény."

Amikor ezt kijelentette, valahogyan meg is gyógyított. Távozott belőlem valami, amin addig sosem sikerült túltennem magam. Érzéseimmel való azonosulása meg­gyó­gyított egy olyan sérülést, amit hosszú éveken át hordoztam és a Szent Szellem bekötözte összetört szívemet.

Aznap reggel megtanultam új módon szeretni néhány Igét. Például: "Engedjétek hozzám a kisdedeket és ne tiltsátok el őket." Rájöttem, hogy noha felnőtt, családos ember vagyok, ha valahol úgy érzem magam, mint egy sérült iskolás, akkor mint sérült iskolás jöhetek Jézushoz és Ő nem fog elutasítani engem.

Csak ezután jöttem rá fokozatosan, mennyire átható volt ez az eltemetett sérülés. Például, mindig nagyon kukán és rosszul éreztem magam jómódú emberek között, noha akkor már én sem voltam szegény. Mindig szörnyű nagy huzavonába került magamnak valamit vásárolni – akkor is, ha bőven tellett rá. Most már tudom, ez azért volt, mert még mindig iskolásnak éreztem magam.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0304 PM Augusta, GA

LET'S GOSPEL FOR MEN - Nem a tiéd, ha futsz utána