A Szentírás mindössze háromszor tesz róla említést. Azt mondtam: „Uram, mi van ebben az asszonyban, amitől örökre összekapcsolódott a nevedről szóló bizonyságtétellel? Mi olyan különleges Neked benne? Ahogy vártam, meghallottam a hangját. Ezt mondta: „Szeretett engem.” Ez nem hangzik túl jelentőségteljesnek, ugye? Azt gondoltam:
„Uram, olyan sokan szerettek téged! Mitől más ez a nő?”
Rájöttem, hogy azért vezetett Isten ehhez az igeszakaszhoz, hogy megmutassa azt a fajta szeretetet, ami Máriában volt, és ami megkülönböztette őt sok más embertől. Az a fajta szeretet, ami benne volt, elengedhetetlen az Evangélium terjedéséhez!
A Lukács 10:38 tesz először említést erről az asszonyról, mely az következőképpen ábrázolja őt: „Leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.”
Hát nem gyönyörű? Csak képzeld magad elé: egy zsúfolásig megtelt ház, tele jövés-menéssel… és egyszer csak meglátod ezt az asszonyt. Ott térdepel, egy pontra szegezi a tekintetét, és folyamatosan Őt nézi. Itt említi az Írás először ezt a drága asszonyt. Ha ott lettem volna, biztos, hogy megdöbbentett volna az a magasztos odaadás, ami benne volt. Mélyen érintett volna. Miért? Azért, mert nem érdekelte, mit gondolnak róla a többiek. Hiszen Őt nézte. Én ilyen életet akarok élni! Hogy Isten Bárányára szegezzem tekintetem, aki megöletett. Valami igazán különleges jelentőségű dolgot tanulhatunk tőle. Azt, hogy Ő túl gyönyörű ah- hoz, hogy levegyük Róla a tekintetünket. Azt tanítja nekünk, hogy az Ő ajkairól tényleg méz csepeg. És az a méz, ami az Ő ajkairól csepeg, édes a mi szánknak!
Hát nem gyönyörű? Csak képzeld magad elé: egy zsúfolásig megtelt ház, tele jövés-menéssel… és egyszer csak meglátod ezt az asszonyt. Ott térdepel, egy pontra szegezi a tekintetét, és folyamatosan Őt nézi. Itt említi az Írás először ezt a drága asszonyt. Ha ott lettem volna, biztos, hogy megdöbbentett volna az a magasztos odaadás, ami benne volt. Mélyen érintett volna. Miért? Azért, mert nem érdekelte, mit gondolnak róla a többiek. Hiszen Őt nézte. Én ilyen életet akarok élni! Hogy Isten Bárányára szegezzem tekintetem, aki megöletett. Valami igazán különleges jelentőségű dolgot tanulhatunk tőle. Azt, hogy Ő túl gyönyörű ah- hoz, hogy levegyük Róla a tekintetünket. Azt tanítja nekünk, hogy az Ő ajkairól tényleg méz csepeg. És az a méz, ami az Ő ajkairól csepeg, édes a mi szánknak!
„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Példabeszédek 16:24
„Ilyen a bölcsesség is: édes a lelkednek…” Példabeszédek 24:14 (EFO)
Azt látom, hogy Betániai Mária története egy meghívás, hogy legyünk az Ő rabjai! Mária az Úr értékességét demonstrálja. Az Ő személyének a kiválóságát hirdeti. Mária szeretete azt kiáltja, hogy Ő nagyobb, mint az ajándékai! Csodálatosabb, mint a csodái! Őt szemléld, hiszen nagyobb Ő, mint a kenet. Ő vonzóan szeretetre méltó. Mária nem a hatalmát csodálta. Ennél valami sokkal értékesebbet talált. Azt, hogy Ő maga ad beteljesedést a lelkének, megelégedést és örömöt az életének.
Elállt a lélegzete attól a lehengerlő meggyőződéstől, hogy Ő vonzóbb mindennél, amit valaha látott. Rájött, hogy a Vele töltött idő alatt mindent megadott neki, amit csak akart, mellet- te mindazzá lett, ami csak lenni akart, és mindenhová eljutott, ahová valaha vágyott menni. Azt találta, hogy az Ő jelenléte megszabadította minden más iránti szükségérzetétől. És mindenek felett azt találta, hogy az imái csak úgy semmivé váltak az Ő jelenlétének a hatására. Hogyan? Úgy, hogy meglátta: Ő volt mindig és Ő most is, amire szüksége volt, és amit valaha akart az életben. Jelenléte átváltoztatta az e világi, hétköznapi házat, a lakhelyét egy illatos kertté, ahol a szerelmével lehet együtt. Közelebb húzódott. Elég közel ahhoz, hogy ha mást nem, legalább a lélegzetét hallhassa.
Elállt a lélegzete attól a lehengerlő meggyőződéstől, hogy Ő vonzóbb mindennél, amit valaha látott. Rájött, hogy a Vele töltött idő alatt mindent megadott neki, amit csak akart, mellet- te mindazzá lett, ami csak lenni akart, és mindenhová eljutott, ahová valaha vágyott menni. Azt találta, hogy az Ő jelenléte megszabadította minden más iránti szükségérzetétől. És mindenek felett azt találta, hogy az imái csak úgy semmivé váltak az Ő jelenlétének a hatására. Hogyan? Úgy, hogy meglátta: Ő volt mindig és Ő most is, amire szüksége volt, és amit valaha akart az életben. Jelenléte átváltoztatta az e világi, hétköznapi házat, a lakhelyét egy illatos kertté, ahol a szerelmével lehet együtt. Közelebb húzódott. Elég közel ahhoz, hogy ha mást nem, legalább a lélegzetét hallhassa.
„Amikor a lélek kitekintő szemei találkoznak Isten belénk tekintő szemeivel, akkor a Menny elkezdett megvalósulni itt a földön.” – A.W.Tozer
Sokan talán azt gondoljátok: „Én nem is- merem ezt az életet.” Hadd mondjam el, Jézus azt mondta erről az életről, hogy ez „a jó rész”. Majd azzal folytatta, hogy ez az élet érinthetetlen és örök! Ezt követően arról beszélt, hogy ez az egyetlen dolog, amire „szükség van”. Az egyetlen életszükséglet pont itt található, ahogy „Engem nézel.” Mária azt érteti meg velünk, hogy a kereszténység üzenetének lényege nem az, hogy viselkedjünk, hanem hogy szemléljünk. Arról látod meg, hogy ki az, aki nem akarja igazán, hogy Isten uralja az életét, hogy ki nem szokott időt tölteni azzal, hogy csak leüljön és Rá figyeljen.
A nagy kontraszt
Márta túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy a Jézussal élt élet boldogságát és örömét élvezze. A Jézussal való kapcsolata abban merült ki, amit Őérte tett. Ó, mennyire könnyű elbújni a tevékenykedés mögé. Jézus határozottan szembeállította ezt a két hozzáállást. Az egyik Őt nézi, a másik nem. Az egyik hallgatja, a másik nem. Az egyik közel van Hozzá, a másik nem. Az egyik nyugalomban van, a másik nem. Márta egyszerűen túl elfoglalt volt ahhoz, hogy figyeljen Rá.
„A tevékenykedés álarc mögé tudja rejteni az üres lelket, és a nemesség álruháját adja rá.” – Martha Kilpatrick
„Az elfoglaltság egy mesterséges jelentő- ségteljesség tud lenni.” – Bill Johnson
„Az elfoglaltság egy mesterséges jelentő- ségteljesség tud lenni.” – Bill Johnson
„Túl gyakran történik meg, hogy a tevékenykedésünk hátráltatja a Vele való egységünket.” – Madame Guyon
Márta inkább az Úrért való foglalatosságot választotta ahelyett, hogy az Úrral lett volna el- foglalva. Ő akart enni adni neki, és nem Belőle akart táplálkozni. Inkább a környezetében akart lenni, és nem Őt szemlélni. Oly sokan ragadtak le a körülötte tapasztal- ható dolgoknál, és nem az Ő szemlélésénél! Ez egy csapda, amely által az Ő útjai jobban megragadnak bennünket, mint az Ő Személye.
