Németh Sándor - A történelmi és a végső Babilón 9.

A „parázna asszony" öltözete hasonlít az ároni papság ruházatához Csupán egy szín hiányzik, a kék. A kék szín hiánya fejezi ki a legegyértelműbben parázna természetének lényegét. A Szentírásban a mennynek, Isten természetfölötti erejének és jelenlétének a szimbóluma a kék, így az asszony természetéből, „szolgálatából" hiányzó mennyei, természetfölötti jelenlét a két meglévő szín hamisságáról is árulkodik. A bíbor és a skarlát az asszony szín-összeállításában a megváltatlan ember istentiszteleti kísérletét fejezi ki. Az Isten Igéje szerinti papság színei a kék (Isten), a bíbor (Jézus Krisztus, az isteni és emberi természet egysége) és a skarlát (ember, vér). Ezek a színek a megváltott embernek, valamint Isten természetének egy új emberben történt egyesítését fejezik ki.

A Názáreti Jézus Krisztus vére által megtisztított hívőben a Szent Szellem, Krisztus és az Atya lakozik. Az ember és Isten egyesítését Jézus Krisztus vérontása tette lehetővé. Az asszony kék nélküli bíbor színe a hamis krisztust, a hamis evangéliumot jelképezi, amely az asszony tanításának központi üzenete a világ számára.

„...és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel" (Je­lenések könyve 17:4). Ez a leírás a „parázna asszony" istentiszteletének a jellegét fejezi ki. A pogány és a zsidó istentiszteleti forma között lényeges különbség van. A babilóni misztériumokban a liturgiai színtér, a kellékek és az általuk feltételezett isteni jelenlét az istentisztelet fő céljai. A Babilón papjainak tanításait követő pogány rítusok résztvevői a templomépületnek, a szertartásoknak és kellékeiknek természetfölötti erőt tulajdonítanak, illetve azokat az isteni jelenlét hiteles jelképrendszerének vélik. Felfogásuk szerint az ember a ceremóniákon kulcsszerepet játszó „szentségekből" való részesedés által tud bekerülni Isten jelenlétébe, kegyelmébe és áldásába. Pál apostol az Apostolok cselekedetei könyvének 17. fejezetében a babilóni forrásból származó istentiszteleti forma haszontalanságáról adott felvilágosítást athéni hallgatóinak.

"Isten, aki teremtette a világot, s mindazt, ami abban van, mivel­hogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomban nem lakik, sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent."
Apostolok cselekedetei 17:24-25.

Az ember teremtményi mivoltából fakadóan nem képes a földön a teremtő Istennek olyan lakhelyet és istentiszteleti szimbólumrendszert kitalálni, amelyet Isten - mint tartózkodási helyét - elfogadna. Az ember által alkotott istentiszteleti helyszínek sohasem voltak igazi istenimádás és -tisztelet színhelyei. A „parázna asszony", a hamis vallások anyja arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel igyekszik rendezvényein az istenség jelenlétének látszatát kelteni az emberek előtt. Pál apostol világosan látta a pogány istentiszteleti forma szándékát, és az athénieket is felvilágosította teológiai tévedésükről.

"Mivelhogy azért Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondol­nunk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, emberi mes­terség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség."
Apostolok cselekedetei 17:29.

A babilóni istentisztelettel szemben a bibliai istentisztelet középpontjában a tulajdon vérével az egész világnak megváltást szerző és a halálból feltámadott Krisztus áll. A Megváltó nem épületekben, ceremóniákban, emberi alkotásokban él, hanem az őbenne való hit által Isten teremtményeinek a szívében, szellemében.

Természetesen az evangéliumi hívők is használnak épületeket istentiszteleteik lebonyolítása céljából, de nem tulajdonítanak ezeknek semmiféle misztikus, természetfölötti tartalmat. Ezek a helyszínek elsősorban azért fontosak számukra, hogy ott Istent imádják, dicsérjék, mindenféle materiális közvetítés nélkül, szellemben és igazságban. Az istentiszteleten való részvételüknek egy másik fontos célja az, hogy a Szent Szellem kenete alatt prédikálják és hallgassák Isten Igéjét, mert a hit Isten Igéjének a hallásából származik. Istentiszteletük egy következő szellemi célja az, hogy a Szent Szellem működésének eszközeivé és céljaivá válhassanak. A babilóni és a bibliai istentisztelet egymással való szembenállására István diakónus mutatott rá Jeruzsálemben.

"Salamon építe néki házat. De ama magasságos nem kézzel csi­nált templomokban lakik, mint a próféta mondja: A menny né­kem üllőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Micsoda házat építhettek nekem? azt mondja az Úr; vagy melyik az én nyugalmamnak a helye?"
Apostolok cselekedetei 7:47-49.

István mondataiból egyértelműen kiderül, hogy a zsidók istentiszteletére a babilóni fogság maradandó hatást gyakorolt. Az ószövetségi istentisztelet a fogság utáni időszakban a babilóni vallásos szellem uralma alatt állt. A mózesi szertartás és a Salamon által felépített Templom elveszítették szimbolikus jelentésüket, s a vallásos tisztelet, hódolat tárgyaivá váltak. Jézus Krisztusnak is a Templom és a szertartások igézete alatt álló zsidókkal volt a legélesebb konfliktusa, sőt ez lett a főpapság Jézussal szembeni egyik fő vádpontja a tárgyaláson (Máté evangéliuma 26:61).

István beszédének további részében rámutatott a babilóni vallási rendszer és istentiszteleti gyakorlat erkölcsi és szellemi következményére is:

"Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, mint atyái­tok, ti azonképpen."

Apostolok cselekedetei 7:51.

A ceremóniák és kegytárgyak vallásos tiszteletének mindig a szívből való hit hiánya, az Isten Igéjére való süketség és érzéketlenség, valamint a Szent Szellem-ellenesség a negatív következménye. Ennek a vallásos rendszernek a tulajdonképpeni célja az, hogy távol tartsa az emberek vallásos gyakorlatát a Szent Szellem tényleges jelenlététől. Az ilyen jellegű istentiszteleteken részt vevő személyek gyakorlatilag önmagukat zárják el a bibliai hittől és a Szentlélek működésétől, illetve nagyon szűk térre korlátozzák a Szentlélek bennük végzett munkáját. Isten Szellemének nagymértékű kiáradása és jelenlétének megmaradása csak azokon a helyeken tud megvalósulni, ahol feladják az emberek által kitalált istentiszteleti rendszereket.

Forrás: Új Exodus Magazin