És végül: Eichmann felesége
gyermekeivel együtt továbbra is ott élt a Fischerndorf 8.-ban. Bizonyítani nem
tudom, de meggyőződésem, hogy mindvégig kapcsolatban voltak, még akkor is, ha a
cenzúra Eichmann-né teljes levelezését ellenőrizte. Ott volt a sok közös barát,
meg aztán ekkorra már működött a nácik földalatti szervezete, a maga jól
összehangolt hírközlő rendszerével. A földalatti szervezet kiterjedtsége persze
kockázattal is járt; Eichmann mindenkori tartózkodási helyét számos SS-beli
bajtársa ismerte. Akkoriban volt egy munkatársam, aki otthonosan mozgott e
körökben. Korábban őrnagyként szolgált a Wehrmachtban, és meggyőztem róla, hogy
semmi köze a koncentrációs táborok gyilkosaihoz. Az utóbbiak esetében csak
véletlen, hogy épp háború idején gyilkoltak, mint ahogy véletlen az is, hogy
egyenruhájuk hasonlított a katonákéhoz. Az őrnagy végül hajlandó volt
együttműködni velem a gyilkosok felkutatásában, éppen azért, hogy visszaadja a
Wehrmacht-katonának a becsületét. Az SS viszont – csak mert korábban ő is
egyenruhát viselt – továbbra is a bajtársat látta benne. Elbeszélgettek vele,
beavatták bizalmas gondolataikba. Így derült ki, hogy még az SS is szeretett
volna elhatárolódni Eichmanntól. Bár a nürnbergi ítélet „bűnös szervezetnek”
minősítette az SS-t, még e bűnszövetkezet tagjai sem akartak automatikusan egy
kalap alá kerülni azzal az emberrel, aki milliók módszeres kiirtásáért volt
felelős. Igaz, nem akadt köztük olyan, aki Eichmannt az üldözői kezére adja, de
annyit készségesen elárultak az én őrnagyomnak, hogy valahol Aussee környékén
bujkál, minden bizonnyal baráti segítséggel.
Valóban, Aussee közvetlen környékén,
Gmundenban működött ekkoriban a „Pók” fedőnevű náci földalatti mozgalom
központja. Egy másik szervezet, az úgynevezett „Hatos csillagzat”
Stájerországban tevékenykedett; ezzel állt szoros kapcsolatban ama Anton
Burger, akire az Eichmann után nyomozó csendőrök bukkantak rá, amikor
eltévesztették a házat. Burger most valószínűleg futárként működött Eichmann és
a „Hatos csillagzat” között. Végül pedig mindkét náci szervezet, a „Pók”
csakúgy, mint a „Hatos csillagzat” beágyazódott Theodor Soucek szervezetébe,
amelynek a közeli Graz volt a központja. Ezeknek az egymáshoz kapcsolódó
szervezeteknek a hálózatára épült aztán az akkoriban már teljes gőzzel üzemelő
ODESSA. S ebből a hálózatból Eichmann sokkal nagyobb biztonságot merített, mint
amennyire a mi „hálózatunk” megijeszthette. Istennek hála, valamelyest
alábecsült bennünket.
1949. december 20-án
felkeresett egy magas rangú osztrák rendőrtiszt. Megbeszéltük a helyzetet, és
mindketten úgy vélekedtünk, hogy Eichmann valahol Ausseeben rejtőzködik: a
rendőrtiszt szerint a Grundl-tó körül, amelyet csak egy hegyhát választ el az
Altausseei-tótól. Ez egybeillett azzal a megfigyeléssel, amelyről embereim
néhány hónappal korábban tájékoztattak: egy felső-ausztriai rendszámú fekete
Mercedes tűnt fel először a Grundl-tónál, majd röviddel később Altausseeben,
ahol Eichmann-né házánál, a Fischerndorf 8. előtt állt meg. A kocsiból
esőköpenyes férfi szállt ki, bement a házba, majd rövid ott-tartózkodás után
elhajtott.
A rendőrtiszt hírforrásai nyilvánvalóan ennél
is jobbak voltak. Mikor másnap ismét eljött hozzám, nem is árult tovább
zsákbamacskát. „Megtudtuk, hogy Eichmann Altausseeben a családjával akar
szilveszterezni. Akkor majd szépen elcsípjük.” Ezután meghívott, vegyek részt
az akcióban. Szilveszterkor van a születésnapom: szebb ajándékot aligha
kívánhattam volna magamnak.
Ám épp e döntő szakaszban alapvető hibát
követtem el. Megengedtem, hogy velem jöjjön Altausseebe egy fiatal izraeli, aki
akkoriban ifjonti lelkesedéssel dolgozott az irodámban, és vélhetően titokban
akkor is utánam jön, ha kizárom a vállalkozásból.
December 28-án útnak indultunk. A Bad
Aussee-i János főherceg Szállodában vettünk ki szobát. Hideg volt, és untuk
magunkat. Fiatal barátomat arra kértem, ne sokat sétálgasson, és főképp
senkivel ne elegyedjék szóba, ő azonban a tilalmat csak magára az akcióra
vonatkoztatta. Igaz, sétálgatni nem sétálgatott, viszont beült egy éjszakai
szórakozóhelyre, s ott nagy sikert aratott néhány leányzónál, amikor elmesélte,
hogy nemrég érkezett Izraelből.
December 31-én megjött rendőrtiszt barátom
is, hat emberével, akiket a Fischerndorf 8. számú ház körül akart felállítani,
hogy Eichmannt még az utcán elkapják – házkutatási parancsunk ugyanis nem volt.
A nyomozók addig is beültek a környékbeli vendéglőkbe, és hegyezték a fülüket.
