P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 4.

Simon házánál és utána

(Máté 8:14-17; Márk 1:29-34; Lukács 4:38-41.)

            Miután elhagyta a kapernaumi zsinagógát, Jézus tanítványaival Simon házához ment, akinek anyósa lázas beteg volt. Antibiotikumok és modern gyógyszerek nélkül a láz veszélyes volt, és halálos is lehetett. Tehát Simon kérése Jézushoz, hogy segítsen, valószínűleg sokkal több volt, mint valamilyen szellemi gyógyszer iránti igény. Sokkal inkább hasonlított egy olyan helyzethez, ahol élet-halál kérdésről van szó, mint egy futó kisebb betegségről.

Társadalomtudósok hozzáteszik azt is, hogy a helyzet nehéz volt Simon szá­má­ra azoknak a napoknak a szokásai szempontjából is. Jézus egy megbecsült vendég volt. Barátai visszajöttek a zsinagógai istentisztelet után, és a szokások szerint a ház asszo­nyának kellett volna kiszolgálnia őket. Bizonyára nem lett volna helyénvaló, ha Simon kimegy a konyhába ételt készíteni. Tehát a helyzet kétszeresen is nehéz volt. Simon anyósa beteg volt, és gyógyulásra volt szüksége, de abban a percben még ennél is sürgősebb volt az a tény, hogy ha ő nem gyógyul meg, mégpedig azonnal, akkor egy társadalmi válság vár Simonra!

 Az ige különös részletességgel mondja el nekünk, amit Jézus tett. Ennek a gyó­gyí­tásnak a technikája rendkívül fontos, nagy jelentőségű a szabadulás által vég­be­me­nő fizikai gyógyulás témájával kapcsolatban. Jézus világosan felismerte, hogy a be­teg­ség nem egyszerűen egy testi állapot, hanem egy szellemi erő húzódik meg a láz fi­zikai tünete mögött. Tehát ahelyett, hogy meggyógyította volna őt a betegségből, megdorgálta a lázat (a gyengeség szelleméhez beszélve, amelyik a lázat okozta), és megparancsolta neki, hogy menjen el.

Az ige leírja, hogy a láz azonnal elhagyta őt, és minden további késlekedés nél­kül felkelt, hogy elkészítse a vacsorát, és szolgált nekik! Nem volt gyógyulási idő­szak - csak szabadulás és ennek következtében azonnali gyógyulás. De veszélyes egyet­len elszigetelt esetre felépíteni a gyógyítás teológiáját, ezért nem mondhatjuk azt, hogy minden fizikai tünet démonikus.

Úgy tűnik, hogy vannak démonok által okozott tünetek, mint ez is, mások egyszerűen fizikai tünetek közvetlen démoni beavatkozás nélkül, ezenkívül vannak a kettő keverékei - lásd annak az asszonynak a történetét, aki meg volt görnyedve (Lukács 13:10-17.).

            

Bár nem minden betegség démonikus, sokkal több démonok által előidézett tünettel találkozunk, mint amennyit az egyház kész elismerni. S az egyik fő oka annak, amiért emberek nem gyógyulnak meg, az az, hogy a démoni dimenziót nem ismerik fel, még azok sem, akik hisznek a Szent Szellem ajándékaiban és használják azokat.

A helyzet az, hogy bizonyos karizmatikusok között éreztem egy bizonyos mér­té­kű büszkeséget azzal a helyzettel kapcsolatban, amelyet elértek. Nem akarnak fi­gyel­ni azokra, akik a szolgálatnak egy olyan dimenziójában mozognak, amely is­me­ret­len a számukra. Rendszeresen azt tapasztalom, hogy könnyebb szabadító szol­gá­la­tot végezni olyan emberek felé, akiknek korábban nem voltak karizmatikus ta­pasz­ta­la­taik a Szent Szellemmel, mint azok felé, akik azt hiszik, hogy minden választ ismernek! Ismerünk sok embert, sőt egész gyülekezeteket, akik teljesen új életre kel­tek a Szent Szellemben, amikor felismerték a démoni dimenziót, és meglátták Isten ere­jét, amint gyógyulást hoz szabadulás által.

            

Az egyik tanfolyamunkon részt vett egy hölgy, akinek állandóan folyt az orra, és világosan látszott, hogy ez nagyon bántja őt. Amikor megkérdeztem, hogy mióta szenved ettől, megdöbbentett a válaszával: "25 éve"! A betegséget az orvosok rinitiszként diagnosztizálták, ami a sinusitis krónikus formája; emiatt arra kényszerült, hogy naponta két vagy három doboz papírzsebkendőt használjon el. Ráadásul kétszer vagy háromszor fel kellett kelnie minden éjjel, hogy kifújja az orrát, ami azonnal újból eldugult. Ez az állapot valóban átok volt az életén. Többször is imádkoztak már a gyógyulásáért, és az orvosok kipróbáltak minden lehetséges orvosi kezelést, minden eredmény nélkül.

Néhány perces beszélgetés után kiderült, hogy nagynénje 25 évvel azelőtt halt meg, aki szintén sinusitisben szenvedett. Világos volt, hogy a betegség szelleme, amely a nagynénit kínozta, a halálesetkor átszállt az unokahúgra. Megszólítottam köz­vetlenül a betegség szellemét, amely a nagynénjétől jött, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy Jézus foglalkozhatott a "lázzal" Simon anyósának esetében.

A démon azonnal reagált, és a hölgy elkezdte kifújni a sok szennyet az orrából. Néhány perc leforgása alatt teljesen meggyógyult, amint a démon elhagyta őt. A következő éjszakát megszakítás nélkül végig tudta aludni - 25 év óta először. Még abban az évben írt nekem, és elmondta, hogy a napi két-három doboz papírzsebkendő helyett fél év alatt már csak egy dobozzal használt el. Valóban pazar bizonyíték arra, hogy szabadulás által gyógyult meg.

            

Sok orvosi eset van, amelyek gyökerükben az erőtlenség szellemét hordozzák. Bár a gyógyszerezés csökkentheti vagy akár meg is szüntetheti a tüneteket, és bár a gyógyulásért való ima is hozhat javulást, pl. fájdalom esetében, ha a betegség démoni eredetű, nem történhet tartós gyógyulás mindaddig, amíg a démont ki nem űzik.

Az orvosi kezelés látszólag teljesen meggyógyíthat sok, démonok által oko­zott tünetet. De gyakran rövid időn belül a páciens már valami mástól szenved, és rend­szeresen kell járnia az orvosi rendelőbe!

Minden orvos ismer olyan betegeket, akik minden látható ok nélkül mindig va­la­milyen betegségtől szenvednek. Sok ilyen embert a betegségnek egy általános szel­le­me kínoz, és a páciens soha nem fog általános jó egészségnek örvendeni mindaddig, amíg ezzel nem bánnak el. Az "általános" szót használom itt, hogy meg­kü­lön­böz­tes­sem a sokkal gyakoribb, rendkívül speciális démonoktól, amelyeknek az a fel­ada­tuk, hogy egy bizonyos betegséget okozzanak, mint pl. ízületi gyulladás, rák, bénulás stb. Nem szabad azt feltételezni ebből a megjegyzésből, hogy egy orvosi probléma oka mindig közvetlenül egy bizonyos démon jelenlétének tulajdonítható, de mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ez a lehetőség fennáll.

            

A Simon házánál történt eseményeknek drámai hatása volt a falubeliekre. Először elterjedt, hogy mi történt Kapernaumban, aztán az a hír, hogy Simon anyósa felkelt és jól van, miután Jézus imádkozott érte, és ez sok beteg embert vonzott ahhoz a házhoz. Amikor Jézus befejezte az étkezést, már nagy sokaság volt odakint, és arra vártak, hogy láthassák őt.

Több mérföld távolságról jöttek a betegek, vagy elhozták őket, és az ige leírja Jézust, amint meggyógyít sok embert betegségekből, és sokukból démonokat űz ki. A démonok felismerték Jézust. Az ő profilját könnyen felismerték a jelenléte miatt félő és rettegő szellemi erők.

Amint kimentek, sokan felsikoltottak: "Te vagy az Isten Fia!" - mintha Jézusnak nem lett volna joga ott tartózkodni, ami számukra Sátán birodalma volt. De vallomásuk, bár igaz volt (a démonok nem próbáltak meg hazudni Jézus kilétével kapcsolatban), mind idő előtti volt, mind pedig egy olyan forrásból származott, amelyről Jézus nem volt hajlandó elismerni, hogy megfelelő mód lenne arra, hogy kijelentsék az ő Messiás voltát. Tehát akkor Jézus azt parancsolta a démonoknak, hogy ne mondjanak ki ilyen dolgokat, de nem akadályozta meg, hogy sikoltsanak. Úgy tűnik, hogy némely démon számára a sikoltás a távozás módja, és ezért ha meg­aka­dá­lyoz­zuk, hogy sikoltsanak, akkor ezzel megakadályozzuk a szabadulást, és el­vá­lasz­tunk embereket a gyógyulástól.

            

A kapernaumi eseményeknek olyan hatása volt, mintha egy égő gyufát dobnánk egy kanna benzinbe! Az emberek hirtelen lármázni kezdtek mind azért, hogy hallják őt beszélni, mind pedig azért, hogy szolgáljon feléjük; "és prédikál vala Galilea zsinagógáiban" (Lukács 4:44.). Úgy tűnik, hogy a széles körű igény abban az időben legázolta a farizeusok ellenkezését, és bárhová ment, az ajtók megnyíltak előtte.

Ez ma is így van. Amikor az evangélium hirdetői hatásos gyógyító és szabadító szolgálatot végeznek, nincs hiány szükségben lévő emberekből, akik figyelemmel hall­gatják a prédikációt és tanítást. A jó tanítás nagyon erőteljes alapozás az evan­gé­li­zálás, gyógyítás és szabadítás szolgálatának felépítésére. Tanítás nélkül az em­be­rek­nek nincs látásuk arra, hogy mit tud Isten tenni értük, és hogy mit kíván tőlük. És "mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld. 29:18.). Újra meg újra meg­döb­be­nek azon, ahogyan egy jó tanítás leleplezi a démoni erősségeket emberek és gyü­le­ke­ze­tek életében, és nemcsak lehetővé teszi a Szent Szellem erejében való szolgálatot, ha­nem drámaian hatásossá is.

A gyógyító és szabadító szolgálat az evangélizálás kapcsán hihetetlenül erőteljes módja annak, ahogyan emberek figyelmét az evan­gé­li­um­ra irányítsuk, mert ezáltal a Szent Szellem meggyőző ereje szabad utat kap a szí­vük­be. Evangélisták, jól jegyezzétek meg ezt!

Kronológikus Biblia olvasás 297-299. nap

János 9:1-10:21.

Lukács 10-11;
János 10:22-42.

Lukács 12-13.

CFAN (Reinhard Bonnke evangelizációs csapata), Etiópia 2012. november 7-8.

Az összejöveteleken tumorok tűntek el, nyomorék ember egészségesen sétált haza, egy 2 éve lebénult nő teljesen meggyógyult, egy másik nő pedig tuberkolózisból gyógyult.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0321 PM LaMarque

P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 3.

Kapernaumban

(Márk 1:21-28; Lukács 4:31-37.)

Názáretben a démoni erők úgy támadtak Jézusra, hogy az emberek nem voltak tudatában annak, ami történt. De Kapernaumban a reakció nyílt volt, amint a démonok megnyilvánultak egy férfiban. Jézus hatalommal beszélt a zsinagógában, és a démonok ezt nem tudták tovább elviselni.

A férfi hangosan felsikoltott (nem túl udvarias megjegyzés egy figyelmes kö­zön­ség részéről!): "Ah, mi közünk Hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts min­ket? Ismerlek Téged, ki vagy, az Istennek ama szentje!" (Lukács 4:34.). Itt van egy fér­fi (egyes szám), aki olyan szavakat sikolt Jézus felé, amelyek azt jelzik, hogy ő töb­bes számban van! Nyilvánvaló, hogy a férfiban több démon volt - vagy talán ez a bizonyos démon szóvivőként lépett fel a többi démon nevében, amelyek szintén ott voltak aznap a zsinagógában, más emberekben!

            

Jézus reakciója kezdetben teljesen figyelmen kívül hagyta a férfit, és csak a démonnal foglalkozott. Közvetlenül őt szólította meg, és utasította, hogy maradjon csendben és menjen ki a férfiból. A Jézustól származott utasítások dacára a démon először ledobta a férfit a padlóra, mielőtt kiment belőle. Nem szabad félnünk az ilyen megnyilvánulásoktól, amikor emberek megszabadulnak. Jézus szemmel láthatólag egyáltalán nem törődött azzal, hogy a démonnak ilyen hatása van az emberre a valóságos szabadulás alatt - nekünk sem szabad ezekkel törődnünk.

Van egy súlyos érv, amely amellett szól, hogy az emberek hadd lássák, mit tesznek a démonok másokkal. Ennek erős elrettentő hatása van a bűnnel szemben, és felnyitja az emberek szemét saját szabadulásuk lehetőségére. Elég gyakran érzékeltem, amint az em­berekben lévő démonok kezdik elárulni jelenlétüket azáltal, hogy félelmi meg­nyil­vá­nulásokat mutatnak, amikor mások szabadulást élnek át.

Ahogy már egy másik összefüggésben utaltam rá, egy alkalommal, amikor egy angli­kán plébániatemplomban prédikáltam, öt perccel azután, hogy elkezdtem be­szél­ni a gyógyulásról és szabadulásról, egy nő felállt és elkezdett sikoltozni, amilyen han­gosan csak tudott: "Fogd be a szád, fogd be a szád, kuss!" Ezután megpróbálta apró da­rabokra tépni a Bibliáját, hogy rámdobálhassa! Ennek hatása a gyülekezetre fel­vil­la­nyozó volt. Korábban soha nem volt ilyen délelőtti istentiszteletük.

A benne lévő démonok nem tudták tovább elviselni a biztonságukat ve­szé­lyez­te­tő fenyegetést. Azt a tanítást, amelyet a gyülekezet kapott, bármilyen áron le kellett ál­lítani. De túllőttek a célon, leleplezték saját jelenlétüket, és lehetővé tették, hogy a hölgy szabadulása elkezdődjék. Rögtön megszabadult attól a démontól, amelyik fel­ki­áltott a templomban, és az Úr ezután kezdte megmutatni életének egyéb területeit is, amelyekre a démoni erők erősen hatottak.

Semmiképpen sem volt ez győzelem az ellenség számára; ez egy hatalmas győzelem volt Jézus és a Szent Szellem munkája számára. Mert ez az esemény egyike volt az ott végbement stratégiai fontosságú eseményeknek ennek a gyülekezetnek az életében, amely megnyitotta kapuit a Szent Szellem hatalmával végzett dinamikus szolgálat előtt.

Fontos megemlíteni, hogy a szóban forgó hölgy most gyülekezetében a szol­gá­ló csapat tagja, és férjével együtt más emberek megszabadítására használja őket az Úr. Ez az eset nagyon erőteljes illusztrálja azt a tényt, hogy keresztényekben is le­het­nek démonok. Mintegy öt évvel azelőtt tért meg, és abban az időben a gyülekezet tit­kár­nője volt.

Jézus életének ez a bizonyos esete bebizonyította a kapernaumiaknak, hogy Jézusnak olyan hatalma van a démonok fölött, amelyet ők korábban még soha nem láttak. Kétségtelenül jól ismerték a zsidó ördögűzőket, akik meglehetősen hatástalan szertartásokkal és nagy zajjal próbáltak meg démonokat kiűzni emberekből. Jézus hatalmáról szóló bizonyságtételük, hogy ő szavával kiűz démonokat emberekből, futótűz gyorsaságával terjedt a környéken! Mert az embereknek problémáik voltak, és sokuknak volt szüksége szabadulásra, ugyanúgy, mint ma.

Simon Wiesenthal - A profi 2.

Ohlendorf nem a saját találmányát dicsérte; a dicséret barátját, Walter Rauff SS-Obersturmbannführert illette meg. Az 1906-ban született Rauff eredetileg tengerésztiszt volt, de egy diáklánnyal folytatott viszonya miatt becsületbírósági ítélettel eltávolították a tengerészettől. Ám épp emiatt ívelt fel aztán a karrierje. Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője is hasonló história miatt repült a tengerészettől, és ezért azonnali rokonszenv támadt benne Rauff iránt, akivel 1939-ben ismerkedett meg. Ő tette meg a kirúgott sorhajóhadnagyot a műszaki kérdésekkel foglalkozó II/D ügyosztály vezetőjévé.

  

E minőségében fejlesztette ki Rauff a gázkocsit, állandó és elmélyült együttműködésben Friedrich Pradel SS-tiszttel, aki a Birodalmi Biztonsági Főhivatalban a teherautó-fuvarozási osztály vezetője volt. Igaz, építhettek az eutanáziával foglalkozó intézmények előmunkálataira, csakhogy a költségek kérdését ott sem vették kellően figyelembe: a hullatermeléshez vegytiszta szén-monoxidot használtak, a szóban forgó gázt pedig roppant költséges acéltartályokban kellett tárolni. Ezért támaszkodott Rauff és Pradel inkább azokra a még kezdetleges stádiumban lévő kísérletekre, melyeket a kipufogógázokkal folytattak; ezek ugyan nem öltek olyan gyorsan és biztonságosan, cserébe viszont lényegesen olcsóbbak voltak. S ha előfordult is, hogy egy-egy kisgyermek, szívének és tüdejének viszonylag nagyobb kapacitása miatt, túlélte az autós elgázosítást, a sofőr könnyen kiküszöbölhette a kis műhibát egy jól irányzott puskatusütéssel.

  A minőségi követelmények listáján további fontos szempont volt a gyors lerakodás lehetősége. Így hát egy külön e célra életre hívott tanulmányi bizottság javaslatot tett „nagy teljesítményű lerakodóberendezések” beépítésére. Kiszámították, mennyi idő takarítható meg, ha az ötven-hetven halottat billenőberendezés segítségével rakják ki.

  

A különleges eljárással légmentesített teherautókat a berlini Gaubschat cég szállította (amelynek Rauff-fal folytatott teljes levelezése fennmaradt). Rauff irányítása alatt külön gárda foglalkozott a berendezés folyamatos tökéletesítésével. Így például 1942. június 5-én kelt levelében egy bizonyos „Just” különféle műszaki változtatásokat javasolt főnökének; ezek segítségével az addigi kilenc-tíznél több személy is zsúfolható a járművekbe négyzetméterenként. A következő mondatot háromszor is el kell olvasni ahhoz, hogy elhiggyük: „1941 októbere óta – írja »Just« – az e célra szolgáló három járműben 97 000 személyt lehetett feldolgozni anélkül, hogy a kocsikban kárt okozott volna.”

  Magam valamikor a negyvenes évek végén vagy az ötvenes évek elején találkoztam először ezzel a mondattal, akkor, amikor épp a nürnbergi per egyik aktakötegét tanulmányoztam. Történetesen – ám az ilyen véletlenekben én a sors kezét látom – épp akkoriban többször jártam Olaszországban, hogy Galícia kormányzójának, dr. Otto Wächternek a nyomát kutassam. Wächternek minden jel szerint az olaszországi kerülő úton át sikerült továbbszöknie, és megtudtam, hogy azt a szervezetet, amely segítette, egy Rauff nevű SS-Obersturmbannführer vezeti – vagyis a gázkocsi szellemi atyja főnök lett az ODESSA-ban is. Rauff különösen alkalmas volt erre a feladatra, lévén, hogy Olaszországban otthonosan mozgott; 1942 végén ugyanis új főnökei, a merényletben elpusztult Heydrichet követő Kaltenbrunner és Himmler megbízták, hogy hajóval szállítsa Olaszországba a tuniszi zsidókat, hogy aztán majd szétosszák őket a különböző megsemmisítő táborokba. E célból Rauffot kinevezték Tunézia SS-rendőrfőnökévé, ő pedig háromezer új áldozatot ígért felettesének. Állítólag azonban egy nagyobb pénzösszeg fejében engedett ebből a számból – annyi bizonyos, hogy csupán százhúsz főt szállított.

  

Amikor Rommel elvesztette az el-alameini csatát, Rauffnak el kellett hagynia Tunéziát. Először Rómába ment, majd később Milánóban lett az SS rendőri erőinek parancsnoka. Amikor Mussolini bukása után a németek gyakorlatilag átvették a hatalmat Olaszországban, Rauff kihasználta a lehetőséget, hogy a jövő szempontjából előnyös kapcsolatokat építsen ki. Alois Hudal, a római német püspök bevezette a hozzá közel álló egyházi körökbe, ami roppant célszerűnek bizonyult: a háború végén ugyanis Rauff fogságba esett, és egy Rimini melletti hadifogolytáborba került, ahonnan aztán Hudal és Tsai, összeköttetéseiknek hála, gyorsan kiszabadították. Hudal püspök elhelyezte Rauffot egy milánói magánszálláson, a gázkocsi feltalálója pedig hozzálátott az úgynevezett „római út” megszervezéséhez. A vállalkozás álcázását megkönnyítette a politikai háttér. Kelet-Európában kommunista vagy félkommunista rendszerek kerültek hatalomra. A nácik valamennyi csatlós államában, Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban a hatalom új birtokosai tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, amelyek első áldozatai az egykori fasiszták voltak, a szlovák Hlinka-gárdistáktól a magyar nyilaskeresztesekig. Mivel azonban ez a kör megannyi derék katolikusból állt, a Vatikán missziókat szervezett megsegítésükre (ilyen lépést a nácizmus üldözöttei esetében annak idején nem tartott indokoltnak). Hudal püspök közvetítésével Rauff ezekkel a missziókkal lépett kapcsolatba, és gondoskodott róla, hogy az ő bajtársairól se feledkezzenek meg.

  

A menekülőknek nem voltak papírjaik, így hát a Vatikán, valamint a Vöröskereszt segítségével ideiglenes személyi okmányokat állítottak ki számukra. Ezután a Vatikán dél-amerikai, elsősorban argentin vízumokat szerzett nekik. Indulásukig a menekülőket általában kolostorokban, például a római via Sicilián lévő ferences rendi kolostorban rejtegették az igazságszolgáltatás elől. Bariban vagy Genovában szálltak hajóra; sokuknak ekkorra már menekültútlevele is volt – Giuseppe Siri érsek egyik titkára szerezte be a Vöröskereszttől. Az Olaszországból Dél-Amerikába való szállításról aztán már a Caritas gondoskodott, amelynek korántsem szúrt szemet, hogy számos védence egyáltalán nem Horvátországba, Szlovákiába vagy Magyarországra való.

  A szervezet természetesen nem érhette be az egyház rokonszenvével; pénzre is szüksége volt, s ennek előteremtése Walter Rauff egyik legjelentősebb teljesítményének bizonyult. Fáradozásaiban segítségére volt többek között egy Friedrich Schwendt nevű férfi, aki a háború után ugyancsak Olaszországba sodródott. Schwendt Meran mellett, a labersi kastélyban lakott, és úgyszólván korlátlan anyagi eszközökkel rendelkezett. Előző könyveimben már elmondtam, miképpen jutott ehhez a vagyonhoz. Mint köztudott, a többfrontos háború idején a náciknak egyszer csak elfogyott a pénzük, és ezért Himmler, az úgynevezett „Bernhard-akció” keretében, óriási mennyiségű hamis pénzt nyomatott. Egyfelől az volt a cél, hogy ezek a hamis fontok (melyekből később néhány ládát a Toplitzi-tóban találtak meg) rontsák a brit valutát; másfelől viszont a náciknak sikerült egy részüket valódi pénzre átváltani, és így devizához jutottak. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy valószínűleg minden idők legtökéletesebb hamisítványairól volt szó.

  

Tudni való, hogy Heydrich (és később Kaltenbrunner) mint a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője az 1923-ban Ausztria által alapított Interpolnak is főnöke volt. (Ami egyébiránt azt eredményezte, hogy a háború után az Interpol tele volt tősgyökeres nácikkal – ők aztán fedezték menekülő bajtársaikat, és eszük ágában sem volt nyomozni utánuk.) A háború alatt Heydrich, majd Kaltenbrunner az Interpol révén betekinthetett a legügyesebb pénzhamisítók nyilvántartásába. A céh legjavát a sachsenhauseni koncentrációs táborban, majd később a felső-ausztriai Redl-Zipfben terelték egybe, és őket bízták meg a hamis fontbankjegyek előállításával. A hamisítványok oly tökéletesre sikerültek, hogy a háború után az angoloknak be kellett vonniok valamennyi, e kategóriába tartozó bankjegyet, és új sorozatot kibocsátaniok.

  Az SS Friedrich Schwendtet szemelte ki arra a feladatra, hogy a hamis pénz egy részét valódi külföldi valutára váltsa. A jelek szerint aligha számolt el fillérre pontosan, mert a háború után dúsgazdag emberként bukkant fel.

  Rauff ismerte ezeket az előzményeket, és minden bizonnyal igen határozottan adta tudtára a régi bajtársnak: a többi kamerád igencsak nehezményezné, hogy Schwendtet fényűző udvartartás veszi körül a saját kastélyában, miközben ők fogolytáborban vagy valamilyen kolostorban senyvednek. Annyi bizonyos, hogy ettől fogva Schwendt hatalmas összegeket bocsátott Rauff rendelkezésére, illetve utalt át Dél-Amerikába, ahol végül maga is kikötött. Céget alapított Santiago de Chilében, és egyik üzlettársa Klaus Barbie volt.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Megbocsátás

Balogh Mihály - Kezedre bízom lelkemet

Kronológikus Biblia olvasás 296. nap

János 7-8.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0320 PM LaMarque

Third Day - Miracle (2012)

1. Hit Me Like A Bomb (3:22)
2. Kicking And Screaming (2:48)
3. Love Is Like A River (4:17)
4. I Need A Miracle (3:44)
5.You Are My Everything (3:49)
6. For The Rest Of My Life (2:50)
7. I Want To Believe In You (3:20)
8. The Victory (3:13)
9. Take Me Back (3:20)
10. Forever Yours (4:07)
11. Time's Running Out On Me (3:37)
12. Morning Has Broken (3:25)

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Az Úré a szabadítás

Balogh Ferenc - Kérj Tőlem

Tom Marshall - A belső sérülés gyógyulása

Ismételten láttuk, hogy Isten válasza az ember szükségeire mindig kétrétű – a kereszt műve és a Szent Szellem munkája. Most meg kell látnunk, hogy ez a nagylelkű gondoskodás érzelmi sérüléseinkre és fájdalmainkra is kiterjed.

A KERESZT MŰVE

A Golgotán Megváltónk, Jézus Krisztus, mindazt a romlást elhordozta, amit a bűn zúdított az emberiségre. Szenvedett szellemileg, amikor bűnné lett értünk és elviselte Istennek a bűn és a gonosz fölött kimondott ítéletét. Testileg elszenvedte a kivégzés egyik legkegyetlenebb formáját, amit a bukott ember valaha is kitalált. Az ókori világban a keresztrefeszítés a legyőzött ellenség holttestére kirótt végső megszentségtelenítés volt. A rómaiak találták ki, hogy ugyanezt a még élő áldozattal is meg lehet csinálni.

Jézus érzelmileg is szenvedett; az újszövetségi írók valójában jobban hang­sú­lyoz­zák a kereszt szégyenét mint kínjait.

            Útált és az emberektől elhagyott volt,

            fájdalmak férfia és betegség ismerője!

            mint a ki elől orczánkat elrejtjük,

            útált volt; és nem gondoltunk vele.

            Pedig betegségeinket ő viselte,

            és fájdalmainkat hordozá."  (Ézsaiás 53:3-4.)

            

A Megváltó elvetettsége és bánata nagyobb volt, mint amilyet bárki valaha is el­vi­selt. Eljött saját szeretett népéhez, szeretett városába, és az övéi elvetették Őt annak az Atyának a nevében, akit kinyilatkoztatni eljövetele célja volt. A kereszten Jézus tel­jesen tönkretétetett. Elvesztette méltóságát, megbecsültségét, a követőit. Még en­nél is rosszabb volt, hogy mint bűneink hordozója, bűnné lett értük. Elvesztette saját bel­ső sértetlenségét. Aztán rá kellett döbbennie, hogy legnagyobb szorultságában Aty­ja is hátat fordított Neki. "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

Azért tud azonban a legvégsőkig megmenteni minket, mert a legvégsőkig szen­ve­dett. Ezért írhatja Péter diadalmasan, hogy: "az Ő sebeivel (görögül: trauma) gyó­gyul­tunk meg (lettünk újra éppé)."

A SZELLEM MUNKÁJA

A Róma 8:15. a Szent Szellemet az örökbefogadás Szellemének hívja. Ez nem az örökbefogadás mai, nyugati fogalmát fedi. A zsidó örökbefogadás a fiú érettségbe és felnőttkorba való belépését jelentette. Ezért a Szent Szellem az érettség Szelleme, képessé tesz minket arra, hogy felnőjünk Krisztusba.

Szolgálatához tartozik az, hogy az összetört szívet bekötözze:

            "Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért,

            mert fölkent engem az Úr,

            hogy a szegényeknek örömöt mondjak;

            elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket,

            hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást,

            és a megkötözötteknek megoldást..."  (Ézsaiás 61:1.)

A Szent Szellem szolgálatát különösen az a név fogalmazza meg, amit Jézus adott Neki: A Paraklétosz, vagy Vigasztaló. Lássuk, hogyan hajtja végre szolgálatát!

Kronológikus Biblia olvasás 295. nap

Máté 18.

Nemes Ákos - Feltámadott Jézus

Tom Marshall - Érzelmi sérülés 2.

A BELSŐ SÉRÜLÉS FORRÁSAI

            Amint már láttuk, érzelmi sebeket okozhatnak megrázó érzelmi élmények, amelyeket akkor képtelenek vagyunk feldolgozni. Ilyen élmény például a gyász, a házasság hajótörése, munkahelyi kudarc, az egészség elvesztése, balesetek, vagy rang, megbecsültség elvesztése.

Belső sérülések mindennapos forrása, ha valaki sokáig él stresszben, az egyet nem értés, a veszekedések, bírálgatások, a kemény parancsnoki fegyelem és a lelki ke­gyetlenség más formái feszültségében. A feszültség fokozatosan annyira fel­hal­mo­zó­dik, hogy az érintett végül összeroppan.

Más esetekben méltatlanság, bűntudat, neheztelés és szorongás bénító érzéseit hozhatja létre az, ha nem sikerül elérnünk egy olyan célt, amiről azt gondoljuk, hogy be tudja tölteni szükségeinket.

Amikor valaki ezt gyermekkorban éli át, az élmény gyakran kritikus, mert a korai években rendkívül sérülékeny a személyiség. Minden gyermekre igaz az, amit az Ézsaiás 53:2. Krisztusról mondott: "Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte". Tehát ha egy csecsemő, vagy kis gyermek érzi, hogy elutasítják, ez némely esetben pusztítóan hathat rá, és a feltétlen rosszaság érzését ültetheti belé. Egy gyermek érezheti azt, hogy teljesen érdemtelen és csak rendkívüli büntetésre szolgál rá. Sok felnőttel beszéltem már, aki így nőtt fel.

Élénken emlékszem egy fiatalasszonyra, akinek nagy problémái voltak a há­zas­sá­gában és a családjában. Megtudtam, hogy ő is, nővére is törvénytelenül született. Ké­sőbb, amikor anyja férjhez ment, a házaspár elfogadta a fiatalasszony nővérét, de őt soha. A hölgy elmondta: "Egész életemben semminek éreztem magam, úgy véltem, ve­lem csak rossz történhet." Ebben az a tragikus, hogy az életben azt vonzzuk magunk­hoz, amit elvárunk az élettől; ezért az ilyen életeket sokszor átlagon felül jellemzi a betegség, pénzügyi csapás, baleset és az emberi kapcsolatok nehézségei.

A tönkrement házasságokban a gyermekek gyakran ártatlan áldozatok. Azon túl, hogy a gyermek egész világának szétesése bizonytalanságot hoz létre, a gyermeket az a felismerés is megrázza, hogy az általa két legjobban szeretett ember a leg­ki­bé­kít­he­tet­lenebb egymással szemben. Gyakori a nagyfokú érzelmi hatás és néha a gyermek ön­magát vádolja, mintha ő lenne az egész probléma oka, miközben megpróbálja fel­ol­dani a hűség konfliktusát.

Néha nem annyira az a baj, hogy mit tettek a szülők, inkább az, hogy mit nem tet­tek meg. Például mindenki két teremtett szükséggel születik: szükségünk van sze­re­tet­re és arra, hogy értékesek, fontosak legyünk. Ha ezek a szükségek nem telnek be gyer­mekkorunkban, és életünk későbbi szakaszaiban, akkor elkerülhetetlenül szen­ved­ni fogunk.

A szeretetet azonban meg kell tapasztalni: ahhoz pedig, hogy átéljük, valakinek ki kell azt fejeznie felénk. Sok felnőtt, amikor gyermekkoráról beszél nekem, ilyesmit mond: "Tudom, hogy a szüleim szerettek engem. Biztosan úgy volt, de azt hiszem, ezt sosem éreztem igazán." A szülőknek ki kell fejezniük gyermekük iránti szeretetüket - méghozzá gyakran – szóval és tettekkel is.

            

A fontosság utáni igény más, mint a szeretetéhség. Annak a gyermeknek, aki tudja, hogy szeretik, kétségtelenül nagyobb esélye van arra is, hogy értékesnek érezze magát; de ez nincs mindig így. Itt fontos az apa szerepe. Az atyaság és az anyaság között az egyik különbség az, hogy a gyermek anyjától szeretetéhségének kielégítését várja, az apjától pedig azt, hogy a fontosság iránti szükségét betöltse. Ha egy gyerek elesik és megsérül, általában anyjához fordul vigaszért; de ha az iskolából úgy jön haza, hogy büszke valamilyen teljesítményére, ezt általában apjával akarja tudatni.

Egyes szülők talán betöltik a gyermek anyagi szükségét, még el is túlozhatják azt. Ha viszont a szükséges szeretetet és fontosságtudatot nem adják meg neki, megeshet, hogy a gyermek az elvetettség és alsóbbrendűség érzéseivel nő fel, és ez megbénítja érzelmi fejlődését.

Néhány fontos megkötést azonban rögzítenünk kell a gyermekkori tapasztalatok te­rületén, nehogy a szülők szülőkénti teljesítményükkel kapcsolatban indokolatlan bűn­tudatot érezzenek és a gyerekek, helytelen módon, neheztelést tápláljanak szüleikkel szemben.

            

Először is: előre szinte teljesen megjósolhatatlan, hogyan hatnak majd egy em­ber életére gyermekkori élményei. Ez függ a gyermek személyiségének és kör­nye­ze­té­nek együttes hatásától. Tehát amíg az egyik gyermek számára az otthoni környezet biz­tonságos és bátorító, a másik számára ugyanaz a család fullasztó és nyo­masz­tó. Ami az egyik gyermek számára kihívást jelent, mely által felemelkedik és meg­erő­sö­dik, az a másiknak megfélemlítő, esetleg reménytelen küzdelem lehet. Találkoztam már olyan emberekkel, akiknek a gyermekkoruk oly borzasztó volt, hogy azon tű­nőd­tem, miként élte ezt túl személyiségük, méghozzá szinte sértetlenül. Ismertem má­so­kat, akik a legkedvezőbb feltételek között nőttek fel, de egy kis esemény évekre meg­se­bezte őket.

A gyermekre ható másik tényező nem is a helyzet valósága, hanem az, hogyan értelmezi a helyzetet. Ha tehát a gyermek apja magatartását elutasításként vagy közönyként fogja fel, akkor az így is fog hatni rá, jóllehet apja valójában szerette őt, büszke volt rá, és ezt legjobb képességei szerint ki is fejezte.

MI TÖRTÉNIK ÉRZELMI SÉRÜLÉSKOR?

            A belső sérüléseknek, különösen akkor, ha gyermekkorban érik az embert, leg­ál­ta­lánosabb következménye az érzelmi növekedés megtorpanása (lásd a 8. ábrát!). Ilyen­kor szoktuk azt mondani, hogy: "Sosem heverem ki." Ez nagyon pontosan fejezi ki a történteket. Érzelmeink bizonyos területén nem jutunk túl az átélt problémán. Nem tudjuk feldolgozni, vagy megfelelően reagálni rá és az adott területen a további nö­vekedés leküzdhetetlen akadályának bizonyul. Tovább növekedhetünk testileg, ér­tel­mileg, közösségi viszonyulásainkban és még szellemileg is, de érzelmi fejlődésünk bi­zonyos területei az éretlenség állapotában maradnak. A pszichológusok szinte egy­han­gúlag állítják, hogy az éretlenség az első számú előidézője az értelmi, érzelmi és tár­sas problémáknak.

Az alkalmatlanság érzése, az aggódás és a depresszió, gyakran annak kö­szön­he­tő, hogy a fel­nőttkor bizonyos követelményeivel és feszültségeivel úgy szembesülünk, hogy köz­ben egy részünk továbbra is kis gyermeknek érzi magát. Ezért érezzük úgy, hogy nem tudunk lépést tartani az eseményekkel, vagy hogy nekünk sosem fog si­ke­rül­ni. Az éretlenség megmutatkozik a feszültséggel szembeni néhány reakciónkban is, pél­dául dührohamokban vagy abban, hogy rövid távú érdekeinket képtelenek vagyunk fel­áldozni hosszú távú célokért. Egy gyerek nem lát messzire, nagyrészt a közvetlen je­lenben él. Egy érzelmileg éretlen felnőtt gyakran ugyanígy viselkedik.

Isten azonban arra vágyik, hogy az élet minden területén érettek legyünk:

 "...Az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban."

(Efézus 4:15.)

P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 2.

Hogyan történhetett meg az, hogy felszínesen istenfélő emberek hirtelen huligánok mérges, gyilkos tömegévé változtak? Úgy tűnik, hogy volt egy közvetlen összecsapás a Jézusból kiáradó Szent Szellem és a démonok között, akik a sokaságot mozgatták. A démonok felismerték Jézust. Tudták, hogy létükben fenyegetve vannak. Tehát olyan módon válaszoltak, ahogyan fenyegetett démonok általában teszik - arra késztetik az embereket, akikben élnek, hogy higgyék el: a démonok gondolatai és érzelmei tulajdonképpen az övéik. Megtévesztik az embert, aki ezután, mivel azt hiszi, hogy saját érzelmei szerint döntve reagál a történtekre, bűnbe sodródik. Mintha a Sátán lett volna a gyülekezetben elrejtőzött démonok zenekarának karmestere, amelyek készen álltak arra, hogy akcióba lépjenek karmesterük leg­észre­ve­he­tet­le­nebb jeladására!

Az öngyilkosok azért dobják maguktól életüket, mert elhiszik egy démon hazugságát. Az emberek azért viselkednek teljesen irracionálisan és Isten terveivel, céljaival ellentétesen, mert elhiszik azokat a hazugságokat, amelyeket démonok táplálnak be elméjükbe. A felszínesen vallásos emberek azért annyira tartózkodóak a Szent Szellem munkájával kapcsolatban, mert elméjüket vallásos szellemek befolyásolják, és ezek a démoni erők bezárják azt az igazság előtt. Jakab azt mondja, hogy az a bölcsesség, amelyik az Isten szemében tisztátalan szívből jön, az földi, testi és ördögi (Jakab 3:15.). Pál hívőkkel kapcsolatban azt mondja, hogy lesznek emberek, akik hazug szellemeknek engedelmeskednek és démonok tanításait követik (1Timóteus 4:1.).

            Ez a találkozás Názáretben nem egyszerűen az ember Jézus és a zsinagóga közönsége közti szembenállás volt. Ez a démoni erők gondosan irányított támadása volt az Isten Fiának szolgálata ellen. Csak azért tudott Sátán egy ilyen támadást előidézni Isten házában, mert az imádók annyira démonizáltak voltak. Ez egy olyan lecke, amelyet mélyen be kell vésnünk szívünkbe ezekben a napokban és ebben a korban.

Amikor egy gyülekezet megújul és engedelmeskedik a Szent Szellemnek, a gyülekezet vezetői gyakran olyan démoni erőkkel találják magukat szemben, amelyek felkorbácsolják az emberek indulatait annak érdekében, hogy akadályozzák Isten munkáját. Ha nem ismerik fel, hogy mi ez, és nem tesznek megfelelő lépéseket szellemi harc útján, akkor kimerítik magukat az ellenállás falán anélkül, hogy megértenék, miért fáradtak és depressziósak!

A Jézus-korabeli zsidók történelmileg istenfélők voltak. De az a nemzedék, amelyben mi most élünk, igen kevés keresztény örökséggel rendelkezik amelyen megállhatna. Ha egy démonizált gyülekezet problémája átok volt Jézus szolgálatán, mennyivel inkább probléma ez ma, pl. a mai emberek elméjét folyamatosan ostromolja a médiákon keresztül közvetített szexuális perverziók minden formája; a televízió, ami beviszi az otthonokba azokat a képeket, amelyek kezdik elérni a romlottság netovábbját, és az a démoni kényszer, ami sok modern, népszerű zene mögött van. Azt hiszem, hogy mindezek, és sok-sok más dolog démonizált emberek nemzedékét hagyta ránk, akik számára Jézus Krisztus üdvözítő, gyógyító és szabadító ereje az egyetlen válasz.

            

Amikor ezeket írom, egy történelmi bírósági ügy folyik az Egyesült Ki­rály­ság­ban. Mert ez az első alkalom, hogy valaminek következtében bekövetkezett károk miatt folyik per olyan emberek érdekében, akik nem voltak közvetlenül résztvevői egy tra­gédiának. Azon futballrajongók rokonai, akik meghaltak a hillsboroughi stadionban történt katasztrófában, akik nem is voltak jelen a mérkőzésen, mindezt élőben láthatták a televízióban. Ők a trauma utáni stressz lelkiállapotától szenvednek, hogy látták családtagjaikat meghalni. Szeretném tudni, hogy ezek közül az emberek közül hányan démonizálódtak az által a sokkhatás által, hogy látták azokat a képeket a saját otthonukban, és közülük hánynak van szüksége szabadulásra ugyanúgy, mint orvosi kezelésre...

            Hány ember démonizálódott szexuális szellemeken keresztül, mert pornográf fel­vételek mérgezték elméjüket a mozifilmek és a televízió által? Az emberek mo­so­lyog­hatnak és hitetlenül rázhatják a fejüket ilyen furcsa ötletek hallatán, de vi­lá­gos, hogy nem lehet sok tapasztalatuk azzal kapcsolatban, hogy emberek meg­sza­ba­dul­nak démonoktól, amelyek ilyen módon léptek be az életükbe.

            Bár Jézusnak nem kellett olyan démonokkal megküzdenie, amelyek a modern médiákon keresztül léptek be emberekbe, azok, amelyek ott voltak, ugyanolyan gonosz módon támadták szolgálatát. De még nem jött el Jézus halálának ideje. Senki, sem ember, sem démon nem vehette el az ő életét mindaddig, ameddig ő nem döntött úgy, hogy önként leteszi életét a világ bűneiért, hogy nevének prófétai jelentése beteljesedjen.

            

Tehát Názáretben az angyalok szabaddá tették az utat a tömegen keresztül, és Jézus megmenekülhetett attól a próbálkozástól, hogy letaszítsák őt egy szikláról. Nem sérült meg ebben a találkozásban, bár kellett, hogy legyen ott néhány nagyon dühös démon, akiket az angyalok olyan erősen lefogtak, hogy az emberek nem tudták véghezvinni a támadást. Ezzel a názáreti tapasztalattal együtt sok más találkozása volt még Jézusnak emberekkel, amelyeket igazából annak a fényében lehet megérteni, hogy mi történik a színfalak mögött a démoni és angyali világban.

Kronológikus Biblia olvasás 294. nap

Máté 17;
Márk 9.
Lukács 9:28-62.

A CBN esti Istentisztelete & Paul Wilbur - Rosh Hashanah 2012

P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 1.

Názáretben

(Máté 13:53-58; Márk 6:1-6; Lukács 4:16-30.)

A pusztai események után, ahol maga Sátán kísértette meg őt, Jézus visszatért otthonába, Galilea tartományába. Szombaton, szokása szerint, lement a zsinagógába, hogy dicsőítse Istent.

Ez alkalommal azonban Jézus már nem ugyanaz volt. Ez volt az első látogatása a zsinagógában, miután betöltötte őt a Szent Szellem. Most már nyitott volt arra, hogy Isten teljes ereje átfolyjon rajta, és a Szent Szellem kenete olyan erős volt, hogy azon a helyen minden démonnak tudatában kellett lennie az ő jelenlétének!

Felállt, hogy felolvassa az igét, és úgy tűnik, szándékosan választotta az Ésaiás 61:1-et, ami arról a munkáról szól, amelyet a Messiás fog végezni. Felolvasta e meglepő szavakat: "Az Úrnak Szelleme van énrajtam, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem; elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és a vakoknak szemeiknek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét" (Lukács 4:18.).

Aznapi prédikációjának tényleges szövege nincs feljegyezve az igében. De kezdetben az emberek udvariasan figyeltek ékesszóló beszédére, és csodálkoztak azon, ahogyan beszélt. Amint gyakran megtörténik, amikor az embereket kérdőre vonják és megítélik őket, akkor hirtelen kifogást kezdenek keresni, hogy figyelmen kívül hagyhassák az elhangzottakat, így ők is elkezdték megkérdőjelezni Jézus származását, ilyen kérdésekkel: "Nem ez József fia? Hogyan lehetséges, hogy egy ácsmester fia így tud beszélni?"

Az igeolvasás és annak magyarázata egy prédikációban a zsinagógai istentisztelet normális és elfogadott része volt. De Jézus ennél többet tett. Elolvasta az egyik jól ismert, a Messiásra vonatkozó szakaszt, amely hírül adja Krisztus eljövetelét, majd elmondta az embereknek, beleértve a jelenlévő farizeusokat és írástudókat is, hogy ez az igeszakasz beteljesedett ebben a percben, és ez valóban nagyon új dolog volt! Mert annak kijelentése, amivel ő fellépett, hogy ő a Messiás, az vagy a legszörnyűbb istenkáromlás (ha ezt valóban komolyan gondolta), vagy az őrültség netovábbja, hacsak természetesen valóban nem ő a Messiás.

A vallásos mániákusokkal szembeni normális reakció az, hogy figyelmen kívül hagyjuk, mint lényegtelen dolgot. Az elmegyógyintézetekben sok ember van (kétségkívül démonizált és megtévesztett emberek), akik azt állítják, hogy ők Jézus és a Messiás, Isten, vagy valami más isteni lény. Senki nem veszi komolyan a kijelentésüket. De amikor Jézus ilyen igénnyel lépett fel, amely normális körülmények között csak megtévesztett és őrült emberektől származhat, ő olyan hatalommal beszélt, hogy az emberek felismerték ennek komoly voltát. Ez nem egy hétköznapi őrült.

Az ő ékesszóló beszédével szembeni udvarias tiszteletük dacára a gyűlölet és gyilkossági szándék forrt közvetlenül a felszín alatt. Jézus tudta, amint Pál is, aki ezt mondta: "Nem emberi lények ellen harcolunk, hanem a gonosz szellemi erőkkel szemben, amelyek a mennyei világban vannak" (Efézus 6:12.). Érezte, hogy ez valójában egy szellemi csata. Jézusnak éreznie kellett, hogy a démoni erők kezdik felbujtani a tömeget a cselekvésre. A János 2:25. elmondja nekünk, hogy: "nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi volt az emberben". Azon a szombat reggelen Názáretben Jézus, akinek tökéletes szellemi látása volt, látta, amint a csata a szellemi világban egyre erősebb lesz.

Tudta, hogy a helybeliek, akik ismerték alacsony származását, kétségbe vonják azon kijelentését, hogy ő a próféta. Ezért ő az Ószövetségből vett példákkal illusztrálta, mennyire nem becsüli Isten prófétáját a saját népe. A helyzet robbant. Percek kérdése volt, és a szombati istentisztelet átalakult egy Jézus elleni súlyos merényletté. Miután Sátán kudarcot vallott a pusztában, hogy eltérítse Jézust életművétől, a gyilkosságot választotta következő támadási módjának.

Tom Marshall - Érzelmi sérülés 1.

Környezetünk hatásaira érzelmileg, éppúgy mint testileg és gondolatilag reagálnunk kell, ez hozzátartozik szabályszerű fejlődésünkhöz. Ebből az következik, hogy az érzelmi nyomásnak és ösztönzésnek bizonyos szintjei éppoly szükségesek, mint a testi erőfeszítés. Egyáltalán nem minden kellemetlen érzelmi tapasztalat károsító hatású. A bánat, a csalódás, a bukás, az elutasítás és a félelem mind a növekedés lehetőségét nyújtják nekünk. Ha azonban ezt a bizonyos érzelmi megrázkódtatást vagy feszültséget az adott időpontban nem tudjuk feldolgozni, döntő sérülés vagy károsodás érhet minket, aminek gyakran hosszú távú következményei vannak.

Súlyos esetekben az ember egész érzelmi reagálási rendszere eltorzulhat. Nagyon erős érzelmi reakciók állhatnak elő anélkül, hogy azokat megfelelő körülmények indokolnák. Egy félénk ember megijedhet, aggódhat apróságok miatt, akár anélkül is, hogy tudná, mitől fél vagy szorong.

Ott félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem." (Zsolt. 53:6.)

Az érzések tényleges megtapasztalását erős fájdalom is kísérheti. A bukáshoz kötődő érzések mindenki számára kellemetlenek, de némelyek számára olyan rendkívül fájdalmasak, hogy szinte bénítóak.

"...Keseregve bolyongok és jajgatok!

Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért:

Mert hazugságot hárítanak reám,

És nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek

engem.

Félelem és rettegés esett énreám, és borzadály vett körül engem."

 (Zsolt. 55:3-6.)

            

Nem ritka, hogy valaki minden érzését elnyomja, és így az illető látszólag érzéketlenné vagy fásulttá válik. Ennek sokszor az az előzménye, hogy egy érzékeny lélekben egy érzelmi túlterhelés úgymond kiégetett egy biztosítékot, és aztán az érintett mindenféle érzésből csak nagyon keveset él át.

AZ ÉRZELMI SÉRÜLÉS JELEI

            Az érzelmi sebek nem láthatók ugyanúgy, ahogy a testen a vágások, zúzódások, noha épp oly valóságosak. Valójában az érzelmi sérülés kínjai gyakran intenzívebbek, mint egy testi sérülés vagy betegség fájdalmai, és gyakran okoznak betegséget vagy baleseteket. Az érzelmi károsodás hatásai általában megfigyelhetők az érintett viselkedésében és magatartásában. A belső sérülés néhány gyakoribb külső jelét meg kell értenünk.

Először is nagy problémák vannak a személyes kapcsolatok területén. Lehet valakinek zsarnoki vagy birtokló hozzáállása, másrészt rendkívüli módon függhet mástól. Jellemző, hogy az ilyen ember nehezen ad és fogad el valódi szeretetet és vonzalmat. Ezáltal képtelen barátkozni vagy barátságot fenntartani.

Másodszor: gyakran nagyon szegényes az illető önmagáról alkotott képe, vagy kisebbségi érzéstől szenved. Ez sok, látszólag ellentmondó módon mutatkozik meg: például túlzott félénkségben, mások erős bírálásában, önmaga alkalmasságának állandó bizonyítási kényszerében vagy önmaga elismertetésében, esetleg a bukástól való rendellenes félelemben.

Harmadszor: az általános pesszimista életlátás a negatív beszédtől és maga­tar­tás­tól, a komor és beteges természet megrögzött gondolatáig és súlyos esetekben mély, depressziós és öngyilkossági állapotokig mindenben megnyilvánulhat.

Végül az érzelmi problémáktól szenvedő keresztényeknél gyakran fellép a szellemi kételkedés és az üdvbizonyosság elvesztésének komoly támadása. Ilyen helyzetekben nagyon fontos azonosítani a probléma valódi gyökerét. Ilyenkor nem használhatók intellektuális válaszok, mert a valódi baj máshol keresendő.

Nemes Ákos - Van egy Folyó

Simon Wiesenthal - A profi 1.

Mint ismeretes, a tömeggyilkosságot a nácik, igazi német alapossággal, ipari problémaként értelmezték. A hagyományos procedúra, vagyis az agyonlövés nemsokára nem bizonyult elég termelékenynek. A fejenkénti legalább egy golyó költsége a forgalomhoz viszonyítva túl nagy volt, amellett a szemtől szembe való gyilkolás szakképzett munkaerőt igényelt, hiszen az áldozatok körében újra meg újra kitört a pánik, és ezt a megterhelést a képzetlen személyi állomány nehezen viselte. Így aztán gyakorta került sor munkaidőben mértéktelen alkoholfogyasztásra, és a túl sűrűn foglalkoztatott gyilkosok közül számosan követtek el öngyilkosságot. Otto Ohlendorf, a keleti front mögött megnyitott tömeggyilkossági leányvállalatok egyikének, az Einsatzgruppe D-nek a parancsnoka úgy iparkodott megoldani a problémát, hogy elrendelte: ezentúl „egyes emberek nem lőhetnek agyon egyes embereket” – ehelyett „több ember lőjön egyszerre, s így elkerüljük a közvetlen személyes felelősséget”. A különítmények egyes vezetői – magyarázta később, pere során, Ohlendorf – „azt akarták, hogy az áldozatok feküdjenek a földre, és úgy lőjék őket tarkón. Ám én ezzel a módszerrel nem értettem egyet.” Amikor a véleménykülönbség okáról kérdezték, Ohlendorf szakszerű elemzéssel válaszolt: „Mert ez mind az áldozatok, mind a kivégzés végrehajtói számára túlságosan nagy lélektani megterhelést jelentett.”

  

Ezért hát olyan módszert kellett keresni, amely anyagilag kedvezőbb, és egyszersmind a tettesek lelki megterhelését is csökkenti. A minden igényt kielégítő újításról orvosszakértők gondoskodtak. A különleges intézményekben, Hartheimben, Hadamarban vagy Sonnensteinben végrehajtott eutanáziakísérletek során a gáz alkalmazása eredményesnek bizonyult: kisebb költséggel lényegesen több hullát lehetett termelni, amellett az orvosokat és az ápolószemélyzetet az eljárás sokkal kevésbé viselte meg a gyilkolás egyéb módszereinél.

  

Ezenközben a halálpiac folyamatosan bővült, és a kevés számú rögzített gázkamra nem bizonyult elegendőnek; át kellett térni a bárhol bevethető mobil egységekre. A német feltalálói lelemény alighanem még a szállítás közben előállítható beton felfedezése előtt eljutott a szállítás közben előállítható hullák eszméjéhez. Mint közismert, a teherautóra szerelt és annak motorjával hajtott betonkeverő egész sor gazdasági követelménynek tesz eleget, méghozzá roppant elegáns módon: a beton előállítása nincs helyhez kötve; a menetidő nem vész kárba, mert egybeesik a keveréshez szükséges idővel; továbbá a betont rögtön át lehet billenteni a kijelölt gödörbe. A gázkocsi feltalálása éppily elegánsan oldja meg a változtatható helyszínű zsidóirtás kérdését. A gyilkolás nem kötődik meghatározott helyszínhez, hanem bárhol végbemehet; a menetidő nem vész kárba, mert egybeesik a gyilkolás idejével; a hullákat pedig rögtön át lehet billenteni a kijelölt gödörbe. És ahogy a teherautó motorja egyidejűleg a betonkeverő dobját is hajtja, éppígy kettős rendeltetést szolgál a gázkocsi motorja is: a kipufogógázt be lehet vezetni a rakodótérbe, és az oda zárt emberek lassan, de biztosan megfulladnak tőle.

  A nürnbergi törvényszék előtt Ohlendorf röviden, de hatásosan ecsetelte a bíráknak a halálteherautó előnyeit. „Külsőleg teljesen ártalmatlannak látszott, és ezért, amikor az áldozatokat felrakták rá, nem tört ki pánik; az agyonlövésre vagy akasztásra kiszemelt embereket a kivégzés és a temetés helyszínének legjobban megfelelő távolságból lehetett elindítani; végül pedig az eljárás nem jelentett túl nagy megterhelést a teherautó vezetője és segítőtársai számára, mivel a motorzaj túlharsogta a haldoklók kiáltozását.”

Kronológikus Biblia olvasás 293. nap

Máté 16;
Márk 8;
Lukács 9:18-27.

Priscilla Shier - Eltökélt szívű nők

Olyan időket élünk, amikor férfiak és nők sokasága csupán sodródik. Kisebb vagy nagyobb társaságok - "a tömeg" - hatására abbahagy dolgokat, amiket korábban cselekedett, és megtesz olyan dolgokat, amiket egyébként nem tenne. Mindezt pedig azért,mert nincs meg az a tartása, ami az igazi jellem velejárója. Ezért olyan döntő kérdés, hogy sok-sok tennivalód közben szakítottál-e már időt annak eldöntésére: ki akarsz lenni?
Priscilla Shirer bestseller szerző a Merj szeretni! (és a Valóban bátrak) alkotóival összefogva arra az elhatározásra biztat, hogy naponkénti döntéseid mostantól Isten dicsőségét szolgálják, és az legyél, akinek Ő megálmodott. A bibliai igazságokkal átszőtt, bátorítással fűszerezett könyv arra ösztönzi azt a nőt, aki a tükörből néz vissza rád, hogy bízzon Istennek az életére vonatkozó tökéletes tervében, és olyan eltökélt szívű nő akarjon lenni, aki "tudatosan nőies, meglepően megelégedett, és hűségesen az Övé".
Ebből a fajtából nem folyik "tömegtermelés", de ők azok, akikre valóban szüksége van a férjeknek, a gyermekeknek, sőt az egész társadalomnak is.
(Immanuel Alap.) 292 old. ára: 2.750-ft

Tom Marshall - Hol rontottuk el?

Úgy tűnik, az ember érzelmeiben viselkedésének nagyon erőteljes, de roppant meg­bízhatatlan motivációival van megterhelve. Első pillantásra ez látszólag meg­erő­síti mindazt, amit az érzelmek veszélyeiről eddig olvastunk keresztény életünkkel kap­csolatban. Figyelmen kívül kell ezért hagynunk őket, vagy talán tudatosan el kell nyom­nunk érzelmeinket? Az a baj, hogy az érzések figyelmen kívül hagyása vagy el­nyo­mása igazán sosem sikeres. Csak annyi történik ilyenkor, hogy érzelmeinket a fel­szín alá űzzük, ahol azok ugyanolyan erőteljesen működnek, mint azelőtt, mi­köz­ben mi különböző indokokkal igazoljuk cselekedeteinket, vagy ma­ga­tar­tásunkat. Az a ke­resztény, aki mellőz, vagy elnyom egy érzelmi problémát, talán egy sereg észbeli, vagy hitelvi nehézséget szerez be helyette. Valójában rosszabbul lett, mint azelőtt. Nem valószínű, hogy bármilyen érv, magyarázat, vagy bizonyíték kielégíti, mert va­ló­já­ban egyáltalán nem értelmi nehézségei vannak.

Amikor azonban az Igéhez fordulunk, felfedezzük, hogy az érzelmek nem azért meg­bízhatatlanok, mert Isten ilyennek alkotta őket, hanem azért, mert valami történt ve­lük. Ez annak a problémának a része, amely a Bukáskor lépett be életünkbe. Lássuk hát, mi történt valójában!

Az Isten képmására teremtett ember tökéletes és szép egység volt. Ádámnak az elméje irányította testét, szelleme uralta elméjét és a Szent Szellem kormányozta szellemét. Ebben az állapotban Ádám önmagát gyógyító szervezet volt, védelmi rendszerén nem volt rés, amin a bűn, a betegség, vagy a halál beléphetett volna. Így hát bukás előtti állapotában Ádám és Éva valóban halhatatlan volt; ez nem azt jelenti, hogy nem halhattak meg, hanem azt, hogy nem kellett meghalniuk. A halál a bűn által jött be az emberiségbe, ahogy Pál erre a Róma 5:12-ben rámutat.

Isten az ember lelkébe helyezte az elme, az érzelmek és az akarat működését. Ezért az ember lelkében rejlett a szabad választás lehetősége, és az ördög ezt a te­rü­le­tet támadta meg.  Értelmetlen dolog lett volna az ember szellemét meg­kí­sér­te­ni. A szel­lem (lelkiismeret) egyszerűen átadta volna a dolgot a Szent Szellemnek és ez­zel be­fejeződött volna az ügy. Az ember lelki életében viszont ott szunnyadt a lá­za­dás és az önérvényesítés lehetősége. Az embert itt érte kísértés, és itt is bukott el.

Éva ezen egész felkeltésre fogékony természetéhez szólt a kísértés. Éva látta, hogy a fa termése finom (testi érzékek), kellemes a szemnek (érzelmek) és kívánatos, mert bölccsé tesz (elme). Éva tehát szakított a gyümölcsből és evett (akarat). Ádámnak is odaadta a gyümölcsöt, aki szintén evett, nem megtévesztve, mint Éva –, és így szellemi lázadással tetézte bűnüket.

Az 1 Mózes beszámolójából világosan kiderül, hogy a bűnben az ember egész természete részt vett, és a bukást az ember egész természete megszenvedte. Ami az ember érzelmeit illeti, az eredmény kétrétű:

            

1. Torzulás. Az erkölcsi ítélőképességet tekintve az ember érzelmi reakciói súlyosan elferdültek. Ez igen szembetűnő. A teljesen jó és szerető Istennel szemben Ádámnak és Évának már negatív érzései vannak, amelyek taszítják őket Isten jelenlététől. Félnek és elbújnak. Vonzódnak az átélt bűnhöz és engedetlenséghez. Részükről semmi sem utal arra, hogy vonakodnának enni a tiltott gyümölcsből. Megadják magukat a gyümölcs nyújtotta élvezetnek.

Ma ez az ember érzelmi természetének alapvető hibája. Már nem hagyat­koz­ha­tunk érzéseink vezetésére, ha azt akarjuk tenni, ami helyes. Érzéseink már nem a jó és szép felé indítanak minket, hogy dicső és örömteli kapcsolatban lehessünk Istennel.

            

2. Szétesés. Az ember egész lénye szelleme köré épül. Az ember szellemén keresztül kapcsolódott Istenhez, az élet forrásához. Most azonban belépett a bűn és az emberi szellemet elvágta Istentől. A szellem tovább létezik, de erőtlen, halott állapotba esett.

Ennek az eredménye zűrzavar, anarchia. Az ember természetének most minden része uralomra, vagy legalábbis önrendelkezésre törekszik. Egyes emberekben az értelem uralkodik: úgy tűnik, ezek az emberek szinte teljesen képtelenek érezni. A másik végletben vannak azok, akiket megvadult érzelmeik irányítanak. Ők ma repesnek a boldogságtól, holnap pedig mély depresszióba zuhannak. Aztán vannak olyan emberek is, akiket nagyon erős akaratuk ural. Ők hatalomra éheznek. Mindent megtesznek, amit elhatároznak, bármibe kerül is nekik vagy másoknak. Vannak olyanok is, akik láthatóan testi kívánságaik kényétől függnek, amelyeket képtelenek szabályozni, csak kielégülésre vágynak.

Minthogy a bukott ember számára most nincs rendet teremtő alapelv, az ember fo­lyamatosan komoly feszültségben él, sok esetben részei szétesésnek indulnak. El­mé­je az egyik irányba húzza, érzelmei a másikba. Testi vágyai kielégülést keresnek, lel­kiismerete vádolja, szelleme Isten után kiált, de elméje ezt nem hajlandó el­is­mer­ni...és így tovább. Ebből elviselhetetlen belső küzdelem fakad. Igen, ez történik, ami­kor az emberek "összeomlanak" a stressz alatt. Ez jól jellemzi azt, ami a valóságban történik.

Nemes Ákos - Isten szeretete

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2000 0320 AM LaMarque

Kronológikus Biblia olvasás 292. nap

Máté 15;
Márk 7.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Isten jó, kedves és tökéletes akarata

Balogh Ferenc - Mint bárány nyírói elött