Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 3.

Láttuk, hogy az ember személyisége szelleme köré, mint koordináló tényező köré épül fel. Ez volt az a központi hely, amely mindent összhangban a maga helyén tart, amely biztonságosan összekötötte az embert élete forrásával Istennel. Amikor a bűn belépett az ember életébe, a szellem elvesztette tekintélyét, fennhatóságát. Zűrzavar, nyugtalanság és bomlás lett az eredmény. Ma nagy hangsúlyt helyeznek a szabadságra, de az ember akaratában lakozó kizárólagos és önrendelkező szabadság szinte teljesen pusztító hatású. Az ilyen szabadság azt követeli, hogy mindent meg kell engednünk az embernek, amit képes megtenni. Semmilyen erkölcsi, vagy más korlátozás nem állhat ennek útjába.

Az emberi lény teremtett központja azonban nem a szabad akarata, hanem a szel­le­me, és amint láttuk, a szellem valamennyi működése a lélek valamelyik mű­kö­dé­sé­hez kapcsolódik. A kommunikáció szellemi működésének kell az érzelmeket irányítania.

            

1. Érzékszerveinken keresztül ér minket valamilyen inger. Képzeljük el, hogy  látjuk  azt a  szomszédunkat,  akivel a múlt  héten  összevesztünk.

Van egy inger: a szomszéd - A és a mi testi érzékelésünk - B: látjuk a szomszédot.

2. Ebből a testi érzékelésből (a szomszéd látványa) érzelmi válasz születik. Ez lehet bosszankodás, zavar, harag, vagy neheztelés. Eszünkbe jut, mit mondott, hogyan mondta, mit kellett volna válaszolnunk, de időben nem jutott eszünkbe, stb.

3. Végül miközben mindezek az érzelmek tetőznek, szellemünk, mint lelkiismeret közbelép és megítéli viselkedésünket: "Ez helytelen. Nem kellene haragudnod vagy neheztelned a szomszédodra!"

Az a baj, hogy a lelkiismeretnek a már létező érzelmekkel kell elbánnia. Leg­több­ször ezen a ponton leggyengébb a lelkiismeret befolyása.

Ha az Evangéliumokhoz lapozol, azt találod, hogy Jézus egyáltalán nem így ítélt. Amit mi természetesnek tekintünk, az valójában fordított. Ezért ahhoz, hogy elérjük a megfelelő egyensúlyt, a helyzetet vissza kell fordítani.

Felfedeztem, hogy  Jézus életében az emberekkel való kapcsolataiban, a kü­lön­bö­ző helyzetekben és környezeti körülmények között a szelleme volt kívül. Ha meg­né­zed a 11. ábrát, meglátod, hogy ez mit jelent. Voltaképpen ez a modell inkább ha­tó­tá­volságunkat illusztrálja. Testi érzékelőképességünk pár centire terjed, amennyire a dolgokat elérjük, s meg tudjuk érinteni. Hallásunk néhány méterre terjed, látásunk pedig pár kilométerre. Elménk hatótávolsága mérhetetlenül nagyobb. Szellemünk viszont eléri egyenesen az örökkévalóságot, a végtelent, Magát Istent.

Mivel Jézus úgy élt, hogy, úgymond szelleme volt kívül, először szellemileg érintkezett a helyzetekkel. Ezért a cselekedeteit előidéző érzelmi válaszok szellemi érzékelésekből fakadtak.

Ez olyan fontos, hogy az Evangéliumokból kell bizonyítanunk.

Nézzük a Márk 6. részének beszámolóját! Nagy tömeg látta, hogy Jézus egy hajóban elment tanítványaival és az emberek előreszaladtak, hogy várjanak Rá.

"És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olya­nok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.  És kezdte őket sok dologra tanítani." (Márk 6:34.)

Mi történt? Jézus "látta" őket. Ez azt jelenti, hogy beléjük látott. Nem csak egy férfiakból, nőkből és gyermekekből álló tömeget látott, hanem szellemileg fogta fel, milyenek valójában: juhok, akiket nem gondoz senki.

Ebből a szellemi érzékelésből érzelmi válasz fakadt – szánalom. Ebből a kö­nyö­rü­letes indíttatásból megfelelő cselekedet fakadt – elkezdte tanítani és később táp­lál­ni őket.

            

A Márk 3. egy másik példát jegyez fel. Jézus bemegy a zsinagógába és talál ott egy száradt kezű embert. Jézus így szólt az összegyűlt gyülekezethez: "Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, megmenteni, vagy elveszteni egy életet?"

A hallgatóság nem felelt. Úgy tűnhet előttünk, hogy egyszerűen nem tudták a választ. "Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtotta és meggyógyult a keze és éppé lett, mint a másik." (Márk 3:5.).

Jézus, amikor körülnézett, azoknak a kemény és keserű szívét látta, akik inkább elnézték, hogy egy ember beteg maradjon, minthogy megszegjék vallási előírásaikat. Ebből a szellemi ismeretből érzelmi válasz fakadt, ebben az esetben szomorúság és harag. Ezeknek az érzéseknek az indítására Jézus előszólítja a beteget és a tömeg jelenlétében – szombaton – meggyógyítja a béna kezet.

            

Egy utolsó példa: Lukács 19. részében Jézust Jeruzsálembe menet a tömegek köntöseiket az útra dobálva "Hozsanna!" kiáltásokkal üdvözölték.

"És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jönnek reád napok, amikor a te ellenségeid te körülötted palánkot építenek és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged."  (Lukács 19:41-43.).

Jézus látta a várost. Nem csak az utcákat, az épületeket és a földrajzi fekvést látta. A prófécia szelleme szállt Rá és "látta" a város állapotát, látta bűnének kihatásait. Efölötti bánatában pedig sírt még akkor is, amikor a városra következő elkerülhetetlen ítéletet kihirdette.

Az események minden esetben ugyanolyan sorrendben követik egymást.

1. Szellemi kapcsolat, vagyis megértés, 2. Ebből fakadóan érzelmi reakció, 3. Ebből pedig a megfelelő cselekedet.